SAJTÓTÖRVÉNY: Törökországban törvénnyel akadályozzák, hogy a média “dezinformálja” az embereket

Nagy vihart kavart Törökországban, hogy az Igazság és Felemelkedés Pártja (AKP) és a vele szövetségben lévő Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) megszavazta a még május végén beterjesztett új sajtótörvényt, amely a dezinformációval szemben kíván fellépni. Ezzel a törvénnyel akarják megakadályozni, hogy “hamis információk” terjedjenek, amelyek megzavarják a közrendet. Az ügy komolyságát aláhúzandó akár egytől hároméves börtönbüntetést is kimérhetnek az illetékes bíróságok a törvényt megszegőkre.

Ezen a leginkább kritizált 29-es cikken túlmenően azonban további kihívásokat jelentenek ezután a médiapiacnak, hogy az online hírportáloknak – ahogy a nyomtatásban megjelenő újságoknál kötelező – rendelkezniük kell egy bejegyzett céghellyel; ennek hiányában viszont nem működhetnek. Ez a kisebb portálokat fogja egyértelműen rossz helyzetbe hozni.

Az új törvény továbbá kötelezi a közösségi médiaszolgáltatókat, hogy még jobban működjenek együtt a hatóságokkal, így a felhasználók adatai könnyebben kiadhatóvá válnak. Ugyan ilyen irányú szabályozások már születtek korábban, de ezután már a névtelenül posztolt tartalmak létrehozói után is nyúlhatnak a rendvédelmi erők.

Ráadásul a sajtókártya kiadásához hozzárendeltek egy sereg követelményt, így legalább öt éven felül nem lehetett az illető börtönre ítélve, vagy államellenes, a közrendet megzavaró vagy éppen terrorista tevékenység miatt elítélve – ezzel pedig a kormánykritikus újságírók nem kis részét zárnák ki a szakmájukból.

A törvény keltette indulatokat talán a legjobban az egyik ellenzéki képviselő, a legnagyobb ellenzéki párt a Köztársasági Néppárt (CHP) tagja, Burak Erbay fellépése öntötte formába: a mobiltelefonját saját maga verte szét egy kalapáccsal a parlamentben, miközben indulatosan harsogta, hogy amennyiben a tervezet átmegy a parlamenten, akkor az egyedüli szabadságukat, az okostelefonjukat így dobhatják a kukába…

A török média helyzetét évek óta folyamatosan érik kritikák mind külföldről, mind belföldről. A Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders) jelentései szerint a török média függetlensége jelentős mértékben csorbult az utóbbi években. A folyamat már csak azért is érdekes, mert a 2000-es évek elején, amikor a Török Fegyveres Erők gyámsága érvényesült a politikában, s szintén nem épp kedvező légkörben kellett dolgozniuk az újságírónak, főleg a kemalista adminisztrációval nem szimpatizálók vagy éppen a kurd kisebbség helyzetét firtatók esetében nem volt jó a török média helyzete.

Az AKP hatalomra kerülése után a kemalistákkal folytatott belső hatalmi harc és a párt feloszlatásának elkerülése érdekében (erre 2008-ban majdnem sor került) tett europaizációs reformok valóban javítottak a médiaszabadságon.

Amikor az AKP hatalomra került Törökország a közel kétszáz országot felvonultató listán a 100. volt, majd 2005-ben sikerült a 98. helyet elérnie, innentől kezdve visszaesés kezdődött, s 2021-ben a 153. helyre szorult vissza a sajtószabadság terén.

A folyamat 2013-ban lett látványosabb, amikorra a hatalmi építkezésben sikerült megtörni a hadsereg ellenállását, az igazságszolgáltatásban is jelentős változások történtek, s az év folyamán lejátszódó Gezi parki tüntetések szétverése, majd az említett év végétől kezdődő Gülen-mozgalom elleni harc többek között újságírók ellehetetlenítéséhez vezetett.

A folyamat emblematikus állomása a Zaman napilap szabályos, ostromszerű elfoglalása volt még 2016 első felében, hogy aztán az év júliusában indított sikertelen puccskísérlet után beszántsák az egész gülenista médiabirodalmat.

Ehhez a küzdelemhez zárkóztak fel azok az újságírók, akik a 2015-ben a többek között a PKK ellen indított háborúban a kormányt kritizálták. Törökország a letartóztatott újságírók számában az elsők között van a világon.

Az utóbbi években töretlenül folyt a török sajtó döntő részének kormányközelivé tétele, a kormánytól független média néhány hírportálra, újságra és tv-csatornára csökkent. Ebben a helyzetben persze, a közösségi média felértékelődött, az Instagram, Facebook és Twitter (különösen az utóbbi) népszerűek az országban, s az információáramlás fontos eszközeivé váltak.

A kormányzat ennek megfelelően igyekezett megregulázni ezeket a tartalomszolgáltatókat. A blokkolt twitter-felhasználók számában is elég előkelő helyet szerzett magának az ország, de igyekeztek átfogóbb szabályozással megakadályozni a nemkívánatos tartalmak terjedését.

Az új szabályozás miatt sokan úgy gondolják, hogy tovább csorbul a sajtószabadság az országban, s komoly mértékben korlátozza majd a kritikus hangokat, ami a jövő júniusban esedékes parlamenti és elnökválasztás előtti kampányban öncenzúrára fogja késztetni az embereket.

Hogy mennyire lesznek képesek betartani ezt az új, elég tágan értelmezhető törvényt, az már más kérdés; miközben a magas infláció miatt eleve dühös és elégedetlen választók a boltokban maguk szembesülhetnek az elharapódzó árakkal.