Connect with us

Szerbia

Szerbia lesz a balkáni Hongkong, Magyarország pedig a kínai ugródeszka Európa felé

A cikkíró szerint a Hszi Csin-ping kínai elnök belgrádi látogatásából az következik, hogy a kínaiaknak Szerbiára csak kísérleti szempontból van szükségük “európai provinciaként”, mint annak idején Hongkongra, amely az “egy ország – két rendszer” folyamaton keresztül integrálódik Kínába, Szerbia esetében ugyanakkor az integráció a “két ország – egy rendszer” elv alapján zajlana

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Egy kopasz újságíró borbélyüzlete, azaz véleményrovata a belgrádi Danasban, amelyben például most éppen azt beszéli ki, hogy a kínai befektetések tekintetében Magyarországé az előny, Szerbia csak a balkáni Hongkong
Egy kopasz újságíró borbélyüzlete, azaz véleményrovata a belgrádi Danasban, amelyben például most éppen azt beszéli ki, hogy a kínai befektetések tekintetében Magyarországé az előny, Szerbiára inkább az európai Hongkong adminisztratív jellege hárul (Forrás: Danas)
A cikk meghallgatása

Elment a kínai elnök, itt hagyta nekünk a jövőt – ezzel a mondattal indította a Hszi Csin-ping szerbiai (és magyarországi) látogatásáról szóló kommentárját Miša Brkić a belgrádi Danasban. A veterán újságíró megjegyezte, hogy miközben az Ó-kontinensen az Örömóda taktusai csengtek fel, addig Szerbiában kínai dalokat zengtek a távol-keleti vendég tiszteletére, vagyis amíg az európaiak a közös értékeket és a közös európai jövőt ünnepelték, addig Szerbia egy másmilyen közös jövőt tervezgetett Kínával, de ha ezt megfordítjuk, akkor éppenséggel azt is mondhatjuk, hogy Kína szán másmilyen jövőt Szerbiának.

A KÁOSZ-birodalom, illetve a balkáni Hongkong

A kommentátor szerint május nyolcadikán Európában megkezdődött a KÁOSZ, vagyis a Kínai Autonóm Ország – Szerbia (Kineska autonomna oblast Srbija, KAOS) nevű terület létrehozása, amely egy kísérleti közigazgatási egység, Kína számára ugyanis Szerbia nem ugródeszka Európa felé, mert ezen a téren az elsőbbség egyértelműen Magyarországot illeti meg.

Brkić megjegyezte, hogy Kína annál az egyszerű és pragmatikus oknál fogva szánta az ugródeszka szerepét Magyarországnak, mert az már az Európai Unió tagja, és ezért amit Kína Magyarországon állít elő, az nem esik a kínai termékekkel szembeni uniós vámrendelkezések alá.

Az ellenzéki Danas kommentátora szerint erre “kirívó példa” a szegedi BYD autógyár és a világ legnagyobb lítium akkumulátorgyártójának, a CATL-nek a debreceni gyára, amiből a cikkíró szerint az következik, hogy a kínaiaknak Szerbiára csak kísérleti szempontból van szükségük “európai provinciaként”, mint annak idején Hongkongra, amely az “egy ország – két rendszer” folyamaton keresztül integrálódik Kínába, Szerbia esetében ugyanakkor az integráció a “két ország – egy rendszer” elv alapján zajlana.

A szerb újságíró úgy vélte, hogy a két ország uniójára történő utalás sem újkeletű, a kilencvenes években ugyanis valami hasonlóra már volt példa, az új próbálkozás ugyanis egyértelműen és óhatatlanul Slobodan Milošević volt kis-jugoszláv és szerb elnöknek arra a kísérletére emlékeztet, hogy Szerbiát orosz tartományként csatolja Oroszország és Fehéroroszország szövetségéhez.

Enver Hoxha forog a sírjában

Brkić megjegyezte, hogy a látogatás alkalmával aláírt kínai-szerb dokumentumok többsége olyan területeket érint, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a gazdasággal, és inkább tágabban, társadalmi-politikai értelemben betonozzák be a két ország “acélos barátságát”, mint például a bűnözők, államellenes cselekedetet folytatók és a politikai ellenfelek kiadása, az űr békés célú felhasználása vagy a különböző médiaházak közötti együttműködés.

A szerb várakozásokkal szemben a kínai elnök ezúttal nem hozott dollármilliárdokat, hogy megtámogassa a szerb gazdaságot, vagy hogy befektessen a szerbiai infrastruktúrába, vagyis nem kap új tőkeinjekciót a bori bánya, a szendrői vasmű vagy a nagybecskereki (Zrenjanin) Linglong gumigyár, a kostolaci hőerőmű, és tovább várathat magára egy újabb híd építése Zimony (Zemun) és Borča között.

Szembeötlő az új tőkebefektetések területén érezhető apály, ami egyrészt azzal a kínai meggyőződéssel indokolható, hogy már éppen eleget fektettek be Szerbiában (17-18 milliárd dollár), és itt lenne az ideje a “politikai osztalék” learatásának, másrészt pedig azzal, hogy a kínai gazdasági helyzet romlása miatt lassan elfogy a pénz a külföldi befektetésekre.

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a kínaiaknak (is) elegük lett a jelenlegi szerb vezetés kéregető magatartásából, és lehet, hogy emiatt talált süket fülekre az a szerb igény, hogy a kínai vasúttársaság nyisson (valamilyen) üzemet Szerbiában. A Danas ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a szerb elnöknek ezúttal be kellett érnie “gazdasági morzsákkal”, mint például a kínai repülő taxi, amit Aleksandar Vučić oly nagy előszeretettel istápol, mert hogy a 2027-es belgrádi EXPO szenzációjának szánja.

Tehát semmi új, és semmi látványos, a szerb aszaltszilva-exportról most nem szeretnénk még egy bőrt lehúzni, egyszer már foglalkoztunk vele.

Brkić a fenti megállapításokat azzal tetézte, ami szerinte nagyon “bökte a szemet, és bántotta a fület”, a kínai elnök belgrádi látogatása kapcsán ugyanis a két “örökös vezető” szájából leggyakrabban az “acélos barátság” kifejezés hangzott el a két ország és a két nép vonatkozásában, ami a Mao Ce-tung volt kínai elnök és az Enver Hoxha egykori albániai vezető nevével fémjelzett időszakra emlékeztetett, amikor Albánia volt a kínai ablak Európára.

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió


Öt nap legjava