A cikk meghallgatása

Noha Törökországban akarta fogadni, végül Recep Tayyip Erdoğan török államfő látogatott Szocsiba, hogy Vlagyimir Putyinnal egyeztetve áttekintse egy több órás találkozó keretében a két ország közötti kapcsolatokat, és ami fő, megtárgyalják Oroszország lehetséges visszatérését a gabonamegállapodáshoz, amit július közepe óta nem újított meg. A tárgyalásoknak minden esetre megadta az alaphangot, hogy amíg a két vezető eszmecserét folytatott, Oroszország újabb támadásokat intézett a fekete-tengeri ukrán kikötők ellen.

Orosz-török, dwa bratanki

Jó hír: a török-orosz kapcsolatok szívélyes állapotban vannak. Mivel Törökország nem csatlakozott a szankciókhoz, ezáltal Oroszország számára felértékelődött, és a kereskedelmi számok tekintetében a Nyugat (egyik) kapuja lett. A két ország közötti kereskedelem értéke elérte a 62 milliárd dollárt, ami alatta marad a korábban meghatározott 100 milliárnak, de így is szép eredménynek tekinthető.

A háború előtti évekhez képest látványos növekedést lehet látni, ahogy azt is, hogy frissen alapított török cégek segítenek kijátszani a szankciókat, ezt természetesen az Egyesült Államok nehezményezi.

De nemcsak a kereskedelem virágzik, az orosz turisták is szép számmal érkeznek, az év első hét hónapjában 3,8 millió látogatott el az infláció miatt eleve olcsónak számító Kis-Ázsiába.

Ráadásul a mostani megbeszélésen is felmerült, hogy az oroszok támogatják a törökök abbéli törekvéseit, hogy regionális energiaelosztó-szerepre tegyenek szert, pontosabban a már meglévőt erősítsék – persze orosz gázzal.

TÖBBDIMENZIÓS EGYÜTTMŰKÖDÉS: Ma Szocsiban találkoztunk az orosz elnökkel, kedves barátommal, akivel szeretnénk tovább erősíteni a többdimenziós együttműködésünket. Ezt a török elnök írta az X-platformon.

A törököknek nagyon kell, de úgy tűnik, meg is kapják, amit akarnak: az oroszok pénzét.

A találkozón ráadásul Erdoğan személyesen is megköszönhette, hogy Putyin segítette a májusi választások idején: nemcsak az olyan gesztus értékű fordulatokkal, hogy bejelentkezett a Roszatom által épített dél-törökországi akkuyui atomerőmű első blokkjának megnyitójára online (a mostani találkozón áttekintették egy újabb erőmű építésének lehetőségét is), hanem lehetővé tette a török gázfizetések átütemezését, ami miatt a török állam ingyen adhatta májusban a gázt a kedves állampolgároknak. Senki nem volt hálátlan.

A választási kampányban ráadásul Erdoğan azt is bejelenthette, hogy a tavaly nyáron a közvetítésével és az ENSZ közbenjárásával kiharcolt ukrán-orosz kettős gabonaszállítási megállapodást Putyin újra meghosszabbította.

Volt némi elhidegülés

A választás meghozta a kívánt sikert, de Moszkvában rossz néven vették, hogy Erdoğan a hozzá látogató Zelenszkijjel hazaengedett néhány ukrán hadifoglyot, akiket az oroszok azzal adtak ki a törököknek, hogy nem engedik vissza őket – pláne nem elnöki PR-fotók közepette.

Erdoğan politikai gesztusa ingerült nyilatkozatokat generált Oroszországban, s nem sokkal később a gabonaszállítási egyezményből is kivonult, illetve a három, a szerződés miatt megkímélt Fekete-tengeri várost is intenzív bombázás alá vonta, ami több tízezer tonnányi ukrán gabona gyors megsemmisülésével járt.

A világ visszajutott oda, ahol tavaly tavasszal volt: a Föld egyik legnagyobb gabonakészletének szállítása komoly gondokba ütközött, ami inflációhoz vezet, és számos közel-keleti és afrikai országban is élelmezési problémákat szül – bár ez utóbbi túl van dimenzionálva, mivel a szállítási útvonalon az ukrán gabonának csak töredéke jut el hozzájuk. De annál több Törökországba, amely több mint 10 százalékkal részesült cirka egy év alatt.

Fehér rózsás volt a helyzet Szocsiban – A Google nagy álmoskönyve szerint A fehér rózsa alapvetően a melankolikus pillanatokhoz illik, sokszor jelképezi a búcsút egy kapcsolat végén. Emellett a fehér rózsa az ártatlanság, tisztaság szimbóluma, de kifejezhetjük vele a hűségünket is. Akkor most mit üzent Putyin kertésze?

De miről is szólt a tavaly július 22-én aláírt kettős megállapodás? A hosszas tárgyalások után tavaly nyáron két szerződés született: egy Ukrajna-Törökország-ENSZ és egy Oroszország-Törökország-ENSZ között (az oroszok nem voltak hajlandók egy szerződést aláírni Ukrajnával), amelyben Moszkva vállalta, hogy három ukrán tengerparti városból – Odesszából, Csornomorszkból és Juzsnijból – újraindulhasson a tengeri gabonaszállítás.

A másik egyezmény pedig az orosz élelmiszer- és műtrágyaexportot könnyítette meg, legalábbis az ENSZ vállalása szerint. Az aláírók garantálták, hogy a hajók biztonságosan közlekedhetnek a Fekete-tengeren, illetve a visszatérő hajókat a részes országokból és az ENSZ-megfigyelőiből álló csoport kutatja át, aminek érdekében közös ellenőrző központot is felállítottak.

Ez utóbbira az oroszok abbéli félelmeinek eloszlatására volt szükség, hogy ne kaphasson a gabonaszállító hajókon keresztül Ukrajna fegyvereket.

Putyin most hajthatatlan

Törökországnak nagy nemzetközi presztízst kölcsönözve a szállítások újraindultak a nyáron, s noha októberben nagy riadalmat okozva Oroszország nem hosszabbította meg, akkor Erdoğan és más nemzetközi szereplők lobbizása végül megenyhítette Putyin szívét.

A mostani döntés azonban elég komolynak látszik, s nagyon úgy tűnik, hogy Moszkva nem akarja megmásítani a török erőfeszítések ellenére sem, pedig előző héten Erdoğan külügyminiszterét, Hakan Fidant küldte Oroszországba. Aztán pedig maga ment.

Ám az elnöki találkozón sem sikerült megmásítani az orosz döntést.

Kapcsolódó cikk

Grlić Radman: Fiumén már csorog át az ukrán búza, Budapest azt támogat, akit akar

Oroszország nehezményezi, hogy a saját gabona- és műtrágyaexportja előtti akadályok nem szűntek meg. Hiába nincsenek szankciók ezekre kivetve (bár az oroszok ezt kommunikálják), a SWIFT-rendszer felmondása a kifizetéseket, a biztosítások hiánya pedig a szállítást drágítja meg.

Így hiába nőttek a gabonaszállításból a bevételek, Moszkva nem volt elégedett – legalábbis retorikailag – a fennállt helyzettel. Ráadásul a gabona árának növekedésével és az ellátási láncokban lévő problémákkal olyan gondot tud okozni, amit a nyugati országok is megéreznek.

Annál is inkább, mert az ukrán gabonát ezután vasúton, esetleg folyami úton lehet értékesíteni, méghozzá az uniós országokon keresztül. A közép-európai gazdák pedig nem nézik jó szemmel az olcsó ukrán gabona megjelenését a hazai piacokon, emiatt számos régiós ország rosszallását fejezte ki.

Helyezkedés Afrikában

A szegényebb országokra kevesebb figyelem vetül, de Moszkva és Ankara róluk sem feledkezett meg, ha már mindkettő igyekszik pozíciókat szerezni Afrikában.

Kapcsolódó cikk

Erdoğan budapesti látogatásával gesztust tesz Magyarország felé, Koszovóba is várják

A mostani találkozó alapján az, a már korábban felvetett megoldás körvonalazódik, hogy ha Oroszország nem tér vissza a megállapodáshoz, akkor afrikai országok kaphassanak 1 millió tonna mennyiségben gabonát, ami Törökországon keresztül (török feldolgozásban), de katari pénzen jutna el hozzájuk.

Így a káposzta is megmaradna, s mindenki jól is lakhatna – legalábbis a fejlődő világ bajnokai nem veszítenék el afrikai szövetségeseiket. Legalábbis ebben bíznak.

Erdoğan látogatása tehát nem volt eredmény nélküli, ha nem is sikerült az orosz államfőt rávenni, hogy térjen vissza a gabonaegyezményhez, és kímélje az ukrán kikötőket. Az egyensúlyozási politika minden esetre folytatódik, újabb orosz projektekkel és geopolitikai alkukkal a tarsolyban.