A cikk meghallgatása

A Szerb Haladó Párt megkezdte a mozgósítást arra a csütörtöki rendezvényre, amellyel az 1995-ös Vihar hadművelet évfordulójáról emlékeznek meg Újvidéken. A közel harminc évvel ezelőtt végrehajtott három napos horvát katonai akció következtében 150 000 és 200 000 közötti szerb menekült Szerbiába, a Horvátországban maradók ellen sok esetben különböző bűncselekményeket követtek el az ottani fegyveresek. A mostani megemlékezés jól illeszkedik abba a háborús hisztériába, amelyet a szerb vezetés kezd ismételten meghonosítani/élesztgetni a horvátokkal és a koszovói albánokkal szemben.

Maga az esemény

A Szerb Haladó Párt SMS-ben invitálja az újvidékieket, hogy vegyenek részt a Vihar akció évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen, amelyet augusztus 4-én, csütörtökön tartanak meg az ottani Szabadság téren.

– Meghívjuk Önt, hogy vegyen részt a bűnös Vihar akció során a szerbek ellen végrehajtott pogrom évfordulójára történő megemlékezésen, amelyet 2022. augusztus 4-én, 20 órakor tartunk az újvidéki Szabadság téren

– olvasható a Szerb Haladó Párt városi bizottsága által küldött SMS-üzenetekben, természetesen nem magyarul, hanem szerbül.

A 021.rs újvidéki hírportál azt írja, hogy az üzenetről kapott képet egy olyan újvidéki lakos juttatta el a szerkesztőségnek, aki nem tagja a Szerb Haladó Pártnak, és aki leginkább azért lepődött meg, mert tudomása szerint egyik pártnak sem adta meg a telefonszámát.

– Ráadásul nem vagyok tagja egyetlen menekültegyesületnek sem, és nem is származom azokról a területekről, ezért nem is értem, hogy miként jutottak hozzá a telefonszámomhoz

– nyilatkozta az említett újvidéki lakos, aki megpróbálta felhívni a bejövő számot, amelyen senki sem válaszolt, amiből arra a következtetésre jutott, hogy az üzeneteket valószínűleg egy robotapplikáció küldi.

Aleksandar Vučić szerb elnök a múlt csütörtökön hirdette meg a újvidéki tömegmegmozdulást, miután nem sokkal korábban horvát részről megtiltották neki, hogy felkeresse a jasenováci második világháborús vesztőhelynél emelt emlékművet, amelynél saját elmondása szerint virágot kívánt elhelyezni.

Tehát nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy bizonyos értelemben “bosszúrendezvényről” van szó, amely egyelőre nem jelent közvetlen veszélyt senkire sem, ugyanakkor jól jelzi, hogy a szerb társadalom nagyon veszélyes irányba indult el.

A veszélyes irány

A szerbiai közbeszédet egyre inkább a nacionalista, és még inkább a háborús témák megszaporodása jellemzi, a korábban szórványos jelenség mára már szinte mindennapossá vált, és ebben a légkörben szinte kapóra jönnek a belgrádi vezetés számára a jasenovácihoz vagy a koszovóihoz hasonló események, amelyek jól kiaknázhatók a polarizáció fokozásához, amihez a saját sorok tömörítésén át vezet az út.

Az utóbbi néhány évben a szerb államfő minden konfliktusos szituációt azzal a kijelentéssel oldott fel, illetve inkább mélyített el, hogy “nem ismétlődhet meg a Vihar hadművelet. Már egy évvel ezelőtt is erről beszélt, illetve ezzel tromfolt, amikor először tört ki a rendszámvita Szerbia és Koszovó között.

Megszámolni sem lenne könnyű, hogy azóta ez a “vučići mantra” hányszor hangzott el, a jelek szerint a szerb elnök tudatába olyannyira berögzült a szerbek kiűzése/kivonulása Horvátországból, hogy máig sem tudott szabadulni tőle, azóta sem tudta túltenni rajta magát.

Ne feledjük, hogy a szerb elnök azidőtájt “ifjú titánként” annak a Szerb Radikális Pártnak a tagja volt, amely uszító tevékenységével nagyban hozzájárult a horvátországi szerbek tragédiájának előidézéséhez, ezért Vučić annak idején a saját politikai kudarcaként élhette meg a Vihar hadműveletet.

-Általában kisebb helyeket választottunk (a megemlékezések helyszínének), elmentünk Veternikbe, Futakra, Busijeba, (Zimony része), ahol krajinai szerbek laknak. De Újvidék az a hely, ahova százalékos arányban a legtöbb krajinai szerb érkezett

– mondta Vučić az erődemonstráció meghirdetése alkalmával, amire akár az is lehetne a reakciónk, hogy a kilencvenes évek betelepítései erőteljesen megváltoztatták a Vajdaság nemzeti összetételét, ami csak részben igaz, mert ez a jelenség lényegében nem csak a vajdasági magyarságot, hanem Vajdaság egész lakosságát sújtotta.

A háborús pszichózis

Az utóbbi egy hónapban jelentősen fokozódott a háborús pszichózis Szerbiában, amihez nyilván hozzájárult a nemzetközi légkör is, miután a “válsággerjesztő jellegű újságírás” előszeretettel hasonlította össze a Balkánt és Ukrajnát, illetve kapcsolata össze az ukrajnai háborút a balkáni fejleményekkel.

Ennek tüzét leginkább az oroszok tápláltak, orosz részről először Oroszország szarajevói nagykövete, Igor Kalabuhov kezdett gyújtogatni, amikor Bosznia- Hercegovinára vonatkoztatva megemlítette, hogy Oroszország Ukrajnában már megmutatta, hogy miként reagál arra, ha valaki a NATO-ba igyekszik.

Ezt követte az orosz elnök találkozója António Guterres ENSZ-főtitkárral, akinek Vlagyimir Putyin azt fejtegette, hogy az ukrajnai szakadár államok támogatásához a koszovói példa, vagyis Koszovó függetlenségének nyugati bátorítása vezetett. Erről legutóbb Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is értekezett, amikor Moszkvában fogadta Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminisztert.

Ezt követte a nyugati diplomaták és egyéb vezetők “boszniai búcsújárása” és fogadkozása az orosz befolyás visszaszorítására, illetve annak az amerikai katonai segélynek a beígérése, amelyet az Egyesült Államok a bosznia-hercegovinai hadseregnek kíván nyújtani.

Ezeket az előzmények, és maga az ukrajnai háború szinte elfedte, hogy Aleksandar Vučić a háborús pszichózis ápolgatásába kezdett, egyre többször vette elő ugyanis az eddig sem mélyfagyasztott Vihar-hasonlatot, vagy vetette fel Jasenovac kérdését, a legutóbbi koszovói incidenssel kapcsolatban pedig megjegyezte:

– Ha valaki azt hiszi, hogy meg lehet ismételni 2004. március 17-ét, és úgy le lehet zárni a dolgokat, hogy ne legyenek szerbek (Koszovóban), az nem fog megtörténni

– jelentette ki a szerb elnök pénteken, a hétvégi balhé előestéjén. Az általa megjelölt dátummal Vučić arra az erőszakhullámra utalt, amelyet a szerbek márciusi pogromként, a koszovói albánok viszont márciusi felkelésként emlegetnek, ennek során szerbek és albánok csaptak össze Kosovska Mitrovicában, illetve Koszovóban, aminek közel húsz halálos áldozata és többszáz sebesültje volt.

A szerb elnök tehát egy hónap alatt három fegyveres konfliktust vagy háborús eseményt emelt a közbeszéd szintjére, miközben egy régi római mondás szellemében (Si vis pacem, para bellum!) folyamatosan arról beszélt, hogy Szerbia, és ő személyesen is a béke odaadó híve. Arról nem is szólva, hogy minden hónapban legalább egy rendőri vagy katonai gyakorlaton személyesen is megjelenik, hogy ott is hirdesse a békét.

Az augusztus 4-i újvidéki megmozdulás várhatóan ennek a politikai kultúrának az eklatáns példája és “méltó folytatása” lesz, ahol a szerb elnök ismételten egy háborús időket felidéző rendezvényen hirdeti majd a békét.

A rendezvény további szépséghibája, hogy mindössze 100-200 méterre tartják meg attól a helytől, ahonnan az úgynevezett “joghurtforradalommal” Slobodan Milošević 1988-ban útjára indította a szerb nacionalizmus újkori tobzódását.