B A Balkanac
Az evangéliumi biciklisták és Ferenc Ferdinánd

A minapi PesText irodalmi fesztivál stúdióban felvett, majd digitálisan, magyar feliratozással közvetített beszélgetései között ott volt az az interjú is Svetislav Basara íróval, amelyet e sorok lejegyzője készített a kortárs szerb irodalom egyik kétségtelenül legszínesebb figurájával, aki irodalmi munkássága mellett szívesen foglalkozik publicisztikával. Lelkes sajtóbeli ostorozója mindennemű visszás politikai jelenségnek, illetve olyan társadalmi aberrációnak, amit ő annak tart. Példázatai minimum frappánsak, gyakran egy-egy képzelet szülte helyzetből kiindulva folytat Basara groteszkbe hajló, aprólékos, rekeszizom rezgető vizsgálatokat. Így például az egyik legutóbbi cikkében arról értekezik, hogy miféle módokon jelenne meg a bulvártól a komoly sajtóig az az esemény, amelyikben – tegyük fel – Belgrád valamelyik forgalmas pontján szenvedélyes szerelmi légyottra kerülne sor közte és egy szemrevaló kecske-menyecske között. Ebből több lehetséges szál is kibogozható, de itt szemléletes módon elég az indító feltevés. A nyilatkozás pillanatában egyébként még nem volt publikus, hogy a következő basarai gyöngyszem miről szól majd. Elég volt annyi, hogy már elkészült, de csiszolni kell még egy picit.
Könyvek kedvezménnyelA BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk. Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!
– Tény, hogy valamikor sokat idegeskedtem, ám kijártam az iskolát, megtanultam a szakmát, így ma már rendíthetetlen nyugalommal tudok írni rettenetesen szenvedélyes írásokat is. Úgy írom ezeket a cikkeimet is a Danasba’, amelyeket aztán többen pergőtűz alá vesznek. De hát hadd csinálják, amíg tart a muníciójuk
– mondja Basara.
A NIN-díjas és sok egyéb díjas Svetislav Basara legfelkapottabb regénye az 1987-ben megjelent Fama o biciklistima (magyarul: Feljegyzések a biciklistákról), amelyet egyik jóakaró kritikusa az emberi őrültségek kézikönyvének nevezett, ami ellen a szerző ma sem tiltakozik. Szemmel láthatóan szórakoztatják a saját lenyűgöző fantazmagóriái. A hivatalos álláspontokkal simán szembemenő állításai. Például az, amely szerint egy kiadós ölelkezés után, miközben kedvese testét cirógatta amolyan utójáték gyanánt, saját döbbenetére Goethe fedezte fel a klitoriszt.
Különben a rózsakereszt kerékpárosainak titkos társasága juttatta a kérdező eszébe Basara egyik későbbi könyvét, a De bello civilit, amelynek a mára anyagi támogatás nélkül maradt Ex Symposion folyóirat anno egész számot szentelt. Az a jugoszláv polgárháborúval foglalkozik, annak a szóba hozható összes őrültségi aspektusával, amelyhez Basara bőven szolgált anyaggal.
Különben a rózsakereszt kerékpárosainak titkos társasága juttatta a kérdező eszébe Basara egyik későbbi könyvét, a De bello civilit, amelynek a mára anyagi támogatás nélkül maradt Ex Symposion folyóirat anno egész számot szentelt. Az a jugoszláv polgárháborúval foglalkozik, annak a szóba hozható összes őrültségi aspektusával, amelyhez Basara bőven szolgált anyaggal. Itt csak annyit, mellőzve, hogy az egész PestText-beszélgetést átmesélnénk, hogy vajon Jugoszlávia szétesésében is szerepelt-e valamiféle titkos társaság – titkos kerékpárosokat félre! –, amilyen volt példának okáért a Gavrilo Princip mögött álló Fekete Kéz. Svetislav azt válaszolta erre, hogy tudomása szerint nem volt olyan, viszont titkosszolgálat igen. Több is, mint kellene, de ő egyébként – hangsúlyozta újfent ismert tézisét – az Osztrák- Magyar Monarchiát tartja a legtökéletesebb államalakulatnak, amelyben ugyan voltak slendriánságok is. Volt korrupció, meg a közhiedelemmel ellentétben a császári udvar súlyos botfülűségben szenvedett, csupán egy-két katonai indulónak volt képes megbocsátani, hogy zeng, azonban mindez jelentéktelen dolog a kulturális értékeket semmibe vevő, bődületes hazugságokat terjesztő, velejéig romlott mai világhoz képest.
Úgy gondolja, Gavrilo Princip ostobaságot művelt. Ugye, Gavrilo a délszláv népek szabadságának nevében megölte az osztrák trónörököst, aminek ő, Basara, személyesen semmilyen értelmét nem látja. Csak újabb gyilkolászatot eredményezett, és ennek, láthattuk újabban is, egyszerűen így, ilyen eszközökkel: sosincs vége. Elnyúló haláltánc új gellereket kapó blőd követelésekkel, amelyek a végtelenségig komplikálják a helyzetet, ahelyett, hogy örökre eltűntek volna a történelem süllyesztőjében.
Úgy gondolja, Gavrilo Princip ostobaságot művelt. Ugye, Gavrilo a délszláv népek szabadságának nevében megölte az osztrák trónörököst, aminek ő, Basara, személyesen semmilyen értelmét nem látja. Csak újabb gyilkolászatot eredményezett, és ennek, láthattuk újabban is, egyszerűen így, ilyen eszközökkel: sosincs vége.
Princip tette tehát még nagyobb káoszt eredményezett, közben szerinte mi, magyarok vagyunk a legnagyobb vesztesei a Monarchia bukásának. Nem beszélve Ausztriáról, ami olyasféle, Szerbia nagyságú országgá töpörödött. – Itt tartotta szükségesnek megjegyezni Svetislav Basara, hogy ő ugyan nem nagyon hisz abban, hogy a dolgok rossz alakulására bármilyen irodalommal, újságírással igazából hatni lehetne, azonban – bármennyire ellentmondásnak tűnik is – ő még nem tett le arról a reményről, hogy Szerbia egyszer tűrhető állammá válik. Be kell vallania azonban, hogy sajna nagyon csekélyke esélyt lát erre. És azt is el kell még azért mondania azzal kapcsolatban, ami a Balkánon, az egykori Monarchia területén elterjedt, hogy bizony az áldozat kényelmes pozíciója az, ami hihetetlen módon akadályozza a cselekvést. A sopánkodás rátapad mindenre, húz mindent lefelé a mélybe. – Na, ez ellen kell, ez ellen érdemes harcolni. Csak, ugye, az a baj, hogy a sopánkodók többségének igazából megfelel a sírás-rívás. Az, hogy nem kell tenni semmit, mert úgysem lehet, tisztára kényelmi szempont. Innen kéne kimozdulni.
Végezetül: ami a szerencsétlen Monarchia történetét illeti, az legteljesebben Svetislav Basarának az újvidéki Forum Könyvkiadó által kiadott, Juhász Attila fordította, A merénylet angyalai c. regényében jelenik meg, melyben a már meggyilkolt Ferdinánd koronaherceg tollba mondja túlvilági titkárának a maga személyes meglátásait a történtekkel kapcsolatban. Mondataiból kicseng a történelem értelmetlensége, nem utolsósorban a nacionalizmus ördögének baromi, dögvészes mivolta. (Ámen.)

- Szerbia6 nap telt el azóta
Egy magyar a szerb elnök „ellenforradalmi” kormányában
- Bosznia7 nap telt el azóta
Orosz önkéntesek napja Višegradban, a történelem terhe
- Szerbia4 nap telt el azóta
Kizárták a „blokádoló” hallgatókat a főiskoláról
- Szerbia5 nap telt el azóta
Feszült a helyzet a köztelevízió körül Belgrádban