Exportált NER: Eperjesi kórház, ahol nem a beton kemény

Szlovák-magyar betonbotrány: Fico és Kaliňák politikai presztízsberuházása, magyar cégek az eperjesi kórházépítésén

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Büntetőeljárást indult a kelet-szlovákiai megyeszékhelyre tervezett eperjesi kórház építésével összefüggésben. A rossz minőségű beton miatt kirobbant botrány ezzel már nem csak műszaki, politikai vagy közbeszerzési kérdés, hanem rendőrségi vizsgálat tárgya is lett, miközben Robert Fico kormányfő és jobbkeze, Robert Kaliňák honvédelmi miniszter a projektet saját politikai sikertörténetükként mutatták be.

Az eperjesi (szlovákul: Prešov) új kórház nem egy regionális beruházás a sok közül, hanem a kormány egyik zászlóshajója. A projektet 2024-ben emelte át a védelmi tárca a civil egészségügyi logikából egy katonai-állami presztízslogikába, azzal az ígérettel, hogy Kelet-Szlovákia végre megkapja a régóta vágyott csúcskórházat.

A tervek szerint 1009 kórházi ággyal bővülne a jelenlegi eperjesi kapacitás, ami átalakításokkal 1200-at is jelenthet, maga a kórház pedig egy országos jelentőségű, magas szintű ellátást nyújtó intézmény lenne.

Fico és Kaliňák a projektet úgy adta el, mint a nyugati országrésszel szembeni „keleti igazságtétel” és az állami cselekvőképesség bizonyítékát – kommentárként érdemes azért az is hozzátenni, hogy a legnagyobb kormánypárt legerősebb regionális bázisairól van szó.

A Progresszív Szlovákia (PS) megállapította, hogy az állam kétszer is megsértette a törvényt az eperjesi kórházhoz tartozó telkek egy részének átruházása során. Az érintett telkek a fent látható parcellán találhatók, és eredetileg nem tartoztak a kórházhoz (Forrás: X platform, a PS alelnöke)

Amikor 2026 tavaszán kiderült, hogy az építkezésen gyenge minőségű beton került a tartóelemekbe és a munkát le kellett állítani, a botrány rögtön túlnőtt egy műszaki hibán. Hirtelen nem az volt a kérdés, hogy rossz-e néhány oszlop, hanem hogy a Fico-kormány tud-e úgy kórházat építeni, hogy az ne váljon újabb szlovák állami szatírává.

Fico idegállapotát jól jellemzi az újságíróknak címzett dühös kérdése, hogy „akkor most akarják ezt a kórházat, vagy nem?”

Miért a honvédelmi miniszter épít kórházat?

A hivatalos magyarázat szerint azért katonai kórházat terveztek, mert az új intézmény nemcsak a civileket, hanem a szlovák hadsereg, sőt a NATO személyi állományát is szolgálná, különösen a sebesültek és súlyos esetek diagnosztikájában, ellátásában. A projektet a szlovák állam ezért a katonai egészségügy és a civil ellátás összekapcsolásaként mutatta be.

A honvédelmi tárca és a kormány rendre hangsúlyozza, hogy ez nem „csak katonáknak” szóló kórház, hanem elsősorban a civil lakosság számára készül. Ez önmagában nem abszurd, hiszen a rózsahegyi katonai kórház már most is ilyen vegyes modellben működik.

A gond ott kezdődik, hogy a katonai címke nemcsak plusz funkciót, hanem átláthatatlanságot is hozott. A kritikusok szerint a beruházás egy része emiatt utóbb titkosabb, kevésbé transzparens lett.

Külön vita tárgya lett, hogy a katonai státuszra hivatkozva szükség van-e teljes körű környezeti hatásvizsgálatra, ki és milyen szerződéssel végzi a műszaki ellenőrzést, illetve hogy a védelmi minisztérium alá rendelt építésügyi logika mennyire alkalmas egy alapvetően civil funkciójú megaintézmény felhúzására.

A sajtóban és a parlamentben is visszatérően felmerültek a kérdések, hogy ha ez valóban civil-katonai hibrid, akkor miért lett az ellenőrzésből ennyi zárt ajtó és félmondat.

Rázsochy kísértete

Az eredetileg áfa nélkül 450 millió eurósra becsült alapprojektből 195 millió eurót a szlovák helyreállítási tervből akartak adni, a fennmaradó mintegy 255 milliót pedig a védelmi tárca költségvetéséből.

Azóta újabb pluszköltségek jelentek meg: a pótmunkák, a szerződésbontás, az új kivitelezői kör és a második tender miatt a teljes számla biztosan nem lesz alacsonyabb, egyes becslések szerint már több mint 100 millióval drágábban fog elkészülni.

A pozsonyi Rázsochy állami csúcskórház története Szlovákiában a meg nem valósult állami egészségügyi modernizáció szinonimája lett, az ellenzék nem véletlenül kezdte Eperjest „új Rázsochyként” emlegetni.

Vannak persze különbségek, hiszen Eperjesen már működik kórház, míg Rázsochyn évtizedekig üresek voltak a telkek, de a logika hasonló: politikai csinnadratta, irreális határidők, EU-s pénzekkel való sakkozás, majd kapkodó újratervezés.

2025-ben éppen a meghiúsult pozsonyi nemzeti kórház keretéből került az a bizonyos 195 millió euró az eperjesi projektbe, vagyis a szlovák állam gyakorlatilag az egyik kórházi terv kudarcát próbálta egy másik projekt felgyorsításával elfedni.

A magyar szál

A közbeszerzésen nyertes konzorcium gerincét az Orbán-rendszerhez kötődő magyar cégek adták. A szlovák sajtóban különösen a West Hungária Bau (WHB), a Confector és a Magyar Építő neve került elő; a WHB körét Paár Attilához kötötték, akit a cikkek Tiborcz István korábbi üzlettársaként is emlegettek, de a Magyar Építő esetében sem nehéz megtalálni az Orbán vejéhez kapcsolódó szálakat, a Confector egyik fontos referenciája pedig a Karmelita kolostor felújítása.

A szlovákiai sajtó nem is ismeretlen kontárokként mutatta be őket, inkább azt hangsúlyozta, hogy a közismert magyar állami kapcsolatrendszerrel együtt érkeztek meg Szlovákiába.

Miniszterelnök úr! Higgye el, a védősisak megvédi a fejét. A kép ugyan illusztráció, viszont az már valós, hogy a Financial Times szerint Szlovákia NATO védelmi kiadásnak tekintette az eperjesi kórház finanszírozását, hogy elérje a 2%-os célt. És akkor még nem is sejtették, hogy az eperjesi kórházat legalább kétszer kell megfinanszírozni részben-egészében a magyar magyar „építési stílus” miatt

Az is beszédes, ahogyan nyertek. A tenderre csak két ajánlat érkezett, a győztes ajánlat pedig nagyjából 450 millió euró volt, vagyis körülbelül százmillióval magasabb az eredeti becslésnél. Az ÚVO, vagyis a szlovák közbeszerzési hivatal 2025 nyarán kimondta, hogy a tender értékelése nem volt eléggé átlátható, és újraértékelést rendelt el.

Magyarán már jóval a 2026-os betonbotrány előtt látszott, hogy a történet nem makulátlan, ezért túlzás lenne azt állítani, hogy a botrányt a NER bukása robbantotta volna ki. Az ÚVO kifogásai után a látványprojekt egyszer csak elkezdett fizikailag is recsegni-ropogni.

Ez a kemény, nem a beton

2026. április 30-án Kaliňák nyíltan is elismerte, hogy a munka leállt, mert a rossz minőségű kivitelezés a szerkezet statikai biztonságát veszélyezteti. A helyszínt katonai rendőrség őrizte, hogy senki se tudja befolyásolni a helyszíni vizsgálatot.

Kaliňák elmondta, hogy a kivitelező, amely nem fizette ki az alvállalkozók által kiállított számlákat sem, elviheti ugyan a gépeit a helyszínről, de az anyagokat és a dokumentációt a helyszínen kell tartani. A május közepére elkészült előzetes szakvélemény szerint legalább 23 tartóoszlopot bontani, további elemeket pedig javítani kell, és nem volt kizárt, hogy a végső szám még tovább nőhet, mert több oszlop még be volt zsaluzva.

Természetesen politikai síkra is terelődött a téma. A bírálatok nemcsak a beton miatt merültek fel, de az építési felügyeletre is kiterjedtek, Kaliňák szerint ugyanis olcsóbb volt a korábban kiírt felügyeleti tendert lefújni és inkább közvetlenül megbízni az építési szakembereket.

Megjegyzés: a NATO-tagállamok 2014-ben vállalták, hogy védelmi kiadásaikat legalább a GDP 2 százalékára emelik. Az utóbbi időszakban azonban egyre erősebbek azok a szövetségen belüli hangok – köztük Donald Trump amerikai elnök részéről is –, amelyek szerint a jelenlegi biztonsági helyzetben a 2 százalékos cél már nem feltétlenül elegendő, Trump mostanság már 5%-ot emleget

A havi kiadások ugyan csökkentek, de az egy szakemberre jutó kiadások nőttek, mert összességében 17 helyett csak 8 látja el a feladatot. A kereszténydemokraták (KDH) Kaliňák leváltását követelték, mert szerintük a beruházás többek között a közvetlen megbízások miatt alakult így.

A projektet Marian Križko, a rózsahegyi katonai kórház igazgatójaként felügyeli, ezért neki róható fel, hogy néhány kulcsfontosságú szerződés hiányzik a nyilvános központi regiszterből. Križko ezt egy állítólagos „szerverhibával” indokolta. A projektfelelőst a szlovák oknyomozó sajtó rendszeresen összeköti a Smer-kormányok korábbi gyanús ügyleteivel.

Korábban a Szent Mihály Kórház igazgatójaként is érték bírálatok, ráadásul a Kuciak-gyilkosság megrendelésével megvádolt Marian Kočnerrel folytatott Threema-üzenetváltásai is nyilvánosságra kerültek.

Fico azonban nem hátrált, inkább védekezni kezdett. “Mi köze ehhez Kaliňáknak?” – tette fel a kérdést, hiszen a hibákért a kivitelező felel. Május végére a kormányfő már szinte politikai hűségtesztként kezelte a kritikát.

Ez rövid távon működhet a Smer-táborban, hosszabb távon viszont veszélyes lehet, hiszen egy közpénzből épülő kórháznál a politikai felelősséget nem lehet a betonkeverőre rátolni. Kaliňák közben kénytelen volt maga is kimondani a lényeget, miszerint a kórházat nem nyitják meg a 2027-es parlamenti választásokig.

Mi jöhet most, és meddig juthatnak el 2027 őszéig?

A magyar cégek számára a közvetlen következmény már megérkezett: a megrendelő elállt a szerződéstől, az állam lehívta a 11 millió eurós bankgaranciát, és a kártérítés behajtását is erre, illetve későbbi jogi eljárásokra alapozza.

A magyar konzorciumból kizárt Bekor közben bírósághoz fordult, mintavételt kért és kapott, vagyis a felelősségi vita jogi-szakértői térben megy tovább. Általános veszélyeztetés gyanúja miatt a szlovák rendőrség büntetőeljárást indított az eperjesi kórház építésének ügyében.

Kapcsolódó cikk

Szlovákiai magyar élet Orbán és Fico barátsága után

A kivitelezést átmenetileg az In Vest vezette új kör vette át a Strabag, a Skanska, a Metrostav Slovakia és a Hornex részvételével, miközben a befejezésre külön, 280 millió eurós új pályázatot írtak ki, amely 18 hónap kivitelezéssel és további 6 hónap próbaüzemmel számol.

Ha ebből indulunk ki, akkor a 2027 őszi választásig legfeljebb egy látványosan előrehaladott, részben kész épületet mutogathatnak a kormánypártok a kampányban politikai díszletként, de működni reálisan csak 2028-ben kezdhet.

Az EU-s pénzeknél a helyzet kényes, de nem fekete-fehér. Az ellenzék attól tart, hogy Szlovákia kórházi mérföldköveket bukhat a helyreállítási tervben; a kormányhoz tartozó intézmények ezt túlzásnak nevezik.

Nem is kizárólag az eperjesi kórház, hanem az egész szlovák kórházcsomag van terítéken, ugyanis a helyreállítási terv konkrét ágyszám-mérföldköveket vár el, és ha Eperjes nem teljesíthető az adott logikában, a pénzt még át lehet tolni más projektekre, de az időablak egyre szűkebb.

Vagyis nem az a legnagyobb veszély, hogy „Brüsszel elveszi Eperjest”, hanem hogy a szlovák állam már megint az utolsó pillanatban próbálja más projektekből összerakni az elszámolható teljesítményt. Ez pedig pontosan az a kockázat, amely miatt Rázsochy szelleme továbbra is ott kísért a félkész eperjesi oszlopok között.