RÉGI MOTOROSOK: A vezető ellenzéki pártok részt vesznek a szerbiai választásokon, avagy ki sakkozott Mladić tábornokkal

A vezető szerb ellenzéki pártok bejelentették, hogy részt vesznek a választásokon, bár nem tartják tiszteségesnek a választási feltételeket. Ehhez a tömörüléshez csatlakozott a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), egy másikhoz pedig a Magyar Mozgalom, a VMSZ meg maradt, ott ahol van, de erről majd máskor lesz szó. Most nézzük inkább, hogy kik a „szerbelnök” legveszélyesebb kihívói, és hogy ki sakkozott Mladić tábornokkal.

Régi motorosok

A Dragan Đilas által vezetett Szabadság és Igazság(osság) Pártja (Stranke slobode i pravde, SSP), a Vuk Jeremić vezetése alatt álló Néppárt (Narodna stranka, NS) és Zoran Lutovac Demokrata Pártja (Demokratske stranke, DS) hivatalosan is bejelentette, hogy közösen indulnak a választásokon, és már ki is jelölték a tömörülés listavezetőjét.

Ezek a pártok valójában a – fogalmazzunk úgy – mind a történelmi Demokrata Pártból váltak ki, illetve vezetőik onnan léptek ki, vagyis valójában össze nő, ami korábban összetartozott.

Dragan Đilas tíz évvel ezelőtt a szerb Karácsony volt, 2008 és 2013 között ugyanis ő irányította Belgrádot, 2012 és 2014 között pedig a Demokrata Pártot vezette. Đilasnak a médiában vannak érdekeltségei, ma már ezen a téren az egyik szerb oligarchának számít.

A kilencvenes években újságíróként szembe ment Slobodan Milošević volt jugoszláv és szerb elnökkel, miután a rezsimellenes b92-es rádió egyik alapítója volt. Đilas 2001 óta egyebek között társtulajdonosa a Direct Media nevet viselő zárt részvénytársaságnak, amely különböző szerbiai és balkáni elektronikus médiákban értékesít hirdetési felületeket. A vállalat például hirdetési jogokat kínál olyan nagy sporteseményekhez, mint a világbajnokság, az olimpia és a kosárlabda-világbajnokság.

De sajtómunkás legyen a talpán, aki „up to date” átlátja a szerbiai oligarchák által birtokolt cégek közötti viszonyokat, a fenti megállapításnak azonban legalább a fele igaz, ha nem az egész. Mint ahogy az is igaz, hogy annak idején a Nyugat, beleértve ebbe Brüsszelt és Soros György szervezeteit is, anyagilag jócskán megtámogatta a szerb független médiát, vagyis a médiának azt a részét, amelyet így neveztek.

A külföldi támogatásokon túl a feszültséget most viszont az is fokozza, hogy a koronajárvány miatt megtorpant a szerbiai reklámpiac, amelyből a belgrádi kormányhoz közeli közvetítő cégek is igyekeznek (állami odakacsintással) minél nagyobb szeletet kiszakítani, ami nem csak gazdasági, hanem politikai érdek is.

Đilasnak egyébként komoly és kevésbé komoly múltja is van a szerbiai sportéletben: fiatal korába focizott, a belgrádi városi ligában játszó egyik kis csapat kapusa volt, 2011 és 2016 között pedig a Szerbiai Kosárlabda Szövetség elnöki tisztségét töltötte be.

Barátja vagy nem barátja?

A kormánypárti sajtó Đilast gyakran, sőt szinte állandóan, egy kontextusban emlegeti Dragan Šolak szerb médiamogullal, aki a luxemburgi United Media tulajdonosa. Az említett cég fejlődésének nagy lökést adott, amikor részedést vásárolt benne a KKR amerikai befektetési alap, amelyet David Petraeus amerikai tábornok, a CIA volt igazgatója vezetett.

Egyesek szerint Dragan Šolak ma már Szerbia leggazdagabb embere, az viszont szinte biztos, hogy a United Media Délkelet- Európa vezető médiavállalata, amely mérsékelt és kevésbé mérsékelt bal és/vagy liberális tartalmakkal látja el az arra éhes nézőket/olvasókat, nem is szereti őket sem a zágrábi, sem a belgrádi kormányzat, az előbbi visszafogottan, a másik kimondottan ellenségesen fejezi ki nemtetszését.

A United Media öt nemzeti csatornát és 45 kábel televíziót, ezen felül pedig még jónéhány rádiót és hírportált működtet a Balkánon, nem csak a volt Jugoszlávia területén, hanem Bulgáriában is. Ezek közé tartozik a horvátországi Nova TV, amelynek a honlapja a dnevnik.hr, illetve a szerbiai ellenzéki Danas napilap, amely az utóbbi időben látványos fejlődésnek indult. Kábelen/interneten vagy tíz sportcsatorna tartozik még a mádiabirodalomhoz, amelyek az angol, német, olasz, orosz, török labdarúgó bajnokság mérkőzéseit is közvetítik.

– Bár a bulvársajtó kitartóan együtt emleget Dragan Đilasszal, az igazság az, hogy én sohasem üzleteltem vele, és most sincsenek közös ügyeink

– nyilatkozta Šolak. Figyelembe kell venni, hogy ez a kijelentése a tulajdonában lévő Danas hírportálon jelent meg, persze, hol jelenhetett volna meg máshol, ezt biztos nem közölte volna a kormánypárti média, amely folyamatosan arról cikkez, hogy Šolak és Đilas, Šolak és Đilas, stb. Igaz, vagy nem igaz, az viszont biztos, hogy egy eseleges ellenzéki győzelem barátságosabb politikai környezetet/légkört teremthetne az United Media számára (is).

A szürke eminenciás, és a szimplán szürke

A szerb ellenzék másik vezéralakja Vuk Jeremić, a Néppárt vezetője, aki nincs annyira előretolt állásban, mint Dragan Đilas, erről itt írtunk.

Jeremić felmenői között bosnyák politikai vonalat is találunk, ő azonban a szerb ortodox vallás követője. Ősei partizán múlttal is rendelkeznek, a jól szituált elődöknek köszönhetően Jeremić Cambridge-ben és a Harvardon tanult.

Ő is tagja volt a Demokrata Pártnak, 2007 és 2012 között Szerbia külügyminisztere, majd ezt követően az ENSZ Közgyűlésének eddigi legfiatalabb elnöke volt. Az utóbbival kapcsolatban a kormánypárti megpróbálta őt is besározni egy ENSZ-en belüli korrupciós üggyel hozva összefüggésbe: Aleksandar Vučić nem túl kedvesen egy nemzetközi rablóbanda vezetőjének nevezte.

Jeremić a maga otthoni (szerbiai) pozíciót annak idején azzal erősítette, hogy határozottan ellenezte Koszovó tagságát az ENSZ-ben.

A szerbiai kormánypárti média azonban inkább Đilasra koncentrál, és ezzel azt a benyomást kelti elsősorban a Szerb Haladó Párt szimpatizánsainak körében, hogy Dragan Đilas az ellenzék vitathatatlan vezetője.

Sokak szerint azonban Vuk Jeremić sokkal nagyobb veszélyt jelent Vučićra, miután kevésbé kompromittálta magát, politikai pozíciói és kapcsolatai viszont némileg erősebbnek tűnnek, bár az idő az ő esetében is megtette a magáét ezek gyengítésében.

Jelentős különbség a két ellenzéki politikus között, hogy Đilas a lehető legszélesebb ellenzéki front létrehozására törekszik, Jeremić viszont – korábbi tapasztalatok szerint legalábbis – inkább szűkítené a kört az ideológiailag hasonló csoportokra, bár a tervek szerint a jövő év áprilisában nem ellenzéki klubestet, hanem választásokat tartanak.

A hármasfogat legszürkébb alakja a montenegrói származású Zoran Lutovac, a sokkal szebb időket is megért Demokrata Párt első embere, aki 2008 és 2013 között szerbiai nagykövet volt Podgoricában, vagyis a hazáját képviselte a hazájában.

Lutovac a Demokrata Párt fénykorában a meggyilkolt miniszterelnök, Zoran Đinđić politikai tanácsadójaként ténykedett, 2003-ban pedig Dragoljub Mićunovićnak, a demokraták nagy öregjének (91 éves) elnökválasztási kampányát segítette.

Aki nincs itt

Ehhez a balközép ideológiai körhöz tartozik még egy régi motoros, aki nincs ott a szóban forgó ellenzéki szövetségben, amely csak az egyik, de talán a legveszélyesebb ellenzéki tömörülés a kormányzatra nézve, bár ebben nem lehetünk teljesen biztosak, miután az említett személyek tíz éve már csak a pálya széléről kiabálnak be a politikába.

A hiányzó természetesen Boris Tadić, aki most a Szociáldemokrata Párt elnöke, 2004 és 2012 között Szerbia elnöke, az előbb említett Đinđić meggyilkolását követően ő vette át a Demokrata Párt vezetését.

A balkáni háborúk kegyetlensége nem kerülte el az ő családját sem, nagyszülei a második világháború idején az usztasa népirtás áldozatai voltak, és ezt Tadić nem tudta teljes mértékben feldolgozni, fogalmazhatunk így, lévén egy pszichológusról szó.

Tadić elnöksége idején Ante Gotovina horvát tábornokot a mostanában ismét sokat emlegetett Ratko Mladić boszniai szerb vezérkari főnökhöz hasonlította, bár azt sem szabad elfeledni, hogy nem sokkal korábban elnézést (és nem bocsánatot) kért a horvát nép minden tagjától, akiket egyesek „a szerb nép nevében boldogtalanná tettek”, és ezért átvállalta a felelősséget. Az utóbbi fél mondatot nehéz értelmezni, de gesztusnak nem rossz.

Egyes spekulációk szerint Tadić esetleg ismét indulna az elnökválasztásokon, amelyeket a parlamenti választásokkal párhuzamosan tartanak, bár erre egyelőre komoly szándékot nem látni. Ezt csak az indokolná, hogy egyes közvéleménykutatások szerint ő, és a szerb Szél Bernadett a két legkedveltebb ellenzéki politikus.

A szerb/román Szél Bernadett

A Szabadság és Igazság(osság) Pártjának alelnöke, Marinika Tepić politikai performanszai miatt bátran nevezhető a szerb Szél Bernadettnek, de ő biztosan nem indul az elnöki posztért, ugyanis ő lesz a hármas politikai pártszövetség, és a köré rendeződő kisebb pártok listavezetője.

A Pancsován született román származású politikusnő hosszú pályát futott be, de az előbb említett személyektől eltérően ő nem a Demokrata Pártban, hanem a Vajdasági Szociáldemokrata Pártban (LSV) kezdte, aztán igazolt át a Demokrata Pártból kivált Új Pártba (Nova Stranka, NS), majd a Szabadság és Igazság(osság) Pártjába, viszont ő is volt újságíró szerb és román lapoknál.

– Erősen hiszek abban, hogy nyerhetünk a fővárosban, és elnökválasztást is megnyerhetjük, ha találunk egy jó kihívót Vučićtyal szemben, aki bevihet bennünket a második fordulóba, de abban is hiszek, hogy a pártok tagjaiból és a független személyiségekből összeálló szuperlistával képesek vagyunk annyi mandátumot szerezni a parlamenti választásokon, amivel megakadályozzuk Vučićot és a Szerb Haladó Pártot abban, hogy 126 mandátuma legyen

– mondta Tepić utalva a kormánytöbbség megszerzéséhez szükséges képviselői helyek számára. Tepić, aki a leginkább látható ellenzéki politikus, erről a Nova című lapnak nyilatkozott, amely a fent már említett Dragan Šolak médiamogul tulajdonában van.

Tepićről és Đilasról már kiderült, hogy újságíróként is funkcionáltak, de ez igaz Tadićra is, Jeremić esetében pedig a feleségéről mondható el ugyanez. Ehhez tegyük még hozzá, hogy Aleksandar Vučić a kilencvenes évek elején a boszniai szerbek propaganda televíziójának, a Kanal S-nek a munkatársa volt, és egyszer interjút is készített Radovan Karadžićtyal, a boszniai szerbek háborús vezetőjével és vezető háborús bűnösével.

Vučić egy alkalommal állítólag sakkozott Ratko Mladić tábornokkal, bár ennek semmi köze sincs az újságíráshoz, és a politikához, Vučić ugyanis fiatal korában megnyerte Belgrád úttörőbajnokságát (pionir) sakkban, tehát kombinálni jól tudott, és azóta is jól tud.

Mindebből nemcsak arra következtethetünk, hogy az újságírói szakma túlreprezentált a szerbiai politikában, hanem arra is, hogy az ottani politika túlreprezentált az újságírásban, ezért létre kellene hozniuk a politikus (nem a politikai) újságírók szövetségét, hogy az érintettek újságíróként megbeszélnék azt, amit politikusként kellene tenniük a túlzott politikai befolyás kigyomlálásáért a szerbiai sajtóból.