A horvátoknak a hétvégén nem sikerült győzni az Eurovízión, de talán jobb is így

Horvátországban a hétvégén az Eurovízióról írták rongyosra az internetet. A világ egyik legbutább és legerőltetettebb rendezvénye, ami egy sima táncdalfesztiválból mutált monstrummá, mint az óceán mélyén a Godzilla, az idén még politikával is le lett terhelve. Nem a szokásos politikai korrektség izével, ami bizonyos hölgyek és urak harsányan hirdetett szexuális beállítottságához igyekszik jó képet vágni, illetve a woke-os nonszenszeknek enged teret és szolgáltat médiafelületet. Bár az első pillantásra ismét az ábécéleves nagy győzelmének lehettünk szemtanúi a konzervatív, maradi nyárspolgárok felett, az idei Eurovízió az antiszemitizmus feltámadását is szemléltette.

Mikor már mindenki azt hitte…

Ahogy ezt a horvát Indexen napvilágot látó, minden tekintetben kiváló cikkében egy fiatal hölgy – Marina Radoš – írta:

“A 2024-es Eurovíziós Dalfesztivált a 30 éves finn Kaarija döngölte földbe, aki bátran táncolt egy zsidó nővel.

Esküszöm, nem én találtam ki. Miután a 20 éves énekesnőt szigorú biztonsági ellenőrzés alatt a Malmö Arénába szállították, a finn észrevette a gyönyörű zsidó nőt, és táncolt vele, mint egy filmben, amely a 20. század első felének németországi eseményeit írja le.

Miután a táncukról készült videó nyilvánosságra került, a 30 éves finn az Úr 2024. esztendejében, nyilvánosan bocsánatot kért a világtól, amiért egy zsidó nővel táncolt.

– Ma véletlenül találkoztam az Eurovízió izraeli képviselőjével, erről videó is készült, amelyet engedélyem nélkül közzétettek a közösségi médiában. Eltávolítási kérelmeim ellenére, nem távolították el. Szeretném tisztázni és hangsúlyozni, hogy a videó nem politikai nyilatkozat vagy bármilyen támogatás

– írta egy felnőtt finn férfi a szabad eurovíziós Európa közepén. Az idei eurovíziós tánc a zsidó nővel, Eden Golannal szégyen volt, amit minden áron el kell titkolni, és amiért szó szerint bocsánatot kell kérni.”

A malmői palesztin-barát tüntetésekről készült fotókat látva sokan azt hihették, hogy Benjámín Netanjáhú és tábornokai laknak abban a hotelben, amelyben Eden Golan megszállt

Cikkében Radoš alaposan leszedte a keresztvizet Greta Thunbergról is, amit szintén nagy élvezettel olvastam, de a nagybunkó az volt, hogy valahonnan előbányászta az 1998-as, Jeruzsálemben megtartott Eurovízió Dalát, ami Dana International izraeli énekesnő győzelmének köszönhetően került az izraeli fővárosba.

Kapcsolódó cikk

Újságírni jó, de oda kellene figyelni mindeközben

Dana International nyilvánosan elmondta, hogy eredetileg férfinak született, csak később változtatott nemet. Radoš poénja az, hogy éppen egy zsidó transszexuális nőnek köszönhetően vált az Eurovízió toleráns hellyé, vagy ahogy a szerző írja: „annak érdekében, hogy valaki nem bináris személy vagy transznemű énekes lehessen az idei Eurovíziós Dalfesztiválon, és ne verje meg senki az utcán, az elismerés többek között a zsidó Dana International bátorságának köszönhető.“

A hosszú és ismétlem, remekül megírt cikk mondanivalója röviden az lenne, hogy amikor már mindenki azt gondolta, hogy sikerült leszoktatni a pithecantrophusokat a zsidózásról, ez a rémség ismét felütötte a fejét Európában. Ezért kellett végül a rózsaszín szoknyácskában feszítő svájci fiúlánynak ítélni a győzelmet, hogy a kvázi nagy fene tolerancia nevében feledtessenek minden rondaságot, ami Malmöben történt.

Az euróviziós Baby Lasagna horvát nemzeti hős

A horvátok, akik kollektíve meg voltak győződve róla, hogy képviselőjük nyer az Eurovízión, a bizakodás nem volt alaptalan, mert eddig még sohasem fordult elő, hogy a fogadóirodáknál 50%-os eséllyel jegyzett fellépő ne győzzön, előbb elszontyolodtak, majd elfutotta őket a pulykaméreg, hogy végül győzedelmeskedjen az egészséges optimizmus.

A Svédországból vasárnap visszatérő énekesnek, akit polgári nevén Marko Purišićnak hívnak, királyi fogadtatást szerveztek Zágráb főterén. Persze a tömeg meg sem közelítette a fociválogatott sikereit ünneplő szurkolók tömegét, de így is összesereglettek 6-7 ezren. Még a régi-új miniszterelnök, Andrej Plenković is megjelent a nézők között, de jó ízlését dicséri, hogy mindvégig megmaradt szemlélőnek, nem tolakodott a kamerák elé.

Ahogy kezdenek csillapodni az indulatok, egyre inkább az a vélemény kerül előtérbe, hogy Horvátország tulajdonképpen ideális helyzetbe került: az ingyen reklámnak köszönhetően az utazási irodák máris a skandináv országok megnövekedett érdeklődéséről tudósítanak a horvátországi nyaralások iránt, a horvát tévének nem kell rendkívül költséges rendezvényt szervezni, a nagyközönség pedig még évekig tetszeleghet a kis nemzetek számára olyan kedves mártír szerepében.

Mert – és ezt mindenki látta – egyértelmű, hogy ellopták a győzelmet Horvátország elől.