A MOL finomítót vásárolhat, kolostort viszont nem kap

Szerb egyházi vezetők szerint történelmi igazságtétel történt azzal, hogy a hertelendyfalvai kolostor ismét egyházi tulajdonba került

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbia szerint sikeresen lezárultak a tárgyalások a magyar MOL-lal a Naftna Industrija Srbije (NIS) jövőjéről, így Belgrád kedvezőbb pozícióból várhatja az amerikai szankciók árnyékában zajló tulajdonosi átrendeződést, amely a Szerb Ortodox Egyházat is érinti, hiszen a finomító 1965-ben részben egyházi területen épült.

A történet azonban korántsem ért véget: a végső döntés továbbra is Moszkva és Washington kezében van, Budapest pedig legfeljebb „kiegészítő szerepet” játszhat a folyamatban.

Dubravka Đedović Handanović szerb bányászati és energiaügyi miniszter szerint a szerb fél elvégezte a maga feladatát, mert sikerült olyan megállapodást kialkudnia a MOL-lal, amely jelentősen növelheti Belgrád befolyását a szerb olajipari vállalatban.

A miniszter közlése szerint a következő lépés már nem Szerbián múlik.

„Mi befejeztük a munkánkat. Most minden az orosz és a magyar fél kezében van, vagyis azon múlik, hogy megállapodnak-e az orosz tulajdonrész kivásárlásáról, és hogy az amerikai adminisztráció jóváhagyja-e az ügyletet” – fogalmazott a szerb tárcavezető.

Öt százalék, ez nem pusztán csak egy szám

A jelenlegi forgatókönyv szerint a MOL átvenné a Gazprom Nyefty 56,15 százalékos részesedését a NIS-ben. Amennyiben az ügyletet az amerikai pénzügyminisztérium szankciós hivatala (OFAC) is jóváhagyja, Szerbia további öt százalékos részesedést szerezne a vállalatban a MOL kárára.

Első látásra ez nem tűnik jelentős változásnak, a szerb kormány szerint azonban stratégiai jelentősége lehet.

Belgrád úgy véli, hogy az extra tulajdonrész nagyobb beleszólást biztosítana a vállalat működésébe, és lehetővé tenné bizonyos, az ország érdekeivel ellentétes döntések blokkolását is.

A miniszter szerint ilyen befolyással a szerb állam gyakorlatilag a NIS 2008-as privatizációja óta nem rendelkezett, mert a tulajdoni hányada nem érte el az egyharmadot.

A szerbek megkapták, amit akartak

A szerbeknek két nagy céljuk volt, az egyik a pancsovai finomító működésének fenntartása, a másik pedig az egyharmados tulajdonrész megszerzése, és a jelek szerint el is érték, amit akartak.

A szerbiai gazdasági szabályozás szerint számos stratégiai döntéshez minősített többség, azaz 66,6% feletti tulajdoni hányad szükséges. Ez azt jelenti, hogy aki eléri a legalább 1/3-os részesedést, az blokkolni tudja ezeket a döntéseket.

Egyharmados tulajdonnal megakadályozható többek között az alapszabály módosítása, a vállalat átszervezése, összeolvadása, szétválása, nagy értékű eszközök eladása vagy a stratégiai beruházások jóváhagyása.

Egyharmaddal már állítólag meghiúsítható a vállalat felszámolása vagy privatizációja, a kulcsfontosságú szerződések elfogadása, a tőkeemelés vagy tőkeleszállítás, és a vállalat irányítási struktúrájának módosítása is.

Dubravka Đedović Handanović szerbiai bányászati és energiaügyi miniszter nyíltan arról beszélt, hogy blokkolni kívánják azokat a döntéseket, amelyek (megítélésük szerint) nem szolgálják Szerbia érdekeit, vagyis a MOL-nak kötve lesz a keze (Forrás: RTS)

A NIS-ben a szerb állam részesedése jelenleg 29,87% körül van. Ha a MOL átadja nekik az öt százalékot, akkor lemond számos jogáról, és saját maga számára nehezíti meg a szerbiai olajcég irányítását, miután egyfajta ellenőrzési mechanizmust biztosít a szerb állam számára, vagyis beleegyezik abba, hogy a vállalat jövőjéről hozott stratégiai döntések ne történhessenek meg Belgrád akarata ellenére.

Magyarán: 1/3-dal ugyan nem lehet irányítani a céget, de meg lehet akadályozni, hogy más irányítsa. Ezért hívják ezt gyakran „blocking minority”-nak. A szerbek mindenáron meg akarták szerezni az említett jogok alkalmazására vonatkozó felhatalmazást, hogy szükség esetén élhessenek vele.

Ne legyenek illúzióink, a szerb állam aligha mondana le egy ilyen eszközről, ha stratégiai érdekei úgy kívánnák, és ezt nyíltan ki is mondják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Belgrád a jövőben jóval nagyobb befolyást szeretne gyakorolni a vállalat stratégiai döntéseire.

Más vélemények szerint ugyanakkor a szerbek nem mennek semmire a plusz öt százalékkal, mert nem kapnak vele olyan felhatalmazásokat, amelyekkel eddig már nem rendelkeztek.

A pancsovai finomító a kulcskérdés

A tárgyalások egyik legfontosabb eleme a pancsovai kőolaj-finomító jövője volt.

A szerb fél ragaszkodott ahhoz, hogy az ország legfontosabb energetikai létesítménye a tulajdonosváltás után is teljes kapacitással működjön.

Kapcsolódó cikk

Finomító vagy semmi! – a szerb elnök ultimátuma a MOL-hoz

A MOL vállalása szerint a finomító legalább olyan átlagos éves kapacitással üzemelne tovább, mint az amerikai szankciók előtti években, amikor a NIS történetének egyik legsikeresebb időszakát élte.

Belgrád számára ez különösen fontos a közel-keleti konfliktusok és az energiapiac folyamatos bizonytalanságai miatt.

A szerb kormány rendszeresen hangsúlyozza, hogy a pancsovai finomító működése jelentős szerepet játszott abban, hogy az országban nem alakult ki üzemanyaghiány, és a régió több államával ellentétben nem következtek be drasztikus áremelkedések.

Mindenki Washingtonra vár

Bár a szerb és a magyar fél láthatóan közelebb került a megállapodáshoz, a folyamat legfontosabb szereplője továbbra sem Belgrád, és nem is Budapest, az amerikai OFAC jóváhagyása nélkül ugyanis a tranzakció nem valósulhat meg.

A NIS helyzete hónapok óta az amerikai szankciós politika és az orosz energetikai jelenlét metszéspontjában áll. A vállalat többségi tulajdonosa jelenleg a Gazprom Nyefty, amely az Ukrajna elleni orosz háború nyomán fokozott nyugati nyomás alá került.

Ezért a mostani konstrukció lényege valójában az, hogy a szerb olajipari vállalat formálisan kikerüljön az orosz ellenőrzés alól, miközben működése zavartalan maradjon. Ebben az esetben pedig az a kérdés, hogy az oroszok egyáltalán el akarják-e adni a NIS-t, amelybe jelentős összegeket fektettek be.

Az egyelőre nem világos, hogy Moszkva valóban végleg kivonulna-e a NIS-ből, vagy egy olyan konstrukciót hozna létre, amelyben az orosz érdekek közvetett módon továbbra is megmaradnának.

A MOL nem vesz kolostort, a NIS ugyanis elajándékozta

A NIS körül az elmúlt hetekben egy másik, jóval szimbolikusabb ügylet is lezárult.

A szerbiai olajcég májusban ajándékozási szerződést kötött a Szerb Ortodox Egyházzal, amellyel visszaadta a pancsovai olajfinomító területén található hertelendyfalvai (Vojlovica) kolostort az egyháznak.

A Szent Mihály és Gábriel arkangyalnak szentelt templom (Forrás: a hertelendyfalvai kolostor honlapja)

Ezt ugyan ajándékozásként tárgyalta a szerb sajtó, gyakorlatilag azonban arról van szó, hogy NIS visszaadta az egyháznak, amit a hatvanas években a volt Jugoszlávia elvett tőle az olajfinomító építésekor: az ipari komplexum ugyanis részben az egyház birtokán létesült, ami miatt a kolostori élet annakidején megszűnt.

A problémát néhány év elteltével sikerült megoldani, a kolostorban helyreállt a rendes élet, így a finomító és a kolostor eddig ritka szimbiózisban élt együtt, ami többféleképp volt értelmezhető, vajon a kolostornak volt finomítója, vagy a finomítónak volt kolostora.

A 12. században alapított kolostor a finomító közvetlen „szomszédságában” található, és a szerb egyházi vezetők szerint történelmi igazságtétel történt azzal, hogy ismét egyházi tulajdonba került az elvett birtok.

A hertelendyfalvai kolostor 1905-ben (Forrás: Vojvođanski Magazin)

A megállapodást május 11-én Nikanor, Versec (Vršac) érseke, bánáti metropolita, valamint Kirill Tyurgyenyev, a NIS vezérigazgatója írta alá Porfirije pátriárka, valamint Alekszandr Bocan-Harcsenko szerbiai orosz nagykövet jelenlétében, ami jól mutatja, hogy a NIS megvásárlása továbbra sem kizárólag gazdasági ügy, merthogy politikai, sőt geopolitikai és egyházügyi konnotációi is vannak.

A nagy kérdés ezért továbbra is változatlan: sikerül-e a magyar MOL-nak átvennie az orosz részesedést, és hajlandó lesz-e Washington rábólintani arra a megoldásra, amelyet Belgrád és Budapest állítólag közös erővel hozott tető alá. További kérdésként az is felmerülhet, hogy a Szerb Ortodox Egyház áldását adja-e a magyar fél letelepedésére.