Részben lesz csak bojkott, szétesett az ellenzéki koalíció Szerbiában

Minden ellenzéki párt egyetértett abban, hogy a december 17-i választások köszönő viszonyban sem voltak a demokráciával, mert brutálisan elcsalták őket, és az ellenzék azzal is tisztában volt, hogy a június 2-i választások feltételei sem igen lesznek jobbak. Az ellenzéki vezetők azt is tudták, hogy a választási feltételek javításáért folytatni kell a küzdelmet, mert a gyakran eléggé cifra jelzőkkel illetett belgrádi rezsim magától úgysem fordul rá a demokratikus útra, a módszerek tekintetében azonban már nincs egyetértés, ezért 6:3 arányban szakadt a „Szerbia az erőszak ellen” ellenzéki koalíció, a nagyobb csoport azzal kívánja folytatni a küzdelmet, hogy részt vesz a június 2-ára kitűzött helyhatósági választásokon, a kisebbik fele pedig azzal, hogy bojkottot hirdet. A „Szerbia az erőszak ellen” koalíció ezért szétesett, miközben az egyik oldal sajnálkozik, a másik meg kimondottan dühös.

Válaszd a harcot!

Szétesett a „Szerbia az erőszak ellen” ellenzéki koalíció, miután hat párt úgy döntött, hogy részt vesz a június 2-ára kiírt belgrádi és helyhatósági választásokon, amelyeket 88 településen tartanak meg.

Az ellenzék nagyobbik felét alkotó hat párt máris új koalíciót hozott létre „A harcot választom” (Biram borbu!) elnevezéssel, és máris bemutatkozott a szerbiai parlamentben.

Miroslav Aleksić a Szerbiai Népi Mozgalom (Narodni Pokret Srbije, NPS) elnöke a rögtönzött sajtóértekezleten elmondta, hogy a kormányzat teljesítette az ellenzék három követelését a választásokkal kapcsolatban, és ezért úgy döntöttek, hogy részt vesznek a választásokon.

Aleksić úgy fogalmazott, hogy tisztában vannak a jelenlegi helyzettel, és a a hatalmat bitorló rezsim összes manipulációjával, de úgy döntöttek, hogy harc nélkül egyetlen várost és köszséget sem adnak át Aleksandar Vučić rezsimjének, így létrehozták a „A harcot választom!” nevet viselő tömörülést.

Radomir Lazović és Miroslav Aleksić (Forrás: Screenshot, N1)

Ezek a pártok azért vetették el a bojkottot, mert szerintük annak csak akkor lenne értelme ha „mindent vagy semmit” alapon szállnának szembe a kormányzattal, vagyis kivonulnának az országos parlamentből, hogy polgári engedetlenségre ösztönözzék a követőiket, és akár fizikai úton – például demonstrációkkal – akadályozzák meg a június 2-ai helyhatósági választások megtartását.

Radomir Lazović, a Bal Zöld Front társelnöke hangoztatta, hogy a választásokon való részvételtől függetlenül folytatódik a harc a tisztességes választási feltételekért, a választási névjegyzék megtisztításáért és a felelősségteljes tájékoztatás biztosításáért a közszolgálati televízióban, de azt is szeretnék elérni, hogy csak azok szavazhassanak az új lakóhelyükön, akik legalább egy éve ott élnek.

Lazović szerint az soha sem fog előfordulni, hogy a Szerb Haladó Párt tisztességes választási feltételeket biztosít, és az új ellenzéki tömörülésnek azért arra kell felkészülnie, hogy egyenlőtlen harcban szerezze meg a győzelmet, de ennek az a feltétele, hogy nem mondanak le a harcról.

Miután a csoporthoz csatlakozott a többieknél jelentősebb múltra visszatekintő Demokrata Párt is, ez megkönnyíti a hat „harcos párt” helyzetét, mert a demokraták országos struktúrával rendelkeznek, így a tömörülés az egész Szerbiában meg tud jelenni.

A Demokrata Párt először maga is a bojkott mellett döntött, viszont közölte, hogy tiszteletben tartja a többségi szavazás eredményét, és arra az oldalra áll, ahol a többség van, így alakult ki a 6:3-as arány, amelynek eredményeként lényegében egy balközép-liberális tömörülés jött létre a Szabad Polgárok Mozgalmával (Pokret slobodnih građana, PSG) és az Ökológiai Felkeléssel (Ekološki ustanak).

Akik a bojkottot választották

A másik oldalon maradt a Dragan Đilas által vezetett Szabadság és Igazságosság Pártja, amely eddig az ellenzék vezető erejének számított, benne a korábban éhségsztrájkot folytató Marinika Tepićtyel, de Đilasnak is komolyabb politikai múltja van, mint a többiek nagy részének, a Demokrata Párt politikusaként ugyanis 2008 és 2013 között Belgrád polgármestere volt, a kilencvenes években pedig diáktüntetéseket is szervezett Slobodan Milošević rezsimje ellen.

Đilas ugyan az interjú elején arról beszélt, hogy nem kívánja támadni eddigi kollégáit, mégis szószegéssel vádolta meg őket, mert szerdáról csütörtökre megváltoztatták a véleményüket, és végül mégis a szavazáson való részvétel mellett döntöttek.

Dragan Đilas eléggé vehemensen magyarázta el, hogy miért hülyeség a választásokon való részvétel (Forrás: Screenshot, N1)

A szakadáshoz az is hozzájárulhatott, hogy Đilas tömöríteni szerette volna az eddigi működési formát, néhány hónappal ezelőtt javasolta ugyanis, hogy a „Szerbia az erőszak ellen” koalíció közös képviselőcsoportot hozzon létre a parlamentben, amivel a jelek szerint az ellenkező hatást érte el.

A láthatóan felajzott ellenzéki politikus „A harcot választom!” tömörülés bemutatkozása előtt az N1-es televízió adásában arról beszélt, hogy a most feloszlott ellenzéki tökmörülés volt olyan erős, hogy képes lett volna változásokat előidézni Szerbiában.

A Szabadság és Igazságosság Pártja mellett két kisebb párt tartott ki a bojkottot illetően Đilas mellett, az egyik Zdravko Ponoš pártja, a Szerbia Központ (Srbija Centar, SRCE), a másik pedig a Biljana Stojković és a Nebojša Zelenović által vezetett Zajedno (Együtt), amely maga is pártszakadással küzd éppen a választási részvétel miatt, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a helyi szervezetek felülbírálják a központot a bojkott tekintetében, ami megeshet a Szabadság és Igazságosság Pártját illetően is.

Kapcsolódó cikk

A szerb ellenzéki pártok megosztottak a belgrádi választásokat illetően

A bojkott táborában van mellet van Új Szerbiai Demokrata Párt (Nova DSS) és a ProGlas civil kezdeményezés, az utóbbi azonban egy értelmiségi csoport, és a decemberi választásokon is csak kívülről szurkolt az ellenzéknek, tehát a választások szempontjából nem sok vizet zavar.

Most a dráma igazából nem azért van, mert szakadás történt az ellenzéki térfélen, hanem azért mert Aleksandar Vučićnak sikerült legitimmé tennie a június 2-ára kiírt parlamenti választásokat, ellenzéki részvétel nélkül ugyanis semmi értelme nem lett volna megnyitni az urnákat, függetlenül attól, hogy az amerikai nagykövet szereti-e a bojkottot vagy sem. Az utalás magyarázata a „kapcsolódó cikkünkben” található.

Itt még annyit érdemes elmondani, hogy nemcsak Aleksandar Vučić találkozott James O’Briennel az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyi hivatalának helyettes államtitkárával, hanem Đilas is, aki nekiszögezte a kérdést az amerikai politikusnak, hogy az „Egyesült Államok és az Európai Unió meddig támogatja még a Szerbiát uraló bűnözői rezsimet”.