Olvasási idő: 7 perc

Szombaton délután Belgrád több pontján és Szerbia jónéhány városában, például Újvidéken, Kragujevácban, Szabácson (Šabac) szerveztek tüntetéseket a népszavazásról szóló jogszabály és a kisajátításról szóló törvény módosítása miatt, ami bizonyos főutak lezárását jelentette egy órás időtartammal. Ezt a rendőrség mögé bújó kormányzat törvénytelennek ítélte meg, és ennek szellemében lépett fel, ugyancsak törvénytelen eszközökkel, például verőlegények bevetésével. A tiltakozó megmozdulásokat néhány környezetvédelmi csoport szervezte, de azokon részt vettek egyes ellenzéki pártok képviselői is.

Az önkényuralmi rendszer megerősítése

A szerbiai parlament a múlt héten két törvény módosításával szórakoztatta a közvéleményt, de talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy haragította magára az ellenzéket. A történtek jól jelzik, hogy a belgrádi kormányzat a “besurranó parlamenttel” akarja visszavenni azokat az engedményeket, amelyeket a választásokon való ellenzéki részvételért cserében adott az ellenzéki pártoknak.

Ezekhez a “kvázi” engedményekhez – érdekes módon – még a kormányzat és az ellenzék között közvetítő uniós képviselők is tapsoltak, pedig a napokban szövetségre lépő ellenzéki pártok annak idején kivonultak a tárgyalásokról, holott a kormányzatot képviselő Ivica Dačić szerb házelnök “nagyon konstruktívnak” nevezte önmagukat, mert megfogalmazása szerint “szinte mindent elfogadtak”, amit az uniós parlamenti képviselők kértek a kormányoldaltól.

Egy hétre rá azonban már kiderült, hogy nem is olyan szép a menyasszony, ráadásul kicsit sántít is, a “konstruktív hozzáállást” pedig korántsem úgy képzeli el, mint ahogy azt a boldogító, illetve bebolondító igen kimondásakor ígérte.

Ennek első jele a referendumról szóló törvénymódosítás csütörtöki elfogadása volt, amikor 178 képviselő mondott igent, kettő pedig tartózkodott a 250 tagú parlamentben, amelyben ellenzékit nagyítóval is alig lehet találni, lévén hogy a kormányzó haladók, valamint a velük együtt mozgó szatellitpártok, mint a Szerbiai Szocialista Párt, a magát a Szerbiai Haladó Mozgalomba átmentő Szerbiai Hazafias Szövetség (SPAS) és a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői szinte teljesen kitöltik, illetve “beülik” a képviselőházat.

Ezért nem is csoda, hogy kicsit szebb ruhát kell varrni a menyasszonynak, hogy a csúfsága ne látszon ki alóla, csakhogy annyira rút szegény, hogy ha jobbra lép, ha balra lép, valami mindig “kivillan”.

A képletes beszédnek a lényege, hogy a kormányzat a referendumról szóló törvény elfogadásával lehetőséget teremtett magának a független igazságszolgáltatás megerőszakolására, hogy korlátlan hatalmat szerezzen a bíróságok felett, bízván abban, hogy a szándékát a választók nem ismerik fel, vagy nem merik felismerni.

Viola von Cramon- Taubadel német uniós képviselő – aki a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport, az uniós külügyi bizottság, valamint az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottságának tagja – az euractiv.com hírportálon nemrég arra emlékeztetett, hogy a korábbi összetételű Európai Bizottság a szerb igazságszolgáltatásról szóló 2014-es átvilágítási jelentésében jelezte: az ügyészi kinevezések átpolitizálásának elkerülése érdekében az ügyészeknek az Állami Ügyészi Tanácsban a helyek legalább 50%-át kell megkapniuk.

Mindazonáltal hét évvel később a mostani brüsszeli bizottság üdvözölte azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amely előírja, hogy az ügyészek az Állami Ügyészek Tanácsának 11 helyéből csak 5-öt kapjanak meg, amivel nem érik el a korábban megkövetelt 50%-ot, bár a Velencei Bizottság bírálta ezt a megoldást, és “kifejezetten javasolta”, hogy a 11 tagból 6-ot az ügyészeknek adjanak, valamint hogy a miniszter és a legfőbb ügyész ne legyen tagja az Ügyészségi Tanácsnak.

[gtranslate]

[fblike]

Már nem a kecskék állnak nyerésre

Egy nappal később nem csak a menyasszony bokája, hanem a térdkalácsa is kivillant, miután a képviselők megszavazták a kisajátításról szóló törvényt, amelynek visszavonását a közvélemény egy része határozottan követelte, mert úgy vélte, hogy az legalizálja az állami beruházások útjában álló magántulajdon erőszakos elkobzását.

A második törvénymódosítás elfogadását ellenzők úgy vélik, hogy a parlament diszkrecionális jogot biztosított a szerb kormánynak arra, hogy átláthatatlanul, előre meghatározott kritériumok nélkül egyes beruházásokat kiemelt jelentőségű projekteknek nyilvánítson, amivel megteremti az alapot arra, hogy bárki vagyonát a szó szoros értelmében ukmukfukk (minden szokásos formaságot mellőzve) kisajátítsa.

A szavazáskor ezúttal sem sikerült az egyhangúságot megtörni, a 161 jelenlévő képviselő közül ugyanis 159 a módosításokra voksolt, és mint előző alkalommal is, ketten ezúttal is tartózkodtak.

Szerbia nem “összefüggések nélküli ország”, és a törvényeket nem azért hozzák, mert a közjó, a közérdek és a közhangulat ezt megköveteli, hanem éppen ellenkezőleg. A kisajátításról szóló törvény hatalmi szempontból kimondottan fontos a szerb lítium kiaknázása érdekében, és – a jelek szerint – a belgrádi kormányzat annak ellenére lehetővé szeretné tenni a bányászatot, hogy az sokak akaratával ellenkezik.

A nyugat-szerbiai Loznica közelében, a Jadar-folyó mentén különleges lítiumvegyület található, amelyet a folyóról “jadaritnak” neveztek el, és amelyből évente akár 55 ezer tonnányi tiszta lítiumot is a felszínre hozható lenne, így jelentősen csökkenne a világ függése a jelenleg még működő, Európán kívüli termelőktől.

A terv megvalósítása a bánya és a gyár számára szükséges földterületek felvásárlásánál tart, illetve akadt el, ennek a jogi útnak a bedugulását akarja a szerb vezetés a mostani törvénymódosítással elhárítani, miután az ellenállást koordináló civil szervezetek korábban arra biztatták a tulajdonosokat, hogy ne kössenek üzletet az Ausztráliában környezetvédelmi téren már “bemutatkozott és leszerepelt” Rio Tintóval és szerbiai ügynökeikkel.

A Loznica környéki és legeltetésre (is) kiválóan alkalmas térséggel foglalkozó korábbi cikkünkben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy felválthatják-e a mezőkön békésen falatozó kecskéket a bányagépek, később pedig megállapítottuk, hogy egyelőre a kecskék állnak nyerésre a belgrádi vezetéssel szemben, a kisajátításról szóló törvény módosításával a helyzet azonban megváltozott, és mostantól úgy néz ki, hogy nem a kecskék, hanem a bányagépek javára dőlhet el a helyzet, mert a szerb állam előjött az aduásszal, és ezt követően minden ellenkezés ellenére kisajátíthatja azokat a területeket, amelyeken megkezdhetik a lítium bányászását.

[gtranslate]

[fblike]

Verőlegények szolgálati autókban

A két törvény módosítása miatt szombaton délután két órakor interneten szerveződő tüntetés kezdődött Szerbiában, és most csak azért nem mondjuk, hogy hála neked Mark Zuckerberg, mert Szerbiában a Twitter sem ismeretlen fogalom.

A rendőrség előre közölte, hogy brutális lesz, vagyis erőt alkalmaz “minden nem bejelentett megmozdulás” esetében, különösen ha azok az utakon és hidakon zajlanak, mert akkor “nagy kockázatot és veszélyt jelentenek” a közlekedésben résztvevőkre, valamint magukra a tüntetőkre is. Ebből következik, hogy a megmozdulások résztvevői cselekedeteikkel “önveszélyessé” váltak, ezért meg kellett védeni őket saját maguktól.

A szerb elnök legodaadóbb hívének számító “Sándor 2”, azaz az Aleksandar Vulin által vezetett belügyminisztérium közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy “mivel a tüntetéseket nem jelentették be, a rendőrség nem tudja azokat biztosítani, és a biztonságot garantálni”, ami átvitt értelemben azt jelenti, hogy beavatkozik, ettől kezdve pedig a tüntetőkre a legnagyobb veszélyt éppen a rendőrség jelentette.

A felelősséget – mint az a “kvázi demokráciákban” szokás, a szervezőkre hárította, akik közül többet is előállított, hogy barátságtalanul elbeszélgessen velük. Előtte azonban jól megverte őket a “biztonságuk szavatolása” érdekében.

Az erőteljesen ellenzéki nova.rs tudósítása szerint ezeken a tüntetéseken a Szerb Haladó Párt elmaszkírozott verőlegényei rátámadtak a tüntetőkre, a helyzet Szabácson lett a legdrámaibb, ahol a tömeg ellen indultak, mert az nem akarta felszabadítani az ottani Száva-hidat. (lásd a mellékelt videót).

A lap szerint a tüntetőkre rontó huligánok fekete, elsötétített, 2019/21-es évjáratú Škoda Superb autókkal érkeztek, amilyeneket a Szerb Haladó Párt állami és községi hivatalnokai használnak – a felvételek tanúsága szerint az egyik ilyen jármű Aleksandar Pajić polgármester autója volt.

A tüntetések szervezői, többek között Aleksandar Jovanović Ćuta, a “Megvédjük az Öreg hegy folyóit (Odbranimo reke Stare planine) nevű csoport az Ökológiai felkelés (Ekološki ustanak) mozgalom tagja azt mondta, hogy az utak lezárásával elérték céljukat, a tüntetések sikeresek voltak. A következő tiltakozást jövő szombatra, vagyis december 4-re jelentették be, hogy megint idegesítsék egy kicsit a kormányzatot, amely mintha kezdené elveszíteni a türelmét. Mellékesen jegyezzük csak meg, hogy ezzel a Ćuta által vezetett szövetséggel nyíltan szimpatizál a Magyar Mozgalom is, vagyis erőteljesen formálódik a Vajdasági Magyar Szövetség ellenzéke a Vajdaságban, és ha a két tagságot elnézzük, biológiai értelemben legalábbis, ők állnak nyerésre.

A tüntetésen részt vettek a napokban megalakult ellenzéki pártszövetség képviselői is. Zoran Lutovac, a Demokrata Párt vezetője a Twitteren azzal vádolta meg Aleksandar Vučić szerb elnököt, vagyis Sándor 1-et, hogy folytatja Szerbia “szisztematikus rombolását” mivel az őt szolgáló képviselőház nekilátott a fontos törvények és az alkotmány módosításának, amit a szabadrablás legalizálása és nem a közjó helyzetének javítása vezérel.

[gtranslate]

[fblike]