Megkezdődött Szlovákia gazdasági vesszőfutása?

Nem akarják megismételni a magyar hibát, amely szerint a pénzszivattyú és az intézményrombolás kéz a kézben járt

Valami nagyon nincs rendben Szlovákiában. Az Európai Parlament 2026. április 29-én, a 2024-es uniós költségvetés végrehajtásáról szóló, ún. discharge-eljárás kísérő határozatában 418 igen, 207 nem és 14 tartózkodás mellett arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy indítsa el Szlovákiával szemben a jogállamisági feltételességi mechanizmust. A jogi-politikai nyomásgyakorlási aktus alig öt nappal azután történt, hogy a S&P A+-ról A-ra rontotta Szlovákia adósbesorolását.

Strasbourgban még nem zárták el a csapot

Az EP határozata mögött nem valami ködös brüsszeli moralizálás húzódott meg, hanem nagyon is konkrét események: a Speciális Ügyészségi Hivatal és a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség felszámolása, a korrupciós bűncselekmények szankcionálását lazító büntetőjogi módosítások, a bejelentővédelmi környezet romlása (a bejelentővédelmi hivatal megszüntetési szándéka, majd a tervezet visszavonása) és az a légkör, amelyben még az EP költségvetési ellenőrző delegációjának tagjai ellen is fenyegetések jelentek meg kormányzati szereplők részéről, akik „Szlovákia elleni támadásnak” nevezték a vizsgálatot.

A 2025-ös pozsonyi misszió jelentése külön kitért arra, hogy a szlovák hatóságok, az ellenőrző intézmények, az újságírók és a civil szervezetek egymásnak ellentmondó képet festettek, miközben az agrárkifizetéseknél és a híres „haciendás” ügyeknél strukturális problémák rajzolódtak ki.

A német zöldpárti EP-képviselő, Daniel Freund nyíltan azt mondta, hogy nem akarják megismételni a magyar hibát, vagyis azt, hogy az unió éveken át nézze tétlenül, ahogy a pénzszivattyú és az intézményrombolás kéz a kézben jár. Szlovákia tehát nem a semmiből került célkeresztbe, hanem egy kidolgozott uniós minta alapján.

A gyakorlati következmények ettől még nem holnap jelentkeznek. A feltételességi mechanizmus formális eljárása a Bizottság írásbeli értesítésével indulna, utána jönne a magyarázkodás, az egyeztetés, majd adott esetben a bizottsági javaslat és a tagállamokat tömörítő Európai Unió Tanácsának döntése. Ez hónapokig tarthat.

A szabályok szerint a végső kedvezményezetteket elvileg védeni kell, tehát a tagállamnak továbbra is fizetnie kellene a jogos címzetteknek. A politikai és költségvetési teher ilyenkor áttevődik a nemzeti kasszára.

Az Európai Parlament azt szeretné, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg a Szlovákiának szánt uniós források befagyaszthatóságát, ahogyan az korábban Magyarország esetében is történt (Forrás: X platform)

Hogy mennyi pénzről lehet szó, azt ma még senki nem tudja felelősen megmondani, mert a mechanizmus nem automatikus, és nem egy konkrét összegről dönt, de azt lehet tudni, hogy a tét nem kicsi: főleg a 2021–2027 közötti időszakra szóló 12,6 milliárd eurós kohéziós keretről van szó, mivel a helyreállítási terv 6,4 milliárd eurójából, 2026 tavaszára már több mint 5,2 milliárd megérkezett, de a többi sorsa szintén bizonytalanná válhat.

Szlovákia jelenleg évente nagyjából 1,5–2 milliárd euró körüli uniós forrást mozgat meg.

Robert Fico és pártja, a Smer-SD természetesen politikai támadásnak állítja be az ügyet, az ellenzék pedig nemzeti szégyenről beszél. A legerősebb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia (PS) EP-képviselői úgy oldották fel a klasszikus dilemmát, miszerint szabad-e a saját országukat sújtó határozatot megszavazni, hogy nem vettek részt a szavazáson.

A leminősítés nem félreértés volt

Az EU-s pénzek esetleges megvonása meglehetősen sérülékeny állapotában érné Szlovákiát. A S&P április 24-i leminősítésének lényege az volt, hogy a gyengébb növekedés, a tartósan magas hiányok, a járvány és az orosz–ukrán háború utáni megemelkedett kiadási szint, valamint a bőkezű szociális transzferek miatt a költségvetési pálya rosszabb, mint amit korábban el lehetett adni a piacnak.

A szlovák pénzügyminisztérium is elismerte, hogy a jelentés egyik kényes pontja a 13. havi nyugdíj.

Szlovákia 2024 után több konszolidációs csomagot vezetett be az államháztartási hiány csökkentésére, miután a deficit 2023-ban és 2024-ben is a GDP mintegy 5,3 százaléka körül alakult.

A Fico-kormány 2025-re előbb egy 1,4 milliárd eurós, majd összesen már 2,7 milliárd eurós konszolidációs programot fogadott el, amely ÁFA-emelést, pénzügyi tranzakciós adót, különadókat és kiadáscsökkentéseket tartalmazott.

Kapcsolódó cikk

Zavarosan indul a politikai év Montenegróban

Az Európai Bizottság előrejelzése szerint ennek hatására a hiány 2026-ra 4,6 százalékra mérséklődhet, miközben az államadósság továbbra is a GDP közel 60 százaléka körül marad. A szlovák pénzügyminisztérium adatai alapján 2025 első kilenc hónapjában az adóbevételek több mint 1,6 milliárd euróval nőttek éves összevetésben, az új pénzügyi tranzakciós adó önmagában mintegy 208 millió eurót hozott.

Ugyanakkor az Európai Bizottság szerint a megszorítások hozzájárultak ahhoz, hogy az infláció 2025-ben 4 százalék felett maradjon, és fékezték a háztartási fogyasztás növekedését is. A konszolidáció tehát javította a költségvetési pályát, de egyelőre nem hozott gyors hiánycsökkentést, miközben lassította a gazdasági növekedést.

A gyakorlatban egy egyfokozatú leminősítés korántsem jelent államcsődöt, viszont a bizalmatlanságnak ára van. Nem véletlen, hogy az ellenzék a drágább állami hitelfelvétel, a magasabb adósságszolgálat és a kevesebb közpolitikai mozgástér felől támadja a kormányt.

Miközben a teljes képhez hozzátartozik, hogy a S&P csak utolérte a többi ház szigorát, a másik két nagy minősítő most nem rontott: 2025 év végén a Moody’s Ratings A3, stabil kilátással hagyta Szlovákiát, a Fitch Ratings pedig A-, stabil besorolást tartott fenn. 2026 tavaszán a kanadai DBRS és a japán JCR szintén megerősítette korábbi minősítését.

A Fico-kormány nem meri megmérettetni magát a parlamentben, pedig kötelező lenne

A szlovák államadósság a pandémiás 2021-es 60,2 százalékos csúcs után 2022-ben 57,7-re, a legutóbbi Fico-kormány megalakulásának évében, 2023-ban 56,1-re süllyedt, majd 2024-ben megint 59,3 százalékra, 2025-ben pedig 61,4 százalékra kapaszkodott fel.

A 2025-ös strukturális hiány ugyan javult, főleg a 2024 őszén elfogadott konszolidációs csomag miatt, de a tényleges hiány kedvezőbb alakulását a költségvetési tanács nagyrészt egyszeri tényezőkkel magyarázta.

Kapcsolódó cikk

A magyar választási kampány Szlovákiát is felrázta

Ugyanez a tanács 2026 tavaszán már azt mondta, hogy a legutóbbi konszolidációs csomag hatását az új intézkedések lényegében felemésztették, a kormány pedig 2027-re 1,8 milliárd euróval lazább hiánycélt engedett meg magának, miközben az adósság még teljes célpálya mellett is 66,2 százalékra nőhet 2028-ra.

A költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény szerint ha az adósság a legfelső szankciós sávban van, a kormány köteles a parlamenthez fordulni és bizalmi szavazást kérni maga ellen. A költségvetési tanács szerint az új kormányoknak járó 24 hónapos mentesség már 2025. november 21-én lejárt, ráadásul a kabinetnek haladéktalanul lépnie kellett volna késedelem nélkül.

Az ellenzék keze meg van kötve, legfeljebb politikai lépéseket tehet, illetve jogi útra terelheti az ügyet. Ez utóbbi is megtörtént: az ellenzéki képviselők az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely 2026. március 11-én befogadta az értelmezési indítványukat. A koalíció közben úgy tesz, mintha csupán technikai részletről lenne szó, holott a jogintézmény lényege éppen az, hogy a parlament politikailag is számon kérje a kormány adósságkezelését.

Nem ugyanaz a lépés, de ugyanaz a baj

Szlovákia tehát egyre kellemetlenebb helyzetbe kerül: a piac szerint a kormány nem tud hitelesen faragni a hiányból, az EU szerint pedig a kormány közben leépíti azokat az intézményeket, amelyeknek meg kellene akadályozniuk az uniós pénz politikai vagy klientúra alapú eltűnését.

Innen nézve a 2027-es választás a legrosszabb forgatókönyvek megvalósulását hozhatja magával. A politikai logika azt diktálja, hogy ilyen helyzetben a kormány inkább osztogat, mint megszorít, miközben a költségvetési logika pont az ellenkezőjét követelné.

A költségvetési tanács szerint további konszolidáció nélkül 2027-től újra 5 százalék fölé csúszhat a hiány, és az adósság 2029-re a 68 százalékot is megközelítheti, ami újabb leminősítési kockázatot, drágább finanszírozást hozhat magával, egyben a gyanút, hogy egy pénzéhes, de intézményileg gyengülő rendszerben az EU forrásai sincsenek jó helyen.