Connect with us

Szerbia

TITOKZATOS TERV: Szerbia elfogadja az ismeretlen tartalmú francia-német tervet?

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

5 + 1 találkozó a titokzatos tervről
5 + 1 találkozó a titokzatos tervről (Forrás: szerb elnöki Instagram)
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

A szerb elnök egyszerre öt közvetítővel tárgyalt a belgrádi „Béke” (Mir) villában arról a titokzatos német-francia tervről, amelynek a részleteit a közvélemény annak ellenére nem ismeri, hogy már szeptember óta folynak a megbeszélések róla. A péntek (január 20-i) délutáni találkozón Aleksandar Vučić mellett, vagy vele szemben, részt vett Gabriel Escobar, a nyugat-balkáni országokkal kapcsolatos politikát felügyelő amerikai helyettes államtitkár, a francia elnök és a német kancellár kül- és biztonságpolitikai tanácsadója, Emmanuel Bonne és Jens Plettner, az olasz miniszterelnök diplomáciai tanácsadója, Francesco Talo, valamint Miroslav Lajčák, az EU különleges megbízottja.

Két bejelentés

A találkozót követően két nyilatkozat hangzott el, amely alapján akár jelentős fordulat is bekövetkezhet a „balkáni rendezésnek” nevezhető folyamatban, a balkáni viszonyokban, valamint a Nyugat- Balkán és az Európai Unió kapcsolataiban, csak azt nem tudjuk, hogy milyen, és hogy mi az ára.

A találkozót követően Miroslav Lajčák megdicsérte/méltatta Vučić elnököt, amiért „felelősségteljes hozzáállást és akaratot mutatott a nehéz döntések meghozatalára a béke és Szerbia európai perspektívája érdekében”, jelentsen ez bármit is.

A titokzatos tervról beszél Miroslav Lajčák

A titokzatos tervről beszél Miroslav Lajčák Gabriel Escobar társaságában

Az uniós a szeptember óta asztalon lévő német-francia tervről – amelyről senki sem tud semmit, de mindenki beszél róla – azt mondta, hogy az a legjobb módja a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálásának, valamint a régió európai integrációjának.

Lajčák egyúttal jelezte, hogy „halogatás nélkül folytatják a munkát” a „titokzatos terv” elfogadásával kapcsolatban, vagyis szabadon fogalmazva, addig ütik a vasat, amíg meleg.

Megjegyzendő, hogy az EU-képviselője a két mondatos bejelentést „nem saját kútfejéből merítette”, hanem egy papírlapról olvasta fel, azzal édesítve meg a szerbek számára valószínűleg nehezen emészthető tervet, hogy a közvetítők számára kulcsfontosságú a koszovói Szerb Községek Közösségének megalakítása (Zajednica Srpskih Opština, ZSO), amit a másik, tőlük függetlenül nyilatkozó szerb elnök ismételten sürgetett.

A másik bejelentést Aleksandar Vučić tette, aki nem látszott túl lelkesnek, körülbelül a mosott halott benyomását keltette, miután elég sok frusztráció érte az elmúlt héten Davossal és minden mással kapcsolatban, miközben még emberéleteket követelő árvizek is vannak Szerbiában.

Érdekes módon a szerb elnök is papírokból beszélt, és már az elején jelezte, hogy röviden lesz, és nem válaszol újságírói kérdésekre, pedig mindenki tudhatja, hogy mennyire szeret ezekre válaszolni, tette még hozzá.

Koszovó vonatkozásában ismét előkerült az a tézis – amiben egyetértett az ötösfogattal -, hogy a „befagyasztott konfliktus” nem megoldás, mert csak idő kérdése, hogy felelőtlen személyek mikor olvasztják ki az egész Nyugat- Balkán békéjét és stabilitását veszélyeztetve.

Gyanús, hogy a „befagyasztott konfliktus” szókapcsolat valamelyest német narratíva, miután emlékeink szerint a szerb elnök erről Koszovóval kapcsolatban először akkor beszélt, miután 2021 szeptemberében fogadta a Belgrádba látogató Angela Merkel német kancellárt, a németek pedig a titokzatos terv egyik kidolgozói.

Konzultációk a titokzatos tervről

– Készek vagyunk elfogadni a koncepciót és a javasolt megállapodás végrehajtásán dolgozni, azzal, hogy egy dolgot nagyon világossá tettem, amivel kapcsolatban aggodalmamat és fenntartásomat hangoztattam, de erről természetesen nem beszélhetek, mert a javaslat nem nyilvános

– mondta Vučić, aki ezzel betette ugyan a kulcsot a zárba, de azt nem tudjuk, hogy a kulcs vajon nyitja-e az ajtót, miután jelezte, hogy az elkövetkező napokban és hetekben egyeztetni kíván a kormány és a parlamenti képviselőkkel, valamint minden jelentős társadalmi csoporttal.

Szerbiában ez általában az időhúzás és a felelősség elkerülésének eszköze, hiszen számtalan jelentős társadalmi csoport feltűnhet a láthatáron, amely igényt tarthat konzultációra, és ráadásul azt is jelzi, hogy a szerb elnök a döntéssel kapcsolatos felelősséget meg kívánja osztani a fent felsorolt tényezőkkel, ami vezethet akár az adott ígéret visszavonásához is, annak alapján, hogy a fenti tényezők nem értenek egyet vele.

A szerb elnök a titokzatos tervről beszél (Forrás: Screenshot)

A szerb elnök a titokzatos tervről beszélt, mindenhova nézett, csak a kamerába nem (Forrás: Screenshot)

Csakhogy beszűkült a mozgástér, a jelenlegi helyzetben ugyanis nem lehet virgonckodni, mert a nyugati képviselők – vagyis a Quinta-országok, mínusz Nagy- Britannia és plusz EU – súlyos következményeket, illetve „problémákat és kihívásokat” helyeztek kilátásba, ha Szerbia nem egyezik bele a titokzatos tervbe, de persze ezek mibenlétét sem tudni.

Ezek szerint Szerbiának két választása maradt, de mindkettő ugyanaz: vagy elfogadja a titokzatos tervet, vagy elfogadja a titokzatos tervet, amely természetesen Vučić számára nem titokzatos, de valószínűleg nagyon kellemetlen, amire a fent említett „mosott” kinézete is utalt.

– Az embereknek tudniuk kell, hogy itt nincsenek se kedves, se édes beszélgetések, és csak annyit mondhatok, hogy tényleg mindent megtettem Szerbia megőrzése és védelme érdekében, amit folytatni fogok még egy ideig

– mondta a szerb elnök, aki az utóbbi időben élő halottként mászkált, és rébuszokban beszélt, a belgrádi találkozót követően pedig még a kamerába sem nézett bele.

A sok titokzatosság közepette Vučić szavaiból annyit azonban ki lehetett olvasni, hogy az ötösfogat Koszovó függetlenségének elismerését követeli, beleértve ebbe az ország ENSZ-tagságának elfogadását is, az utóbbiba viszont még az oroszoknak és a kínaiaknak is lehet beleszólásuk, miután a felvételről a Biztonsági Tanács javaslata alapján dönt a közgyűlés 2/3-os többséggel.

Szerbia

A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Koszovó
CHOU DE BUDAPEST: A szerb elnök aggodalmaskodva kérdezi Miroslav Lajčáktól, hogy ezt a gyanús alakot miért hozta magával (A kép forrása: Instagram, Aleksandar Vučić, szöveg: BALK)
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.

Soha nem találkozó párhuzamok

A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.

A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.

Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.

Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.

A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.

Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.

Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.

Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.

Pristinában rossz a vétel

A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vannak vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.

A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.

A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.

A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.

Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.

A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.

Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.

Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.

A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.

Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.

Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy örül a jelenlegi fejleményeknek.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava