Connect with us

B A Balkanac

SQUID GAME: Nyerd meg az életed ?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Squid Game
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

A mostani maszkviselet módi mintha azt sugallná, hogy vele együtt elterjedt pénzszerzési szokássá vált a szélesebb néprétegek körében is a bankrablás. Kinek mire kell a lé, embere válogatja, de tegyük fel, hogy ilyesmire nem vagyunk képesek, közben nem megy a lutri, nem megy a zsuga, adósságunk pedig akkora, hogy azt még szokatlanul hosszú, egészséges élet esetében se tudjuk visszafizetni. És akkor – felettébb szorongatott helyzetünkben – valaki felkínál egy eladdig ismeretlen játékot.

Kezdetben viszonylag ártatlanul indul a dolog. Mindjárt azzal, hogy senki sem köteles a kiszemelt adósrabszolgák közül részt venni a hatalmas végösszeggel kecsegtető megmérettetésben. Csak ha akar, rá van bízva a döntés. Miről is van szó? Nagyjából ismert gyerekjátékokban kell a többieket legyőzni. Igaz, van belőlük majd’ félezer, abból a többi hasonszőrű részvevőből, ezzel együtt garantált a jó szórakozás. Csak később derül ki, amikor az ember már jó mélyen benne van, hogy nincs itt semmiféle naivságról szó, ebből a játékból élve nem lehet kilépni. Egy élet-halál játék ez, a halálra táncolás és táncoltatás újabb variánsa. Aki abba belement, kezet fogott az ördöggel. Ha veszít, elveszítette az életét is, mert a saját vastag hasznát nézve úgy akarja az az Arctalan Hatalom, amellyel felbonthatatlanul szerződött, s amely által a sorsa megpecsételődni látszik. – Egyetlen kiút mutatkozik hát, mint a gladiátoroknak: játékban maradni, ameddig csak lehet, és eszközöket nem válogatni, amennyire csak lehet.

Az erről szóló dél-koreai tévésorozatot Hwang Dong-hyuk írta és rendezte, tavaly bocsátotta útjára a Netflix, és azóta elképesztő nagyot kaszált világszerte. Olyan mindenütt érthető kulturális mémnek bizonyult, amely sikeresen ötvözi a tradicionális koreai filmgyártás megfelelő elemeit a koreai popművészeti újhullám elementumaival, szabadon válogatva az ezredfordulón felvirágzó ottani filmgyártás bőven használhatónak bizonyuló gazdag eszköztárából. – Utóbbi elképzelés sikeres megvalósulását egyébként már láthattuk művészibb szinten az Élősködők sok szép díjat bezsebelt, Pong Jun-ho (Pong Dzsunho) rendezte filmjében (a másik direktor úr nevét sajna még nem sikerült kellő biztonsággal magyarítanunk, elnézést ezért! – megj. B. A. B.). Ugyanakkor okvetlenül kiemelendő, hogy erőszak-ábrázolása ennek az új szériának – a művészkedéssel szemben – szélsőségesen brutális. Mondhatni, párját ritkítja, ha az nem csábítana bennünket megtévesztően egy más témát rejtő, egyébként silány szóvicc zsákutcájába.

Tehát: az egyes japán képregények világát is beemelő koreai alkotás elképesztő módon, mindössze egy hónap leforgása alatt vált nézettségi rekordot döntő világsikerré, és egyelőre nem is látszik lecsúszni a toplistáról. Mindez úgy, hogy közben – ahogy azt egyik kritikusa, Teszár Dávid jegyzi meg a Filmvilág januári számában – a kapitalizmus durva, mintegy baltával faragott kritikáját adja. Elsősorban kíméletlen bírálatát a mindennél kíméletlenebb pénzhajhászásnak. Persze, térünk vissza a saját gondolatkísérletünkhöz: ez a kritika rögtön érvényteleníti önmagát, már az első pillanattól kezdve azzal, hogy eleve monstruózus összegek begyűjtésére készült az őt magában foglaló sorozat, a fent megpendített művészibb szempontok feladásával. Ugyanakkor csakugyan ijesztő, mert ahogy mögötte a saját édesapja, a Netflix pénzéhes, arctalan Molohja áll, úgy a Netflix mögött is állnak valakik, meg azok mögött is valakik stb. Alkatrészeivel egymáshoz kapcsolódó ördögi masina, és csakugyan senki se léphet ki ebből a „gyermektáncból” úgy, hogy ne essék valami szörnyű baja. Mert cselekedetével alapvetően veszélyezteti az építmény/felépítmény épségét, az pedig már tényleg messze minden gyerekjátéktól. A következmény véres – ahogy azt a történelem is számtalan esetben mutatni tudja.

Jó, elég itt a történelemből meg a sorozatot illető kritikákból. Mert tulajdonképpen hatalmas melléfogás úgy közelíteni hozzája, mintha egy komoly művet kellene benne üdvözölnünk és szigorúan elemeznünk. Ellenben ezt a megállapítást is nyomban felülírja az a tény, hogy már idáig is mekkora hatást tudott kifejteni, legalábbis a legifjabbak körében. Úgy tűnik, komolyabbat és károsabbat, mint a régebben ezerszer elátkozott pornó. Agresszív mivoltában a gyermekjátékok el vagy visszadurvulásához járul hozzá, amire máris sok példa akadt az ominózus széria hatókörében. Arról viszont nehéz dolog mit gondolni – zavaros vizeken úszkáló bődületes újságírói kacsa-e vajon, vagy hát tényleg igaz? –, hogy miként a Radio Free Asia jelentette, Észak- Koreában halálra ítéltek egy férfit, amiért becsempészte az országba a Nyerd meg az életed másolt példányait, majd pénzért árulta diákok körében. Az ítélet szerint golyóra számíthat, a diákok pedig, akik vásároltak tőle, ha nem is golyóra, de börtönre. (A hír függelékében még megemlítődik, hogy némely ifjú delikvenst már kiváltottak a tehetősebb megfelelő összeg fejében: a tarifa 3000 dollár per fő.)

A Squid Game (Squid = Tintahal = Lignja) játékkal a szerbiai sajtó is foglalkozik bőven. A ZOOM online írja, hogy tkp. miből is áll. Úgy néz ki, hogy van egy kör, egy négyzet s egy háromszög (fej – törzs – farok) a földre rajzolva, aztán van két csapat, a feladat pedig abból áll, hogy fél lábon ugrálva, mint a sántaiskolában, meg kell hódítani az ellenfél területét. Ám itt az ellenfél egész durva módszerekkel védekezhet, gáncsolástól kezdve az ütlegelésig. Szerző a Jelszó-játékot említi többek közt mint az eldurvulás lehetséges balkáni változatát. Ott is van két csapat, a játék lényege pedig az, hogy az egyik csapat a hunyó, a másik a jelszó kitalálója, a hunyók aztán üldözőbe veszik a kitalálókat, s megpróbálják kideríteni a jelszót. Az elfogottat lehet csipkedni, csiklandozni, de hogy esetenként még mi következhet, annak csak a fantázia szabhat határt, amennyiben más nem. – Így valahogy, ha nem is pont.

B A Balkanac

Az indiai temperamentum és a politikai korrektség (elhibázott műtétek)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

politikai korrektség, műtét
Rushdie szerint tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

Ismét tollat ragadott, azaz hát dolgozni kezdett Salman Rushdie. Nekilátott újabb könyvet írni a Booker-díjas brit író, akinek az ellene tavaly elkövetett, brutálisan véres chautauquai (USA) késes támadás miatt kellett hosszabb kényszerszünetet tartania. A merényletről, amelynek következményeként fél szemére megvakult, továbbá az egyik karja csaknem megbénult Indiai Salamonunknak, régebben már írtunk. Most azzal a hírrel folytatjuk, amely szerint az írói gépezet – ha akadozva is, de – ismét beindulni látszik, míg az az egy szál merénylő, egy derék (rosszarcút nem merünk mondani!) libanoni férfiú, bizonyos Hadi Matar a sitten ül. Ahol folyton a fejét csóválja, mert nem érti, hogyan maradhatott életben egy olyan elvetemült ördögfattyú, aki annyi minden káromlót összefirkált a Prófétáról, hogy ő tkp. nem is volt képes – azzal az érzékeny gyomrával együtt – ától cetig elolvasni.

– Csak maga Allah tudhatja, miért mentette meg azt a patkányt – mormolta egy ízben a börtönőr füle hallatára, de végül megnyugtatta magát azzal, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ha jól látjuk, szóban forgó, nyugodtan őrültnek is nevezhető cselekedetével valójában kitűnő hátast adott szerencsétlenje az időközben az angol királyi becsületrend lovagjává (is) üttetett író alá. Pontosan friss, húzós témát. Mégpedig az attentátumét, amely így direkt módon kapcsolódhat az egykor ajatollahi átok sújtotta, elégetendő Sátáni versekhez. – Persze, Rushdie nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy az egész nem ment, meg most sem megy simán. Elsősorban ki kellett hevernie a lelki traumát, közben szinte egészében újratanulnia a gépelést, ami prózaíró esetében nem egy olyan kis piszlicsáré dolog. Már csak azért sem, mert még ha viszonylag rövidre tervezett is a mű, könnyen megnyúlik, ha szárnya nő a gondolatnak. – Esetleg hosszabban tart a múzsa csókja.

politikai korrektség

Megjegyzendő, az össz’ nehézség ellenére idén februárban megjelent egy új regénye a szerzőnek, melynek címe: Victory City (magyarul még nincs meg; vélhetően japánul sem, mert a japán fordítót maradéktalan sikerrel járó módon meggyilkolták). Egy régebben született textusról lehet itt szó. Bizonyos győzedelmes városról szólóról, vélhetően India hosszú történetében markáns szerepet játszóról. Sajnos még sehogy nem olvastuk, így aztán legérdekesebb ezzel kapcsolatban az lehet egyelőre itt, amit konkrétan az írás fizikai aktusáról mond Rushdie. Mégpedig hogy egyes ujjain nem érzi az ujjbegyeit, ezért nagyon nehéznek találja az írást. – Ráadásul, amikor leülök – vallotta valószínűleg némi sóhaj kíséretében a New Yorker újságírójának –, igyekezetemből semmi érdemleges nem születik. Írok, szenvedek, ám az eredmény csupán az üresség és a szemét elegye. Csupa olyasmi, amiket másnap törlök. Igazából még nem találtam ki ebből a sötét erdőből.

Bővebben minderről magyarul online a Literán olvashatunk, Tomcsányi Sára összeállításában. (Itt erősen zsugorított formában szerepel!) Abból is megtudhatjuk, hogy éppen elsuhant májusunkban Rushdie – a szólásszabadság örök harcosaként – átvehette a The British Book Award keretében a FREEDOM TO PUBLISH elnevezésű díjat. Ezt olyan szerzők, kiadók és könyvkereskedők kapják, kaphatják, akik az őket érő folyamatos fenyegetések ellenére is bátran fellépnek az intolerancia összes fajtája ellen. A díjazott nem jelent meg személyesen az ünnepségen, azonban küldött egy videót, amin nyíltan felszólalt az egyre ijesztőbb méreteket öltő cenzúra ellen. Mondván, hogy a publikálás át életében nem fenyegette még ekkora veszély a nyugati országokban. Utalt a zömmel konzervatív politikusok törekvéseire, amelyek az ilyen vagy olyan szempontból rázósnak minősíthető kiadványok betiltására irányulnak, meg utalt a könyvtárak elszaporodó bezárására is.

– Most itt, az Amerikai Egyesült Államokban a könyvtárak és az iskolákban elérhető olvasmányok elleni példátlan támadásról kell értesülnöm – hangsúlyozta. – Ennek nagyon tudatában kell lennünk, küzdenünk kell keményen ellene.

politikai korrektség, műtét

Feltűnő indulattal artikulált beszédének annál a részénél, amelyben az ún. POLITIKAI KORREKTSÉG ijesztő méreteket öltő gyakorlatáról szólt. (Átvitt értelemben ama elhibázott műtétekről…) Arról, amitől például Agatha Christie TÍZ KICSI NÉGER figurája az újabb kiadásokban már nem lehet „néger”, mert sérti az amerikai feketék önérzetét, hanem valami más. Átmeneti megoldásként – tudhatjuk – rövidke ideig az „indián” szerepelt helyette, de most már az sem jó, UFF! (Mert egyébként miért is lenne az indián megfelelőbb néger? – megj. B. A. B.). Rushdie egyenest elítélte Roald Dahl és Ian Fleming szövegeinek ilyen értelemben történt átírását az új kiadások egész sorában, mert szerinte tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni.

Végezetül a témát így zárta Rushdie:

– Meg kell hagyni, hogy a könyvek a saját korukból érkezzenek hozzánk, és a maguk idejében létezzenek. Ha pedig ezt nehéz elviselni, ne olvassák el, olvassanak másik könyvet.

– Vagy ne olvassanak semmit – mondanánk mi, ám az meg a könyvtáraknak nem jó.

Ördögi kör, mondhatni: SÁTÁNI. (Lírai felhangok nélkül.)

Egyébként érdekes, hogy már a „fekete” sem tűnik a polkorrektség harcosai számára használhatónak, helyette szerintük inkább az „afroamerikai” kifejezés alkalmazandó. Persze, mondanánk, talán még el is lehetne fogadni, de az USA mégsem a világ közepe, és nem ott él Afrikán kívül az összes fekete bőrű ember. A másik súlyosan diszkriminatív kifejezés, ugye, példának okáért a „cigány”. – Hát rendben, Magyarországon (is) legyen „roma” ugyebár, csak az a probléma, hogy itt hosszú, a maga reszortjában identitásformáló története van a cigányzene műfajának, ami romára keresztelve, roma zeneként egészen mást jelent. Persze hogy van olyan, de nem az. Különben az is érdekes, hogy már a „kövér” sem komilfó. Így aztán Robin Hood nagyot vét, amikor nem a „túlsúlyos” kifejezést használja barátjával és bajtársával, Tuck atyával kapcsolatban. Pedig nem is mond olyat direkte, hogy pl.: TE KÖVÉR DISZNÓ, MÉG LESZAKAD ALATTAD AZ ÁG, AZTÁN B…6-JUK!

politikai korrektség, műtét

P. S. Ugye, ízléstelen viccnek tekinthetnénk itt, ha most a magyar „több szem többet lát” közmondást próbálnánk valamilyen formában elsütni. Végezetül mégis meg kell említenünk, hogy Szerbiában létezik egy TREĆE OKO nevű, szórakoztatónak szánt kiadvány, amely mindenféle okkult jelenséggel foglalkozik. Hemzsegnek benne a földönkívüliek meg a mindenféle furcsa lények, dalra fakadó műanyag szexbabák és egyebek, ám néha egészen értelmes cikket is lehet olvasni benne. Így például a lap valamelyik májusi számában található hosszú írás (szerzője Spomenka Milić újságírónő) arról tesz említést, hogy a politikai korrekció fogalma még a régi szovjet időkben fogant, és hogy később a náci Németországban is meghonosodott. Újabban a kilencvenes években ütötte fel a fejét, azóta egyre erőszakosabb, egyre nagyobb teret nyer, főleg angol nyelvterületen. (Hullámokban érkezik tehát…) Sok „szép” példát hoz fel az ilyen „korrigálásra” a cikkszerző, köztük említi ő is Agatha Christie-t.
Számunkra itt külön érdekességgel bír, hogy az egyik mű szereplője egy bíró, aki „indiai temperamentumú”. – Persze, csak volt idáig, az újabb kiadásban már nem.
A Harmadik szem külön figyelmet szentel a revíziónak áldozatul esett népmeséknek. Itt említi James Finn Garner amerikai szerző nagy sikerű POLITICALLY CORRECT BEDTIME STORIES (Politikailag korrekt esti mesék) című ’94-es, újabb és újabb kiadásokat megérő könyvét, amely az abszurd paródia eszközeivel él. Abban felvetődik a kérdés, vajon a hercegnek egyáltalán meg szabad-e csókolnia az alvó Hófehérkét, Piroska és a nagyi pedig lelövi a szexista vadászt; kisvártatva alternatív családot alapítanak hármasban a farkassal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Nahát: FUSS EL VÉLE!

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava