Bulgária
JÁRULÉKOS MELLÉKHATÁS: Így veszti el a Lukoil Bulgáriát
A cikk meghallgatásaA jövő év végén lejár az a felmentés, amit Bulgária kapott az EU-tól: ennek értelmében az unió egyedüli tagállamaként továbbra is importálhat/importálhatott orosz olajat tengeri útvonalon. Ha az engedélyt nem hosszabbítják meg, vagy Szófia előbb felmondja a megállapodást, akkor a nagy vesztes az az orosz olajipari óriás, a Lukoil lehet, amely eddig a gazdasági mellett komoly politikai befolyással is rendelkezett a balkáni országban.
Különleges körülmények
Bulgária tavaly több indokot is felhozott annak érdekében, hogy megkapja az engedélyt, azaz derogációt, amely lehetővé tette, hogy a legnagyobb orosz magánvállalat, a Lukoil továbbra is szállíthasson nyersanyagot a Fekete-tenger partján lévő Burgaszban működő Neftohim olajfinomítóba.
A tét hatalmas: a finomító havonta hárommillió hordónyi orosz olajat finomít, és ezzel, miközben megtermeli az ország GDP-jének a tizedét, az országban felhasznált dízel és benzin nyolcvan százalékát állítja elő.
E mellett az egyik legnagyobb munkaadó, legalább ötezer ember dolgozik a kikötőben és a finomítóban. Szófia egyik fő indoka az volt, hogy ha az ország nem kapja meg a derogációt, akkor gyors áremelkedés következik be a piacon, és ez veszélybe sodorja a gazdasági stabilitást.
A másik magyarázat pedig úgy szólt – és ennek nagyon nem örülnek Moszkvában – hogy a Burgaszból kikerült üzemanyag nagy részét az az Ukrajna kapja, amely másfél éve harcol az országra támadó orosz hadsereggel.
Vajon csak a benzinkutakra szállít a Lukoil, vagy a Burgaszból kikerülő üzemanyagból jut az ukrán tankokba is? (Forrás: X-platform)
Szófiai adatok szerint a Bulgáriából érkező üzemanyag az Ukrajnában felhasznált benzin és gázolaj harmadát teszi ki. A Lukoilnál természetesen cáfolják, hogy a cég – amely azért igencsak közel áll a Kremlhez – ellátná az ellenséget a háború folytatásához elengedhetetlenül szükséges üzemanyagokkal.
Az orosz polip
A Lukoil bulgáriai jelenléte annak ellenére egyre nagyobb veszélyben van, hogy a cég az utóbbi évtizedekben alaposan beépült a bolgár társadalomba.
A vállalat hatalmas lobbierővel rendelkezik, rossz nyelvek szerint miközben az utóbbi évek parlamenti választásai után csak nyögvenyelősen alakultak meg a kormánykoalíciók, amelyek azután meglehetősen rövid életűek voltak, a szavazás után azonnal létrejöttek a parlamentben az éppen aktuális „Lukoil-koalíciók”, amelyek szavatolták, hogy a törvényhozás nem fogad el olyan törvényeket, amelyek rontanának az orosz óriás bulgáriai helyzetén.
Közben a Lukoil kimondottan jó viszonyt igyekezett ápolni a bulgáriai oroszpárti médiumokkal, amelyek így egyben a Lukoil védelmezői is voltak.
Dejan Dobrev, a bolgár parlament energiaügyi bizottságának elnöke az utóbbi másfél évben közel húsz olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely valamilyen formában korlátozta volna a Lukoil helyi befolyását, ám a kezdeményezések többsége elég hamar elhalt.
A Bulgária energiafüggetlenségének megteremtésén dolgozó politikus ugyanakkor eredményeket is elért: Szófia a nyáron felmondta azt az egyezményt, amely gyakorlatilag kizárólagos jogokat adott a Lukoilnak a Burgaszban lévő Roszenyec importterminálban, s közben elkezdődött annak a programnak a végrehajtása is, amelynek célja, hogy felkészítsék a burgaszi finomítót nem orosz olajok feldolgozására.
A Lukoil helyzetének megrendülése elsősorban amiatt következett be, hogy az ukrajnai válság miatt Szófia és Moszkva ellentétes oldalra került: a bolgár kormány egyértelműen a megtámadott ország mellett áll, amit azzal is kimutatott, hogy Oroszország rosszallása ellenére fegyvereket és lőszert küldött az agresszió áldozatává vált Ukrajnának.
Az is mutatja, hogyan állnak az orosz-bolgár kapcsolatok, hogy Szófia több hullámban több tucatnyi orosz diplomatát és kémet utasított ki az országból.
Mindenki veszít, még a Lukoil is
Valószínűleg az sem tetszett a Lukoilnak, hogy januárban életbe lépett az az új szabályozás, melynek értelmében az orosz cégnek Bulgáriában is kell adót fizetnie, s a beszedett pénz az energiabiztonsági alapba került volna.
Azért csak került volna, mert a Lukoil-lobbinak sikerült megakadályoznia, hogy az új szabály valóban életbe lépjen, helyi források szerint az oroszok eddig egy fillérnyi adót sem fizettek Bulgáriában. S ha sikerül is más szállítókat találni, a nyersanyag ára mindenképpen magasabb lesz, mint amennyiért a Lukoil vitte a nyersanyagot.
Amennyiben Brüsszel nem hosszabbítja meg a kivétel érvényességét, a burgaszi finomítóra várhatóan nehéz hónapok várnak, mert ugyan folynak a tárgyalások más szállítókkal, nehéz lesz pótolni az orosz olajat.
A Lukoilnak is fáj majd a bolgár piacról való kiszorulás: becslések szerint az orosz cég a kivétel időszakában évente legalább kétmilliárd dollárnyi profitot ért el.
Az sem kizárt, hogy Szófia még a derogáció lejárta előtt felmondja a burgaszi orosz kőolajexportról szóló megállapodást. Már megkezdődött a felmondás előkészítése és a kormány azt tervezi, hogy legalábbis átmeneti időre állami tulajdonba veszi a Neftohimet.
Az orosz olajipari cégek egész Európában nehéz helyzetben vannak: Olaszországban a Lukoil kénytelen volt eladni ottani finomítóját, Németországban pedig a másik óriás, a Rosznyeft kezében lévő cégeket államosította a berlini kormány.
Az Ukrajna elleni agresszió és az orosz „energiafegyver” Európa elleni bevetése következtében a jelek szerint Oroszország végleg elvesztette meghatározó európai energiaszállítói helyzetét: múlt télen az orosz gázszállítások minimumra csökkenése ellenére sem fagyott meg az EU, s miközben egyharmadról nyolc százalék alá csökken az orosz gáz részesedése az EU-s fogyasztásban, az unióban sikerült a nyár végére kilencven százalékosra feltölteni a tározókat.
Így, ha nem lesz durva a tél, akkor ismét válság nélkül úszhatja meg Európa a hideg időszakot.
A cikk meghallgatásaA NATO Ukrajna melletti elköteleződését megerősítő vilniusi csúcs előtt Volodomir Zelenszkij ukrán elnök Bulgáriába látogatott. Ugyan nem volt annyira sikeres, mint törökországi utazása, ahonnan hadifoglyokkal térhetett haza, de mindenképp újabb támogatást zsebelhetett be egy EU- és NATO-tagtól. Minden esetre előző héten 157 képviselő megszavazott a 240 fős parlamentből egy határozatot, amelyben az ország támogatja Ukrajna NATO-csatlakozását a háború befejezés után. Az egyelőre inkább szép gesztusnak tekinthető nyilatkozat elfogadása elég jó teljesítmény az utóbb két évben immár ötödik választás után június elején alakult, törékenynek tekintett, a Bojko Boriszov vezette GERB és a GERB-ellenes erők koalíciós kormányának, ami ezúttal a török (hivatalosan liberális) Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSZ) szavazataira is számíthatott.
Az oroszbarát Bulgária Ukrajnát támogatja
A bolgár támogatás már csak azért is érdekes, mert a bolgár társadalom tradicionálisan az egyik legoroszpártibb az EU-n belül, ráadásul jelentős része tart attól, hogy az ország belesodródhat a háborúba.
Történelmileg Oroszország nagy szerepet játszott az oszmán uralom alól az ország felszabadításában (sőt, a nagybolgár álmokat is oroszok rajzolták papírra az 1878-as San Stefano-i békeszerződés oszmánokra erőltetésével).
A hasonló nyelv, kultúra, történelmi hála komoly kapocs, amit többek között Szófia egyik jelképének tekintett Alekszej Nevszkij bazilika jelez.
A furcsa háttérrel rendelkező Denkov-kormány (Forrás: Дневник)
Bulgária a II. világháborúban nem üzent hadat a Szovjetuniónak – igaz, ez nem mentette meg attól, hogy 1944-ben a Vörös Hadsereg lerohanja az országot, majd a királyság felszámolásával egy kommunista népköztársaságot hozzanak létre.
Bulgária 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, és három évvel később az EU tagja lett, de ez nem jelentett szakítást az oroszokkal.
Az energia terén már korábban megindult a gázdiverzifikáció, de tavalyig Oroszország számított a legfontosabb szállítónak (a Déli Áramlatot ugyan megfúrta az Európai Bizottság, de a Török Áramlat végülis lehetővé tette az orosz gázszállítást délről).
Ráadásul a bolgár közvélemény az egész EU-ban a legoroszpártibb (még a magyart is megelőzi), és a parlamentben számos törésvonal mellett azonosítani lehet egy nyugati-orosz ellentétet kifejezetten Moszkva felé hajló pártokkal, így a nemzeti radikális Újjászületéssel (Vazrazsdane) és a Bolgár Szocialista Párttal (a korábbi kommunista párt).
Ha ez nem is lenne elég, az államfő, a volt katona, Rumen Radev szintén meglehetősen megértő állásponttal rendelkezik az oroszok irányában, s az utóbbi egy év választásokkal teletűzdelt időszaka alatt kinevezett ügyvivő kormányai is inkább az ő álláspontját igyekeztek képviselni, ami leginkább a hangos Ukrajna melletti elköteleződés ellenzését jelentette.
Az ukrajnai háború első európai politikai áldozatát is Bulgáriában szedte tavaly: az akkori miniszterelnök, Kiril Petkov lemondatta honvédelmi miniszterét, mivel az nem volt hajlandó háborúnak minősíteni az orosz agressziót.
Csendben álltak az ukránok mellé
A bolgárok a jelentős orosz energetikai kitettség miatt alapvetően csöndben álltak az ukránok mellé, noha követték az általános nyugati választ: szép számmal utasítottak ki orosz diplomatákat, tágra nyitották a kapukat az ukrajnai menekültek előtt (az UNHCR adatai szerint már több mint 160 ezer él közülük az országban), küldtek humanitárius segélyeket is, a hadi támogatást azonban igyekeztek titokban tartani.
Ennek ellenére az első hónapokban a becslések szerint a bolgároktól érkezett a lőszer 30, az üzemanyag 40 százaléka az ukrán hadsereg számára. Az export folytatódik mind a mai napig.
Bulgária szerepe már csak azért is fontos, mivel Európában a szovjet fegyverek egyik nagyobb lőszergyártója, s pontosan ez az, amire Ukrajnának oly nagy szüksége van – tavaly év végére a fegyverexportja átlépte a 4,3 milliárd dollárt, ami az előző évinek megközelítőleg háromszorosa, a lőszergyártás központjai, Karlovo, Kazanlak és Szoport gyors virágzásnak indultak.
Azonban nehézfegyvereket többszöri kérésre sem volt hajlandó Bulgária Ukrajnába küldeni.
Minden esetre az orosz válasz sem maradt el: a Török Áramlat tavaly április óta nem szállít gázt Bulgáriába (de a vezetéken keresztül továbbra is érkezik Szerbiába és Magyarországra).
A gázfüggőséget a tavaly megnyitott görög-bolgár interkonnektorral sikerült kezelni, főleg azeri gázzal.
Márciusban sikerült egy másik lehetetlen: betörni a török piacra, s megegyezni a BOTAS-sal, az állami gázvállalattal, hogy Bulgária használhatja a török LNG-ket (a magyar kormány szintén folytat tárgyalásokat ebben ügyben).
A pravoszláv testvér figyelmét persze a lőszerszállítás sem kerülte el: számos bolgár lőszerraktárnál történt robbanás az utóbbi bő egy év folyamán, s többen ezeket az incidenseket az orosz szolgálatokkal hozták összefüggésbe.
Bulgária és az uniós szankciók
Bulgária ugyan csatlakozott az uniós szankciókhoz, de a komoly függőséget jelentő energiaszektort illetően néhány derogációval tudott élni.
Ide tartozik az orosz Lukoil kezében lévő burgaszi (az ország egyetlen) olajfinomító működésének folytatása az eredeti tulajdonossal – a külügyminiszter pár hónappal ezelőtt adott interjújában jelezte, hogy a finomított olaj 40 százaléka Ukrajnába megy tovább.
Radev: Ukrajna ragaszkodik a háború megvívásához, a számlát egész Európa fizeti (Forrás: Дневник)
Az ukrajnai háborúban további szempont a moldovai és román határ közelében lévő bolgár kisebbség helyzete. Ők még jellemzően a 19. században telepedtek a jórészt lakatlan orosz birodalmi határvidékre Besszarábia déli részére, s túlélve az előző évszázadok hányattatásait, számuk elérte a kétszázezer főt.
Míg az előző években a bolgár kormány többször nehezményezte Kijevben a helyzetüket, úgy tűnik, az utóbbi egy évben ez a kérdés lekerült a napirendről (persze Szófia is kellemetlen kérdéseket kaphatna a török nemzetiség helyzetét illetően).
Összességében tavaly az akkor hivatalban lévő, egyértelműen nyugatos álláspontot képviselő Petkov-kormány amennyire tehette, beállt Ukrajna mögé, s ezt a jelenlegi kormánykoalíció ezt a vonalat viszi tovább, igaz, igyekezve kisebb médianyilvánosságot adni neki, már csak a társadalom bizonyos csoportjainak orosz szimpátiája miatt is.
A geopolitikai küzdelemben a nyugatos, egyértelműen ukránpárti elköteleződés egyelőre inkább hasznot hozott az országnak, különösen annak fényében, hogy viszonylag gyorsan és sikeresen tudott leválni az orosz gázról.
Jézus sírjánál imádkozott a legfőbb szerb titkosszolga, miközben Koszovóban dúl a válság
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
Szlovénia ellenőrzést vezet be a horvát határon a megszaporodott migránsok miatt
Szlovákia választ: Kelet vagy Nyugat? Fico pedig nem eszik szénát
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is
Belgrád sokkal aktívabb szerepet vár a KFOR-tól, amelyben több száz magyar katona teljesít szolgálatot
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
Hogyan számolt be a Pink Televízió a koszovói fegyveres incidensről?
-
Koszovó5 nap telt el azótaLelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Szerbia4 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Koszovó3 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is
-
Horvátország6 nap telt el azóta
A Horvát Demokratikus Közösség befolyása alá kerül a regionális sajtó?
