A nem is oly rég még meglehetősen hidegnek mondható török-izraeli kapcsolatokban az év elején, az izraeli államfő, Isaac Herzog látogatásával kezdődő melegedés újabb hőfokot ért el azzal, hogy csütörtökön (október 27-én) az ország védelmi minisztere, Benny Gantz is látogatást tett Ankarában, ahol Recep Tayyip Erdoğan államfő illetve török kollégája, Hulusi Akar fogadta.

Hullámvasút

A látogatás a két ország közötti kapcsolatok helyreállítására tett erőfeszítések újabb lépésének tekinthető. Noha a török-izraeli kapcsolatok leginkább egy hullámvasútra hasonlítottak hektikusan változó magasságokkal és mélységekkel, 2010-ben sikerült egy mélypontot elérni, amikor a Gázába tartó flottilát megállítandó, az izraeli katonák elfoglalták a Mavi Marmara hajót, s az incidensben tíz török állampolgár életét veszítette.

Az akkor már leszálló ágban lévő külpolitikai együttműködés rögtön padlót fogott, a török nagykövetet hazarendelték, az izraelit hazaküldték Ankarából, s az 1990-es években szebb napokat látott katonai kooperáció is a nemlétbe szenderült.

Amerikai erőfeszítéssel, de főleg az orosz Szu-24-es vadászbombázó 2015 végi lelövése után eszmélő török diplomácia végül 2016-ban normalizálta a kapcsolatokat, újra nagyköveteket küldtek egymáshoz. Az enyhülés végül csak két évig tartott: 2018-ban egy palesztin zavargás véres letörése után a török nagykövetet újra hazarendelték.

A rendezésre némi puhatolózás után az év elejétől kezdve került sor: először az izraeli államfő látogatott Ankarába, őt májusban a török külügyminiszter, Mevlüt Çavuşoğlu izraeli útjával követte, majd júniusban az akkori izraeli külügyminiszter (később már miniszterelnök), Yair Lapid tette tiszteletét Törökországban, amit végül augusztus közepén a két ország diplomáciai kapcsolatainak teljes helyreállítása koronázott meg.

Az érzékeny katonai együttműködés újranyitása egy háborús időben érkezett, s annak a több évtizedre visszatekintő kooperációnak az újraindítása lehet, amely segített bizonyos területeken felfuttatni a török hadiipart – itt elég ma a nemzetközi piacon oly kapós Bayraktar TB2-es drónokra gondolni.

A nem mellesleg a jövő heti választásokra készülő izraeli minisztert a török fél katonai pompával fogadta, Benny Gantz pedig tiszteletét tette az Anitkabirnál, Atatürk mauzóleumánál. A megbeszéléseken számos témát érintettek, a katonai együttműködésen túl az esetleges energetikai kooperáció is szóba került.

Ez Ankara számára már annál is fontosabb lenne, mert évek óta szeretné elérni, hogy az izraeli gáz török vezetéken keresztül jusson az európai piacokra, ezzel nemcsak busás tranzitdíjhoz juttatva az országot, de tovább növelvén a regionális energiaelosztó szerepét.

Érzékeny pontok

Persze, maradtak érzékeny pontok, amit az izraeli védelmi miniszter meg is említett, így a Hamász támogatása, amely az utóbbi évtizedekben Törökországban komoly támogatóra találta. Persze, ezzel együtt a törökök jelezték, hogy továbbra is kiemelt figyelemmel kísérik a palesztinok helyzetének alakulását – a frissen helyreállított kapcsolatok szakítópróbája pedig az lesz, ha újabb zavargások törnek ki.

A jelenlegi helyzetben mégis bizalomkeltő, hogy a török fél a tavaszi izraeli incidensek idején is önmérsékletet tanúsított, ettől azonban még a palesztinok helyzete a kapcsolatok Achillesz-ínja marad.

A felmelegített izraeli-török katonai együttműködés már csak azért is izgalmas, mert Tel- Aviv kiváló kapcsolatokat ápol Ciprussal és Görögországgal, illetve az Ábrahám-megegyezések révén számos öbölmenti országgal. Ugyan ez utóbbiakkal Törökország mondhatni rendezte konfliktusos kapcsolatát az év során, de a görög és ciprusi reláció továbbra is problémás maradt.

Az égei-tengeri légtérsértésekért, a görög szigetek katonai megerősítése, illetve a tengeri területek hovatartozásának vitatása miatt állandó a polémia Athén és Ankara között (bár nemrég épp a görög miniszterelnök próbált békejobbot nyújtani, ezek a próbálkozások alapvetően kérészéletűnek számítanak az elmérgesedett bilaterális viszonyban).

Az izraeli miniszter erre reflektálva jelezte is, hogy a javuló kétoldalú kapcsolatok miatt országa segíthet a Görögország és Ciprus, illetve Törökország közötti kapcsolat normalizálásában; de a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a görög-török viszony rendezéséhez ez vajmi kevés lesz.

Annál is inkább, mert előző pénteken, október 21-én Gantz Görögországba utazott volna, ahol egy izraeli vállalat által épített pilótaképző központot is megtekintett volna görög kollégájával, de az utat technikai problémákra hivatkozva az utolsó pillanatban lemondták. Mind a görög, mind a török sajtóban spekulációk indultak meg, az utóbbiban némi kárörvendéssel jegyezték meg, hogy a görög kapcsolatokat háttérbe fogja szorítani Törökország az izraeli diplomáciában; de korai még ilyen messzemenő következtetéseket levonni.