GONDVISELÉS: Ankara Bosznia stabilitásában érdekelt, avagy Törökország a bosnyákokat preferálja

 
A török külügyminiszter, Mevlüt Çavuşoğlu május elején Bosznia- Hercegovinába látogatott. Ez alkalomból tárgyalt a külügyminiszterrel, tiszteletét tette Alija Izetbegović sírjánál, felkereste a legfontosabb oszmán-kori emlékeket… A szokványosnak tekinthető látogatásnak mélyebb üzenete volt: a kétmilliós bosnyák lakosság számíthat a 85 milliós Törökországra.

Török nosztalgia

A több évszázados oszmán múlt jelentette történelmi nosztalgiában érthető a megkülönböztetett hely, hiszen alig alapították meg 1461-ben Szarajevót a mai Bosznia délkeleti vidékeit ellenőrző Ishak bey csapatai, a következő pár évtizedben, tehát viszonylag gyorsan, a terület szláv lakosságának jelentős része felvette az iszlámot, az iszlám térnyerésének egyik korai és meglepően gyors fejezeteként, hogy aztán a birodalom kiszorulása után sokan vándoroljanak a régióból Törökországba, ahol jelenleg is aktív bosnyák közösségek találhatóak, főleg Isztambulban.

Viszont ennél is nagyobb hatást gyakorolt az iszlámra az 1990-es évek első felének boszniai háborúja és Alija Izetbegović írásai, amelyek Törökországban az akkoriban felemelkedő iszlamista mozgalom számára különösen fontos témává váltak. Szarajevó ostromát, a bosnyákok ellen elkövetett vérengzéseket és a boszniai iszlámot ért csapásokat élénken figyelte a török közvélemény, s (igaz, nemcsak) az iszlamista oldalon egyre többen állították párhuzamba a konfliktust az Andalúziában történtekkel. Míg onnan a kora újkori spanyol állam üldözte el a muszlimokat, addig Boszniából a horvátok és szerbek próbálkoztak hasonlóval, s a történtek boszniai megismétlődésének esélye valósnak tűnt. Nem kell csodálkozni azon, hogy az első török iszlamista segélyszervezet is épp azért jött létre, hogy segítse a bajba jutott bosnyákokat.

Utolsó kívánság

Ilyen előzmények után nem meglepő módon  a jelenlegi török kultúrpolitika is kiemelten foglalkozik az országgal , s ebben az oszmán múlt és az iszlám fontos szerepet kap. A török fejlesztési segélyezési pénzekből felújított régi hidak és mecsetek mellett jutott forrás egy Srebrenica kiállításra is Szarajevóban. Srebrenicát különösen komolyan veszik Törökországban, ahol minden évben megemlékeznek az ott történt 1995-ös népirtásról.

A szoros kapcsolatra mindkét fél rájátszik: járja az a mondás, hogy  a haldokló Alija Izetbegović megkérte Erdoğant, hogy viselje gondját az országnak . Az emblematikus vezető fia, Bakir Izetbegović és a török államfő között kiváló a viszony, amit mi sem jelez jobban, hogy Erdoğan látogatásai alkalmával Izetbegovićtyal szinte mindig találkozik.

A politikai együttműködés persze, nem egyoldalú: Erdoğannak kifejezetten nagy szolgálatot tett, amikor engedélyezte, hogy a 2018-as parlamenti- és elnökválasztás kampányában az AKP-hoz közeli európai török szervezet képviselőinek tartsanak nagygyűlést a Zetra Olimpiai Csarnokban, ahol a török államfő heves szónoklatot intézhetett híveihez, ha már a nyugat-európai államok megtiltották, hogy a területükön folytasson kampányt.

A bosnyákokat preferálják

Persze, az erősen a bosnyákokat preferáló török külpolitikai aktivizmus nem tetszik sokaknak. A bosnyákok is megosztottak, hiszen sokak számára problémás, hogy  a támogatás voltaképp egyetlen politikai erőre korlátozódik , míg másoknak az iszlám erőteljes hangsúlyozása se szimpatikus. Ha a bosnyák oldalon ambivalens is Törökország jelenléte, a szerb oldalon kifejezetten veszélyesnek tűnik.

Milorad Dodik, Bosznia- Hercegovina másik entitásának, a Szerb Köztársaság volt államfője, aki most a háromtagú bosznia-hercegovinai elnökség tagja, többször is hangot adott ellenérzéseinek, s nyíltan a boszniai belügyekbe való beavatkozással vádolta Ankarát számos alkalommal. A törökök negatív megítéléséhez persze, könnyű muníciót találni, hiszen míg a bosnyákok sokkal megértőbbek, addig szerbek kifejezetten károsnak ítélik az oszmán hódítást.

Virágkor vagy hanyatlás

Nem így a törökök, akik számára az oszmán hódítás egy – igaz, csak ideiglenes – virágkort hozott el a Balkán népeinek. Ahogy az akkori török külügyminiszter, Ahmet Davutoğlu 2009-ben megállapította egy szarajevói rendezvényen: abban az időszakban a régió egy világbirodalom központjának számított, lakosai pedig hihetetlen karriereket tudtak befutni annak kormányzatában.

Ez az időszak véget ért, Törökország azonban megmaradt regionális szereplőnek, aki odafigyel, hogy rend legyen. Erről nemcsak az uniós misszió keretében Boszniában állomásozó török csapatok tesznek, hanem a török diplomáciai is dolgozik. Az utóbbi bő tíz évben létrehozott háromoldalú, török-bosnyák-szerb és török-bosnyák-horvát találkozók valóban javítottak a helyzeten, s a törökök jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy javuljon a szerb-bosnyák viszony, még akkor is, ha a bosnyákok pozícióját kívánták erősíteni.

S nincs ez másképp ma sem. A Ljubljanából érkező külügyminiszter leszögezte, hogy Törökország Bosznia egységét támogatja, ahogy eddig is – ezzel finoman jelezve az utóbbi hetekben kibukott, a balkáni határok újrarajzolását vizionáló non-paperrel kapcsolatos ankarai álláspontot.