BARIKÁDOS BOHÓZAT: A szerbek gyerekeket is kivezényelnek a koszovói barikádokra

A cikk meghallgatása

A koszovói szerbek lassan már három hete vannak kint a barikádokon, hogy követeljék a Szerb Községek Közösségének (Zajednica srpskih opština, ZSO) létrehozását, a koszovói speciális rendőrség tagjainak kivonását az általuk lakott észak-koszovói területekről, valamint három honfitársuk szabadon bocsátását. Aleksandar Vučić szerb államfő heti instagramos összefoglalójában azt írta, hogy “a szerb nép a barikádokon ünnepelte Szent Miklós-napját, hűen ahhoz a vágyához, hogy úgy éljen, mint a civilizált világ más lakói: szabadon, gyermekei életét és perspektíváját védve”.

Szerb barikádfolklór

Ha pikírtkedni akarnánk, akkor azt mondanánk, hogy ha a koszovói szerbek valóban úgy szeretnének élni, mint bárki más a civilizált világban, akkor netalán haza kellene menni, és dolgozni kellene, mert a civilizált világra általában nem az jellemző, hogy a barikád munkahelynek számít.

A koszovói szerb területeken viszont igen, aminek arrafelé évekre visszanyúló hagyománya van, a szerb politikai elit ugyanis gyakran vezényli ki az intézmények alkalmazottjait, például a tanárokat is a barikádokra, hogy védelmezzék a “szerb nemzeti érdekeket”.

A szülőket vasárnap, december 11-én arról tájékoztatták, hogy hétfőn nem lesz tanítás az iskolákban, ezért akik nem tudták kire hagyni a gyerekeket, amikor ki “kellett menniük dolgozni” a barikádokra – nem tehettek mást, minthogy vitték magukkal őket is.

KERESZT: Találkoznak a “keresztnél”, a legismertebb szerb barikád a koszovói Rudare településnél (Forrás: Twitter, Agerpress)

Ezt a rendszert olyannyira sikerült továbbfejleszteni, hogy a középiskolások a barikádokra járnak, az ott “demonstráló” tanárok pedig megtartják nekik az órákat, és így mindenki jól jár, mert a végén nem kell bepótolni az iskolai kimaradásokat, ám ha minden így folytatódik, akkor a nyári vakáció is a barikádokon éri őket.

Elég csak visszalapozni pár napot, és felidézni, hogy mit mondott Ana Brnabić szerb miniszterelnök, miután koszovói kollégája, Albin Kurti “elnyilatkozta magát” azzal kapcsolatban, hogy a barikádok elbontása emberi áldozatokat is követelhet.

Brnabić szerint a koszovói rendőrségnek “gondolnia sem szabad” a barikádok erőszakos elbontására, mert az “támadást jelentene a rajtuk lévő nők és gyermekek, idősek és tanárok ellen”.

A szerbek már korábban is így oldották meg a helyzetet, a gyerekek az ilyen jellegű tüntetések esetében a “barikádokon nevelkedtek”, mert a szülők több műszakban védték az úttorlaszokat. Korábban az is előfordult, hogy buzgó iskolaigazgatók a szülők tudta nélkül akarták kivinni a gyerekeket a barikádokra. A mantra viszont szinte mindig ugyanaz volt, mint manapság.

– A barikádokon összegyűlt emberek nem a tuskókat és a rönköket védik, hanem a szülőföldjüket, a házaikat és a gyermekeik jövőjét

– üzente 2011-ben Slaviša Ristić, Zubin Potok közigazgatási vezetője, aki akkortájt is “nyugalomra és bölcs viselkedésre” kérte honfitársait, vagyis még a “szótár” sem igazán változott.

Ennek a szerb folklórnak a gyökerei egészen a kilencvenes évekig nyúlnak vissza, amikor a horvátországi szerbek a maguk “tuskóforradalmával” háborút idéztek elő – nem függetlenül a “folyamatosan békére áhítozó” Belgrád akaratától.

Kik vannak még a barikádokon?

Dušan Janjić (Forrás: Medija centar, Beograd)

A kilencvenes években a helyzet akkor kezdett eszkalálódni, amikor a barikádon eldördültek az első lövések. Imitt-amott már most is megszólaltak a fegyverek, amiről egyelőre senki sem beszél szívesen, főleg nem Szerbiában, mert hogy egy szerb szakértő szerint a szerb elnöknek nincs befolyása a koszovói barikádokon gyülekező összes fegyveresre.

Dušan Janjić a belgrádi Etnikai Kapcsolatok Fórumának igazgatója a hétvégén úgy nyilatkozott, hogy a belgrádi vezetés jelenlegi magatartásával legalizálta a “barikádokat középpontba állító politikát” Koszovó északi részén.

– Ez a Nemzetbiztonsági Tanács bevonásával történt, amelyben a legkiemelkedőbb szereplő Aleksandar Vučić, de a barikádokon feltűnő összes fegyveres nem tartozik az ellenőrzése alá

– jelentette ki a belgrádi Beta hírügynökségnek nyilatkozó Janjić, aki szerint “a munka- vagy politikai kötelezettségnek” eleget tévő szerbek mellett fegyveres és álarcos alakok is feltűnnek az úttorlaszoknál, akik különféle hazai és külföldi biztonsági szolgálatokhoz, vagy esetleg szurkolói csoportokhoz tartoznak.

– Vučić ezeknek a struktúráknak és szurkolói csoportoknak csak egy részét ellenőrzi csak, vannak ugyanis köztük olyanok is, akik Nyugaton vagy az orosz Wagner-táborokban kaptak kiképzést, így a Nyugat és Moszkva nagyobb befolyással van rájuk, mint Belgrád

– mondta a közismert szerb politológus, aki szerint Vučić képtelen ellenőrizni az észak-koszovói tiltakozást, pedig politikai értelemben ő lesz a felelős a tiltakozások során elkövetett hibákért, és az azokból fakadó következményekért.

Janjić úgy vélte, hogy minél tovább tartanak a tiltakozások, annál inkább kicsúszik az ellenőrzés Belgrád kezei közül, Oroszország befolyása pedig nagyobb és nagyobb lesz, ahogy a dolgok a fegyveres konfliktus felé közelítenek.

– A helyzet nagyon bonyolult, és ma már sokaknak van esélyük arra, hogy leadják az első lövést

– tette hozzá Janjić, aki szerint nagy hiba volt, hogy a szerbek elhagyták a koszovói intézményeket, mert ezáltal “biztonsági vákuum” keletkezett, Belgrád ugyanis semmit sem tett az űr betöltésére és a biztonság megőrzésére a koszovói szerbek által lakott vidékeken, amit most azzal igyekszik egyensúlyozni, hogy támogató nagygyűléseket szervez.

A szerb szakértő szerint Albin Kurti azért nem törekszik mindenáron a barikádok felszámolására, mert a jelenlegi biztonsági vákuumot arra használja fel, hogy saját embereivel töltse fel azokat a pozíciókat, amelyek az intézményekben a szerbek kivonulása után üresen maradtak.

Hétfőn (december 26-án) a 17-dik napjába lép a sokadik koszovói szerb “tuskóforradalom”, amelyet a Nyugat “az egyszer csak megunják, és hazamennek” módszerrel kíván megoldani. De mire hazamennek, addigra a koszovói vezetés már betölti az általuk elhagyott munkahelyeket, amivel még szomorúbb véget ér a barikádos bohózat, merthogy ott marad a szerbiai adófizetők nyakán többezer “koszovói szerb szabadságharcos”.