Erdoğan Athénban: közös hajókázás a béke tengerén?

Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt még komoly, egymásnak intézett philippikákat lehetett hallani görög és török politikusok szájából. A szópárbajnak persze megvolt a maga szerepe: mindkét ország 2023 tavaszán választásra készült, a két NATO-szövetséges között egymásnak feszülő érdekellentétek mentén történő üzengetés és erőfitogtatás kiváló lehetőségként szolgált arra, hogy a lakosság figyelmét lekösse, komolyabb áldozatvállalás nélkül. Persze minden relatív; az évtizedek óta húzódó problémák, kisebbségi kérdés, területi viták legfrissebb fejezeteként 2020 nyarán egy görög és egy török hadihajó egymásnak is ütközött, a deeszkalációt végül nemzetközi nyomással és Németország, illetve az EU fellépésével sikerült elérni. Az eset ettől még rávilágított, hogy van bőven puskapor a két ország konfliktusában.

A katasztrófák hozták össze őket

Az egymásnak feszülésnek a február eleji törökországi földrengés, majd pedig a görögországi vonatszerencsétlenség után egymásnak küldött segítség és szolidaritási nyilatkozatok vetettek véget.

A török gyerekeket a romok alól kiszabadító görög mentőcsapatok médiát bejáró képei után az ellenséges üzengetések értelmüket veszítették; annál is inkább, mert az alig húsz évvel ezelőtti, 1999-es Törökországot (a Márvány-tenger térségét) és Athént sújtó földrengést követő segítségnyújtás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy javuljon a két nép közötti kapcsolat, amit aztán a két kormányzat a közeledésre használta fel.

Kapcsolódó cikk

TOMBOLÓ POZITÍV HAGULAT: Görög-török közeledés?

Tavasz óta lényegében hasonlót látunk a két ország viszonyában, mint ami az 1999-es földrengéseket követte. A pozitív nyilatkozatok után, a választásokat követően felálló kormányzatok részéről magasrangú találkozókra került sor, Recep Tayyip Erdoğan és Kiriákosz Micotákisz a nyár közepén, a vilniuszi NATO-csúcson is találkozott.

Az előzetes egyeztetések után december 7-én rendezett, immár ötödik közös kormányülés (erre a törökök a magasztosabban hangzó magas szintű stratégiai együttműködési tanácsülést használják) ennek a folyamatnak a csúcsa, s lényegében pontosan mutatja a lehetőségeket és a korlátokat is.

Erdoğan mostani látogatása Athénban sokkal jobb hangulatban telt, mint a legutóbbi, 2017-es, amikor a török kisebbség helyzetét és az 1923-as lausanne-i szerződést kritizálva sikerült elég paprikás hangulatba hoznia az akkori görög tárgyalópartnerét.

A béke volt a hívószó Athénban

Ezúttal a találkozó hívószava mindkét fél részéről a „béke” volt, ami az előző évekhez képest mindenképp üdítő előrelépés, még akkor is, ha 2021 elejétől kezdve azért voltak már pozitív fejlemények a két ország kapcsolatában.

Erdoğan már az indulása előtt tartott kormánypárti frakcióülésen megemlítette, hogy hajlandó baráti jobbot nyújtani, amennyiben erre van fogadókészség.

A békepárti hangulatban végül oda jutottak, hogy aláírták a baráti kapcsolatokról és a jó szomszédságról szóló nyilatkozatot.

A dokumentum a két ország közötti vitás kérdéseket baráti alapon történő megoldását, a jó kapcsolatokra veszélyt jelentő lépésektől való tartózkodást és egy sereg területen, így gazdaság, kereskedelem, oktatás, turizmus, innováció, energia stb. területén való együttműködést irányozza elő.

Mivel azonban a dokumentum nem egy szerződés, ezért inkább egy pozitív szándéknyilatkozatnak tekinthető.

Erdoğan mostani látogatása Athénban sokkal jobb hangulatban telt, mint a legutóbbi (Forrás: X-platform, török elnöki hivatal)

A közös kormányülés egyik nagy eredménye – legalábbis a török médiában jó néven vették –, hogy Görögország hétnapos vízummentességet adott az Anatólia előterében lévő tíz szigetre látogatni kívánó török állampolgároknak. Ezt a speciálist elbánást Athén lobbizta ki az Európai Uniónál, amit nagyra is értékeltek Ankarában.

A gesztust persze a görög fél is igyekezett aprópénzre váltani, így a két fél aláírt egy megállapodást a migrációs kérdésekhez kapcsolódó kommunikációs csatornák fejlesztéséről, ami a gyakorlatban a két partiőrség közötti együttműködést jelenti az illegális migráció visszafogásában.

A hónapok óta javuló pozitív hangulat eredményeképp a görög bevándorlásügyi miniszter olyan nyilatkozatra ragadtatta magát, hogy már csökkent az illegális migráció, amihez valószínűleg a török partiőrség mellett az egyre hidegebbé váló időjárásnak is volt némi köze.

De a bejelentések és a nyilatkozat mindenképp üdvözlendő fejlemény.

Persze a nagy bejelentések ellenére sokak számára a találkozó mégis inkább a félig teli pohárra emlékeztet: valójában a komoly kérdéseknek nem mentek neki a felek, s bár illedelmesen jelezték, hogy ezek vannak és dolgozni kell még rajtuk, nem történt előrelépés sem a légtér és tengeri határok delimitációjában, sem a szigetek demilitarizálásában, sem a kisebbségek helyzetében.

Minden esetre ezt a pozitív momentumot megragadva a két vezető jelezte, hogy a következő évben legalább egyszer ismét találkoznak, így már tavasszal sor kerülhet egy újabb fordulóra.