A családapa távozása: Zlatko Dalić leköszönt

Távozik a kapitány, aki egy kis országot vitt fel a világ tetejére

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ha van a BALK olvasói között olyan savanyú ember, aki nem szereti a focit, nyugodtan lapozzon egyet. A továbbiakban a horvátok legendás szövetségi kapitányával foglalkozunk, aki éppen ma, szerdán jelentette be, hogy nem folytatja tovább. Vagyis távozik a családapa a horvát futball éléről.

Hogy ez mekkora hír a labdarúgás világában, azt tanúsítja, hogy a brit Sky Sports megszakította adását, hogy bréking nyúzként foglalkozzon vele.

A horvátországi sportos kollégák arra emlékeztetnek, hogy a világbajnokságok történetének legnagyobb futballcsodája 1950. július 16-án történt, amikor a kis uruguay válogatottja 2:1-re legyőzte Brazíliát 173 850 néző előtt a Rio de Janeiró-i Maracanán, és megszerezte a világbajnoki címet.

Ugyanakkor nem alaptalanul, úgy találják, hogy amit Horvátország Dalić vezetésével elért 2018 óta, az legalább olyan csoda, mint 76 évvel ezelőtt Uruguayé volt.

A Sky Sports megszakította adását, hogy bréking nyúzként jelentse Zlatko Dalić távozását (Forrás: Sky Sports News)

Az ezüst- és bronzérem, amelyeket két egymást követő világbajnokságon nyertek, valójában felérnek egy világbajnoki címmel. Mert a 2018-as és 2022-es világbajnokság eredményei alapján, az derült ki, hogy a kis Horvátország szó szerint irányította a világ labdarúgását.

A miheztartás végett

Dalić több mint nyolc évig, 3131 napig ült a horvát kispadon, összesen 111 mérkőzésen vezette a válogatottat, teljesítménye 57 győzelem, 26 döntetlen és 28 vereség.

A Dalić-fenomént talán legjobban a Večernji list újságírója, Tomislav Dasović ragadta meg ihletett soraival:

„Dalić (a játékosoknak) csak papíron volt a főnökük, de valójában minden igazi vezető tulajdonságát bemutatta. A főnököket elvakítja a hierarchiában betöltött pozíciójuk, a vezetők ezzel szemben képesek látni. A vezető mindig kér, a főnök pedig csak parancsokat ad. A főnök ujjával mutogat, a vezető barátságosan mindenkinek kezet nyújt. A vezetők keresik az emberekben a jót, és erre építenek. A vezetők megihletnek, a főnökök manipulálnak. A vezetők szenvedélyesek, és tudják, hogy a közösség az első, a legfőbb kategória.“

A csapat tűzön-vízen át követte Dalićot és sohasem adták fel, küzdöttek az utolsó pillanatig

Ennek köszönhetően a csapat követte Dalićot tűzön-vízen át, és sohasem adták fel, küzdöttek az utolsó pillanatig. Persze, nem ártott, hogy a horvát játékosok tudtak/tudnak focizni, a legnagyobb európai csapatokban szerzett tapasztalatot kamatoztatták a drámai összecsapások folyamán.

Ha létezett valamilyen titkos szósz, varázsital amit a mester szabadalmaztatott, azt valahogy úgy kellene körülírni, hogy a játékosaiból családot kovácsolt, ahol tesók és közeli rokonok veszik fel a küzdelmet a világgal.

Ezt a közösségi érzést spékelte meg a nemzeti önérzettel, hittel és szeretettel. A válogatott mögött ezért nem csak egy ország állt, hanem minden magát horvátnak valló ember világszerte, Új-Zélandtól Patagóniáig.

Miért, miért most?

Egy valami biztos, nem a portugálok elleni vereség volt az, ami Dalićot lemondásra késztette.

Meggyőződésem szerint ezt a horvátok még száz évig fogják emlegetni, mint az évszázad csalását, nyomdafestéket nem tűrő cifra káromkodások és bibliai átkok kíséretében.

Kapcsolódó cikk

SPLITBŐL LÁTSZIK EURÓPA: Horvátország könyörtelenül visszavágott a budapesti vereségért

A távozás fő oka a világháló kloákáiból áradó szenny és rosszindulat volt, megfejelve az örökké szenzáció után loholó média „exluzív“ értesüléseivel.

Dalić pénzt harácsol, itt és ott rejtegeti a szeretőjét/szeretőit, nem ért a focihoz, csak szerencséje van, bigott katolikus, a játékosok imádkoznak a meccs előtt az öltözőben stb., stb. S itt nem csak a hazai „jóakarókról“ van szó – a horvátok ezen a téren majdnem olyan undokok mint mi, magyarok -, hanem olyan elképzelhetetlen dolgokról is, mint amit pár hete láttam a YouTube-on.

Valamilyen hatökör egy shorts keretén belül azt magyarázta, hogy a horvát válogatott a legnagyobb rasszista, mert lám egy színes bőrű ember sem játszik náluk.

Szóval a keringő értesülések szerint a magánéletét és családját érő támadások voltak azok, amik lemondásra késztették. A Horvát Labdarúgó Szövetség és a szurkolók zöme is abban reménykedett, hogy mégis meggondolja magát, de erre végül nem került sor.

Kapcsolódó cikk

Vége az aranykornak, Zlatko Dalić utódját keresik a horvátok?

A nemzeti jelentőségű hírt Andrej Plenković miniszterelnök sem kerülhette meg. Megköszönte Dalić munkáját és annak a véleményének adott hangot, hogy úgy gondolja, Horvátország csak utólag fogja megérteni ezeknek az eredményeknek a nagyságát.

„Ez nyilvánvalóan az ő döntése, sajnálom. Ami a bajnokságon történt, az nem vereség, az egy igazságtalan, túl korai kiesés volt. Nem kellett volna elmennie emiatt az eredmény miatt. Nem volt időm megnézni a reakciókat. Támogatásom és minden jókívánságom a karrierje folytatásához, bármiként is dönt” – mondta Plenković miniszterelnök.

Ehhez tárgyilagosan még annyit teszünk hozzá, elképzelhető, hogy Dalić a Közel-Keleten folytatja, sok pénzért, a horvát válogatott élére pedig visszatér Slaven Bilić, aki anno lefektette a horvát aranycsapat alapjait.