Connect with us

B A Balkanac

A papa szolgálati útra ment (röpke vizit Vlagyimir Putyinnál)

Helyszíni tudósítások szerint a beszélgetés kimondottan békés légkörben, jó hangulatban zajlott, benne vajmi kevés szó esett a háborúról, vele együtt az egész feszült világhelyzetről, a harmadik világégés lehetőségeiről, széles hatókörű fegyverekről, rakétákról, atomról és tömegpusztításról meg ilyesmiről. Ami politika volt benne, az inkább a kultúrpolitika hatáskörébe tartozott, s leginkább a rendező elképzelésire vonatkozott. A kettős, szorosan összefüggő főszerepet az Orosz triptichon ötlete és maga Kusturica alkotói attitűdje játszotta benne

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Putyin fogadta Kusturicát
VAJON TELJESEN JÓL LÁTJA-E MAGÁT KUSTURICA A TÜKÖRBEN? (Vagy mi látjuk őt rosszul?)
A cikk meghallgatása

A főcím persze csak részben idevágó, mert nem kényszermunkára ment a történet (egyik) főszereplője, mint a filmben, hanem csupán látogatóba. Tehát nem egy a sanyarú sorsának kiszolgáltatott politikai elítélt ő, akinek a felesége otthon kegyes hazugságokat talál ki a valódi hollétét leplezendő. Ugyanakkor nem is akárkihez utazott el emberünk, hanem magához az orosz elnökhöz. Persze, nem árt vigyázni! Jártak már pórul szerencsétlenek így vagy hasonlóképp, de nem akarunk rossz ízű történelmi időkre emlékeztetni, amikor még Joszif Visszarionovics Sztálin volt a Kreml ura, és egészen más volt a helyzet… ugyebár? A rendezőt akkor, tegyük fel, Szergej Eisensteinnek, vagy valami ilyesminek hívták.

Akár.

Jó, ha kissé erőszakolt is ez az amúgy elkapkodott egybejátszás, annyi igaz, hogy nem csak simán pénzt, segítséget és persze jóhiszeműséget, azaz zöld fényt ment kérni és kapni Emir Kusturica rendező az ő OROSZ TRIPTICHON c. projektjéhez, hanem volt a dolognak némi szolgálati jellege csakugyan. Merthogy – érdekes, de ez van – Kusturica főigazgatója az Orosz Hadsereg Központi Akadémia Színházának. Úgy tudjuk, még mindig, tehát akadhatott más célja-témája is a találkozásnak. Alibije, mondjuk így: munkajellege.


Mert ugye, olvashattuk tavalyelőtti ’huszonkettőben – nem bizonyult kacsának, sem 22-es csapdájának! –, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter személyesen felkérte Kusturicát fennevezett poszt betöltésére, amit a bosnyák-muszlim háttérrel rendelkező, híres szerb rendező nagy megtiszteltetésnek vett, azzal együtt örömmel el is fogadott. Nyújtotta a kezét, aztán vígan éltek, tevékenykedtek, alkottak tovább…? – Egyébként Szergej a felkérés, majd a kinevezés alkalmából nyomatékosította, hogy Emir már addig is rengeteget tett az orosz kultúra ápolásáért, támogatásáért, hát még azután mennyit tehet, amit nyilván meg is fog tenni. Úgyhogy szerinte ez egy szerencsés húzás az orosz diplomácia részéről.

Annyi biztos, hogy a dolog csakugyan nem lehet óriási melléfogás, ugyanis a kinevezett férfiú már rég lelkes támogatója Putyinnak és az „orosz ügynek”. Régi híve az Ukrajna elleni háborúnak. Elsősorban azért, mert szerinte Oroszországnak meg kell védenie az Ukrajnában élő oroszokat, ha már egyszer erejénél fogva teheti. – Mellesleg mi az ott szorongatott magyarjaink érdekében aligha rohanhatjuk le ép ésszel utóbbi országot, viszont verbálisan támogathatjuk az oroszokat, akik meg annyira megtámogattak minket messzi ’48-ban, meg közelebbi ’56-ban is, meg mikor is még… De várjunk, hogy is van ez?

Tiszta dialektika megint.

Bárhogy is, Kusturica a közelmúltban a Kremlben járt, ahol kezet fogott a most uralkodó Vlagyimirral, utána asztalhoz ültek. Ahhoz a nagy orosz oválishoz, majd rövidke ideig csak mosolyogtak egymásra, miközben villogtak a vakuk. Helyszíni tudósítások szerint a beszélgetés kimondottan békés légkörben, jó hangulatban zajlott, benne vajmi kevés szó esett a háborúról, vele együtt az egész feszült világhelyzetről, a harmadik világégés lehetőségeiről, széles hatókörű fegyverekről, rakétákról, atomról és tömegpusztításról meg ilyesmiről. Ami politika volt benne, az inkább a kultúrpolitika hatáskörébe tartozott, s leginkább a rendező elképzelésire vonatkozott. A kettős, szorosan összefüggő főszerepet az Orosz triptichon ötlete és maga Kusturica alkotói attitűdje játszotta benne.

Ahogy azt előzőleg az orosz védelmi miniszternek is kifejtette, amikor néhány filmjének a színreviteléről beszélt, Kusztó kapitány lélekbúvár most Putyinnak is előadta dióhéjban. Nyilvánvalóan rájátszott az orosz szív végtelen kegyességére és az orosz lélek híres megértő képességére, amit a maga részéről még egy nagy köszönettel fejelt meg. Tudniillik mély meghajlással mutatta ki háláját az orosz elnöknek mindazért, amit az a szlávok érdekében tett, s tesz is mind a mai napig. Azért a nagy történelmi igazságtételért.

Underground

A háború nem háború, amíg a testvér nem öli meg a testvért, egy kocka az Undergoundból, amely 1995-ben Arany Pálmát kapott

Az elkövetkezőkben kifejtette még, hogy a triptichon, amelyik mostanság további filmrendezői terveinek középpontjában áll, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Gogol műveire épülne. Ráadásként – a záró etapban – feldolgozná még Jevgenyij Vodolazkin Laurus című regényét. Minderre Putyin egyelőre summa summárum annyit ígért, hogy mindenképp támogatni fogja a nagyszabású filmötletet, és még mosolygott is hozzá, ami különben nem egy bevett szokása.

Érdekes itt felidézni egyébként azt, amit Kusturica még Szergej Sojgu védelmi miniszternek mondott a Putyin-találka előtt, amikor vele beszélvén saját magára szerényen kitért. Ugyanis úgy talált fogalmazni, a mostanság uralkodó időkkel kezdve, hogy ebben a világban, amelyben az értékek nagyon gyorsan változnak, jómaga megpróbál a klasszikus értékekhez ragaszkodni. Persze, érthető, hogy éppen mire akart célozni, ugyanakkor ez egészében nehezen fér bele – ropogás-csikorgás nélkül – a saját alkotói képkeretébe. Mert ha nem is egy elvadult Luis Buñuel ő, nem oly elszabadult, láncát letépte, tomboló, szemmetsző szürrealista, inkább, mondjuk, a Cigányok idejének valamivel mérsékeltebb, meseimádóbb mágikus realistája, gondoljunk csak mégis az azokban a maguk módján elrugaszkodó Kusturica-mozikban megjelenő hatalomellenességre. A nem kimondottan háborúpártiságot sugalló látomásaira. Mindenesetre jusson eszünkbe például az UNDERGROUND.

– Felvetődik, vajon Putyin látta-e azt a filmet?

Persze, pusztán költői kérdés, nincs gyakorlati jelentősége, miközben felvetődhet még az is: VAJON TELJESEN JÓL LÁTJA-E MAGÁT KUSTURICA A TÜKÖRBEN? (Vagy mi látjuk őt rosszul?)

Végül is nehéz eldönteni, ellenben Szergej… Nem Sojgu, hanem az írásunk elején említett Eisenstein. Aki nem Einstein, mert bár kétségtelenül nagy figura, a filmtörténet egyik legkimagaslóbb alakja, mégsem ő a tudós Einstein2, hanem Szergej Eisenstein orosz filmrendező. Vagy ahogyan a magyar akadémiai lexikonban szerepel: Eizenstein.

Biggyesszük ide kissé hosszabb lábjegyzetként, hogy elsősorban olyan alapmű fűződik a nevéhez, amilyen az orosz-szovjet forradalomról szóló, a vágástechnikában maga is forradalmat jelentő PATYOMKIN PÁNCÉLOS. Érdekes, hogy minden éljenzés ellenére – szintúgy dialektikus módon – a szovjethatalom tette őt végül anno tönkre. A Rettegett Iván trilógiájának második részébe akaszkodtak bele, szedték vele együtt ízekre magának a rendezőnek a lelkét is, ahogy az például Sinkó Ervin Egy regény regénye c. művében olvasható. (A Moszkvából kihátráló Sinkóé.) Más példákat ne is említsünk, nem férnének ide. (Lásd softabb változatban például: a PUSSY RIOT esetét! /Itt nem is szólunk a politikai ellenfelek újjáéledt durva eltakarítási gyakorlatáról./)

Olyan nagyon sokban tehát nem látszik különbözni a mostani orosz hatalom a régebbi szovjettől, hát nem árt egy kis óvatosság. Még külföldi állampolgárként sem. Hárásó? – Bár ilyeneket mondani végképp nem a mi tisztünk, feladatunk.

Még csak annyit a Patyomkinról, amolyan slusszpoénként. Létezik ez a fogalom, ugye, hogy PATYOMKIN-FALU. Állítólag onnan származik, legalábbis az egyik változat szerint, hogy valamikor a 18. században Patyomkin miniszter, aki felelőse volt a Krím ellen indított hadjáratnak, II. Katalin látogatása előtt a Dnyepper folyó partján jómódú falusi házak homlokzatát állította fel a távolabbról, mintegy totálplánból szemlélődő cárnő megtévesztésére. Csupa jómód és rendezettség, valójában kulisszavilág. Etyeki filmstúdió. – De legyen ez is ennyi itt, Krímre-filmre majd még – első adandó alkalommal – visszatérünk.

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió


Öt nap legjava