TEJ VAGY LÍTIUM: Épül-e lítiumbánya Szerbiában, vagy tovább fejik a kecskéket?

Úgy tűnik, hogy véget ér a fosszilis tüzelőanyagok kiaknázásának korszaka. A világ olaj- és földgázkészleteiről rendelkezésünkre álló adatok szerint valószínűsíthető, hogy ezek az energiaforrások körülbelül 2070-ig tartanak ki, ha a kiaknázás és a fogyasztás a jelenlegi ütemben folytatódik. Az alternatív, különösen pedig az úgynevezett ökológiailag tiszta energiaforrások felkutatása a politika és a gazdaság egyik prioritásává vált. A jelek szerint Szerbia megfogta az isten lábát, és előfordulhat, hogy a „civilizáció oda is betör”, ahol ma még kecskéket fejnek.

Ha áram van, minden van

Az elektromos áram továbbra is az egyik leggyakoribb, legnépszerűbb és valószínűleg a leginkább költséghatékony energiaforrás. A villamosenergia-termelés iránti igény, és ennek az energiának az alkalmazása az iparban, már nem csak gazdasági, hanem az egyik legkomolyabb geopolitikai kérdés is.

A fejlett ipari országok, de az olyan nagy multinacionális vállalatok is, mint például a világ legnagyobb elektromos autógyártójának számító Tesla, a legjelentősebb energiafogyasztók, tevékenységük ezért nagy mértékben az új energiaforrások biztosítására irányul a Földnek nevezett bolygón.

Az elektromos áram felhasználása a modern eszközökön, egyelőre legalábbis, a lítium-ion (Li-on) akkumulátorok által valósul meg, amelyeket már az informatika, az autógyártás és más iparágak is használnak.

Emiatt az ásványi lítium felkerült a világ legkeresettebb nyersanyagainak a listájára.

A globális lítiumkészletet 15,5 millió tonnára becsülik, amely elsősorban Dél- Amerikában, Ausztráliában és Kínában található. Egy 16 évvel ezelőtti felfedezés azonban Szerbiát is a figyelem középpontjába állította azok esetében, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak.

A jadarit

A nyugat-szerbiai Loznica közelében 2004-ben lítiumot és bórt tartalmazó ásványi anyagra bukkantak, amelyet jadaritnak neveztek el, a Jadar folyó után, amelynek völgyében találták.

A jadarit első feltárását a Rio Tinto multinacionális vállalat kezdte meg, amely hamarosan megalapította a Rio Sava Exploration nevet viselő leányvállalatát. A társaság szerint Szerbia ezen részén a jadarit teljes tartaléka mintegy 136 millió tonnát tesz ki, de optimista becslések szerint ez akár 200 millió tonna is lehet.

A Rio Tinto megkezdte az úgynevezett „Jadar projektet”, amelybe eddig mintegy 200 millió dollárt fektetett, de az ásatásokba és a bányák megnyitásába történő teljes beruházás értéke elérheti akár a 1,5 milliárd dollárt is.

Mind az érintett cég, mind a szerb állam képviselői jelezték, hogy a kitermelést legkésőbb 2025-ben megkezdik.

A félelmek

A szerb közvéleményt leginkább az aggasztja, hogy miként viszonyul egymáshoz a gazdasági megtérülés és az „ökológiai elem”, vagyis a környezetre gyakorolt hatás.

Nyilvánvaló, hogy a bánya a kiaknázás során szennyezi a környezetet, de a felmerülő kérdések nem csak a szennyezés mértékére vonatkoznak, hanem a megelőző és védőintézkedések hatékonyságával is kapcsolatosak, ezeket pedig a bánya tulajdonosának és vezetésének kell szavatolnia.

A szennyezéstől való félelem arra késztette a Jadar folyó menti falvak lakóit, hogy tiltakozzanak a bánya megnyitása ellen.

Sokat nyomnak a latban a szennyezettség szintjével kapcsolatos rossz tapasztalatok azokban a városokban, ahol már léteznek bányák, például Lazarevacban vagy Borban.

Fokozza a nyugtalanságot az erdőirtás, a víz, a föld és a levegő szennyezésének veszélye, a vidék képének megváltozása, és az emberek esetleges áttelepítése más területekre.

Megfejik-e Szerbiát?

További problémát jelentenek azok a pénzügyi és üzleti megállapodások, amelyek a Rio Tinto és a szerb állam között jöttek létre.

A bánya megnyítása esetén a tulajdonos a Rio Tinto lesz, amely a teljes bevétel 4% -át engedné át az államnak bérleti díj formájában.

Az alacsony bérleti díjat állítólag azért alkalmaznak, hogy kedvező helyzetbe hozhassák az orosz, valamint a kínai vállalkozókat és befektetőket is.

Ráadásul növekedhetnek a földtulajdonosok adóterhei a mezőgazdasági földterületek építési területté nyilvánítása miatt, az ő véleményüket pedig senki sem kérte ki.

Aligha kétséges, hogy – mint a többi hasonló befektetés esetében – a szerb állam ezúttal is a külföldi befektetőket részesíti előnyben, nagyon kedvező feltételeket biztosítva számukra, ami az adófizetők pénzének elherdálását jelenti.

Az állam hozzáállása

Aligha kérdéses, hogy az álla melyik oldalon áll.

A legfelsőbb állami vezetés, kezdve a köztársasági elnöktől, a miniszterelnökön át egészen a miniszterekig, mindenki támogatja a projektet, amelyről azt állítják, hogy nagyon előnyös és hasznos Szerbia számára.

A kormány bejelentette, hogy a Rio Tinto társasággal együtt stratégiai partnert keresnek az elektromos akkumulátorok gyártására, és egy üzem megépítésére Loznicában, ahol elektromos autókat gyártanának.

A hasonló grandiózus tervekkel kapcsolatos tapasztalatok azonban óvatosságra intenek, mivel felmerül a gyanú, hogy a szerb illetékesek elszakadtak a valóságtól.

Ennek ellenére Zorana Mihajlović, bányászati ​​és energiaügyi miniszter a Jadar projektről úgy beszélt, mint a szerb gazdaság stratégiai és kimondottan nagy jelentőségű projektjéről, amely kétezer új munkahelyet teremt.

Közben megállapodás jött létre a szerbiai és koszovói kereskedelmi kamarák között egy beruházás megindításáról, amely a lítiumelemek tárolására vonatkozik. Ez azok véleményét erősíti, akik szerint a szeptemberben létrejött washingtoni megállapodás megnyitotta a kapukat az amerikai befolyás erősödése előtt az energiapolitika terén a Balkánnak ezen a részén.

Ezek után aligha kétséges, hogy a Jadar projekt sikere és hatékonysága attól függ, hogy mekkora lesz az amerikaiak elkötelezettsége az ügy iránt, ami kihatással lesz a kecskék sorsára is a térségben.