Ha nem szerbek gyújtották fel a magyar zászlót Szabadkán, már nem is akkora a baj?

A zászlóégetés és általában a nemzeti alapú incidensek elbagatellizálása kimondottan veszélyes

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szabadkai zászlóégetés kapcsán az elmúlt napokban elsősorban arról beszéltek többen – többek között a magyarországi sajtó is – , hogy kik lehettek az elkövetők, és milyen nemzetiségű fiatalok állhatnak a történtek mögött.

A Szegeder cikkének címe arra hívja fel a figyelmet, talán nem is szerb-magyar konfliktus áll az incidens hátterében. De, ha nem szerb-magyar konfliktus áll a történtek mögött, akkor már el is felejthetjük és kevésbé fontos, mert “nem rontja a kiváló magyar szerb kapcsolatokat?

A lényegről való figyelemelterelés

Mindez könnyen elterelheti a figyelmet a lényegről. Egy nemzeti jelkép nyilvános meggyalázása ugyanis önmagában is súlyos cselekmény, amely túlmutat az esetleges elkövetők személyén vagy etnikai hovatartozásán.

Kapcsolódó cikk

Magyar zászlót égettek Szabadkán, a hatóság vizsgálódik

A zászlóégetés nem egyszerű vandalizmus, hanem olyan tett, amely szándékosan sérti egy közösség méltóságát, és alkalmas arra, hogy bizalmatlanságot, félelmet és indulatokat szítson különböző nemzetiségek között.

Éppen ezért a történteket nem az alapján kell megítélni, hogy szerbek, magyarok vagy más nemzetiségű személyek követték-e el a cselekményt.

A jogállamban ugyanazok a mércék kell hogy vonatkozzanak mindenkire: a nemzeti jelképek elleni támadás elfogadhatatlan, függetlenül attól, ki követi el, és kinek a zászlaját éri. Egy soknemzetiségű városban, mint amilyen Szabadka, az ilyen incidensek különösen veszélyesek, mert könnyen politikai vagy etnikai színezetet kapnak, miközben valójában az együttélés alapjait kérdőjelezik meg.

Jobb a helyzet, mint 15-20 éve

Pressburger Csaba, az Észverés podcast szerkesztője, újságíró, publicista a BALK.hu-nak arról beszélt, biztosan van manapság is számos olyan incidens Vajdaság-szerte, amelyre rá lehetne sütni az etnikai bélyeget, és bizonyára nem mindegyik ilyen eset kap nyilvánosságot, de az is biztos, hogy az atrocitások számát és jellegét tekintve ma messze jobb a helyzet, mint 15-20 évvel ezelőtt volt.

Magyar pénzből boszniai szerb üzleti haszon – Pressburger Csaba az Észverés című műsorban

“Ennek számos oka van: megváltoztak azok a közösségi terek, ahol ezek a konfliktusok kialakulhattak, átalakultak a szórakozási szokások és lehetőségek, megbillentek a nemzetiségi arányok, mérséklődött a háborús időszak után jelentkező poszttraumás stressz társadalmi hatása, módosultak az identitásképzésben szerepet játszó elemek és – ha nem is utolsó, de semmiképp sem elsősorban – megtörténtek olyan politikai gesztusok, amelyek hozzájárultak a történelmi emlékezet egységesüléséhez”, magyarázta.

Kapcsolódó cikk

A Temerini Fiúk: megverték, majd le is ültették őket

Pressburger szerint viszont van még egy nagyon fontos oka ennek a csökkenő tendenciának; talán a legfontosabb oka: az, hogy ezek az atrocitások (amelyeknek elsősorban szerb és magyar nemzetiségű fiatalok voltak a szereplői és – mondjuk ki! – többnyire a magyar fiatalok voltak az elszenvedői) nagy, nem egyszer nemzetközi nyilvánosságot kaptak.

Ennek hatására pedig már maga az aktuális politikai vezetés is kénytelen volt reagálni, illetve a rendőrségtől az ügyészségen át a bíróságokig kezdték komolyan venni a dolgot és helyén kezelni az ügyet.

“Meggyőződésem, hogy a helyzet drasztikus javulása nem következett volna be a kisebbségi sajtó teljeskörű tájékoztató munkája és a kisebbségi politikai aktorok határozott fellépése nélkül”, tette hozzá.

Veszélyes elbagatellizálni az incidenseket

Pressburger rámutatott arra, hogy éppen ezért veszélyes elbagatellizálni minden olyan incidenst, mint amilyen a palicsi eset (márciusban történt egy verekedés Palicson, ahol állítólag több mint egy tucatnyi maszkos fiatal botokkal, viperákkal vert meg két magyar, egyébként néptáncos fiatalt). 

Kapcsolódó cikk

Kezdődnek a magyarverések a Vajdaságban?

“Elintézni azzal, hogy valójában nem is biztos, hogy nemzeti alapon vertek meg magyar fiatalokat, valójában ez csak egy elszigetelt eset, valójában nem is tudhatjuk, pontosan mi történt és kik az elkövetők, valójában jobb, ha nincs nagy „felhajtás”, mert az csak veszélyeztetné a nyomozást és valójában a szülők kívánsága volt, hogy ne kerüljön az ügy nyilvánosság elé. Ha erős a gyanú, hogy etnikai indíttatású incidens történt, akkor ezt ki kell mondani. Ez nem politikai korrektség kérdése”, fogalmazott Pressburger.

A vajdasági magyar újságíró megjegyezte, hogy a május végi szabadkai zászlóégetésnél sem próbálta senki elbagatellizálni az ügyet azzal, hogy hát valójában csak egy színes vásznat égettek el, hanem ki lett mondva, hogy magyar nemzeti szimbólumot gyújtottak fel nem magyar nemzetiségű személyek, és hogy ezt a zászlót egy magyar fiatal nyakából tépték ki előtte.

„Érdekes, ebben az esetben a nagy hangon ítélkező politikusaink sem aggódtak amiatt, hogy esetleg »veszélyeztetnék a nyomozást« a nyilvánosság bevonásával. Persze, ez az eset, ellentétben a palicsival, nem a »legrosszabbkor«, vagyis a Vajdaságra is átterjedő magyarországi kampány finisében történt, amikor nem lett volna ildomos belerondítani egy ilyen kellemetlen ügy tematizálásával a Fidesz és a VMSZ retorikájában is előszeretettel hangoztatott a sohajobb szerb-magyar viszonyba”, mutatott rá az esetleges háttérokokra a palicsi verekedés elhallgatása kapcsán Pressburger.

Zéró toleranciát kell hirdetni

A vajdasági magyar újságíró szerint örülni kell annak, hogy sokkal kevesebb nemzeti indíttatási incidens történik manapság Vajdaságban, de ahhoz, hogy ez így is maradjon, hogy azt mondhassuk, elszórt esetek vannak, amelyekből nem rajzolódik ki (egyelőre) tendencia, nagyon fontos, hogy nyilvánosságot kapjon minden egyes atrocitás, mert csakis így tudjuk elejét venni annak, hogy esetleg visszatérjenek a 15-20 évvel ezelőtti állapotok.

„Minden nemzeti alapú incidens esetében zéró toleranciát kell hirdetni, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek az elkövetők és az áldozatok. A lehető legkomolyabban kell venni az ilyen eseteket és végül súlyos büntetést kiszabni. Egy multietnikus környezetben az ilyen incidensek fokozott veszélyforrást jelentenek. Végső soron a társadalmi stabilitás múlik rajta, és ha egyszer kontrollálhatatlanul elszabadulnak az indulatok, évtizedekre lesz szükség, hogy ismét eljussunk a nyugvópontig” – zárta gondolatait Pressburger Csaba.