A DEMOKRÁCIA ÜNNEPE(?): Az Európai Unió kérte, Szerbia a maga módján teljesíti

Január 16-án Szerbiában népszavazást tartanak, ami általában a “demokrácia ünnepének” tekinthető. A mostani referendumon az ország lakossága arról dönthet, hogy támogatja-e a Szerb Köztársaság alkotmányának módosítását, ami kizárólag az igazságszolgáltatásra vonatkozik, és a bíróság, valamint az ügyészség nagyobb függetlenségét, politikamentességét szolgálja, vagyis a nagyobb jogbiztonságot ígér. Aleksandar Vučić videóban szólította fel az ország lakosságát, hogy minél nagyobb számban vegyen részt a népszavazáson, mivel megfogalmazása szerint ez “nem párt, és nem politikai referendum”, a szavazók ugyanis most arról döntenek, hogy akarják-e folytatni az európai utat. Ahogy azt a belgrádi vezetés elképzeli!

A demokrácia látszata

Szerbia európai uniós integrációja megköveteli a “minimális jogállamisági feltételeket”, ezek között a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalom száműzését az igazságszolgáltatásból annak érdekében, hogy független, önálló, erős igazságszolgáltatás jöjjön létre, ami garantálja a jog uralmát és a polgárok jogainak védelmét.

A gond csak az, hogy ez alatt az uniós elvárások a tényleges depolitizálást értik, nem csak a formálisat. No, de nézzük is, mi változik valójában!

A még hatályban lévő alkotmány szerint a bírókat és az ügyészeket a szerb parlament (országgyűlés) választja meg. A módosítások szerint ezentúl viszont ezt két szaktestület tenné, egy 11-11 tagból álló testület, a Bírói és az Ügyészi Főtanács.

A Bírói Főtanácsba a bírák saját soraik közül választanak 6 tagot, 4 tagot az országgyűlés választ a kiemelkedő jogászok közül, akármit is jelentsen ez a feltétel, ill. hivatalánál fogva tagja még a Legfelsőbb Bíróság elnöke.

Az ügyészeknél rosszabb a helyzet. Ott ugyanis a 11 tagból 5-öt választanak csak saját soraikból az ügyészek, 4 tagot szintén az országgyűlés választ a kiemelkedő jogászok közül, hivatalánál fogva pedig tagja még a legfőbb ügyész, akit egyébként az országgyűlés választ meg, továbbá az igazságügyi miniszter.

Itt első látásra is látszik, hogy a törvényhozó hatalom, az országgyűlés, és a végrehajtóhatalom közvetve ugyan, de megtartotta hatását és befolyását, a 11-ből ugyanis 6 tagot ők delegálnak.

A demokrácia hiánya

Mindennél fontosabb azonban, hogy a tervezett módosításokkal valójában semmi sem fog változni, a szerb igazságügy ugyanis eddig sem azért nem volt független és hatékony, mert a parlament választotta a bírókat és az ügyészeket, hanem azért, mert a későbbi munkájuk során politikai vagy más jellegű befolyással gyakoroltak rájuk nyomást, a korrupciót nem is említve.

Röviden, eddig sem az alkotmányos rendelkezésekkel volt gond, hanem azok alkalmazásával és betartásával. Független bíróságot és ügyészséget nem paragrafusok hoznak létre, azok csak az alapvető feltételeket teremtik meg.

Az alkotmány önmagában, ha nem áll mögötte erős intézményrendszer, valamint társadalmi és politikai akarat, illetve joguralom, csak egy darab papír. Egy alkotmánymódosítással még nem teremtődik meg önmagában a jogállam vagy a független igazságszolgáltatás, főleg nem egy diktatórikus, autoriter, egypártrendszerű államban, mint amilyen most Szerbia, ahol az államelnök napi szinten lépi túl és szegi meg alkotmányos hatásköreit.

A fent említettek fényében elmondható, hogy a változások az alkotmánymódosítással még rosszabb helyzetet teremtenek, a bírák és ügyészek kiválasztása ugyanis nem transzparens módon fog történni a parlamentben, hanem a zárt ajtók mögött a Bírói és Ügyészi Főtanácson, így a nyilvánosságnak semmilyen betekintése nem lesz a folyamatokba.

Itt azonban felmerül egy másik, jogelméleti kérdés is: ha ugyanis a népképviselet legfelsőbb szervét, az országgyűlést teljesen kizárják a folyamatból, akkor milyen legitimitásuk lesz a bíróknak, mint a bírósági hatalmat, valamint a népi szuverenitást, vagyis a hatalom egyik ágát képviselő és megtestesítő személyeknek. Az ítéleteket a “nép nevében” hirdetik ki. A módosítások után a bírákat viszont már nem a nép közvetlen képviselői választják meg, hanem egy 11 tagból álló szakcsoport, amelynek döntései fellett nincs semmilyen kontroll, ellenőrző mechanizmus.

A demokrácia felturbózása

Az alkotmánymódosításnak számos más hiányossága is van, a fent már említettek mellett.

Ami különösen bosszantó, hogy nem volt elegendő közvita róla, az emberek nem kaptak megfelelő tájékoztatást, és nem voltak bevonva a folyamatba, ami pedig még nagyobb probléma, a szakma sem.

Egy ilyen fontos kérdés eldöntésének, mint az igazságügy reformja, a szakma széleskörű részvételével, az igazságügy minden szereplőjének bevonásával kellett volna zajlania, egy sor szakmai vitafórum, tárgyalás, egyeztetés után. Ehelyett egy ilyen fontos és nem hétköznapi dologról rendkívül rövid idő alatt, gyorsított eljárásban hoztak döntést, a szakma szinte teljes mellőzésével.

A polgárok 90%-a még most, fél nappal a népszavazás előtt, sem tudja, hogy valójában miről is kellene szavazni.

A szerb közmédiában szinte egyetlen hír sem volt róla, nem tették közbeszéd tárgyává, és a Köztársasági Választási Bizottság, pár nappal ezelőtti minden polgár számára, lakcímre kiküldött, rövid tájékoztatásából, ha valaki nem rendelkezik jogi végzettséggel, nem igazán lehet megérteni a változások lényegét.

Ha már a jogállamiságnál tartunk, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az alkotmányos és a nemzeti kisebbségi jogokat, továbbá a népszavazást szabályozó törvényi rendelkezéseket sértve, a magyar közösség tagjai Vajdaságban nem kapták meg magyar nyelven a fent említett tájékoztatást, hanem csak szerb nyelven, cirill betűkkel írva, pedig ez a Köztársasági Választási Bizottság törvényes kötelezettsége lett volna.

Végül már csak annyit, hogy a hatalmi pártok vezető politikusai által tett állítások, miszerint ez az alkotmánymódosítás Szerbia EU-integrációjának egyik alapfeltétele, és ezen múlik a szerb csatlakozás sikere, egyszerűen nem igaz.

Szerbia bármely lakosa boldog lenne, ha ez igaz lenne, és minden további nélkül megszavazná a szóban forgó változásokat, hacsak ez választaná el az országot az EU-tól.