A cikk meghallgatása

Milorad Dodik szeptember 20-i moszkvai látogatása lényegesen kisebb visszhangot kapott a boszniai sajtóban, mint a korábbi oroszországi utazásai. A szerb államelnökségi tag Vlagyimir Putyinnal való tárgyalásait a választási kampányba végletekig belebonyolódott boszniai politikai elit kisebb elánnal kommentálta, ráadásul az orosz-boszniai szerb találkozó a mozgósításra vonatkozó orosz bejelentés előtt történt, amely kétségkívül elvitte a show-t. Ennek ellenére érdemes beletekinteni abba, hogy miként fogadták otthon Dodik Moszkvában felvázolt grandiózus terveit.

Téma volt bőven

A teljesen egyértelmű, hogy Putyin és Dodik közötti találkozó időzítése közel sem volt véletlen. Az október 2-án tartandó boszniai választás kampányidőszakának csúcspontján a boszniai szerbek legfőbb vezetője komoly támogatást kapott Moszkvától azzal, hogy négyszemközti tárgyalásra ülhetett le a hosszú asztalnál minden oroszok elnökével, Vlagyimir Putyinnal.

Megbeszélni való pedig akadt bőven a két vezető között. Elég csak arra gondolni, hogy október elején lesz esedékes a Gazprommal a Boszniába exportált földgáz árának meghatározása. Ezen túlmenően a felek tárgyaltak azoknak az orosz pénzből finanszírozni tervezett energetikai beruházásoknak a sorsáról, amelyek kérdésessé váltak az ukrajnai konfliktus és a nyugati szankciók miatt.

A “szerb nemzet Miléje” azonban nem véletlenül ülhetett a hírhedtté vált “hosszú asztal” rövidebb oldala mentén Putyinnal szembe. A találkozó után adott dodiki nyilatkozatok szerint minden kérdésben megegyezés született, és ráadásul a számára is megnyugtató módon.

Mile elintézte

Dodik a boszniai Szerb Köztársaság hivatalos televízió csatornájának és az orosz kormányhoz szorosan kötődő RIA Novosztyinak adott interjúi nehezen letnek volna másként értelmezhetők, mint a boszniai kampányban a legfőbb szerb helyzetének erősítését célzó üzenetek.

Kellhetett is az erősítés, mert a baloldali szerb ellenzék magasabb fokozatra kapcsolt a kampányban: korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy az SNSD-től kiszivárgott belső felmérés szerint számos választókörzetben Jelena Trivić, közös ellenzéki jelölt vezet Dodikkal szemben.

A moszkvai látogatás azonban fordulópont lehet az elemzők szerint.

A találkozóval Dodik újfent megmutatta a boszniai szerbeknek, hogy lehet őt “n+1” alkalommal is nyugati szankciókkal sújtani, de a Kremlbe neki van kizárólagos bejárása ahhoz a Putyinhoz, aki toronymagasan a legnépszerűbb külföldi politikus a boszniai szerbek körében.

A pontos időzítés mellett a témaválasztások is azt tükrözték, hogy Mile jó politikai érzékkel igyekezett olyan kérdéseket feszegetni, amelyek a választók minél szélesebb rétegét érintik. Így Dodik a kampány hátralevő részében elég, ha csak annyit mond a szerb entitás jövője szempontjából felmerülő kérdésekre, hogy elintézte az EUFOR-t a NATO helyett, az olcsó gázt a fagyhalál helyett, és egy “batár beruházást” a munkanélküliség helyett.

Mi kellhet még, kérdezhetnénk. Nos, ahogy említettük a boszniai szerb ellenzék is ezen a ponton akadhatott meg, mert be kellett látniuk, hogy nehezen tudnának ezeket meghaladó és egyben reálisnak tűnő ígéreteket tenni a kampányban, bár a dodiki ígéretek értékét némileg csökkentheti a mozgósítára tett orosz elnöki bejelentés, ennek azonban a boszniai szerbek esetében nem kell kötelezően így lennie.

A kispadosok kiabáltak

Ezek után nem kell meglepődni azon, hogy Dodik moszkvai látogatására olyan politikai szereplők reagáltak élénkebben, akik a kampányukat a jelenlegi politikai elit széles körben történő kritizálására építették fel.

Így tett Fahrudin Radončić bosnyák médiamágnás, az egykor szebb napokat megért Jobb Időkért Szövetség (Savez za Bolju Budućnost, SBB) elnevezésű párt elnöke is.

Radončić nyilatkozatában közölte, hogy ő maga és a boszniai (bosnyák) hazafiak nem félnek Dodik provokációitól, mert már a kilencvenes években megmutatták, hogy képesek a hazájuk védelmére.

Mirsad Hadžikadić, a centrista Haladás Platform (Platforma za Progres, PP) párt vezetője, úgy vélte, hogy Dodik ezzel Putyin karjaiba taszítja a boszniai Szerb Köztársaságot, amivel a boszniai szerbség ahhoz az Oroszországhoz kötődne szorosabban, ahonnan az orosz lakosság egy része erőteljesen menekül.

Radončić és Hadžikadić véleménye annyiban tekinthető mérvadónak, amennyiben a két 5%-os támogatottságú párt elnökének a véleménye annak tekinthető a politikai ellenfeleiket illetően.

A boszniai politikai élet nagy pártjainak vezetői hallgattak a szerb ellenzékhez hasonlóan.

A sort egyedül a fő bosnyák erőnek tekinthető Demokratikus Akciópártból (Stranka demokratske akcije, SDA) kiszorult, illetve hivatalosan kilépett, majd az SDA-t korábban hátra hagyók által összegrundolt Narod i Pravda (NiP) párthoz csatlakozott Denis Zvizdić törte meg, aki jelenleg a párt alelnökeként a bosnyák jobboldalról számíthat szavazatokra.

Zvizdić szerint a látogatás kizárólag a kampány részeként értékelhető, Dodik valójában semmit sem oldott meg, mert semmiről sincs megállapodás az orosz féllel, mert mindössze annyi történt, hogy Dodik érzékelte az ellenfele, Jelena Trivić erősödését, így valami “hangzatos produkciót kellett bemutatnia, amihez Moszkva segítségére volt szüksége.

Zvizdić végül azt a következtetést vonta le, hogy Dodik útja pontosan annak a tézisnek a bizonyítéka, amely szerint a győzelme egyáltalán nem biztos a boszniai Szerb Köztársaság elnöki posztjáért folyó harcban.

Dodik védelmére sietett ugyanakkor Radovan Višković, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke, Dodik párttársa.

Višković kifejtette, hogy a szarajevói vezetés nem tudja értékelni a Dodik által letárgyalt, olcsó orosz gázt. Višković nem mulasztotta el felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a bosnyák-horvát Föderáció földgáz igénye négyszerese a szerb entitásénak, így értékelése szerint a Föderáció vezetése is haszonélvezője a megállapodásnak.

Válaszul a Föderáció földgázellátását intéző Energoinvest cég közleményt adott ki, amiben jelezték, hogy Dodik oroszországi útja óta a Gazprom nem jelezte a cég felé, hogy más lenne a beszerzési ár.

A következő szállítási időszakra a Gazprom az árat október 1. után, vagyis már a választásokat követően határozza majd meg az Energoinvest részére, és a Dodik által megtárgyat ár általuk nem/sem ismert.