Ici-pici nemzetközi botrány, mindeközben a szerbek Horvátországba járnak vásárolni

Azon kívül, hogy ma két centtel olcsóbb lett az üzemanyag (benzin, dízel egyaránt) mostanában nem volt különösebb hír Horvátországban. Plenković miniszterelnök a parlamentben anyázott az ellenzéki képviselőkkel és vice versa, talán utoljára a mostani összetételben, ezzel párhuzamosan a sajtóban rengeteg féle-fajta „szagértő” osztotta tonnára az észt az egészségügytől a lakásberendezésen át a katonai kérdésekig. A félig érdekes dolgok közül megemlítjük, hogy a határmenti szerbiai települések lakosai Horvátországba járnak át bevásárolni, mert Horvátország olcsóbb, mint Szerbia. Ide tartozik, hogy a hétvégén a horvát vámőrök lekapcsoltak egy illuminált szerb atyafit a határon, azért mert „tiltott szimbólumot viselt a sapkáján”. A szerb vámőrök retorziója nem maradt el, 25-30 horvát rendszámtáblájú autó utasait vegzálták vagy hat órán át a határon, kiérdemelve a horvát külügy jegyzékét. Így hát – szegény ember vízzel főz – ráfanyalodtunk a hétvégi mini-nemzetközi botrányra, amelynek középpontjában az új horvát védelmi miniszter, Ivan Anušić állt.

Anušić nem akart találkozni a montenegrói kollégával

Röviden szólva az történt, hogy Ivan Anušić horvát védelmi miniszter, aki a hétvégén Montenegróban járt, ahol a Horvát Nép Napját ünnepelték, lemondta a montenegrói kollégájával szombatra tervezett találkozóját amiatt, amit Dragan Krapović a médiában fejtegetett.

A horvát védelmi miniszter szerint a Horvát Köztársaság álláspontjától és a történelmi tényektől teljesen eltérnek Krapović nézetei, amelyeket a morinji emléktábláról és a Jadran iskolahajó tulajdonjogáról vall.

Változnak az idők, a szerbek ugyan most is csapatostul érkeznek a horvátországi Újlakra (Ilok), de most csak bevásárlási szándékkal (Forrás: Screenshot)

A horvát fél nemtetszését az váltotta ki, hogy Krapović nemrég azt mondta, hogy hibát követtek el, és hogy az egykori morinji fogolytábor emléktábláján lévő felirat, amely szerint a táborban történtek a nagyszerb agresszió következményei voltak, nem felel meg a tényeknek. Véleménye szerint ez nem a nagyszerb agresszió, hanem a volt Jugoszláviában zajló háború következménye és ennek megfelelően, a táblát ki kell cserélni.

Krapović ugyanakkor azt is elmondta, hogy a montenegrói fél nem áll készen arra, hogy tárgyaljon a Jadran iskolahajó tulajdonjogáról. Ez utóbbival kapcsolatban csak annyit, hogy a tavaly kilencvenedik évét betöltő iskolahajó úgy a Jugoszláv Királyság, mint a Jugoszláv Szocialista Föderatív Köztársaság haditengerészetének úszó tanodája volt, amelyet a horvát álláspont szerint, a montenegróiak több hadihajóval egyetemben elcsakliztak Horvátországtól.

A tulajdonjog körül már évek óta folyik a vita, de mint látjuk, eredménytelenül.

Gordan Grlić Radman horvát külügyminiszter, aki Anušić-tyal együtt tartózkodott Montenegróban az ottani Horvát Nemzeti Tanács meghívására, szintén erre reagált, mondván, hogy “a közelmúlttal való szembesülés nélkül Montenegró nem válhat az EU egyenrangú tagjává vagy hiteles NATO-szövetségessé”.

Grlić Radman találkozott Filip Ivanović montenegrói külügyminiszterrel is.

A horvát delegáció látogatásának nem mindenki örült Montenegróban, az interneten volt némi usztasázás (Forrás: X platform)

– Beszéltünk a Prevlaka-fokról, miután a szárazföldön a határ egyértelmű, a Badinter Bizottság jelentése alapján. Most a tengeri határról akarunk tárgyalni, reménykedve ennek végső rendezésében

– mondta GGR. Ami a Jadran iskolahajót illeti, a horvát külügyminiszter szerint, ez egyértelműen horvát hajó, amely a JSZSZK, értsd: volt Jugoszlávia felbomlásakor Tivatban volt nagyjavításon, és a háború kitörése után ott is maradt.

– Eltulajdonított vízi járműnek tekintjük, és kérjük, hogy juttassák vissza hazai kikötőjébe, Splitbe. Ha ezt nem tudjuk megegyezéssel megoldani, akkor a rendezésbe egy nemzetközi bíróságot is bevonhatunk

– mondta a horvát külügyminiszter, aki egyúttal arról is beszélt, hogy elfogadhatatlan a kotori önkormányzat közgyűlésének azon döntése, hogy a sportlétesítményt Zoran Džimi Gopčevićről nevezik el, miután róla, mint a morinji fogolytábor őrségének egyik parancsnokáról, számos felkavaró tanúvallomás szól a horvát hadifoglyokkal szembeni bánásmódot illetően.

Gopčević az egyik legjobb montenegrói vízilabdázó volt, a 90-es években viszont a morinji tábor őrségének egyik parancsnokaként tűnt fel, és részt vett a horvát foglyok kínzásban és a velük szemben tanúsított rossz bánásmódban.

A morinji emléktábla (Forrás: X platform)

Mellékesen szólva a Kotori-öbölben lévő Morinjban építkezik Bogdan Laban, Szabadka mára már elfeledett polgármestere, akinek szomszédjai többek között orosz “üzletemberek”.

Ami a morinji emléktáblát és annak feliratát illeti, Grlić Radman szerint az a horvátok számára nagyon fontos, és ott kell maradnia, ahol van, és úgy kell ottmaradnia, ahogy van.

A fogolytábor falán elhelyezett emléktábla azért szúrja egyesek szemét Montenegróban, mert – mint már említettük – azon nagyszerb agresszióról történik említés, és olyan bűncselekményekre utal, amelyek szégyent hoztak Montenegróra, illetve annak nevére és tekintélyére.

Négy ország még mindig nem ismerte el Horvátországot

Hétfőn máskülönben, Horvátországban egy jeles emléknapról emlékeztek meg, hétfőn volt ugyanis 32 éve annak, hogy 1992. január 15-én mind a 12 akkori uniós tagállam, valamint Ausztria, Kanada, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Málta, Norvégia és Svájc is elismerte Horvátország függetlenségét.

Kapcsolódó cikk

Egy zágrábi közgazdász kunáért vett kolbászt, visszaállítaná a “horvát pénzt”

Nem sokkal később – 1995. december 31-ig – Oroszország, Japán, az Egyesült Államok és India jelezte, hogy független országnak tekinti a Horvát Köztársaságot. Horvátországot addig 124 ország ismerte el.

Jugoszlávia és Horvátország 1996. augusztus 23-án megállapodott a kapcsolatok normalizálásáról, ami magában foglalta a kölcsönös elismerést, és ugyanazon év szeptemberében a két ország diplomáciai kapcsolatokat létesített.

Mára csak négy állam maradt, amely nem ismerte el Horvátországot: Bhután, Libéria, Niger és Tonga. Ezek nem éppen politikai nagyhatalmak, és az ő szempontjukból Horvátország sem az, így hát a “távolmaradásuk” nem sokat nyom a latban.