Connect with us

Szerbia

Jobb szélről támadják a szerb elnököt, felmerült a referendum Koszovó kapcsán

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

A szerb elnök is tudja, hogy bekövetkezett a nehéz döntések meghozásának az ideje
A szerb elnök is tudja, hogy bekövetkezett a nehéz döntések meghozásának az ideje (Screenshot)
i.trackmytarget
Olvasási idő: 7 perc

Most nem arról lesz szó, amit láttunk, és tudunk, hanem arról, aki látta, és tudja, amit mi nem láttunk, és nem tudunk. Illetve arról a személyről, akinek a manőverezési lehetőségei igencsak beszűkültek, mert a Nyugat – értsen ez alatt mindenki, amit akar – választás elé állította őt, és általa Szerbiát, amely ezekben az évtizedekben éli át a maga “elnyújtott Trianonját”: elment Horvátország és Bosznia, majd elment Montenegró, és végképp elveszni látszik Koszovó is. Persze, hogy fáj, csakhogy a fájdalom mindig valami anomália következménye, amelyet hosszú időn át nem kezeltek. A hab a krémesen pedig az, hogy a “szerb Trianon” mostani, utolsó szakaszánál is Franciaország játssza az egyik főszerepet.

Az első vonat elment

Felbolydult Szerbia a nyugati közvetítőket tömörítő “ötös fogat” belgrádi látogatását és a szerb elnök bejelentését követően, hogy egyetlen dolog kivételével kész elfogadni a “nyugati koncepciót”, amivel kapcsolatban sokféle kérdés felmerül, de ez mindenképpen egy történelmi fordulat előjele, bár azt nem tudjuk, hogy ez a fordulat bekövetkezik-e, vagy egy újabb elszalasztott lehetőségként kerül be a könyvekbe, mint például az a javaslat, amelyet az Európai Közösség tett a kilencvenes évek legelején a volt Jugoszlávia egymásra acsarkodó népeinek.

1990 végén három európai politikus kereste fel Belgrádot az Európai Közösség megbízásából, és olyan “tisztességtelen ajánlatott” tett az akkori jugoszláv vezetőknek, amit csak a hülye utasíthatott vissza. Az Európai Közösség akkor társult tagságot, és plusz 5,5 milliárd dollárt ajánlott fel a volt Jugoszláviának, miután akkor még nem létezett az euró. Volt még vagy tíz pont, amelyekben további kedvezményeket soroltak fel a volt Jugoszláviát alkotó hat tagköztársaság vezetőjének az ország egységének megőrzéséért cserébe.

A találkozón résztvevő macedón köztársasági elnök, Kiro Gligorov itt látható nyilatkozata szerint a “jugoszláv oldalon” ülő hat vezető egy ideig csak hallgatott, majd a hatból három felszólalt.

Franjo Tuđman horvát törzsfőnök azt mondta, hogy nincs az a pénz, amiért feladná a horvát nép ezeréves álmát a horvát állam újbóli megteremtésére, Slobodan Milošević szerb törzsfőnök is keménykedett, és közölte, hogy ő csak a teljes és modern (jugoszláv, értsd szerb vezetésű) föderációt tudja elfogadni, és semmi mást, “menjen mindenki arra, amerre akar”. Alija Izetbegović, bosnyák törzsfőnök úgy fogalmazott, hogy ők nem tudnak meglenni sem Zágráb, sem Belgrád nélkül, mert Bosznia-Hercegovinában három nép él, ám szeretnének saját entitásként (értsd országként) tovább létezni, és az új helyzetben megtalálni annak a módját, hogy miként tartsák fenn a kapcsolatokat Belgráddal és Zágrábbal.

Az Európai Közösség delegációja ezt követően külön-külön is tárgyalt a hat köztársaság vezetőivel, majd éjjel fél kettő körül újabb együttes ülés következett, amelyen megállapították, hogy nincs egyetértés, és ennek szellemében térnek vissza Brüsszelbe, ahol nagy sajnálatukra, ezt kell közölniük az általuk képviselt közösséggel.

A következmények ismertek.

Felszállnak-e a második vonatra?

Ez volt az első elszalasztott lehetőség Szerbia előtt, hogy minden közép-európai és balkáni országot megelőzve gyorsvonatként fusson be a számára külön megépítésre kerülő vágányra – igaz Jugoszlávia részeként, és arra ítéltetve, hogy mutasson némi toleranciát más népek irányában, ami akkortájt még kevésbé jellemezte, mint ma.

A második lehetősége most kínálkozik, igaz most nem egy ország, vagyis Szerbia “integritásának megőrzése” a cél az ENSZ BT 1244-es határozatának a szellemében, hanem Koszovó leválasztása “de jure” értelemben, ami “de facto” már régen megtörtént.

A tét ezúttal is nagy, és ha ezt kimondjuk, akkor ezzel azt is állítjuk, hogy a következmények is nagyok lesznek, persze, nem akkorák, mint a volt Jugoszlávia esetében, de az egy nagy ország volt, óriási problémákkal, Szerbia viszont kis ország, de még mindig tud megoldhatatlan problémákat gyártani.

Mielőbb azonban továbblépnénk, vizsgáljuk meg azt is, hogy a kérdésben milyen szerepet játszott akkor, és milyen szerepet játszik most a volt , illetve Oroszország, amelynek a befolyása ebben a térségben nehezen kivédhető, bár vannak erre irányuló törekvések.

Megállapíthatjuk, hogy az oroszok akkor is, és mai is ellenérdekeltek voltak, amit akkor is, ma is Szerbián keresztül igyekeztek, illetve igyekeznek érvényre juttatni. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez egy “proxy háború”, amelyet Moszkva Belgrádon keresztül folytat Washington ellen, némileg hasonlóan ahhoz, amit Washington Kijeven keresztül vív Moszkvával, itt az egyik a szerb, amott a másik az ukrán nacionalizmust fogta a maga szekerébe.

A dilemma tehát adott

Amikor a tét nagy, akkor a dilemma is az.

Ezért nem csoda, hogy a szerb társadalom különböző rétegei különböző módon válaszolnak, a bajt azonban tetézi, hogy a szerb elnök a kilencvenes évek csontvázaival vette magát körül, nem véletlenül, ő maga is a kilencvenes évek kreatúrája. Hogy ez szerbül is érthető legyen, a mostanában divatossá vált zoológiára alapozva leginkább úgy lehetne megvilágítani, hogy “vuk dlaku menja, ali ćud mikada”. A szerb közmondás szerint “a farkas a szőrét cseréli, de a természetét soha”. Ehhez mellékelek egy szerb kisfilmet is.

A szerb elnöktől jobbra elhelyezkedő, de még parlamenti ellenzék a szerb képviselőház összehívását követeli a “nyugati ultimátum” megvitatása érdekében, de felmerült az a követelés is, hogy ezzel kapcsolatban írjanak ki népszavazást, vagyis hogy konzultálják meg a nemzetet.

A Dveri közleményében azt követeli, hogy az államfő ismertesse a parlamenttel a nyugati ötök javaslatát, és mindazokat a veszélyeket és kihívásokat, amelyek elé Szerbia kerülhet, ha nem fogadja el a tervet.

Egyúttal arra is választ várnak, hogy Vučić miként adhatta hozzájárulását a nyugati koncepcióhoz, és annak bevezetéséhez, amikor azt alig néhány hónappal ezelőtt parlament jóváhagyás nélkül még átvenni sem volt hajlandó.

Boško Obradović, a Dveri vezetője a Twitteren az írta, hogy nem tartozik azok közé az ellenzéken belül, akik azért szurkolnak, hogy Vučić árulja el Koszovót, hogy aztán ezen az alapon támadhassák és buktathassák meg.

Nyomást kell gyakorolnunk a jelenlegi kormányra mind a parlamentben, mind az utcai tiltakozásokon, hogy Szerbia utasítsa el a nyugati ultimátumot, vagy Vučić mondjon le, ha az túl nagy teher a számára

– tette még hozzá Obradović, aki szerint most a szerbség egész generációja vizsgázik, így a választ nem mondhatja ki egyetlen ember, vagy egyetlen párt.

Miloš Jovanović, a NADA (Remény) koalíció képviseletében írásos nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz, amely szerint mindenki, aki érez némi nemzeti büszkeséget és felelősséget Szerbia iránt, hitetlenkedve fogadta a köztársasági elnök nyilatkozatát, amelyet a “diplomáciai ötökkel” folytatott találkozó után tett.

Az erősen jobboldali Remény azt követeli, hogy Vučić sürgősen álljon ki Szerbia polgárai elé, és tájékoztassa őket a francia-német terv tartalmáról, és mondja el azt is, hogy azokat milyen felhatalmazások alapján fogadta el.

A NADA egyúttal azt is sürgeti, hogy a szerb elnök ismertesse azokat a problémákat és kihívásokat, amelyek elé Szerbia kerülne, ha nem ért egyet a javasolt tervvel, vagyis elutasítja azt.

A Szerb Királyság Helyreállításáért Mozgalom azt kérte, hogy az ország lakossága népszavazáson mondjon véleményt a francia-német tervezetről, az időnként liberális Vajdasági Szociáldemokrata Liga pedig felszólította Aleksandar Vučićot, hogy hagyjon fel a Szerbia jövőjével történő játszadozással, mert az országnak nincs szüksége újabb izolációkra és szankciókra.

A szerb ellenzék legprominensebb alakjának kikiáltott Dragan Đilas szerint két “bűncselekmény” között kell választani, mert szerinte valóban valóban bűn volna, ha bárki is elismerné Koszovó függetlenségét, de az is bűn lenne, ha bárki megtagadná a szerb gyerekektől és Szerbiától az európai jövőt.

Lássuk, mi van abban a francia-német javaslatban, ha európai jövőt ad Szerbiának, de nincs benne Koszovó elismerése, viszont lehetővé teszi a kapcsolatok további normalizálását, ha mindez így van, akkor készek lennénk rászavazni
Az ellenzék vezetője reagál a szerb elnök nyilatkozatára

Dragan Đilas ellenzéki vezető reagál a szerb elnök nyilatkozatára a Prva Televízióban (Screenshot)

– mondta a Szabadság és Igazságosság Pártjának vezetője a mérsékeltebben kormánypárti Prva Televízóban.

Đilas szerint a jelenlegi helyzetben “nem Aleksandar Vučić, hanem Szerbia pozícióit kell erősíteni a tárgyalásokon”, mert ha “kiáll (mellette) a parlament, az egyház és az akadémia, akkor jobb helyzetben van, aki tárgyal”.

Előre küldte az embereit

A szerb elnök egyelőre nem jelent meg a nyilvánosság előtt, de előre küldte az embereit, hogy megnézzék, milyen a széljárás, keleti vagy nyugati.

A szerb miniszterelnök egy vasárnap reggeli interjúban arról beszélt, hogy semmit sem titkolnak, és semmi sem döntenek el a nép és a polgárok bevonása nélkül. Ana Brnabić szerint bekövetkezett a nehéz döntések meghozásának az ideje, de arról még egyeztetni kívánnak a különböző hazai szereplőkkel, hogy ez milyen mértékben történjen meg.

A szerb kormányfő szerint egyrészt létezik a pontosan körül nem határolt “legfontosabb nemzeti érdek”, amelyről nem lehet tárgyalni, másrészt viszont tisztában vannak azzal, hogy nem veszélyeztethetik mindazt, amit az életszínvonal tekintetében elértek.

Kontaktlencse akció »
Nem mondhatom el, hogy milyen ultimátum elé állítottak Szerbiát, azt viszont állíthatom, hogy a harchoz történt felelős elnöki hozzáállásnak köszönhetően nem lesz semmiféle meglepetés

– jelentette ki a kormány médiafészkének számító Pink Televízióban az akár a szerb elnök dublőrének is tekinthető Ana Brnabić, aki “szégyenletesnek nevezte” az ellenzék viselkedését, amely által “politikai előnyhöz kíván jutni saját hazája rovására”.

A szerb elnök üzenete az Instagramon keresztül

A szerb elnök üzenete az Instagramon keresztül

A kérdéssel foglalkozó előző cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy Aleksandar Vučić kész elfogadni a francia-német “titokzatos terv” által tartalmazott “koncepciót” és a “javasolt megállapodás végrehajtásán dolgozni”, egy dolog kivételével, amiről nem beszélhet.

Az államfő, most miután előre küldte az embereit a “médiacsatába”, még nem jelent meg a nyilvánosság előtt, kedvenc Instragram-profilján viszont közölte, hogy valamikor hétfőn (január 23-án) délután az ország népe elé, várhatóan a korábbihoz hasonló “mosott halott”, de mindenképpen komoly ábrázattal.

A nyugati partnerek ugyanis valami olyasmit akarnak lenyomni a szerb elnök torkán, amit annak a “haladó radikális” gyomra nem vesz be, és ezért szemmel láthatóan szenved tőle, a nagy titkolódzás pedig minden bizonnyal azért van, mert a szerb társadalom “nem úgy lett szocializálva” többek között Vučić udvari médiája által sem, hogy megrázkódtatások nélkül túltegye magát ezen a helyzeten, ezért nagy szenvedések várhatók még Szerbiában, amely előbb vagy utóbb rákényszerül arra, hogy lemondjon az egyébként már régen, és nem önhibáján kívül elvesztett Koszovóról.

Egyszóval, Koszovó nem most ment el, hanem a kilencvenes években, a szerb nacionalizmus tobzódása, vagy még előbb, már a titói Jugoszlávia idején. Azt viszont mindenképpen le kell szögezni, hogy a sors furcsa fintora volna, ha éppen Vučić lenne az a személy, aki formálisan is elengedné Koszovót.

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html

Horvátország

Kiverte a biztosítékot a horvát elnök újabb nyilatkozata, Moszkva ismét örülhet

Közzététel:

a megjelenés dátuma

A horvát elnök petrinyai nyilatkozata kiverte a biztosítékot (Forrás: Nova TV, Screenshot)
A horvát elnök petrinyai nyilatkozata kiverte a biztosítékot (Forrás: Nova TV, Screenshot)
?c=4784&m=1603755&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 5 perc

Zoran Milanović megint olyat mondott, ami a “politikai Nyugaton” kiverte a biztosítékot, és amit csak Moszkvában szeretnek hallani, Ukrajnában viszont egyáltalán nem. A horvát elnök legutóbbi, igencsak “zokibondos” kijelentése, miszerint “Koszovót a Nyugat elrabolta Szerbiától”, a “Krím félsziget pedig soha többé nem lesz Ukrajna része”, Milanović nyilatkozatainak újabb díszítő eleme, amely csak azokat dühíti, akik abból indulnak ki, hogy az élet, vagy a háború egy sakkjátszma, amelyben csak fehér és fekete figurák vannak. Ugyanakkor a nyughatatlan Zoki Bond üzenetei már régen nem Koszovónak és Szerbiának, vagy Ukrajnának és Oroszországnak szólnak, hanem a horvát közvéleménynek, ezen nyilatkozatok által teszi ugyanis magát észrevehetővé, miután az elnöki felhatalmazások nem túl nagy mozgásteret biztosítanak számára.

Zoki Bond ismét akcióban

Az általunk gyakran Zoki Bondként emlegetett horvát elnök ismét akcióba lépett, vagy ahogy a cikk címében fogalmaztunk, megint kiverte a biztosítékot.

Milanović a korábban földrengés, a kilencvenes években pedig háború sújtotta Petrinyában (horvátul Petrinja) szónokolt a litvániai NATO-misszióba induló 3. horvát kontingens búcsúztatóján, és tette közkincsé, sőt a szájhagyomány által terjedő “horvát & világörökség részévé” a két inkriminált mondatot, illetve gondolatfoszlányt.

Ki annektálta Koszovót? A nemzetközi közösség és mi. Elvették Szerbiától (.) Ez nem is annexió, ez rablás, egy területrész elszakítása Szerbiától
A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot

A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot (Forrás: Nova TV)

– fogalmazott a horvát elnök, és hozzáette, hogy valójában nem a koszovói kérdéséről beszél, hanem arról a koncepcióról, amely szerint egyesek azt hiszik, joguk van mindenhez, ha az megfelel nekik, de ha más teszi, akkor az “bűncselekmény”.

Aligha lehet félreérteni a célzást, az bizonyára a “politikai Nyugat” vezető országának, a Egyesült Államoknak szólt, amelynek a koszovói megbízottjai éppen a napokban vetették papírra, illetve a számítógépek képernyőjére, hogy Koszovó “legközelebbi barátjának és szövetségesekének” tekintik magukat.

Koszovót elszakították Szerbiától, elismertük Koszovót, elismertük. Kiállok Koszovó mögött, kiállok. De amikor ez egyszer megtörtént annak az országnak az akarata ellenére, amelyhez Koszovó tartozott, az pedig Szerbia és Jugoszlávia, amely számunkra nem volt baráti ország, és az igazat szólva nem is érdekeltek bennünket, csak idő kérdése volt azonban, hogy Oroszország, vagy valamelyik harmadik állam nem teszi meg ugyanezt, és most ez történik

– jelentette ki a horvát elnök, aki úgy fogalmazott, hogy a horvátok nem gyűlölték annyira a szerbeket, mint amennyire “ezek ott fönt gyűlölik az oroszokat”.

Zoki Bond jövőlátásáról is tanúbizonyságot tett, mivel megjósolta, hogy “a Krím soha többé nem lesz Ukrajna” része, és Horvátországnak a humanitárius segélyek küldésén, valamint az orosz agresszió elítélésén túl nem kellene részt vennie ebben a konfliktusban.

Köztem és az oroszok között óriási árok/szakadék van, de látom, hogy mi történik, hogy a gyűlölet, és az őrült emóciók Európát és a Nyugatot olyan problémák elé állítják, amelyekkel képtelenek leszünk megküzdeni. Az oroszok szempontjából ez erkölcstelen, de amennyire erkölcstelen, ez esetükben annyira létfontosságú érdek is

– magyarázta a horvát elnök, hogy mekkora különbségek vannak közte és az oroszok között – és hogy szerinte mi az oroszok érdeke.

Akik a történelem jó oldalára “estek”

Horvátországban azzal reklámozzák az Argeta tyúkpástétomot, hogy a kenyér jó oldala (dobra strana kruha). Andrej Plenković horvát miniszterelnök mostanában azt kezdte hirdetni magáról, hogy ő pedig “a történelem jó oldala”, amiből következik, hogy akik nem úgy gondolják, mint ő, azokat szépen felcímkézik.

Ebben az olvasatban az élet, a politika és a háború valóban olyan mint egy sakkjátszma, amelyen a fehér oldalon álló huszárok Argeta tyúkpástétommal kent kenyeret esznek, a rossz oldalon állók pedig az ukrajnai sárban dagonyáznak.

Nem az a fontos, hogy én mit gondolok, hanem az, hogy mit gondolnak azok, akik bizalmat szavaztak neki (Milanovićnak). Amennyire én tudom, Koszovó független ország, amelyet Horvátország elismert mintegy 15 évvel ezelőtt, azt hiszem, hogy ez a HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) kormányzásának idején történt

– mondta Plenki (Plenx), aki ezáltal némileg fényezte a horvát kormánypártot, majd megjegyezte, hogy az elnöki álláspont nem esik egybe a horvát külpolitika törekvéseivel, de egyúttal azt is megmutatta, hogy melyik oldalon osztják a pástétomos kenyeret.

A politikai körvélemény normális reakciója annak az álláspontoknak a lehető legkemény elítélése lenne, amelyek közvetlen kárt okoznak a horvát külpolitika pozícióinak. Nem lehetsz egyszerre itt is, meg ott is: hanem szolidaritást vállalsz az áldozattal, és elítéled a agresszort

– jelentette ki a horvát miniszterelnök, kijelölve a jó oldal helyét a sakktáblán.

A Horvát Demokratikus Közösség is reagált Zoki Bond nyilatkozatára, és megjegyezte, hogy “amikor Putyin védelméről van szó, akkor Milanovićnak nem okoz gondot, hogy szégyent hozzon magára, és vitába szálljon a szövetségeseivel”.

A HDZ közleménye szerint ebben a “kicsik” továbbra is szó nélkül követik őt. A “kicsik” szó minden bizonnyal a “káriesz kicsinyeire” történő utalás.

A “káriesz egyik kicsinye” is elítélte a horvát elnököt

A horvát miniszterelnök két héttel ezelőtt még úgy nyilatkozott, hogy a Most (Híd) képviselőjét, Nikola Grmoját és a hozzá hasonlókat, mondjuk Peđa Grbin szociáldemokrata vezetőt, akit a HDZ közleménye néven is nevez, a kormányban csak a “káriesz kicsinyeiként” emlegetik.

Plenković akkor Grbint is és Grmoját is szinte egy kalap alá vette Milanović államfővel, akivel együtt ők sem állnak a történelem jó oldalán.

A jelek szerint azonban Grmoja az uzsonnaszünetig javítani akart a bizonyítványán, ezért ő is elítélte a horvát elnököt.

Gyújtó hangú nyilatkozataival bizonyos módon beleavatkozik ebbe a konfliktusba, amelyben az Orosz a kijelentéseit saját propagandacéljaira használja fel. Indítsa (reset) újra magát!
Nikola Grmoja is elítélte, hogy a horvát elnök kiverte a biztosítékot

Nikola Grmoja, a káriesz egyik kicsinye (Forrás: Nova TV, screenshot)

– üzente a “történelem jó oldala felé kacsingatva” Zoki Bondnak a most éppen ellenzéki Grmoja.

Miután a horvát elnök részéről nem ez volt az első alkalom, hogy a nyilatkozata kiverete a biztosítékot, ezért a horvát Szociáldemokrata Párt álláspontja már korábbról ismert.

Peđa Grbin, a legnagyobb horvát ellenzéki párt vezetője, aki szintén a “káriesz társaság tagja”, tíz nappal ezelőtt (január 22-án) úgy írta le Milanović Ukrajna iránti politikáját, hogy az államfő szerint Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a megtámadott fél.

Ehhez hozzátette, hogy a szociáldemokraták vezetőjeként semmi okát sem látják annak, hogy miért ne támogatnák Milanovićot a horvát elnöki poszt újbóli megszerzésében.

A legújabb közvéleménykutatásokból arra lehet következtetni, hogy Milanović taktikája bevált, a nevét sokszor emlegetik a történelem rossz és jó oldalán, és ami még ennél is fontosabb, gyakran kezdődnek vele a horvát televíziók híradói.

A zágrábi Nova Televízió egy héttel ezelőtt tette közzé a “cro-barométer” néven ismert közvéleménykutatását, amely szerint – nyilván a gyakori szereplésnek is köszönhetően -, a horvát elnök igencsak jó pozíciókból mehetne neki a következő elnökválasztásnak, ha azokat most tartanák, a pozitív kedveltségi listát ugyanis vezeti, a legkevésbé szimpatikus öt politikus közé pedig be sem került.

Kit szeretnek a horvátok és kit nem?

Alább látható a zágrábi Nova TV által készített “cro-barométer”, a felső sorban az öt leginkább kedvelt politikus látható, ezen Zoki Bond az első helyet foglalja el.

Az alsó sorban látható az öt legkevésbé kedvelt horvátországi politikus, megjegyzendő, hogy ezen a listán az első helyet Milorad Pupovac, a horvátországi szerbek vezetője foglalja el, messze leszakadva tőle a “horvát mezőny”, amelyben Milanović nem szerepel, sem dobogós, sem listás nem lett.

Kiverte a biztosítékot, a horvát elnök és a többiek

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

Szerbia

Szerbia a 100. hely alá esett a korrupciós listán a Transparency Internationalnál

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Nemcsak Amerikáról szól a Transparency International legújabb jelentése
Nemcsak Amerikáról szól a Transparency International legújabb jelentése (Forrás: Transparency International)
?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 4 perc

A Transparency International legújabb indexe alapján Szerbia az elérhető 100 pontból mindössze 36-ot kapott, és ezzel visszaesett a századik hely alá a korrupció ellenes listán. Korábban a szerb kormány legalább a deklarációk szintjén küzdött a korrupció ellen, ma már ez sem jellemző, miután az országnak “fontosabb” prioritásai vannak. Szerbiánál még a “rivális” Koszovónak is jobb eredményekkel dicsekedhet. A Transparency International 180 országot rangsorol a közszektorban tapasztalható korrupció alapján, Magyarország ezen a téren a 77. helyre csúszott vissza, egészen a nyugat-balkáni országok szintjére.

A megállíthatatlan korrupció

A Transparency International megállapítása szerint a 2022-es korrupciós index (CPI) azt mutatja, hogy a legtöbb ország nem képes megállítani a korrupciót.

A globális átlag több mint egy évtizede változatlan, mindössze 43 pont, az elérhető 100-ból.

A Transparency International szerint a három legjobban és a három legrosszabbul teljesítő nyugati és uniós ország

A Transparency International szerint a három legjobban és a három legrosszabbul teljesítő nyugati és ország (Forrás: Transparency International)

Az országok több mint kétharmada 50 alatti pontszámot szerzett 2022-ben, miközben 26 ország az eddigi legalacsonyabb pontszámot produkálta korábbi teljesítményéhez képest.

A kimutatás szerint minden eddigi erőfeszítés ellenére – ha egyáltalán volt ilyen – 155 ország nem ért el jelentős előrelépést a korrupció elleni küzdelemben 2012 óta, vagy éppenséggel visszaesett ezen a téren.

A jelentás felhívja a figyelmet arra, hogy a korrupció aláássa az emberek védelmére irányuló törekvéseket, rontja a közbizalmat, ami egyre nehezebben kezelhető biztonsági fenyegetéseket vált ki.

A Transparency International megállapítja, hogy az utóbbi 15 évben egyre több a háború, vagyis visszaszorulóban van a béke a világban, aminek egyik fő oka éppen a korrupció, amit csak fokoz a békétlenség terjedése.

Magyarország nyugat-balkáni szinten teljesített

A BALK szempontjából különösen érdekes, hogy miként fest a Nyugat-Balkán, és a balkáni térséghez képest viszonyítva milyen értékelést kapott Magyarország.

A Nyugat-Balkán legnagyobb országa Szerbia, amely az előző évhez képest két pontot veszített, és a maga 36 pontjával a 101. helyen vert sátrat az Albániát, Ecuadort, Kazahsztánt, Panamát, Perut, Sri Lankát, Thaiföldet és Törökországot magában foglaló táborban.

Két ponttal kevesebbet szerzett Bosznia-Hercegovina, amely ötödmagával a 110. helyre pozícionálta magát, megjegyzendő viszont, hogy Koszovó a maga 41 pontjával a 84. helyen áll, így megelőzte Szerbiát, nem is beszélve Bosznia-Hercegovináról.

Magyarország csak egy ponttal szerzett többet, ezzel további hat országgal holtversenyben a 77. helyre futott be, vagyis a Transparency International szerint Burkina Faso, Kuwait, a Salamon-szigetek, Timor-Leste, a feltörekvő Vietnám, valamint Trinidad és Tobago szintjén van.

Az itt felsorolt országoknál jobban teljesített Montenegró is, amely 45 pontot szerzett, ami a 65. hely megszerzésére volt elegendő, Észak-Macedónia ugyanakkor a 40 ponttal zárta a 2022-es éve, ezzel a 85. helyre küzdötte fel magát.

Az eredmények arra utalnak, hogy Magyarország a középmezőnyben van, ami viszont egyáltalán nem hízelgő, hogy 2010-hez képest több, mint húsz helyet csúszott vissza, és ezzel a leggyöngébb uniós országként a nyugat-balkáni országok szintjén van.

Az említett 2010-es esztendőben Magyarország az uniós országok közül megelőzte Csehországot, Szlovákiát, Lettországot, Olaszországot, a 2013-ban taggá váló Horvátországot, Romániát, Bulgáriát és Görögországot. Ezek az országok ma mind Magyarország előtt találhatók.

Teljesen irreleváns, hogy ki szereti, és ki nem szereti a Transparency Internationalt, ezek olyan számok, amelyek alapján a térség életét erősen befolyásoló politikai és gazdasági döntések születnek.

Szerbia most másra koncentrál

Szerbia sem dicsekedhet, miután az utóbbi 11 évben, vagyis a Szerb Haladó Párt kormányra kerülése óta, most teljesített a legrosszabbul, és ezzel a százas vonal alá csúszott.

A Transparency International szerbiai irodája szerint ez a visszaesés várható volt az évtizedes stagnálás után a korrupcióellenes törvények és szabályok nyílt megsértését követően.

Nemanja Nenadić, a Transparentnost Srbija (TS) programigazgatója belgrádi sajtótájékoztatóján megállapította, hogy Szerbia akkor is stagnált ennek a mutatónak a tekintetében, amikor a korrupció elleni küzdelmet az ország egyik legfontosabb prioritásának nyilvánították.

Ma viszont mondhatjuk, hogy a korrupció elleni küzdelem még deklaratív szinten sem élvez prioritást. Szerbiának négy éve stratégiája sincs a korrupció ellen, és a kormány új programjába sem került bele

– jelentette ki Nenadić, aki szerint a mostani eredmények arra engednek következtetni, hogy Szerbia az elkövetkező időszakban még nehezebben találhat kifogásokat az igazságszolgáltatás reformjának halogatására és az ügyészség függetlenségének megteremtésének elodázására.

Nenadić a közpénzek kezelésével kapcsolatban is jogelleneségekre hívta fel a figyelmet, megállapította ugyanis, hogy Szerbiában a “legértékesebb”, államilag finanszírozott beruházásokat közvetlen szerződésekkel, nem pedig közbeszerzésekkel ítélik oda, és ez a gyakorlat “kétségtelenül hiteltelené teszi” a korrupcióellenes szabályok alkalmazására vonatkozó nyilatkozatokat.

A baráti sajtó számára ez a hír nem létezik

Itt jegyzendő meg, hogy a szerbiai baráti sajtó számára ez a hír nem létezik, legalábbis a cikk keletkezésig egyetlen egyetlen beszámolót sem találtunk ezzel kapcsolatban, még negatív összefüggésben sem, ami természetesen nem zárja ki, hogy esetleg eldugva valahol megjelent néhány tudósítás, vagy eset később lesajnálásra kerül a Transparency International.

Ugyanakkor viszont a szerbiai ellenzéki térfélén focizó sajtó egyre gyakran hasonlítja Magyarországot Szerbiához, vagy éppen fordítva, így nem meglepő, hogy a Danas napilap hírpostálján azzal a címmel jelent meg a Transparency International jelentését taglaló cikk, hogy “Magyarországot az EU legkorruptabb országának tartják”.

A Danas ehhez a boszniai Vijesti.ba hírportált hívta segítségül, amely viszont azt jegyezte meg, hogy Horvátország öt pontot javított a maga mutatóján, miközben Bosznia-Hercegovinánál az európai kontinensen a korrupció tekintetében már csak a 116. Ukrajna és a 137. Oroszország rosszabb.

A teljes lista

Az alábbiakban közöljük a Transparency International 2002-es évre vonatkozó teljes listáját, hogy “némileg” alátámasszuk a cikkben megfogalmazott állításokat.

A Transparency International listájának első fele
A Transparency International listájának második fele

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Koszovó

Az amerikaiak nem akarják, hogy a koszovói szerbek a boszniai példát másolják le

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Derek Chollet, amerikai külpolitikai tanácsadó a szerb sajtónak nyilatkozik a koszovói szerbekről
Derek Chollet, amerikai külpolitikai tanácsadó a szerb sajtónak nyilatkozik a koszovói helyzetről, miközben Christopher Hill, az Egyesült Államok szerbiai nagykövete a telefonjával van elfoglalva (Forrás: Twitter, Derek Chollett)
orosz zsoldosok 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=&t=pi
Olvasási idő: 8 perc

A belgrádi kormány támogatását élvező koszovói szerbek és a szerbiai vezetés legfőbb követelése a Szerb Községek Közösségének (Zajednica sprskih opština, ZSO) létrehozása Koszovóban, amelyet a mostanában sokat emlegetett, 2013-ben aláírt Brüsszeli szerződés alapján kellene “összeeszkábálni”. A jelenlegi koszovói (albán) vezetés a kezdeti teljes elutasítástól a különböző kibúvók kereséséig mindent megtesz azért, hogy ezt a “szerb szervezetet” ne kelljen létrehozni, mert attól tart, hogy az leginkább a boszniai Szerb Köztársaságra hasonlítana. A Koszovó és Szerbia közötti tárgyalások két amerikai megfigyelője/karmestere most arra tett kísérletet, hogy a koszovói szerbeket nyugtassa meg, de szerbül megjelent, közösen jegyzett cikkükben mégsem nekik, hanem inkább a pristinai kormánynak üzentek, annak megnyugtatására törekedtek.

Legyen, de ne olyan, mint Boszniában!

Az amerikaiak úgy gondolják, hogy a nemzetközi szerződésben vállaltakat be kell tartani, ezért támogatják a “szerb többségű közösségek társulását”, a részletekben megbúvó ördögöt azonban messze el kellene űzni ahhoz, hogy valami is legyen a korábban Koszovó által is elfogadott egyezmény(ek) valóra váltásából, mert a Szerb Községek Közösségén mindenki mást ért, és jó sokáig el lehet még szórakozni azzal, hogy milyen elvek vezessenek a megalakulásához.

Az amerikaiak például nem szeretnék, hogy a koszovói szerbek társulása olyan legyen, mint a boszniai szerbek által létrehozott boszniai Szerb Köztársaság, amivel, nem mellékesen szólva, csak a pristinai mantrát ismétlik el.

Washington ezzel a koszovói (albán) vezetést kívánja megnyugtatni, ugyanakkor azt is elárulta, hogy a “nagy levesen túl”, vagyis az Atlanti-óceán túlsó partján sem gyúlnak örömtüzek a boszniai Szerb Köztársaság működése, netalán léte kapcsán. Pedig amerikai bábáskodás közepette született meg, ami által Washington is elfogadta annak a népírtásnak az eredményét, amely alapján a boszniai állam létrejött.

5 + 1 találkozó a titokzatos tervről

5 + 1 találkozó a koszovói szerbekkel kapcsolatban kidolgozott nyugati tervről (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A koszovói Szerb Községek Közösségének létesítéséről Derek Chollet amerikai külügyminisztériumi tanácsadó és Gabriel Escobar, az Egyesült Államok -balkáni különmegbízottja autorizált szöveget közölt a KosSev hírportálon, amely az (észak-)koszovói szerbek politikai tájékozódását segíti.

A portál működését egy civil szervezeten keresztül a pristinai amerikai és brit nagykövetség támogatja, de a finanszírozásban részt vesz a külföldi amerikai befolyás növelésére 1983-ban létrehozott National Endowment for Democracy (NED), a Nyílt Társadalom koszovói “lerakata”, a Dán Menekültügyi Tanács (DRC), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ koszovói missziója, valamint a szintén amerikai finanszírozású belgrádi Balkan Trust for Democracy.

Ebből kifolyólag teljesen érthető, hogy a derék Derek és a még derékabb Gabriel miért éppen ezt a csatornát választotta a koszovói szerbekhez, és természetesen általuk a Szerbiához intézett üzenet közzétételére.

Itt az idő, most vagy soha!

Chollet és Escobar írása már a címében azt az üzenetet tartalmazza, hogy eljött az idő a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szervezetének a megalakítására. Ebből arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak támogatják, hogy a koszovói szerbek “valamilyen” fedőszervezetet hozzanak létre, de nem éppen olyat, amilyet ők szeretnének.

A szöveg azzal indít, hogy “az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió ismét hangsúlyozta a Nyugat-Balkán integrációját a transzatlanti családba”. Ennek nyomán 2022 februárjában Biden elnök és Scholz kancellár – az utóbbi netalán az EU képviseletében? – megerősítette készségét és eltökéltségét “a Nyugat-Balkán integrációs folyamtának befejezésére… annak érdekében, hogy végre létrejöjjön az egységes, szabad és békés Európa”.

Ezt a mondatot is lehetne éppenséggel vesézni, de ennek a “szabadságát” meghagyjuk azoknak, akik erre nagyobb indíttatást éreznek, egyébként sem a Chollet-Escobar szöveg kritikai kiadását tervezzük.

A Nyugat-Balkánon a legfontosabb céljaink között szerepel, hogy segítséget nyújtsunk a Szerbia és Koszovó közötti egészséges, békés és fenntartható kapcsolat feltételeinek megteremtéséhez

– jelölte ki az amerikai célokat a két közvetítő, utalva arra, hogy nemrég Franciaország, Németország, Olaszország és az EU képviselőivel közösen annak érdekében jártak Belgrádban és Pristinában, hogy mindkét felet az EU-javaslatának (francia-német terv) és a két ország kapcsolatainak normalizálására, az európai integráció terén történő határozott előre lépésre, valamint a válság és a konfrontáció ciklusának megszüntetésére bátorítsák.

Meg kell jegyezni, hogy ez a bátorítás olyannyira jól sikerült, hogy a szerb elnök két napig “mosott halott” ábrázattal járkált le-föl, Albin Kurti koszovói miniszterelnök pedig azóta is azt a békát böfögi fel, amit akkor próbáltak lenyomni a torkán. Ennek ellenére a két amerikai képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a “történelmi pillanatot” mindkét félnek ki kellene használnia.

Az egyik legfontosabb feladat továbbra is a szerb többségű települések társulásáról/közösségéről (A/ZSO) szóló megállapodás végrehajtása. Sok vita folyt erről, és itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat, hogy ez mit jelent, és mit nem

– írta a két amerikai politikus, amiből máris jól látszik, hogy ennek a közösségek a létrehozásával az amerikaiak azt akarják, amit a koszovói albánok nem akarnak, és nem úgy akarják, ahogy azt a szerbek akarják. Lesz itt még mit lapátolni, hogy eltakarítsák az útról a szerb társulás, asszociáció & akármi létrehozása előtt tornyosuló akadályokat!

A pozíciók tisztázása

A két amerikai közvetítő közös cikkének későbbi részében a mihez tartás végett “helyre is teszi” a koszovói albánokat, megállapítva, hogy az Egyesült Államok, mint a Koszovót a “világon leginkább támogató ország”, elkötelezte magát amellett, hogy segítséget nyújt Koszovó népének annak biztosítása érdekében, hogy alkotmányos és jogi struktúráját senki sem áshassa alá.

Az amerikaiak a fenti mondattal maguk jelölték ki saját szerepüket és pozíciójukat a koszovói rendezésben és általában, miközben az volt a céljuk, hogy megnyugtassák a szerbeket, vagyis inkább a megfogalmazásuk szerint az egy nemzetiségű közösség létrehozása ellen ágáló koszovói (albán) vezetést, hogy nem lesz szükség a koszovói alkotmány módosítására a szerb fedőszervezet megteremtéséhez.

Az EU támogatásával folytatott párbeszéden belül Koszovó elutasíthatja a jogi struktúráját veszélyeztető lehetőségeket, de nem tagadhatja meg kötelezettségeinek teljesítését

– állapították meg az amerikaiak az EU különleges képviselőjére (nyilván Miroslav Lajčákra) utalva, aki szerint tizennégy hasonló megállapodás létezik az Európai Unión belül – ezek egyike sem sérti a hatékony kormányzás európai rendszerét.

A szerbek szerint ugyanakkor nincs szükség arra, hogy újfent tisztázzák a koszovói Szerb Községek Közösségének hatásköreit, mivel 2015-ben ezt már egyszer megtették, és ahhoz képest minden beavatkozás, érthető nyelvre lefordítva, csak “kozmetikázás lenne”.

Itt utalnánk vissza arra, hogy Aleksandar Vučić (akkor még szerb miniszterelnök) és Isa Mustafa (akkor éppen koszovói kormányfő) 2015. augusztus 27-én Federica Mogherini volt uniós és biztonságpolitikai főképviselő közvetítésével 22 pontos megállapodást kötött a Szerb Községek Közösségének létrehozásáról, ennek a pontos szövege a mai napig érvényben van, és elérhető az interneten.

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban (Forrás: Twitter)

A szerb elnök továbbra is ragaszkodik ennek a megállapodásnak a végrehajtásához, amelynek negyedik pontja határozza meg azt a tizenkét célt, amelyet a szerb “önkormányzati” testületnek szolgálnia kell, ezek között első helyen említik a helyi demokrácia erősítését, amin nyilván mindenki azt ért, amit akar.

Sarkalatos pontoknak számíthat, hogy Szerb Községek Közösségének saját közgyűlése, és a közgyűlés által választott elnöke lenne – ami mindenképpen eltérés a boszniai Szerb Köztársaságban alkalmazott közvetlen elnökválasztás képest -, és sokkal jobban szavatolja a hatalom centralizálását.

A 2015-ös szerb-koszovói albán megállapodás alapján a szövetség/közösség képviseli a koszovói szerb közösség érdekeit a központi hatóságokkal fenntartott kapcsolatokban, amelyekkel a kölcsönös együttműködés és információcsere alapján működik együtt, és joga lesz arra, hogy képviselőket nevezzen ki a központi szervek illetékes hatóságaiba, valamint arra is, hogy hozzáférjen a központi hatóságoktól származó információkhoz a koszovói törvényekkel összhangban.

A 2015-ös megállapodás ez említetteken kívül is nagyfokú autonómiát biztosítana a koszovói szerbeknek, és nagymértékben kivonná őket a központi kormányzat fennhatósága alól.

Amit viszont belgrádi vezetés és a koszovói szerbek sem szeretnek teli szájjal kommunikálni, az nem más, mint hogy a Szerb Községek Közösségének létrehozásával a koszovói szerb közösség alávetné magát a koszovói törvényeknek, ami által elfogadná Koszovó alkotmányos és törvényes rendjét, vagyis áttételesen ugyan, de a szerbek elismernék Koszovó államiságát.

A szerbeket mostanában leginkább az a bejelentés dühítette fel, miszerint a Friedrich Ebert Alapítvány és az Európai Békeintézet (European Institute of Peace, EIP) máris kidolgozta és közzétette a koszovói szerbek fedőszervezetének a statútumát, amire nagyon élésesen reagáltak Belgrádban.

Vučić elnök mellett Ivica Dačić, szerb külügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy a Szerb Községek Közösségét a már aláírt megállapodások alapján kell létrehozni, és nem lehete egy civilszervezet ezt egy történetesen német alapítványra bízni, amely a megalapításra vár szervezetet már az indulásnál egy NGO szintjére degradálná, bár azt a “mini-Vučić” szerepében tetszelgő Miloš Vučević szerb védelmi miniszter is beismerte, hogy a Szerb Községek Közösségét nem a szerbiai, hanem a koszovói törvények alapján kell létrehozni.

Ebből egyenesen következik, amire már fent utaltunk, hogy szerb részről bizonyos mértékben el kellene ismerni a koszovói államiságot ahhoz ahhoz, hogy létrejöhessen a koszovói Szerb Községek Közössége.

Az amerikai elképzelés

Az amerikaiak nem nyilatkoztak arról, hogy támogatják a német Stiftung és az EIP elképzeléseit, a két tengerentúli “közvetítő” cikkében úgy fogalmazott, hogy “általánosságban” egy olyan struktúrát képzelnek el a többségi szerb lakossággal rendelkező települések számára, amely koordinálja az oktatással, az egészségüggyel, a város- és vidéktervezéssel, valamint a helyi gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket.

A most közzétett amerikai állásfoglalás szerint ez lenne a módja annak, hogy javuljanak az emberek mindennapi életfeltételei, létrejöjjön a szerbek és a központi kormányzat közötti bizalom, biztosításra kerüljön a jobb összeköttetés az északi szerb területek és az ország többi része között, és megteremtődjön az a mechanizmus, amely lehetővé teszi a szerbek részvételét Koszovó mindennapi életében.

Kézzel festett farmerek
Ugyanilyen fontos, hogy az A/ZSO-ról szóló megállapodás végrehajtása egy eddig nem teljesített, jogilag kötelező erejű nemzetközi kötelezettség, amely Koszovó, Szerbia és az EU fellépését igényli, az Egyesült Államok pedig továbbra is elkötelezett az EU támogatásával folytatott párbeszéd mellett

– szögezték le az Amerikát képviselők a nyugati, főleg amerikai finanszírozású koszovói szerb portálon, ahol azonban megjegyezték azt is, hogy a Szerb Községek Közössége nem áshatja alá Koszovó alkotmányát, és nem veszélyezteti Koszovó szuverenitását, függetlenségét vagy demokratikus intézményeit.

Kifejezetten ellenzünk minden olyan entitás létrehozását, amely a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságra hasonlítana

– szögezték le az amerikai “megfigyelők & képviselők”, amivel nem csak a koszovói szerbeknek, hanem boszniai nemzettársaiknak és a belgrádi vezetésnek is megüzenték, hogy mit gondolnak a Szerb Köztársaságról, és leszögezték, hogy a koszovói kormány végrehajtó és törvényhozó hatalma mellett nem lesz új “kormányzati szint”, vagyis hogy a koszovói Szerb Községek Közössége nem tölthet be olyan szerepet, mint a boszniai szerbek esetében a Szerb Köztársaság.

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurtival

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel (Forrás: Twitter, Albin Kurti)

Az amerikai elképzelések szerint az új “közösség” nyitva áll, illetve nyitva fog állni minden etnikai csoport előtt, amivel elhárulna a koszovói alkotmánybíróság fő aggálya, amely sürgette az etnikai egyoldalúság/egyszínűség “kiküszöbölését”. Ez nem egyértelműen amerikai elképzelés, hanem Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök vesszőparipája, de azért megállapítható, hogy a pristinai & amerikai álláspont itt tökéletesen egybeesik, bár azt nehéz lenne kideríteni, hogy melyik volt előbb.

Mindezek alapján az amerikai & koszovói albán álláspont szerint a koszovói Szerb Községek Közössége csak nevében lenne szerb, ami azonban aligha állja majd ki a realitás próbáját, inkább olyan “fából vaskarika”, amelyet aligha fogad el a koszovói szerb közösség és az “egész galaxisban élő szerb világ”, úgy cakompakk.

Koszovó legközelebbi barátjaként és szövetségeseként úgy gondoljuk, hogy Koszovó, amely a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szövetségének/közösségének létrehozásán dolgozik, ezáltal egy kritikus fontosságú elemet teljesít, amire Koszovónak szüksége van ahhoz, hogy szuverén, többnemzetiségű és független országként teljes jogokkal rendelkező, az euro-atlanti struktúrákba integrált országot építsen

– fűzte még hozzá a két amerikai közvetítő/megfigyelő, netalán karmester, a Kossev portálon megjelent cikkében, amelyben fogadalmat tett arra, hogy készek támogatni Koszovót ennek a kötelezettségnek a teljesítésében, és ebben a törekvésében “mindvégig mellette lesz”. Amiből a cikk vége felé már kezdett olyan kép kialakulni, hogy a koszovói (albán) vezetés jobban akarja a koszovói Szerb Községek létrehozását, mint maguk a szerbek.

A derék Derek és a derék Gabriel legvégül megállapítja, hogy Koszovóra és Szerbiára “fényes jövő vár” egy olyan Európában, amely valóban „egységes, szabad és békés”, így hát a koszovói albán és szerb fiataloknak ezentúl nem kell elhagyniuk a szülőföldjüket, és “nem kell külföldön keresniük a lehetőségeket”, mint ahogy azt mostanában teszik.

Chollet és Escobar azzal zárta a cikket, hogy “ez az a pillanat, amelyet együtt kell megragadni”.

trauma betegseg ?c=4784&m=0&a=438898&r=&t=pi
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: