Ma (pénteken), úgy 17 óra után Zoran Milanović horvát köztársasági elnök megjelent a horvát Szociáldemokrata Párt (SDP) sajtótájékoztatóján, ahol bejelentette, hogy párton kívüli és független jelöltként indul az SDP listáján. Arra hivatkozott, hogy a Turudić-ügy volt az utolsó csepp, amitől betelt a pohár, és ezért határozott úgy, hogy ismét szorítóba száll a miniszterelnöki posztért. Később Facebook-bejelentésében kicsit pontosított: “Kedves polgárok, kedves horvátok, úgy döntöttem, hogy független és pártfüggetlen jelöltként indulok az SDP listáján a horvát parlamenti választásokon, amelyeket ez év április 17-én tartanak. A választási győzelmet követően, amelyben biztos vagyok, lemondok köztársasági elnöki tisztségemről, és a horvát parlament új többségének támogatásával átveszem a Horvát Köztársaság kormányának vezetését. Az új hivatal átvételéig alkotmányos kötelezettségeimnek és kötelességeimnek megfelelően továbbra is ellátom a Horvát Köztársaság elnökeként rám háruló feladatokat” – áll a bejegyzésben. Ezzel, mondani sem kell, az addig nyugis pénteki nap, amit ismét csak Milanović bejelentése vezetett be, hogy a parlamentáris választásokat köztársasági elnökként április 17-ére írta ki, teljesen felbolydult. Az ellenzék örömmámorban úszik, Plenković miniszterelnök viszont igyekezett elbagatellizálni az ügyet.

A cirkusz világnapja

Andrej Plenković egy eszéki pártgyűlésen kommentálta Milanović hirtelen bejelentését. Az április 17-i választási dátumot a miniszterelnök már korábban “cirkuszi napként” jellemezte – utalva arra, hogy április 17-e a cirkusz világnapja -, s Eszéken hozzátette, netalán annak érdekében, hogy a cirkuszi hangulat erősebb legyen, Milanović úgy döntött, hogy az SDP-vel indul a választásokon.

– Szerintem ez nagyszerű, végre lehullottak a maszkok

– mondta a horvát kormányfő, majd hozzátette, hogy ez idáig Horvátországban az ellenzéknek rejtett vezetője volt, „ezzel szemben, most egy opportunista jelöltünk van“. A miniszterelnök szerint ez semmit sem változtat a helyzeten, Milanović és a szociáldemokrata SDP harmadszor is elveszíti a választásokat.

Az összes fény rá irányul, Andrej Plenković az eszéki pártgyűlésen (Forrás: X platform, HDZ)

A nyugisan induló pénteket Zoran Milanović köztársasági elnök tehát kétszer is felturbózta, először azzal, hogy a parlamenti választásokat április 17-ére írta ki, amivel – azon kívül, hogy ezzel lerövidítette a kampányidőszakot – a parlamenti választásokat a hét közepére, szerdára tette, az immár hagyományos vasárnap helyett.

A második tunningolás az említett szocdem sajtóértekezleten következett be, amikor Zoran Milanović, akit a BALK-on mi néha Zoki Bondnak is nevezünk – nem éppen véletlenül – jogot formált arra, hogy a választásokon induljon, ehhez foghatót eddig csak Aleksandar Vučić szerb elnök produkált azzal, hogy a nevére íratta a Szerb Haladó Párt választási listáját, amit – mellékesen szólva – az ottani törvények megengednek.

Időközben a jogászok is észbe kaptak

A – legalábbis szóban – a jog és törvények tiszteletébe majd belesántuló köztársasági elnök váratlan lépése azonban több alkotmányjogi kérdést is megnyitott, amire az első sokk után felocsúdó jogászok azonnal figyelmeztettek.

Elsőként Sanja Barić, a zágrábi Jogi Kar alkotmányjogi professzora nyilatkozott a horvát Indexnek. A professzor asszony elmondta, hogy Milanović lépése “felháborító és katasztrofális”, és az alkotmánybíróságnak sürgősen reagálnia kell rá.

Sanja Barić a horvát állami televíziónak (HRT) is elmondta, hogy két teljesen összeegyeztethetetlen dologról van szó, Milanović indulása alkotmányos szempontból megengedhetetlen, ahhoz le kell mondania, hogy induljon a választásokon (Forrás: Screenshot, HRT)

– A Horvát Köztársaság alkotmánya és törvényei nem említik kifejezetten ezt a helyzetet, egyszerűen azért, mert annyira világos és nyilvánvaló. Ez a Horvát Köztársaság elnökének álláspontjából és a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó alkotmányos jogi elvek összességéből fakad, és ebben a konkrét helyzetben az államfő nem indulhat addig, amíg nem mond le

– jelentette ki Barić asszony, aki szerint csak ezután merülnek fel további kérdések, többek között, hogy ki helyettesíti őt, amennyiben lemondana. A leglogikusabb jelölt Gordan Jandroković, a feloszlott parlament elnöke lenne, akit a nép egyébként eléggé tiszteletlenül csak Nyonyóként (Njonjo) emleget – de Barić szerint ez további kérdéseket nyit meg.

– Mi fog történni Jandrokovićtyal? Elveszíti passzív választójogát? Nem indulhat, ha Milanović lemond? Az egyik kérdés rémisztőbb, mint a másik. Másrészt viszont, mi van akkor, ha Milanović nem nyeri meg a választásokat? Akkor nem fog lemondani? Másodszor, ha bizonyos számú szavazatot kap a választásokon, honnan fogjuk tudni, hogy ki nyert – hiszen a választás megnyerését a parlament létrehozása, a kormányalakítás határozza meg? Meddig szándékozik elnökként és jelöltként is részt venni a választásokon?

– tette fel Barić a nyilvánvaló kérdések sorozatát.

Miroslav Šeparović, az alkotmánybíróság elnöke az N1 televíziónak nyilatkozva bejelentette, hogy “az alkotmánybíróságról szóló alkotmánytörvénnyel összhangban ellenőrzik a választások alkotmányosságát és törvényességét, ezért az alkotmánybíróság erről véleményt formál”. Hogy mikor, az már kérdés.

Április 17-én lesznek a horvát választások

Ennek az első hírnek a hallatára szinte azon nyomban megindult az országban a kollektív tanakodás, hogy a feltűnési viszketegségben szenvedő államfő kinek a malmára hajtja a vizet azzal, hogy munkanapra tette a választásokat?

Az ellenzék nem kis örömmel hangoztatta, hogy ez a kormánypárt választási esélyeit csökkenti, mert nem tudja majd a határon túlról buszoztatni a választókat. Plenković miniszterelnök, a kormányzó Horvát Demokratikus Közösség elnöke, sztoikusan vállat vont, mondván, hogy a HDZ-nek mindegy, mikor lesznek a választások.

Kapcsolódó cikk

WhatsApp ribillió Horvátországban a fő államügyész megválasztása kapcsán

Az elemzők még maguk sem tudják, hogy mit gondoljanak. Horvátországban utoljára a kilencvenes években voltak munkanapon a választások, így senki sem tudja, hogy ez miként csapódik le a részvételt illetően.

A törvény szerint 17-e a választásoknak köszönve egy váratlan munkaszüneti nap lesz, így elvben mindenki, aki élni kíván állampolgári jogával, ezt zavartalanul megteheti, viszont a hét közepébe ékelődő munkaszüneti nap egy kilenc napos vakáció lehetőségét vetíti előre.

Ezt már javában tárgyalják az X-en (volt Twitter), ti., hogy jobb-e 2 nap évi szabadságot feláldozva 5 szabadnapot nyerni, vagy négyet, a kilencnapos pihi érdekében. Ez pedig azt vetíti előre, hogy sokan a tengerpartot részesítik majd előnyben a demokrácia ünnepe helyett, azaz hogy a részvételi arány alacsony lesz.

Az elemzők körében már jó ideje konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy az alacsony részvételi ráta a HDZ-nek kedvez, amely fegyelmezett szavazóbázisának hála, ha esik, ha fúj, a szavazatok megközelítőleg 25 százalékára számíthat.

Hogy a határon túlról autóbuszokkal érkező szavazók valóban elmaradnak-e, az még nem biztos, mert a balkáni kreativitás már ennél cifrább dolgokat is megoldott, viszont úgy tetszik, hogy Milanovićnak annyiból sikerült megzavarni a kormánypárt terveit, hogy a választásokat a francia Rafale vadászbombázók érkezése elé tette.

Az első hat csodagép érkezése a védelmi miniszter bejelentése szerint, amit a horvát állami televízióban tett, április 20-a és május 1-je között várható. A korábbi elképzelések szerint a kormánypárt ebből nagy választási cirkuszt akart fabrikálni, de úgy tűnik, most módosítani kell a terveket.

Viszont az sem elképzelhetetlen, hogy a kormány megsürgeti a franciákat, és a tervezett hatból mondjuk, kettő április 16-án landol majd a zágrábi reptéren, és akkor megtarthatják a sok csodaszép beszédet, amit erre az alkalomra tartogatnak.

Quo vadis ellenzék?

A horvát ellenzék, amelyet már voltam szíves párszor lesajnálni, igyekszik derűlátást sugározni a választók felé, így az SDP büszkén hangoztatja, hogy – az általa megrendelt – közvéleménykutatás eredményei szerint a baloldali-liberális koalíció a szavazatok 36 százalékát szerzi meg, Sandra Benčić a Možemo! (Bírunk!) frontembere pedig kitartóan kormányváltást vizionál.

Könyvajánló:

Szerbia, Horvátország és Szlovénia politikai rendszerének összehasonlítása 1990 és 2016 között

A puding próbája sajnos továbbra is az evés, így a konkrét megmérettetés valószínűleg a vártnál sokkal rosszabb eredményeket hoz majd. Az ellenzék ugyanis még a koalíción belüli súrlódások megoldásánál tart, nem rukkolt elő semmilyen konkrét választási programmal, az SDP első választási plakátjának tervezetét pedig abszolút széttrollkodta az internet népe, a plakáton szereplő Peđa Grbint a brazíliai, illetve a riói Megváltó Krisztus szobrához hasonlítva.

Hogy hogyan lesz ebből választási győzelem, nehéz elképzelni, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a parlamenti választásokat szinte mindig az nyeri, aki több terepmunkát fektetett be a siker érdekében. Ehhez pedig kiterjedt országos hálózatra van szükség, és persze nem kevés pénzre.

Ezen a téren pedig csak a kormánypárt jeleskedik, az SDP országos hálózata az egyedüli, amelyik vetélkedni tud vele, ám itt az a baj, hogy Grbin elnöki megbízatása idején ez a hálózat jócskán megroggyant, és nagyon sokan kiléptek a pártból.

Hogy ezen milyen mértékben segít Milanović váratlan indulása, nem tudni, ám azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy Milanović annak idején a jobboldali szavazatokkal nyert Kolinda Grabar-Kitarović ellen, a kormánypárton belüli csatározások eredményeképpen. Az viszont nem valószínű, hogy most is rá fognak szavazni.