SZERB LÍTIUM: Egyelőre a kecskék állnak nyerésre a belgrádi vezetéssel szemben, avagy elmarad-e a csodaüzlet?

A cikk meghallgatása

 
Alighanem helyi népszavazás dönt majd a világpiaci szempontból is kiemelkedően fontos nyugat-szerbiai lítiumbányászati projektről: a Rio Tinto által tervezett beruházását ellenzik a térségben élők, és már több mint százezer aláírás gyűlt össze a referendum kiírásáért. A belgrádi kormány nem örül.

Globalizált világ

Óceánokon áthallatszó volt az a valós robbanást követő képletes detonáció, amely az ausztráliai őslakosok két, 46 ezer éves barlangjának felrobbantásakor keletkezett: a pusztítást a világ második legnagyobb bányaipari cégének számító, brit-ausztrál Rio Tinto követte el, a cél pedig az volt, hogy jobban hozzáférjenek a felszín közelében lévő vasérchez.

A következmény viszont az lett, hogy a botrányos rombolás miatt a cég több vezetőjének távoznia kellett állásából, az USA-ban leállítottak egy Rio Tinto projektet és Nyugat- Szerbiában is látványosan tovább erősödött az oda tervezett lítiumbánya és feldolgozó üzem létesítése elleni tiltakozás.

A terv megvalósítása jelenleg a bánya és a gyár számára szükséges földterületek felvásárlásánál tart. Az ellenállást koordináló civil szervezetek most arra biztatják a tulajdonosokat, ne kössenek üzletet az Ausztráliában már “bemutatkozott” Rio Tintóval és szerbiai ügynökeikkel.

– Gondolkozzanak el a következményekről és ne adják a földjeiket. A Jadar folyó ezen térsége már nyolcezer éve lakott és senki sem fog minket innen elzavarni

– érvelnek a civil szervezeti aktivisták. Azt is hangsúlyozzák, hogy a térségben számos műemlék és régi épület található, s ha a Rio Tinto itt is úgy viselkedik majd, mint Ausztráliában, akkor a bánya miatt megsemmisülhet Szerbia történelmének több értékes emléke.

A másik komoly gond az, hogy a bányászathoz és a feldolgozáshoz jelentős mennyiségű vízre van szükség, ám a nyugat-szerbiai térségben már korábban is többször vízhiány alakult ki, így az üzem telepítése csak rontana a helyzeten. Ráadásul a mérgezés veszélyét sem lehet kizárni, a gyártási folyamatban több veszélyes vegyület keletkezik, egyelőre ezek elhelyezése és ártalmatlanítása sem megoldott.

A szennyezéstől való félelem már csak azért sem alaptalan, mert a Rio Tintónak nem csak Ausztráliában volt botránya, hanem Pápua-Új- Guineában is. A szigetországban a feldolgozás során keletkezett melléktermékeket kezelték szabálytalanul, és a környezetbe engedett szennyezőanyagok 12 ezer embert betegítettek meg.

Sebes aláírásgyűjtés

Annyira megélénkültek a szerbek, hogy június közepére összejött több mint száztízezer aláírás, így a szerb törvények szerint is el kellene rendelni a helyi népszavazást arról, akarják-e a nyugat-szerbiai Loznica közelében, a Jadar-folyó mentén élők, hogy a Rio Tinto bányát és gyárat építsen az érintetlen természetet eddig többé-kevésbé megőrző térségben.

A referendum kiírását már a projektet támogató Aleksandar Vučić szerb államfő is felvetette, és ha valóban szavazhatnak majd a helyiek a beruházásról, akkor nagy valószínűséggel csak terv marad az akkumulátorgyártás nélkülözhetetlen nyersanyagának kitermelésére vonatkozó elképzelés.

Vučić igyekezett igenre buzdítani népét és azt hangsúlyozta, az országnak nincs még egy olyan természeti kincse, amely ekkora jövedelmet termelhetne. És a kormány – Nyugat- Szerbiától messze, Belgrádban élő – tagjai is a beruházás mellett érvelnek, azt hangsúlyozzák, hogy a projekt már az építés szakaszában is több mint kétezer embernek ad munkát, s ha beindulna az export, az állami költségvetés hatalmas kiegészítő jövedelemhez jutna.

A népszavazás még akkor is fennakadásokat okoz majd, ha a szavazók többsége jóváhagyná a tervet: amíg nincs meg a voksolás dátuma, majd az eredménye, nem lehet kiadni a használatbavételi engedélyt. Így mindenképpen késni fog az építkezés jövőre tervezett megkezdése, és 2026-ra időzített befejezése.

Világpiaci trendek

A projekt megvalósulásának az esélyeit ugyanakkor javítja, hogy a bánya Szerbia és a világ számára is kiemelkedően fontos lenne.

Az utóbbi években ugyanis fokozatosan csökken a lítiumfelhozatal: 2018-ban még 95 ezer tonna akkumulátorban felhasználható minőségű lítium került a világpiacra, tavaly viszont már csupán 83 ezer tonna.

Ezzel szemben a Jadar-folyó mentén talált lelőhelyről – az ott talált különleges lítiumvegyületet egyébként Jadaritnak nevezték el – akár évente 55 ezer tonnányi tiszta lítiumot is a felszínre lehetne hozni, így jelentősen csökkenne a világ függése a jelenleg még működő, Európán kívüli termelőktől.

– A Loznica környéki, 2004-ben megtalált lelőhelyen talált jadaritot – amelyben a lítium mellett bór is található – elsősorban az akkumulátorgyártásban, valamint az üveg- és kerámiaiparban lehet hasznosítani. A kutatások szerint az itt lévő lítium a világ ismert készleteinek tizedét teszi ki, ezért a lelőhelynek hatalmas értéke van

– magyarázta újságíróknak ‪Vladimir Simić szerb geológus.

A Loznica környéki és legeltetésre (is) kiválóan alkalmas térséggel foglalkozó korábbi cikk arra a kérdésre kereste a választ, felválthatják-e a mezőkön békésen falatozó kecskéket a bányagépek. Jelenleg úgy néz ki, a kecskék állnak nyerésre, ám az is igaz, hogy a projekt megvalósításában érdekelt szerb állam még több ütőlapot nem játszott ki.