Vulović légikisasszony és a különleges képességek tanfolyama

Amikor a JAT Stockholmból Belgrádba tartó járata azon az emlékezetes, illetve emlékkieséses napon belépett a csehszlovák légtérbe, semmi se mutatta a közelgő tragédiát. Az utasok jórészt szunyókáltak, olvasgattak, társalogtak, már amit tudtak. A légikisasszonyok tették a dolgukat. Vesna Vulović a felszolgálandó csemegéket pakolta egy amolyan kerekes zsúrkocsira a hátsó fertályban épp, amikor iszonyatosan nagyot csattant, inkább óriásit durrant valami. Azt követően recsegett-ropogott minden.

Távoli 1972. január 26-án történt a dolog.  Feltételezhetően egy, a csomagtérben elhelyezett bomba robbant fel , és a detonációt követően a DC-9-es törzse kettévált. A dekompenzáció az utasok nagy részét kiszippantotta a halálba, kivéve Vesnát, akit ettől megmentett az utat eltorlaszoló, szilárd szerkezetű kocsi, így ő a gép farában eszméletlenül heverve ért földet a cseh Srbská Kamenice hegyi falucska romantikus, turistákat vonzó környezetében. Egy fenyőerdővel, ugyanakkor vastag hóval borított lankán. Valószínűleg inkább úgy odavitorlázott, majd szánkázott egyet, mire a roncsdarab megállapodott, mintsem hogy nyílegyenesen becsapódott volna. Mert akkor menthetetlenül vége lett volna neki is, így viszont túlélte a tízezer méternél magasabb zuhanást.

Humora válogatja, persze, ám tény, hogy benne a világ jelentős része az ejtőernyő nélküli ugrás világbajnokát ünnepelte. Szakértők szerint életben maradását kórosan alacsony vérnyomása is segítette, zuhanás közben ezért nem robbanhatott fel a szíve. Ám a legnagyobb szerencséje az volt – ha már egyszer pechesen került fel a gépre, mert nem neki kellett volna jelentkeznie arra a járatra, csak volt ebben egy adminisztratív hiba –, az őrült mázlija az volt Vesnának, hogy egy veterán katonai orvos bukkant rá elsőnek. Egy épp arra túrázó német doki, aki nagyon óvatosan szedte ki a roncsok közül, súlyos gerincsérülést és egyebeket feltételezve. Jórészt eltalált, szakadékba zuhant tankok legénységén gyakorolta a második világháborúban, és még emlékezett rá, hogy aligha szabad vadul rángatni a testet. És azt is tudta, mit kell tenni a mentőhelikopter érkezéséig, ahová Vesna valószínűleg nem akart volna felszállni, amennyiben eszméletnél van.

De nem volt.

Csontjai törtek, belső vérzései voltak, mély kómában hevert, ezért az orvosok nem sok reménnyel lehettek, akár a jócskán elhúzódó felépülést illetően sem. Az életrevaló légikisasszonynak azonban harmad-negyednap hirtelen kipattant a szeme, s úgy írták akkoriban, hogy mielőtt bármi mást mondott volna, határozottan kért egy cigarettát. Méghozzá nem is az utolsót, mert az akkor huszonkét éves belgrádi lány ehhez képest szép kort ért meg. Hatvanhat évet, hogy végül a szívproblémái vigyék el. Megjegyződik valahol, hogy az élete vége már egyáltalán nem volt olyan társaságkedvelő, tréfás és derűs. Egyedül halt meg a macskái között, és állítólag mondott is végül valamit a szomszédasszonyának, ami nem a korábbi Vesnára vall. Nevezetesen valami olyasfélét, hogy a sors néha nem is tesz hű mekkora nagy szívességet annak, akit meghagy.

Életének ismerői nem győzik hangsúlyozni, hogy márpedig  szép pénzeket kereshetett volna ezzel a hírnévvel . Sok-sok dollárt például, mert még Oprah Winfrey is hívta egykor a műsorába. Természetesen kocsiderék pénzért, ám az egyébként angolul folyékonyan beszélő Vesna Vulović nem állt kötélnek. Utóbb már nagyon elunta a saját lélegzetelállító meséjét. Vélhetően azért is, mert tkp. az egész katasztrófából konkrétan semmire sem emlékezett. A robbanásra is talán csak azért, mert úgy mondták neki. Ezzel kifogyott a történetből. Azt állítják csak repülni akart, újra és újra, mert éppen az emlékek hiányában nem alakult ki nála különösebb félelem a repüléstől. – Máig tartja magát az elképzelés, hogy usztasa terroristák robbantották le az égről a jugoszláv utasszállítót, azonban konkrét bizonyíték nincs rá. Senki sem vállalta magára a tettet. Másik elmélet szerint a csehszlovák légvédelem lőtte le tévedésből, amikor a pilóták megpróbáltak kényszerleszállást végrehajtani, közben túl közel kerültek az újonnan kipróbálandó cseh légvédelmi rakétákhoz.

Az utóbbiból semmit sem őrzött meg a fekete doboz, és bizonyára többet erről nem is fogunk megtudni soha.

A YOU TUBE-on viszont utolérhető egy újabb keletű kisfilm, amely pontról pontra, fokról fokra feldolgozza ezt az esetet, kb. négymillió ember klikkelt rá idáig. Ott sem tudnak többet a szerzők, de nem is hazudnak sokat. Viszonylag rendes, tisztességes munka volna így. Probléma viszont van. Ott kezdődik, hogy a rákereső képen mintha valamiféle videojátékból kiollózott fotó lenne látható, amelyen akárha egy a gépéből kizuhant stewardess hölgyet szemlélhetnénk halálszaltója közben. (Esernyője nélküli Csudálatos Mary, aki a keleti széllel érkezett…) Hab a tortán, hogy a nyakától felfelé e jeles kis műnek végül azt nézhetjük, ahogy egy kicsi srác kapaszkodik felfelé a havas domboldalon, aztán innentől lehetünk igazából tudatában annak, hogy ez a SKILLSHARE elnevezésű, fizetős képességfejlesztő tanfolyam reklámja, amely sok-sok ezres – nevezzük így – online tagozatával csábítja az érdeklődőket. Még remek akvarelleket is tanulhatunk festeni. Meg isteni pacaképeket.

Ismerjük-e egyébként azt az angol pilótaképzős katonanótát, amikor az oktató őrmester annyira részeg, hogy ejtőernyő nélkül veti magát a mélybe? Majd jön a betonhoz vágott eperlekvár képe a fergeteges költeményben. De hát az bakavicc. (Nem?)