A cikk meghallgatása

A belgrádi Srpski Telegraf közzétette a Szerbia/Kis- Jugoszlávia (a továbbiakban Szerbia) lerohanásának állítólagos hadműveleti terveit, amelyet 1999-ben a NATO-stratégák részletesen kidolgoztak. A napilap szerint a Szerbia elleni invázióval kapcsolatban öt féle forgatókönyvben gondolkodott a nyugati katonai szövetség, amelyek közül az egyik tartalmazta a Magyarország területéről induló szárazföldi akciót.

A keményfejű Orbán

A szerb lap a cikk bevezetőjében azt írja, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki ezt a pozíciót töltötte be 1999-ben, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Kis- Jugoszlávia) elleni “NATO-agresszió” idején is, megakadályozta a Szerbia elleni szárazföldi inváziót.

– Nem volt hajlandó eleget tenni a szövetség két legerősebb országának, vagyis az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kifejezett utasításának, hogy megtámadjon bennünket északi irányból

– állapította meg a Srpski Telegraf, amely szerint az észak felől történő támadás azt szolgálta volna, hogy a szerb csapatok jó részét Koszovóból a Vajdaságba kelljen átvezényelni, így a NATO könnyebben betörhetett volna a “déli tartományba”, azaz Koszovóba. A lap cikke szerint a NATO-stratégák részeletekbe menően kidolgozták a Szerbia elleni szárazföldi offenzíva tervét, amely a Jedi kódnév alatt készült, a konkrét csapás pedig a Bravo Minus kód alapján került volna végrehajtásra.

Mint az most kiderült, a magyar hadseregnek a Pannonia-hadműveletet szánták végrehajtásra, ami a Szerbia ellen irányuló északi támadást jelentette, de Orbán “keményfejűsége” megakadályozta az egész szárazföldi hadműveletet.

A Srpski telegraf Miroslav Lazanski, nemrég elhunyt szerb katonai kommentátorra hivatkozva megjegyezte, hogy a Szerbia elleni támadásban 175 ezer NATO-katona vett volna részt, ebből 50 ezer Nagy- Britanniából. Ennek a seregnek a végső célja a Belgrádba történő “diadalmas bevonulás”, és az egész Szerbia elfoglalása lett volna 90 nappal a támadás megindítását követően.

– Orbánnak azonban mi, de a katonai szövetség is, azt köszönheti, hogy elkerültük a halálos áldozatok nagy számát, ezt árulta el sajtótájékoztatóján Aleksandar Vučić

– jegyezte meg a belgrádi lap, amely itt elmeséli mindazt, ami a szerb államfő szombati sajtótájékoztatóján elhangzott, ez most nem ismételnénk el, hiszen erről már írtunk, a részletek a kapcsolódó cikkben találhatók.

Az előbb említett Lazanski szerint a hadművelet tervei Londonban és a NATO monsi székhelyén készültek, ahol 1999-ben folyamatosan üléseztek a “Jedi vitézei”, akik az akció többféle modellezését végezték.

– Minden reggel, 1999 március 23-tól kezdve a brit védelmi minisztérium londoni épületének egyik bunkerében, London központjában találkoztak a legfontosabb brit miniszterek, titkosszolgálati vezetők, hogy a Jugoszlávia elleni bombázásokat tekintsék át

– tudatta olvasóival a szerb lap, amely szerint a földalatti létesítményt Margaret Thatcher, brit miniszterelnök utasítására újították fel 1979-ben. A bunkert két hermetikusan zárt folyosórendszer alkotja, amelyek előtt dupla, vörös színű vasajtó és számítógépvezérlésű bejelentkező pont van. Ez a brit válságkezelő központ.

A Srpski Telegraf arról ír, hogy a nemrég elhunyt Lazanski szerint ebből a bunkerből Tony Blair brit miniszterelnök, valamint kommunikációs és stratégiai tanácsadója, Alastair Campbell folyamatos kapcsolatot tartott fenn a brit vezérkar northwoodi bázisával, valamint a brit királyi légierő és a gyalogság parancsnokságával, továbbá a NATO monsi válságközpontjával.

Az invázió öt pontja

A belgrádi lap szerint öt pontos terv/elképzelés volt forgalomban a Szerbia elleni invázió végrehajtására, amelynek az ötödik pontja tartalmazta a szárazföldi akciót Magyarország irányából.

1.) Helikopteres-ejtőernyős deszant néhány ezer NATO-katonával Koszovó központi részén, hogy a szerb, illetve a jugoszláv erőket szétválasszák területi mélységben

2.) A NATO behatolása a Preševo-völgybe Macedónia (jelenleg Észak- Macedónia) irányából, onnan pedig Kelet- Koszovóba

3.) Áthaladás a Kaçaniki-szoroson, habár az a terület teljesen el volt aknásítva, amivel a NATO-erők tisztában voltak

4.) Átkelés a hegyeken Albánia irányából, amihez előzőleg utakat kellett volna építeni

5.) A fenti négy opció, plusz a Magyarország felől induló szárazföldi támadás.

Orbán az igazi barát

A Srpski Telegraf ezzel kapcsolatban megkérdezte a vukovári mészárlás miatt Hágában elítélt Veselin Šljivančanint, aki büntetése letöltését követően most nyugalmazott katonatiszt Szerbiában. Šljivančanin 2434 napot ült Scheveningenben.

– Elmondhatom, hogy a hadseregünk készen állt a szárazföldi támadásra. A legerősebb csapást Albánia irányából vártuk, és arra számítottunk, hogy a legnagyobb fenyegetés északon Horvátország irányából érkezhet

– mondta a háborús bűnös katonatiszt, aki egy dologgal akkor nem volt tisztában.

– Akkor természetesen nem tudtuk, hogy Magyarországon van egy barátunk, de hát most kiderült, hogy Orbán 1999-ben és a jelenlegi aktuális válságban is, igazi barát

– fogalmazott Šljivančanin, aki úgy emlékezett vissza a háborús időkre, hogy a nép és a hadsereg készen állt arra, hogy bármi áron megvédi a hazát.

Elmondta véleményét az a Nikola Šainović volt szerb, majd jugoszláv miniszterelnök, akit éppen a koszovói vérengzés miatt ítéltek el Hágában, és akli 2015-ben szabadult.

Šainović szerint minden háborúnak van egy légi és egy szárazföldi komponense, és minden háború a szárazföldön fejeződik be, függetlenül attól, hogy milyen a légierő, vagyis a légi tevékenység.

– Az amerikaiak kétfázisú háborút terveztek az országunk ellen, az első fázisban az albán erőket és a Koszovói Felszabadítási Hadsereget használták fel, és miután ez nem járt eredménnyel, terveztek egy második fázist is, ami mintegy 200 ezer NATO-katonát jelentett

– mondta a volt szerb & jugoszláv miniszterelnök, aki szerint az említett katonákat Európának kellett volna biztosítania.

– Nem tudok Orbán szerepéről nyilatkozni, mert mindez a NATO keretein belül zajlott, de azok után, amit tett, hálával tartozunk neki

– zárta a hozzászólását a szerb politikus, aki éppen Koszovó miatt járta meg Hágát és a börtönt.