B A Balkanac
A migráns nem érzelem kérdése, hanem a hanemé

Valamelyik régebbi győri Mediavawe fesztiválon, emlékszem, nagy sikerrel vetítették az egykori Jugoszlávia keretén belüli szerb filmgyártás régóta egyik fenegyerekének számító Želimir Žilnik Szerbiai útinaplóját. Az angolul: Log Book Serbistant, mégpedig dokumentumfilm kategóriában.
E sarkaiból kifordult világ több háborús zónájából, esetenként valódi mélyszegénységből érkező migránsoknak, bizony, aligha van könnyű dolguk. Minduntalan alkalmazkodniuk kell a folyvást változó körülményekhez. Nem egy könnyű, hétvégi szilvalopó sétagalopp tehát az övéké, inkább forszírozott menet, amelynek egyik főösvénye Magyarországon keresztül vezet Nyugat-Európába.
Az ismételt pergetésre stílszerűen a Nikola Tesláról elnevezett teremben került sor, amelyet beszélgetés követett, és ott maga a rendező mondta el művével kapcsolatban azt, amit a beharangozó füzetben is olvasni lehetett, hogy e sarkaiból kifordult világ több háborús zónájából, esetenként valódi mélyszegénységből érkező migránsoknak, bizony, aligha van könnyű dolguk. Minduntalan alkalmazkodniuk kell a folyvást változó körülményekhez. Nem egy könnyű, hétvégi szilvalopó sétagalopp tehát az övéké, inkább forszírozott menet, amelynek egyik főösvénye Magyarországon keresztül vezet Nyugat-Európába. Elmondása szerint a szóban forgó útinapló egy olyan doku-dráma, amely lehetőséget ad ezeknek az embertársaknak arra, hogy megmutassák a saját belső értékeiket. Olyan hősökké váljanak, akiknek a küzdelmével azonosulni tudunk, és ebben alapvetően inkább segítő kezet kellene nyújtanunk nekik, gáncsoló láb helyett. (A rendező látnokisága? – megjegyzés részemről /B. A. B. részéről/.) Hogy ez verte-e ki akkor a teremben a biztosítékot, vagy valamiféle egyéb zárlat röpítette ki a „kis szarját”, ma már bizton állítani nem lehet, viszont tény, rövid időre elment az áram, hogy a sötétség leple alatt többen távozhassanak. Azért érdeklődőkből még így is maradt bőven, akiknek zárásképp a szerb enfant terrible kidomborította azt a gondolatát szintúgy, amely a fenti címben is szerepel, hogy lényegében a migráns mégsem érzelmi kérdés. Mintegy kifeszítve ezen a módon, aztán megpengetve szaporán az ő további, messze földön is híressé váló munkásságának vastag vezérfonalát. Egyedülállón, legalábbis ami ezt a delikát témát illeti.
Szóban forgó útinapló-filmről írta a Magyar Narancsban Bori Erzsébet filmkritikus anno, hogy ezt az alkotást (amennyiben egyáltalán annak lehet nevezni az „alkotás” kifejezés műviségre utaló jellege miatt) a világ legegyszerűbb dramaturgiája működteti: az arctalan, félelmetes tömegből kilépteti az egyes embert.
Žilnik világában a gaztevő embercsempész gyakorta inkább egy kis pénzkiegészülésre vágyó nyomorult taxis, mint elvetemült, apagyilkos, mindennemű skrupulus nélküli, országát eláruló, anyahágó gazfickó.
A menekültügy már csak azért sem lehet idegen a rendezőtől – állapítja meg ugyanitt Bori –, mert ő maga is, Žilnik, évekig ette az emigránsok keserű kenyerét a legutóbbi balkáni háborúk idején, amelyet részben Magyarországon vészelt át. Kritikus a továbbiakban úgy meséli, ő úgy tudja, de alighanem jól tudja, hogy a zömmel Szíriából, Afganisztánból és Afrikából érkezők általában hosszabb-rövidebb időre meg szoktak rekedni Szerbiában. Vannak visszatérők, akiket kipateroltak Magyarországról vagy Horvátországból, és vannak egyszerűen olyanok is, akik belefáradtak a Nagy Útba, le szeretnének telepedni. Ezek azok, akik Szerbiában tanulják a kólót, ha kell, akkor cuppogó sárban. Kritikus még hozzáteszi, hogy Žilnik világában a gaztevő embercsempész gyakorta inkább egy kis pénzkiegészülésre vágyó nyomorult taxis, mint elvetemült, apagyilkos, mindennemű skrupulus nélküli, országát eláruló, anyahágó gazfickó.
– Ugyanakkor, persze, – teszem hozzá én, B. A. B., vagy nemes egyszerűséggel, humorosabban: dr. Bab (dr. Máriás példájára) –, Ž. Ž. Igencsak messze áll attól, hogy a Mediavawe egyik, de egészen másik neves balkáni vendégéhez, Emir Kusturicához hasonlóan a mágikus realizmus divatos, gyakran észlelhető és csodálható, légben úszó ezüstpontyok káprázatos fénytörésében mutassa be a felvetett súlyos problémákat. Mert az olyan lenne, mint a levegőben – természetével ütköző módon – könnyed táncot járó vasüllő és kalapács.
Nos, ezt a migráns témát folytatja Želimir Žilnik A legszebb föld a világon c. tavaly (2019-ben) bemutatott filmjében, amelyben megjelenik ez a sokkal több, mint csupán pedzegetett téma, és amellyel kapcsolatban Rendező úgy nyilatkozik, hogy a migráns nem érzelmi, hanem kimondottan gazdasági kérdés. Mert pl. az ifjú szakképzett migránsok menthetik meg csupán – minden irreális politikai hadovával szemben – az elmagtalanodott, kiöregedett Európát.
Rendező úgy nyilatkozik, hogy a migráns nem érzelmi, hanem kimondottan gazdasági kérdés. Mert pl. az ifjú szakképzett migránsok menthetik meg csupán – minden irreális politikai hadovával szemben – az elmagtalanodott, kiöregedett Európát. És biztosíthatják a kivénhedt nyuggerek megélhetését ugyancsak.
És biztosíthatják a kivénhedt nyuggerek megélhetését ugyancsak. (Persze, önmagát nem említi a kidőlő nyugdíjasak között – megj. dr. Bab!) Meséli, hogy sem ő, sem a producer nem tudtak kukkot se arabul példának okáért, azonban sikerült megtalálniuk a közös nyelvet, rávenni a szereplőket, hogy elmondják a történeteiket, holott abból akár káruk is származhat. Otthon árulóknak kiálthatják ki őket. De mindezzel együtt kétségtelen, az újabb film hőseire felszabadítóan hatott, meséli, hogy például a fiatalabbak is nyíltan beszélgethettek vele, holott odahaza az idősebbel csak szemlesütve tehetik ugyanezt, szavaikat nagyon-nagyon megválogatva.
A legszebb föld egyébként zéró utópia, nagyon is realitás, amely egy fiatal afganisztáni férfiú, bizonyos Bagher három évig tartó hányatott útját mutatja be szülőhazájától Bécsig. Az ifjú, élni vágyó migráns igyekszik beilleszkedni, megtanul németül, viszont drámaivá válik a helyzet, amikor hirtelen feltűnik a színen a nagyapja, aki várható módon visszahúzó erőként kezd el működni. Ugyanis az öregnek sikerül átadnia az üzenetet, hogy odahaza a család férfi tagjai mind meghaltak, ezért unokáján áll, hogy hazatérve folytassa mindazt, amit folytatni szükséges. A jelen és a múlt ütközésében szegény fiúnak döntenie kell.
De hogy végül is hogyan dönt? Hadd ne legyen muszáj ide kiírnunk, hogy hát: vigyázz, a következő szöveg cselekményleírást tartalmaz!

B A Balkanac
Isten háta mögött (Visky András: Kitelepítés)

Ha választhatna – vallja szóban forgó regényben (Jelenkor, Pécs, 2022) András, a hét közül legifjabb testvér –, akkor ő a vízen járást meg a csodálatos halfogást választaná. Mert annak látja ott a telepen a legnagyobb hasznát. Föl-alá járkálna a vízszínen, miközben nem tévesztené szem elől a parti füzesben és sűrű nádasban ólálkodó lágerlakókat, akik mind a megfelelő pillanatra várnak, hogy vízbe öljék magukat. Ő bizony visszakergetne minden öngyilkost a lágerbe. Átadná őket a papnak, hogy a szívükre beszéljen.
Ám az a gond, hogy vízen járni nem tud, halászni meg anyjuk nem engedi, nehogy belelőjék a Dunába a körlet őrei. – Hiszen a Duna erre van kitalálva, hogy ártatlan embereket lőjenek bele – inti az édesanyja, aki viszont a folyó budapesti szakaszáról tudja pontosabban azt, amit tud.
Ugyebár arról van szó dióhéjban, hogy a szerző református lelkész édesapját az ötvenhatos magyar forradalmat követően Romániában huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélik a nagyváradi bíróság messze vöröslő ítélkezői. Méghozzá a népi demokrácia ellen irányuló ellenséges tevékenysége miatt, amelyben szerintük – osztrák származású, Júlia nevű felesége mellett – gyermekei is – Ferenc (11 éves), István (10), Pál (9) Lídia (9), Máriamagdolna (6), Péter (3), nem utolsósorban már néven nevevezett András (2) – mind-mind derekasan a segítségére voltak/vannak. Ezek a kis átkozott bozgorok! Ez a gyütt-ment bagázs! Apjuké tehát a súlyos rabgolyó, a többiek sorsa pedig a kitelepítés a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe.
Abba a lírai Rekettyésbe, ha jól értjük.
Kérdés: látják-e még egymást valaha is?

Eláruljuk, látják, azonban az még nem jelenti a történet végét. A könyv több száz oldala megrendítő, tragikus, azzal együtt gyakran tragikomikus, sőt egyenest abszurd bemutatása a történteknek. Egy szovjet mintára létrehozott és üzemeltetett romániai munkatábor mindennapjairól olvashatunk az apa nélkül maradt família küzdelmes útját követve, amely a földbe vájt gödröktől – egy elnéptelenedett ház pincéjén át – a legalább bemázolt falú barakkig terjed a kiűzetésben. A legkisebb gyermek gyakorta bájos humorú nézőpontjából ismerhetjük meg a mindenféle nemzetiséghez tartozó táborlakók színes históriáit. Illetve mindazt, amit formálódó világképében a hol erősen jelenlevő, hol valahová elkallódott, a dolgok alakulását befolyásolni képtelen, szórakozott Gondviselőről gondol ez az isteni látkörből kikerült, cseperedő kisfiú.
Nota bene! A felcsillanó humor néhol akár Kertész Imre „sorstalan” főhősének emlékezetes megállapítását is eszünkbe juttathatja, amelyben az ifjú főhőst a haláltáborban kapott leves aggasztja legjobban: ugyanis az bosszantóan hideg. Az omnipotenciáját termékeny és hatékony módon gyakorolni képtelen, hátat fordító Úr szövegkörnyezetében megjelenő hereproblematika pedig számunkra kiváltképp azért is érdekes emebben a könyvben emitt, mert bizonyos maica Vida „hereszakértő” személyéhez és művéhez fűződik. Természetesen a vérbeli szekusok sorából, akik azt állítják szilárd meggyőződéssel, hogy ha az ő Vidájuk kezébe kerülsz, azt is bevallod, amiről álmodni se mertél. Bizonyos Aurél, aki átesett Vida kezelésén, szerb perditának nevezi a nőt, de végül is a dolog nem a hölgy szerbségére fut ki, hanem Aurél képtelen állítására, hogy román ember semmiképp sem lehet kommunista. Akkor mégis honnan az a több millió párttag? – Jó kérdés.
– Ne aggódj, mindent megjegyzek, és megírok majd – mondja édesanyjuknak a legkisebbik gyerek, mintha a megírás a megbosszulással lenne egyenlő. A szavaiból rendre kitetszik, csakugyan mindent megtenne a szenvedő-gürcölő-aggódó Anya vigasztalásáért, akibe egész kisfiúi lényével valósággal szerelmes. Nem csoda, hogy a később tényleg megírásra kerülő mű középpontjában ez a törékeny, mégis eltökélt, a férjéhez körömszakadtáig ragaszkodó, gyermekeiért harcoló nő áll. És nem csak úgy, mint Anya, hanem maga a tetőtől-talpig Nő, akinek a kezét sokan megkérik a táborban – ez is minő abszurdum –, azonban nem hajlandó férjhez menni. Legalábbis addig nem, amíg abban reménykedhet, hogy a férje életben van. Kisfia titokban tudni véli, mikor és hogyan történhetett némely orgazmusa szeretett anyukájuknak, amelyek közül kétségtelenül messze kimagasló érdekességgel bírhat az, amelyet az egyik fejezetben a magyar–román határ tiltott átlépésének óriási izgalmában élhetett át a fiatalasszony. Midőn kénytelen volt lerogyni a mezsgyén (senki-földjén?), amíg valahogy el nem intéződött ez a hirtelen rátörő, halaszthatatlan és kényes dolog.
Okvetlenül meg kell még említeni a főszereplők között Márikát, ezt az odaadó lánykát, aki árvaként került a családhoz, hogy mindenfelé kövesse őket. Úgy tűnik, akár a halálba is. Nényu, ahogy a gyerekek becézik, rendíthetetlen abbéli elhatározásában, hogy ő bizony nem tágít, még ha kisbalták esnek is az égből, holott nem tartozik az elítéltek közé. Így aztán szabadabban járhat-kelhet, létfontosságú élelmiszereket és gyógyszereket szerezhet be azért a kevéske pénzért, amit Júlia a végtelen robotolásért kap. – A kitelepítésnek onnan még nem látszik a vége, amikor valamelyik lapról elhangzik, hogy hát nyugalom: semmi ok elkapkodniuk ezt a szabadulás dolgot, mert nekik aztán van idejük. Ha nem is a világ összes ideje.
P. S. Akkoriban, úgy tudni, még nem létezett olyan nemzetközi szerv, amely a legfelsőbb politikai szinten keresett volna bűnösöket gyermekek deportálásáért. Még ha mégoly meddő módon is, de legalább megpróbálta volna szankcionálni.
-
Koszovó6 nap telt el azóta
Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása
-
Szerbia5 nap telt el azóta
Világháborús emlékművet romboltak le a kínai útépítők Szerbiában
-
Horvátország5 nap telt el azóta
A horvát védelmi minisztérium 10 ezer behívót küld ki a tartalékosoknak
-
Montenegró5 nap telt el azóta
Lesz második forduló Montenegróban, ahol elnökcsere várható