Connect with us

Törökország

SAJTÓTÖRVÉNY: Törökországban törvénnyel akadályozzák, hogy a média “dezinformálja” az embereket

Avatar photo

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

zavaro tartalom szetverte
Kézzel festett farmerek
Olvasási idő: 3 perc

Nagy vihart kavart Törökországban, hogy az Igazság és Felemelkedés Pártja (AKP) és a vele szövetségben lévő Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) megszavazta a még május végén beterjesztett új sajtótörvényt, amely a dezinformációval szemben kíván fellépni. Ezzel a törvénnyel akarják megakadályozni, hogy “hamis információk” terjedjenek, amelyek megzavarják a közrendet. Az ügy komolyságát aláhúzandó akár egytől hároméves börtönbüntetést is kimérhetnek az illetékes bíróságok a törvényt megszegőkre.

Ezen a leginkább kritizált 29-es cikken túlmenően azonban további kihívásokat jelentenek ezután a médiapiacnak, hogy az online hírportáloknak – ahogy a nyomtatásban megjelenő újságoknál kötelező – rendelkezniük kell egy bejegyzett céghellyel; ennek hiányában viszont nem működhetnek. Ez a kisebb portálokat fogja egyértelműen rossz helyzetbe hozni.

Az új törvény továbbá kötelezi a közösségi médiaszolgáltatókat, hogy még jobban működjenek együtt a hatóságokkal, így a felhasználók adatai könnyebben kiadhatóvá válnak. Ugyan ilyen irányú szabályozások már születtek korábban, de ezután már a névtelenül posztolt tartalmak létrehozói után is nyúlhatnak a rendvédelmi erők.

Ráadásul a sajtókártya kiadásához hozzárendeltek egy sereg követelményt, így legalább öt éven felül nem lehetett az illető börtönre ítélve, vagy államellenes, a közrendet megzavaró vagy éppen terrorista tevékenység miatt elítélve – ezzel pedig a kormánykritikus újságírók nem kis részét zárnák ki a szakmájukból.

A törvény keltette indulatokat talán a legjobban az egyik ellenzéki képviselő, a legnagyobb ellenzéki párt a Köztársasági Néppárt (CHP) tagja, Burak Erbay fellépése öntötte formába: a mobiltelefonját saját maga verte szét egy kalapáccsal a parlamentben, miközben indulatosan harsogta, hogy amennyiben a tervezet átmegy a parlamenten, akkor az egyedüli szabadságukat, az okostelefonjukat így dobhatják a kukába…

A török média helyzetét évek óta folyamatosan érik kritikák mind külföldről, mind belföldről. A Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders) jelentései szerint a török média függetlensége jelentős mértékben csorbult az utóbbi években. A folyamat már csak azért is érdekes, mert a 2000-es évek elején, amikor a Török Fegyveres Erők gyámsága érvényesült a politikában, s szintén nem épp kedvező légkörben kellett dolgozniuk az újságírónak, főleg a kemalista adminisztrációval nem szimpatizálók vagy éppen a kurd kisebbség helyzetét firtatók esetében nem volt jó a török média helyzete.

Az AKP hatalomra kerülése után a kemalistákkal folytatott belső hatalmi harc és a párt feloszlatásának elkerülése érdekében (erre 2008-ban majdnem sor került) tett europaizációs reformok valóban javítottak a médiaszabadságon.

Amikor az AKP hatalomra került Törökország a közel kétszáz országot felvonultató listán a 100. volt, majd 2005-ben sikerült a 98. helyet elérnie, innentől kezdve visszaesés kezdődött, s 2021-ben a 153. helyre szorult vissza a sajtószabadság terén.

A folyamat 2013-ban lett látványosabb, amikorra a hatalmi építkezésben sikerült megtörni a hadsereg ellenállását, az igazságszolgáltatásban is jelentős változások történtek, s az év folyamán lejátszódó Gezi parki tüntetések szétverése, majd az említett év végétől kezdődő Gülen-mozgalom elleni harc többek között újságírók ellehetetlenítéséhez vezetett.

A folyamat emblematikus állomása a Zaman napilap szabályos, ostromszerű elfoglalása volt még 2016 első felében, hogy aztán az év júliusában indított sikertelen puccskísérlet után beszántsák az egész gülenista médiabirodalmat.

Ehhez a küzdelemhez zárkóztak fel azok az újságírók, akik a 2015-ben a többek között a PKK ellen indított háborúban a kormányt kritizálták. Törökország a letartóztatott újságírók számában az elsők között van a világon.

Az utóbbi években töretlenül folyt a török sajtó döntő részének kormányközelivé tétele, a kormánytól független média néhány hírportálra, újságra és tv-csatornára csökkent. Ebben a helyzetben persze, a közösségi média felértékelődött, az Instagram, Facebook és (különösen az utóbbi) népszerűek az országban, s az információáramlás fontos eszközeivé váltak.

A kormányzat ennek megfelelően igyekezett megregulázni ezeket a tartalomszolgáltatókat. A blokkolt twitter-felhasználók számában is elég előkelő helyet szerzett magának az ország, de igyekeztek átfogóbb szabályozással megakadályozni a nemkívánatos tartalmak terjedését.

Az új szabályozás miatt sokan úgy gondolják, hogy tovább csorbul a sajtószabadság az országban, s komoly mértékben korlátozza majd a kritikus hangokat, ami a jövő júniusban esedékes parlamenti és elnökválasztás előtti kampányban öncenzúrára fogja késztetni az embereket.

Hogy mennyire lesznek képesek betartani ezt az új, elég tágan értelmezhető törvényt, az már más kérdés; miközben a magas infláció miatt eleve dühös és elégedetlen választók a boltokban maguk szembesülhetnek az elharapódzó árakkal.

Kontaktlencse akció »

Albánia

Az albán ellenzék Törökországon keresztül akarja megbuktatni Edi Rama kormányát

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Török-albán ellenzéki barátság
Török-albán ellenzéki barátság (Forrás: Facebook)
sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi
Olvasási idő: 3 perc

Az ellenzéki Demokrata Párt vezetője, Sali Berisha megbeszélésen látta vendégül a török Maltepe város ellenzéki polgármesterét, Ali Kılıçet az Isztambulban tett látogatása során. Maltepe a sok milliós Isztambul keleti városrésze, a Márvány-tenger ázsiai partvidékén. A találkozó annak jegyében jött létre, hogy az albán ellenzék Törökországon keresztül szeretné megbuktatni az Albániát vezető szocialista Edi Rama kormányát.

Albán-török ellenzéki paktum

Kılıç, aki a Török Köztársasági Néppárt egyik erőssége, és annak az ellenzéki koalíciónak a tagja, amely Recep Tayyip Erdoğan legerősebb kihívóját adja majd, elismerését fejezte ki az albán “fődemokrata” Berisha és a vezetése álló párt iránt, mondván, hogy Albániában elsősorban rá és pártjára lehet számítani a kormánnyal szembeni küzdelem során.

Együttműködésre van szükség a két ország demokratikus ellenzéke között a saját autokratikus rendszereikkel ellen vívott harcban

– mondta Kılıç, aki szerint a török-albán ellenzéki egység vezethet el a győzelem napjához, amikor Törökországban véget vetnek Erdoğan húsz éve tartó országlásának.

Berisha ugyanakkor szolidaritását fejezte ki az ellenzék vezetőjének számító isztambuli polgármester, Ekrem bebörtönzésével kapcsolatban, elítélve a török bíróság politikai döntését, amellyel İmamoğlut több, mint két évre csukták le.

Berisha azt hangoztatta, hogy a török ellenzék megtestesíti Törökország alapítójának, Kemal Atatürk nyugatbarát demokratikus eszméit, a szabadság és a hatalmi ágak szétválasztásának elveit, amelyekért az albán Demokrata Párt is küzd.

Kılıç úgy vélte, hogy Berisha ugyanazok az elveket képviseli, mint a török ellenzéki vezetők, és annak ellenére ezekért harcol, hogy Albániának is tekintélyelvű kormánya van.

Albániában is ugyanaz a helyzet, mint Törökországban. A választásokat itt is ott is törvénysértésekkel, kábítószer-kereskedelemmel és maffiatevékenységgel szerzett pénzekkel, bűnözésen és kábítószerrel vásárolták meg, és vásárolják újra és újra

– mondta Kılıç, aki szakmáját tekintve újságíró, hosszú évek óta Németországban él, ahol a Milliyet nagy török lap tudósítójaként dolgozott, de tudósított a romániai, jugoszláviai és az afganisztáni konfliktusokról is. Évek óta az Alevi Szakszervezetek Európai Szövetségének elnöke. Jelenleg a Köztársasági Néppárt külső koordinátora.

Május 14-e történelmi nap lesz?

Törökországban, akárcsak Albániában, május 14-én tartják a választásokat, és Berisha arról tájékoztatta “török barátját, miszerint felszólította a törökországi albánokat, hogy szavazzanak az ottani demokratikus ellenzékre. Albániában ezen a napon önkormányzati, Törökországban pedig parlamenti és elnökválasztást tartanak.

Berisha, aki évtizedekkel ezelőtt Soros György támogatását élvezte, most azt mondta, hogy Albánia nehéz politikai és gazdasági helyzetben van, de külön problémát okoz az ország számára a Soros György által szított “nemzetközi korrupció”.

Dolgozzunk keményen, és változtassuk május 14-ét Törökország és Albánia győzelmi napjává

– szólított fel szónokiasan Berisha a találkozó végén, megjegyezve még, hogy a Rama-Erdoğan együttműködés a szultán és a vazallusok közötti kapcsolathoz hasonlít, és csak az ő hatalmukat szolgálja.

Berishának elképzelése lényegében az az elképzelése, hogy amennyiben az albán kormánnyal és Edi Ramaval kiváló kapcsolatokat ápoló Erdoğan és pártja, a Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) veszít a törökországi választásokon, akkor támogató hiányában az Albániában kormányzó Szocialista Párt és Edi Rama is könnyebben megbuktatható, leváltható.

Egy szomorú évforduló

Sali Berishának a közösségi médiákban mostanság közzé tett, kissé teátrális üzeneteit azonban beárnyékolja egy igen szomorú, az ő nevéhez és pártjához köthető évforduló.

2011. január 21-e egy szomorkás pénteki nap volt, jellemzően szürke fővárosi délután, amilyet a tél csak Tiranában tud produkálni. Hideg volt, a nap egyáltalán nem sütött ki. Ami akkor történt, az a legtragikusabb nappá tette azt a január 21-ét a modernkori albán történelemben, olyannyira, hogy a hatása a mai napig hullámokat ver!

Akkor Sali Berisha és pártja volt kormányon, a belügyminiszteri posztot pedig Lulzim Basha, jelenlegi demokrata ellenlábasa töltötte be.

Azon a napon kormányellenes tüntetés bontakozott ki, amely egyre hevesebbé vált. Az egész délután 2 óra körül kezdődött, amikor az Albánia minden részéről összegyűlt tüntetők a miniszterelnöki hivatal elé vonultak.

A tömeg skandálásba kezdett az akkori miniszterelnök, Sali Berisha ellen. Az incidensek során a tüntetők megpróbáltak bejutni a miniszterelnöki irodába.

Eleinte a szokásos tömegoszlatási eszközöket alkalmazta az épületet őrző karhatalmi gárda, de nem sokkal később éles töltényeket használtak, ennek következtében négy ember meghalt, és többen megsebesültek, köztük újságírók is.

Mint ahogy ez hasonló esetekben szokás, a lövéseket leadó rendőröket és a közvetlen parancsnokaikat ítélték el, az áldozatok hozzátartozói azonban nem hiszik el, hogy ők az egyedüli felelősök, Lulzim Basha belügyminiszter például rádión irányította a karhatalmat, ezért Albániában a mai napig sokan a tények feltárását követelik.

Ők aligha fognak Berishára és az ellenzékre szavazni.

?c=30395&m=1559903&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Törökország

Május közepi választások Törökországban? A tét nagy, a kampány már dübörög

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Előrébb hozták a választásokat Törökországban: Vajon van-e más út is?
Előrébb hozzák a választásokat Törökországban: Vajon van-e más út is?
sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi
Olvasási idő: 5 perc

Szerdán (január 18-án) jelentette be Recep Tayyip Erdoğan török államfő, hogy május 14-én lenne a parlamenti és az elnökválasztás is Törökországban (a kettőt egyszerre kell megtartani) a tervezett június közepi dátumhoz képest circa egy hónappal korábban – erről majd a parlament és választási tanács dönt. Nem sokkal a bejelentés után a nagyobb városok utcáin már felcsendültek a kormánypárti választási indulók; a következő négy hónapban a milliós metropoliszok belvárosai ezektől lesznek hangosak.

Történelmi lehetőség?

A dátumválasztás nem véletlen: 1950. május 14-én tartották az első szabad és fair választásokat az országban, ami a két évtizedes kormányzás után Atatürk pártjának, jelenleg a kormánypárt legnagyobb kihívójának számító Köztársasági Néppártnak (CHP) a vereségét, és Adnan Menderes Demokrata Pártjának győzelmét hozta.

Ugyan Menderest 1960-ban katonai puccs buktatta meg, ami után ki is végezték, az ország jelenlegi vezetése példaképnek tekinti a jobbközép politikust, akinek miniszterelnöksége alatt több fontos engedmény történt az atatürki kemény szekularizmushoz képest a vallásos tömegek felé.

Török kávé

Török kávé (Forrás: Twitter)

Szóval, nem sokkal a bejelentést követően a nagyobb városok utcáin már felcsendültek a kormánypárti választási indulók; a következő négy hónapban a milliós metropoliszok belvárosai ezektől lesznek hangosak Törökországban.

Persze, nincs ebben semmi különleges: a törökországi választási kampány a magyarral összevetve élénkebb.

S noha az ellenzék a korábbi választásokkor sem tétlenkedett, a mostani alkalom már-már történelmi lehetőséget ad nekik: Erdoğan pártjának, az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) támogatottsága 30-35 százalék körül alakul (igaz, nyáron mérték alacsonyabbra is), miközben szövetségese, a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) 6-7% körüli szavazatra számíthat a jelenlegi mérések szerint. A két párt választási koalíciója 2018-ban még 53 százalékot szerzett.

A kormány helyzete nem könnyű: a hivatalos rekordokat döntögetően magas, igaz, a decemberi érték „csak” 64 százalék volt, ami meglepő a novemberi 85 százalékhoz képest, de ebben a kedvezőbb adatban az is közrejátszott, hogy a 2021 decemberi bázis már meglehetősen magas volt.

A növekedés üteme ugyan mérséklődni látszik, az emberek elégedetlenek. Törökországban nem nehéz az elszabaduló árakról szóló sopánkodó beszélgetésekbe botlani az utcákon. Ráadásul az élelmiszer árak még jobban nőttek, egyre több embernek probléma az étel beszerzése.

Persze a kormány igyekezett is tompítani a helyzeten, s az utóbbi egy évben több béremelésre is sor került. Év elején például emelték a minimálbért, ami immár kb. nettó 170 ezer forintnak felel meg, ezzel egy év alatt a duplájára nőtt.

Nyugdíjreformot is végrehajtottak, ezzel lehetővé vált több mint egymillió ember korai nyugdíjba vonulása. Egyéb támogatási programokat is indított a kormány, hogy javítsa a lakosság közérzetét.

A megemelt bérek ideiglenes megkönnyebbülést hoznak, de sokan ezek hallatán csak legyintenek, hogy az infláció akkor még magasabb lesz, noha a kormány abban bízik, hogy ez a hatás nem lesz meghatározó, s a lassuló infláció miatt az emberek többsége mégis jobban fogja érezni magát. Legalábbis május közepére.

Száz éves a modernkori Törökország

A következő hónapokban beindul – bár a török híreket követve az embernek az az érzése, sosem ért véget – a nagy infrastrukturális projektek beharangozása és átadása. A kormány amúgy is legalább egy évtizede erre az évre készül: 2023-ban ünnepli a Török Köztársaság a kikiáltásának 100. évfordulóját, kellenek az eredmények.

Az új divat Törökországban

Ezzel karöltve pedig újabb, a nemrég egyre jobban divatba jövő Teknofesteket fognak rendezni – ezek több tízezer embert megmozgató rendezvények, amelyeken jellemzően a török hadiipar legújabb eredményeit mutatják be. Az események „sztárvendége” pedig jellemzően Selçuk Bayraktar, Recep Tayyip Erdoğan veje, aki nagyon sokat tett az önálló török drónipar megteremtéséért (nem mellesleg az ukrán háború elején közismertté vált Bayraktar TB2-es drónt a családi cég gyártja).

S folytatódni fog a külpolitikai aktivitás: az előző évben többször is jelezte a török vezetés, hogy Észak-Szíriában újabb katonai hadjáratot indítana a kurd milíciák ellen, de úgy tűnik, hogy sem Moszkva, sem Washington nem adott ennek zöld utat.

Törökország: Selçuk Bayraktar nemrég mutatta be az új drónt

Törökország: Selçuk Bayraktar nemrég mutatta be az új drónt (Forrás: Twitter, Selçuk Bayraktar)

Persze, ez nem jelenti azt, hogy Irakban ne folytatódnának az előző évek katonai akciói. A november közepi isztambuli terrortámadás után nem zárható ki, hogy ne legyenek újabb robbantások az országban – bár a PKK miatt inkább a keleti területeken lévő katonai célpontok ellen várhatóak.

A közvélemény minden esetre az isztambuli támadás után nem fókuszált annyira a terrorhelyzetre, így noha továbbra is lehetőségként adott a terrorfenyegetés, a PKK-elleni harc lendületes folytatása, úgy tűnik, hogy a legnagyobb ellenfelet vagy gondot a romló gazdasági helyzet, a növekvő infláció és a menekültek jelentik.

Az utóbbiak helyzete nem könnyű: hivatalos adatok szerint 3,5 millió szíriai menekült él az országban, s még kb. 300 ezer afgán. Az ellenzéki pártok és a lakosság is úgy látja, hogy ennél jóval nagyobb számokról van szó – Ümit Özdağ két éve alapított kimondottan bevándorlóellenes pártja, a Győzelem Párt egyenesen 13 millióról beszél.

A jelenlegi helyzetben a kormány igyekszik inkább csillapítani a kedélyeket. A török hírekben rendszeresek a rendőri razziákról szóló beszámolók, épül a fal az iráni határon (a szíriain már elkészült), s megnehezült a tartózkodási engedély megszerzése, korlátozzák a szíriaiak mozgását, s jobban ellenőrzik őket.

A kormány ezzel együtt támogatja a visszaköltözésüket Szíriába, melynek északi területe részben már török katonai ellenőrzés alatt van, és Törökország irányítja. Az más kérdés, hogy jellemzően a PKK-hoz kötődő csoportok támadásai miatt azok a területek sem biztonságosak.

Ankara részben ezért is szorgalmazza a szíriai kormánnyal való kiegyezést: az előző egy évben szinte összes, korábban problémás régiós szereplővel sikerült megtalálni a modus vivendit, vagy legalábbis pozitív fejleményeket elérni (lásd izraeli látogatások vagy a nevezetes kézfogás Sziszi egyiptomi államfővel a futball-világbajnokság idején).

Szíria pedig nagy eredmény lenne – amennyiben megoldást tudnának találni a kurd önállósodási törekvésekre és a menekültekre. Egyelőre viszont a szíriai fél nem enged, a török csapatok kivonulását követeli – így megállapodás egyelőre nem várható.

Történelmi válasz

Az ellenzék a történelmi lehetőségre történelmi válasszal reagált: még tavaly létrejött hat ellenzéki párt összefogásával egy koalíció.

A formáció ebből kifolyólag meglehetősen színes, s Erdoğan két volt minisztere (Ahmet Davutoğlu külügyminiszter és Ali Babacan külügy-/gazdasági miniszter) által alapított két kisebb párt, egy iszlamista párt, egy kisebb jobbközép párt, illetve egy nagyobb nemzeti radikális és egy szekuláris, balodali formáció – a cikk elején említett CHP – szövetsége igyekszik majd leváltani a már húsz éve hatalmon lévő vezetőt.

Persze a jelentős elégedetlenség ellenére a helyzetük nem könnyű, hiszen a koalíció pártjait lényegében Erdoğan-ellenességük köti össze, s nehéz elképzelni, hogy egy iszlamista szívesen szavazna egy szekuláris jelöltre a polarizálódott török társadalomban.

Ráadásul a koalíció nélkülözi a kurd pártot, a Népek Demokratikus Pártját (HDP), amelynek mintegy 10 százalékos szavazótábora akár királycsinálóvá is előre léphet.

Választások Törökországban

Ő lehet a kihívó? Kemal Kılıçdaroğlu fehér ingben (Forrás: Twitter, Kemal Kılıçdaroğlu)

Egyelőre még közös államfő jelöltet sem sikerült megnevezniük, bár valószínűleg ez a CHP elnöke, Kemal Kılıçdaroğlu lesz. A következő hónapokban minden esetre egy kiélezett választási kampány várható, amelyben a kormány igyekszik majd osztogatásokkal megnyerni a választók kegyeit, s komoly médiafölényét kihasználva megnehezíteni az ellenzéki pártok helyzetét.

Ráadásul a bíróság sincs az ellenzék segítségére, amelynek emblematikus alakjai – lásd az isztambuli polgármester elleni eljárást – akár ki is eshet a választási versenyből, az éppen betiltási perrel küzdő kurd HDP-ről nem is beszélve.

Kontaktlencse akció »
visky andras kitelepites 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=ViskyAndr%C3%A1s%3AKitelep%C3%ADt%C3%A9s&t=pi
Az olvasás folytatása

Horvátország

ELMENT A HAJÓ: Elhagyta az Adriát az orosz elnök egyik oligarchájának a jachtja

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Elúszott az oligarcha hajója
Elúszott az oligarcha hajója (Forrás: Marine Traffic)
trauma betegseg ?c=4784&m=0&a=438898&r=&t=pi
Olvasási idő: 2 perc

Eltűnt az orosz elnök egyik oligarchájának a jachtja Horvátországból, ami kisebbfajta botránynak számít, miután a horvátok igyekeznek végrehajtani az Oroszország elleni szankciókat. A horvát állam tavaly márciusban foglalta le Aliser Uszmanov üzbég származású oroszországi oligarcha Irina VU nevet viselő jachtját, amely a Murter szigetén lévő Betina üdülőfalunál vesztegelt. A horvátok három orosz jachtot foglaltak le az oroszországi háború miatt, az egyik most, illetve nem is most, hanem még tavaly elúszott, csak az eset most tudódott ki.

Nincs meg az oligarcha jachtja

A horvát állam tehát lefoglalta a Putyin-közeli oligarcha jachtját, amely azonban ma már nincs a Murter közeli vizeken, a Nova Televízió munkatársai egy hasonló hajót találtak ott, amelyet most újítanak fel, amelynek egyelőre neve sincs.

A hajó nagyon hasonlít az Irina VU-ra, de a hasonlóság csak a véletlen műve, vagy nem, de ez egyelőre nem derült ki, merthogy a hajójavító üzem nem válaszolt a televíziós megkeresésre.

Az Uszmanov feleségének nevét viselő 35 méteres jacht értékét ötmillió euróra becsülik, nem véletlen, hogy a tulajdonos kimentette.

Nem tudom volt-e protokoll a hajók őrzésére, bármikor ki lehet egy ilyen hajót cserélni. Valaki biztosan kicserélte, és azt hitte, hogy nem vesszük észre

– nyilatkozta a Novának egy helyi lakos, aki korábban nem látott rendőrt a hajó környékén. Bár ahhoz idő kellett, hogy észrevegyék.

Korábban itt vesztegelt az oligarcha jachtja (Screenshot: Nova TV)

Korábban itt vesztegelt az oligarcha jachtja (Screenshot: Nova TV)

A šibeniki rendőrség azt állítja, hogy a jachttal kapcsolatban nem érkezett bejelentés, és nem is intézkedtek. Az esetről viszont állítólag értesült a horvát titkosszolgálat, a SOA, a ügyi minisztérium pedig megerősítette, hogy a lefoglalt jacht valóban “elúszott”.

A minisztériumi közlés szerint az illetékes szolgálatok tájékoztatást kaptak egy hajó távozásáról, amellyel szemben a betinai kikötőben korlátozó intézkedések voltak érvényben, és ennek értelmében további fellépés várható a felelős személyekkel szemben.

Megvan az oligarcha jachtja

Megvan az oligarcha jachtja

Megvan az oligarcha jachtja (Forrás: Marine Traffic)

Uszmanov feleségének 12 évvel ezelőtt épült jachtját azonban nem nyelte el a tenger, merthogy a hajózási portálok szerint Törökországban van, Didim kikötőjénél horgonyoz, mégpedig tavaly október óta, mint a nyitóképen látható.

Vagyis három hónap kellett ahhoz, hogy az ügy kiderüljön.

Egy horvát biztonsági szakértő szerint a horvát minisztériumok közötti kommunikációs zavar miatt “lóghatott meg” a jacht a betinai kikötőből.

Tonći Prodan véleménye szerint előfordulhat, hogy a tengerügyi minisztérium nem tájékoztatta a belügyminisztériumot, illetve a parti őrséget, hogy “vegye őrizetbe” a hajót, vagyis hogy tartsa rajta a szemét.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a hajó közben gazdát cserélt, de ez törvényellenes lenne
Didim kikötője: most itt van az oligarcha hajója (Forrás: Coast Guide)

Didim kikötője: most itt van az oligarcha hajója (Forrás: Coast Guide)

– nyilatkozta a szakértő, aki szerint az ügyben Horvátország Törökországhoz fordulhat, mert a hajó horvát zászló alatt közlekedik, és a horvát hatóságok bevonhatják a dokumentumait.

Tonći azonban megjegyezte, hogy Törökország üzleti okokból mindenkit szívesen lát, és ha a törökök esetleg nem tesznek eleget a horvát kérésnek, akkor a zágrábi vezetés nemzetközi jogsegélyhez folyamodhat.

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Nyári feltöltődés Hajdúszoboszlón!

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: