A zöld hajú lány emlékére (rockopera és nehézipar)

Rendhagyó előadás volt. A színpadra lóháton érkezett a főszereplő, a másik hatáselem, hogy egy lány meztelenre vetkőzött

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Valamiféle sivár, félsötét színen, holmi vastraverzes, vaskerekes-vaskeretes díszletkompozíció kellős közepén, egy vaságyon hever egy csupasz combú ifjú hölgy. Vélhetően szinte teljesen öntudatlan állapotban. Azaz jól belőtten, belőttségében kábán hallucinálva. A jelen lévő édesanya kétségbeesett hívogatására megjelenik a túladagolt pácienssel foglalkozó doktor úr, aki elmondja: van esély a magát zöld hajúnak, azaz a ZÖLDHAJÚ LÁNY-nak képzelő beteg gyógyulására, csak jókora akarat kell hozzá.

Elsősorban persze: le kéne jönni a szerről. – Erre, a némi reményt nyújtó szavaira az anya hálásan, sőt túl hálásan reagál. Heves ölelkezésük közben nem veszik észre, hogy a lány megmozdul, lassan felül, majd elsikítja magát, mire megszólal, majd egyre hangosabban szól a „nehézipari produkciós” rockzene. Ha (még?) nem is jut el rögtön pszichedelikus mélységekig vagy magasságokig, de egyre hangosabban zúg, dörömböl, pattog, dübörög, követeli a maga helyét az operában, miközben az egyik ponton az egyre népesebb szín csapatosan dalra fakad.

Az álmában zöld hajúvá változó lánnyal együtt a többség szeretné tudni, hogy éppen HOL VAN, S IGAZÁBÓL MERRE TART? Ami fontos kérdése minden kornak, de viszonylag újabb történelmünkben elsősorban az ezerkilencszázasok hosszabb távon ihletet adó hatvanas-hetvenes éveinek. Velük együtt első pillantásra szinte lehetetlennek tűnő szimbiózisával a békekereső hippizmusnak meg a felhergelt, valóságban testet öltött harcias kosnak. Illetve hát a Kos jegyének.

A „felkelő” lány neve Éva, aki amúgy kis híján beleveszett volt a diszkó alvilágába, az alkohol és a drogok talmi poklába, miközben nem látja jövőbeli útját pontosan. Egyet azonban biztosan tudni vél: mégpedig azt, hogy neki nem kell az ő „kisegér szüleinek” az a szürke, pocsék, beskatulyázott élete. Az az unalmas, úgy meg aztán végül nem is embernek való, tkp. elembertelenítő, totál prózai, kispolgári létezgetése. Az, amelyikből már aligha maradhatott, maradhat tere bármiféle kitörésnek, és ha alkalomadtán történik is némi próbálkozás, az általában méltatlan felsülésbe torkollik.

Forrás: YouTube, Jugoszláviai Magyar Archívum

Általában balul sül el. Esetleg jócskán megszégyenítően, hogy a gyermekükre nézve is az egész szerencsétlen helyzet játszi könnyedséggel tragédiába torkolló legyen. – Azonban részletesen végigmesélni az egészet, a Szabadkai Népszínház eme régi, első magyar rockoperának számító produkcióját, persze, nincs itt sem értelme. Nem is tesszük, pedig amolyan ultrakártékony spoilerezés aligha történhetne, hisz szóban forgó, a nyolcvanas évek Jugójában a másajkúak körében is meglehetősen népszerű előadás – melynek szövegkönyvét GOBBY FEHÉR GYULA (lásd itt és itt még a Balk-on!) írta, és amelyben Évát JÓNÁS GABRIELLA színésznő alakította – aligha van még bárhol is repertoáron.

Kapcsolódó cikk

A Szent bolond, a Kenyér és a Többi

Ha igen, nagyon meglepődnénk. Pl. ha netán az egykori Elnemkötelezett Afrikai Országok valamelyikében, ahol a nagyobb városokban ma már ugyancsak bárki zöldre festheti ipari festékkel a haját, nagy népszerűségnek örvendene. – Hm, a jófene tudná… lehet, vegytiszta baromság, mindenesetre totál ostoba „fekete és zöld-humort” félre: az alapvető kérdéseit illetően mind a mai napig hiányérzet nélküli, végérvényesen megnyugtató válaszoknak nem örvendő, örvendhető rockopera zenéjét kiváló zeneszerző-zenészünk és producerünk, LENGYEL GÁBOR szerezte. Lengyel, aki egykor – jóval a legutóbbi balkáni nagy égés előtt – alapító tagja volt a pehelykönnyűnek éppen nem mondható, TEŠKA INDUSTRIJA (Nehézipar) nevű szarajevói rock-bandának, aztán erről igazából nem is feledkezett meg soha.

– Mondhatni: belőle igazából ki sem lépett soha.

Színben-súlyban, stílusában-fajsúlyában ennek az egész sokrétű, tarka, keménységet és fülbemászó dallamot egyaránt ismerő megvalósulásnak tökéletesen megfelelt VICSEK KÁROLY nem mindennapi, sokhelyütt meghökkentő elemekben bővelkedő, inventív és innovatív rendezése. Az, amely még így, lassan fél évszázad elmúltával is frissen hat. Legalábbis a mi amúgy egyre nehezebben frissülő emlékezetünkben. – Utóbbi defekt miatt is természetesen megnéznénk a produkciót megint, csak éppen nem lehet.

Lengyel Gábor szavai szerint már eleve nem tartották sokáig repertoáron az előadást. Elsősorban a költségessége miatt, pedig a teltház mindig garantált: VOLT. (Hol nem volt. /?/)

Negyvenöt év telt el a Zöld hajú lány óta

Előjött így ez a minap Jónás Gabriella szomorú halálhírére. A színművésznőére, aki bár Budapesten született (1952), a vajdasági Szabadkán szerzett magának nem kis hírnevet. Ott futott be fényes karriert, sok emlékezetes előadásban alakított nagyot, hogy végül tanárkodjon is az Újvidéki Művészeti Akadémián. Isten nyugosztalja Jónás Gabriellát.