Vučić álma: még egy ciklus, hogyan akarja elérni?

Miért szeretne Vučić előbb parlamenti választásokat és csak utána elnökválasztást?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aleksandar Vučić ismét elejtett egy félmondatot a választásokról, Szerbiában pedig azonnal beindult a szokásos politikai szeánsz: mindenki azt elemzi, hogy ez most valódi bejelentés volt-e, újabb próbalufi, vagy csak a közvélemény idegeinek rendszeres karbantartása.

A szerb elnök tegnap este azt mondta az állami RTS stúdiójában (Radio Televizija Srbije), hogy „a parlamenti és elnökválasztásokat külön-külön tartják meg. A parlamenti választások kiírásáról szóló döntés augusztusban vagy szeptemberben születik meg, így azok októberben vagy novemberben kerülhetnek megrendezésre.”

Ez első pillantásra technikai kérdésnek tűnik, valójában azonban nagyon is politikai számítás áll mögötte: Vučić előbb a hatalmi gépezetet akarja újra bebiztosítani magának, és csak utána engedné meg az országnak, hogy eljátssza az elnökválasztás nevű alkotmányos komédiát.

Mellékesen szólva Aleksandar Vučić arról is beszélt, hogy nem szabad kétségbe esni a 3. klaszter megnyitásával kapcsolatos kimenetel miatt, és hangsúlyozta, hogy az uniós csatlakozás esetében nem minden a teljesítményen múlik, amiből az olvasható ki, hogy a szerb elnök belenyugodott abba, hogy az általa vezetett ország ismét lemarad az újabb fejezetről.

Megint blöfföl a választásokkal kapcsolatban?

Vučić már sokszor jelentett be nagy döntéseket, amelyek aztán valahogy nem érkeztek meg. A szerb politika egyik alapszabálya, hogy amit az elnök ma „majdnem biztosnak” nevez, az holnapra könnyen a feledés homályába merül.

Ezúttal azt mondta, hogy a választások kiírásáról szóló döntés augusztusban vagy szeptemberben születik meg, és hogy nagy valószínűséggel először parlamenti, majd elnökválasztásokat tartanak.

Kapcsolódó cikk

Kormányfő kerestetik, Vučić jelentkezhet

Most azonban több jel is arra utal, hogy az őszi választási forgatókönyv valóban az asztalon van. Vučić ismét pénzosztást emlegetett az állami költségvetésből, ami Szerbiában nagyjából olyan biztos választási előjel, mint tengerparton a sirály, bár erről a szerb elnök keveset tud, mert nem jár nyaralni.

Kiemelte, hogy meggyőződése szerint a nyugdíjasok számára már bejelentett intézkedéseken – háborús veteránok, beteg gyermekekkel rendelkező családok, egyszeri kifizetések, a gyógyszerárak csökkentése, valamint a bérek és nyugdíjak emelése – túlmenően további intézkedéseket is bevezetnek majd.

„Úgy gondolom, sikerül majd valami mással is meglepnünk az összes polgárt. Egyelőre még nem tudom biztosan megmondani, mivel még vizsgáljuk, hogyan fog ez működni, de úgy vélem, lesz egy meglepetésünk Szerbia minden felnőtt polgára számára. Csak meg kell néznem, hogyan és milyen módon, és milyen forrásokból, amelyek nem a költségvetésből származnak” – hangsúlyozta Vučić.

Tehát azt még nem mondta meg, hogy pontosan mit és mikor osztogat majd. A nyugdíjasok mindenesetre nyugodtan készíthetik a pénztárcájukat, mert ők régóta a haladó rendszer legmegbízhatóbb politikai biztosítékai, akiket két választás között „ridegtartáson nevelnek”, hogy a választások előtt könnyen megvehessék őket.

Átrendezi a díszleteket

A választási forgatókönyv jogilag egyszerű, politikailag viszont annál ravaszabb. Vučić lemondana az államfői tisztségről, természetesen „jól megindokolt” lemondással.

Az indoklás várhatóan emelkedett lesz, hazafias, történelmi és enyhén melodramatikus. Valójában azonban arról lenne szó, hogy az Andrićev venacról átköltözne a Nemanjina 11-be, vagyis az elnöki palotából a miniszterelnöki hivatalba.

Kapcsolódó cikk

Vučić heteken belül lemond, hisszük, ha látjuk!

A köztársasági elnöki posztot átmenetileg Ana Brnabić, a parlament elnöke töltené be, akinek ezután 90 napon belül ki kellene írnia az elnökválasztást. A parlamenti választásokat viszont a kiírástól számítva 45–60 napon belül kell megtartani.

Így állhat elő az a helyzet, hogy Vučić előbb pártja parlamenti kampányának élére áll, miniszterelnök-jelöltként visszaszerzi magának a végrehajtó hatalmi gépezetet, majd egy hónappal később jön az elnökválasztás, amelynek tétje addigra már jóval kisebb lehet.

A logika világos. Ha Vučić előbb megnyeri a parlamenti választást, és miniszterelnökként újabb négy évre bebiztosítja magát, akkor az elnökválasztás jelentősége drámaian csökken.

Egy ellenzéki elnök ebben az esetben kellemetlen lehetne, de nem végzetes. A szerb alkotmány szerint az államfő szerepe eleve korlátozottabb annál, mint amit Vučić az elmúlt években kihozott belőle.

Ha visszaülne a kormány élére, egy ellenzéki elnök legfeljebb politikai kavics lenne a cipőben, akit Vučić gyakran figyelmeztethetne annak az alkotmánynak a betartására, amelyet ő minden nap megszegett, és megszeg ma is.

Ezért lehet számára kedvezőbb előbb a parlamenti választás. Ott dől el, kié a valódi végrehajtó hatalom, ki vezeti a kormányt, ki osztja a pénzt, ki irányítja az államot, és ki szerepel minden este a képernyőn úgy, mintha az ország nélküle reggelre megszűnne létezni.

Az ellenzéket időzavarral lehet megverni

A belgrádi Vreme független hetilap elemzése szerint a gyors egymásutánban megtartott parlamenti és elnökválasztás az ellenzék számára majdnem olyan lenne, mintha egyszerre tartanák őket.

Rövid idő alatt kellene eldönteniük, milyen listákkal indulnak, ki legyen a miniszterelnök-jelölt, legyen-e közös elnökjelölt, hogyan viszonyuljanak a diákmozgalomhoz, és egyáltalán ki kivel hajlandó egy színpadra állni anélkül, hogy tíz perc múlva közleményben sértődne meg.

Kapcsolódó cikk

Vučić hússzor ígért választásokat, egyszer sem lett belőle semmi

Vučić legnagyobb reménye éppen ez: hogy az ellenzék, a diákmozgalom és a különböző civil-politikai csoportok nem tudnak időben megállapodni.

Hogy a „több oszlop” nem stratégia lesz, hanem káosz. Hogy az ellenzéki oldalon több elnökjelölt indul, akik már a kampány elején egymást támadják, és ezzel megosztják a választótábort, amely a jelek szerint messze áll az egységhez, ami nélkül nem lehet választásokat nyerni, hogy a kormányzati verőlegények és a más megfélemlítési módszerek kiiktatásáról most ne is beszéljünk.

A hatalomnak ilyenkor nem is kell különösebben kreatívnak lennie. Elég hátradőlni, és megvárni, amíg az ellenfelek önként eljátsszák a „mi majd leváltjuk a rendszert, amint egymással befejeztük” című darabot.

A diákok diktálhatják a tempót

A Vučić-rendszer ellenfelei előtt most rövid időre nyílt ablak áll. Ha valóban ősszel jönnek a választások, akkor augusztus közepéig nagyjából el kellene dönteniük, hogyan indulnak neki.

Ez különösen hálás időpont, mert augusztus a Balkánon hagyományosan nem stratégiai egyeztetésekre, hanem tengerpartra, rokonlátogatásra és a rosszul működő klímaberendezések megjavítására szolgál.

Ha az ellenzék nem tud megállapodni, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy a diákmozgalom diktálja a tempót, a pártok pedig vagy felsorakoznak mögötte, vagy külön próbálnak szerencsét. Már most szinte biztosra vehető, hogy lesznek ilyenek is és olyanok is, miután sem a diákok, sem az ellenzék nemigen törekszik a közös gondolkodásra.

Egy ilyen helyzetben megoszlanak az erőforrások, mert nem lesz aki a választási gépezet praktikus részével foglalkozzon: a szavazóhelyiségi ellenőrzéssel, a láncszavazás megakadályozásával, kampányszervezéssel, jelöltállítással és a mozgósítással.

A romantikus ellenállás szép dolog, de a választásokat végül jegyzőkönyvekkel, emberekkel, listákkal és nagyon sok unalmas szervezőmunkával lehet megnyerni.

Vučić álma még mindig ugyanaz

A szerb elnök álma nem változott: hatalmon maradni, lehetőleg úgy, hogy közben mindig más tűnjön a probléma forrásának.

Ha Vučić a parlamenti választást megnyeri, akkor miniszterelnökként folytathatja. Ha az elnökválasztáson esetleg gyengébben szerepel az általa támogatott jelölt, az már nem rengeti meg a rendszert. Ha viszont az ellenzék szétesik, akkor Vučić újra azt mondhatja: tessék, ezek akarják vezetni az országot!

Ezért számára a sorrend kulcskérdés. Előbb a hatalmi központot kell bebiztosítani, utána jöhet az alkotmányos dekoráció.

Az ellenfelei előtt pedig ott a lehetőség: vagy végre összeraknak egy működő politikai ajánlatot, vagy megint bebizonyítják, hogy Szerbiában a hatalomváltás legnagyobb akadálya sokszor nem Vučić, hanem azok, akik már rég megfeledkeztek 2000. október 5-éről.