Magyarország
SZERB-MAGYAR GÁZSZERELEM: Vajon Szerbiát is képviselte a magyar külügyminiszter Moszkvában?
A “szerb-magyar gázszerelem” azért bontakozhatott ki ily mértékben, mert Szerbia nem bővítette a törzsudvarnoki gáztározót, pedig már a létesítmény több mint tíz évvel ezelőtti átadásakor világos volt, hogy nem elégíti ki az ország szükségleteit. A belgrádi Költségvetési Tanács (Fiskalni Savet) megállapításai szerint a szerbek hanyagságból húzták-halasztották a munkálatok megkezdését, merthogy az elmúlt egy évtizedben a gáz világpiaci ára viszonylag alacsony volt.
Matematikai műveletek
Siniša Mali szerb pénzügyminiszter a napokban azt mondta, hogy Szerbia két magyar cégtől vásárol gázt, amelyet Magyarországon tárolnak a szerb szükségletek kielégítésére, és hogy Szerbia már ki is fizette a 250 millió eurós előleget.
A belgrádi Politika beszámolója szerint Mali arról is beszélt, hogy a Magyarország és Szerbia közötti megállapodás alapján a Szerbia által igényelt 500 millió köbméter gáz október 1-ig “betározásra” kerül Magyarországon, amiből októberben napi hárommillió köbméternyi gáz áll majd hazája rendelkezésére.
A szerbek novemberben, decemberben, januárban és februárban napi hatmillió köbméter gáz kapnak, márciusban pedig ismét csak hárommillió köbmétert, miután már lecsengőben lesz a fűtési szezon.
Nem kell matematikai zseninek lenni ahhoz – elég egy két szorzást és összeadást elvégezni, hogy kiderüljön: ez jóval több, mint a Politika és a mások által is emlegetett 500 millió köbméter.
A tekintélyes belgrádi napilap/hírportál megjegyzi, hogy a 250 millió eurós költség azonban nem merült volna fel, ha időben, illetve egyáltalán megtörtént volna a törzsudvarnoki (Banatski Dvor) földalatti gáztároló bővítése.
Kicsi a kapacitás
A fent említett szerb Költségvetési Tanács a világválság tükrében végzett elemzésében azt állítja, hogy a gáztároló kapacitásának bővítéséről már a létesítmény 2011-es üzembe helyezésének pillanatában szó volt.
Az említett tanács egy “független állami szerv”, amely elemzi a fiskális politikai intézkedéseket, és ösztönzi a fiskális politikáról szóló vitákat. A “független állami szerv” ugyan fából vaskarika, de ettől most tekintsünk el.
A tanács szerint a szerbiai illetékesek már 2011-ben felismerték, hogy a gázellátás teljes biztonságának eléréséhez nagyobb tárolóra van szükség, de a felismerés ellenére Szerbia a mai napig ugyanazon gáztárolási kapacitásokkal rendelkezik, mint 11 évvel ezelőtt.
Az elemzés eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy jelenleg a legnagyobb infrastrukturális problémát az jelenti, hogy a törzsudvarnoki tároló nem képes az igények kielégítésére, sem a kapacitás, sem a napi kinyerhető gáz tekintetében.
Ennek okán Szerbia nem tud elegendő gázt tartalékolni a téli szezonra, ráadásul a tároló műszaki paraméterei sem teszik lehetővé, hogy a napi fogyasztás kielégítéséhez szükséges mennyiséget “kipréseljék” belőle.
Itt kell megemlíteni – amivel a belgrádi Politika nem foglalkozik – hogy 2012 óta Szerbiát lényegében a szocialista-haladó koalíció irányítja, hol ennek, hol annak a pártnak a vezetésével, ezért a kormányzat ebben a kérdésben nem igen tud senkire sem mutogatni, mivel hogy önmagára biztosan nem akar.
Az ne tévesszen meg senkit, hogy Ana Brnabić “függetlenként” vette át a kormány vezetését, azóta azonban már “mélyen betagosodott” a Szerb Haladó Pártba, és nagyobb pápa a pápánál.
A felelősség kérdése a minisztereket illetően is megoszlik a két párt között, a szerbiai energiaügyi, fejlesztési és környezetvédelmi minisztériumot ugyanis az utóbbi évtizedben hat évig a szocialista Aleksandar Antić, négy évig pedig a haladó Zorana Mihajlović vezette.
Az ígéretek földje
A sok-sok “politikai maszlag” közepette a szerbiai “one-man-show” mestere, Aleksandar Vučić március vége felé elejtett egy olyan kijelentést, hogy a “hideg tavaszi időjárás” nem kedvezett Szerbiának, amely naponta 13 millió köbméter gázt fogyasztott, vagyis a tervezett mennyiség dupláját.
A szerb elnök akkor azt is beismerte, hogy ennek következtében teljesen kiürült a törzsudvarnoki tároló, és az ország számára szükséges gáz biztosítása érdekében “küzdelmes napokat” éltek meg.
Visszakanyarodva a Politika cikkéhez, megtudhatjuk, hogy a “független állami” Költségvetési Tanács információi szerint jelenleg az a terv, hogy a törzsudvarnoki gáztároló bővítésének első szakasza az évvégéig lezárul, és ennek köszönhetően a gáztároló kapacitása 450 millió köbméterről 750 millió köbméterre növekedik, amelyből naponta akár 10 millió köbméternyi gáz is visszanyerhető lenne.
Ennek a “megnyugtató fejleménynek” azonban van egy kis szépséghibája, amiből abból ered, hogy “Szerbia az ígéretek földje”, ígéretből ugyanis annyi van, hogy nem csak Dunát, hanem Szávát is lehetne rekeszteni vele, méghozzá egyszerre.
A rossz hír az, hogy a Srbijagas vezérigazgatója, a szocialista fészekből származó Dušan Bajatović, – aki rossznyelvek szerint a leggazdagabb szerb politikus – 2018. november 11-én jelentette be először, hogy a törzsudvarnoki tározó kapacitását 450 millió köbméterről 750 millió köbméterre növelik, a napi kinyerhető mennyiség pedig eléri 10 millió köbmétert.
Tehát a Költségvetési Tanács által “legújabb” tervként aposztrofált elképzelés legalább négy éves, és ha a Politika kicsit körültekintőbben jár el, akkor erre az adatra maga is rábukkanhatott volna, Bajatović ugyanis ezt éppen nekik nyilatkozta.
A Srbijagas vezérigazgatója akkor ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a bővítést követően Szerbia 75 napra elegendő gázzal rendelkezne.
Ne tévesszük azonban szem elől, hogy mindez négy évvel ezelőtt hangzott el, és Bajatović már akkor napi 10 millió köbméteres fogyasztással számolt, ami idén, egy “hűvös márciusi napon” 13 millió köbméter volt.
Felmerül a kérdés, hogy a Szerbia számára Magyarországon tárolásra kerülő 500 millió, vagy netalán 900 millió köbméter gáz – ha a Politika havi ütemezését vesszük alapul (4 x 180 + 2 x 90), mire lesz elegendő, ha a szerbiai fogyasztás egy bekezdéssel feljebb említett mértékét vesszük figyelembe.
Különös egybeesés
A gáz körüli jelenlegi mizéria nyilván mindenkit számolásra ösztönzött, és valószínűleg mások is arra az eredményre jutottak, mint mi (királyi többesben).
Az európai “gázkommunizmus” meghirdetésével párhuzamosan Oroszország belgrádi nagykövete Alekszandr Bocan- Harcsenkó megnyugtatta a szerbeket, hogy nem kell félniük a “második jégkorszaktól”, mert a téli időszakban akár plusz gázt is kaphatnak Oroszországtól.
A nagyköveti nyilatkozat azt jelzi, hogy Szerbia részéről elhangzott az igény arra, hogy további gázt szerezzen be Oroszországtól, és valószínűleg ez nem először merült fel, hiszen Szergej Lavrov elmaradt belgrádi látogatásának is ez lett/lehetett volna az egyik témája.
Figyelemre méltó az is, hogy a belgrádi orosz nagykövet nyilatkozatát követő napon utazott Moszkvába Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, aki “saját bevallása szerint” azért látogatott Moszkvába, hogy biztosítsa “Magyarország biztonságos energiaellátását a következő hónapokban”, ami további 700 millió köbméter gáz igénylését jelenti, szavai szerint “erre volt mandátuma”.
A szerb elnök már sokszor megdicsérte a magyar külgazdasági és külügyminisztert, hogy a nemzetközi színtéren a magyar érdekeken kívül, felül és mellett Szerbia érdekeit is képviseli, amiért egy évvel ezelőtt az egyik legmagasabb szerb állami kitüntetést adományozta neki.
Miután Nikola Selaković szerb külügyminisztert jóformán sehova sem szokás kiküldeni – talán még a piacra sem – így az is elképzelhető, hogy ezúttal – jobb híján – Szijjártó képviselte Moszkvában is a szerb érdekeket. Történt ez azt követően, hogy – mint már említettük – meghiúsult Lavrov belgrádi útja, és hogy Aleksandar Vučić szerb elnöknek valami miatt zsenánt Moszkvába menni, legutóbb is telefonon egyeztetett a gáz áráról Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Szlovákia
Make SLOVAKIA Great Again: Fico nyerte a szlovákiai választásokat
Hét párt jutott a parlamentbe a szeptember 30-án tartott szlovákiai választásokon, és elvileg akár több kormánykoalíció is létrejöhetne, de a legvalószínűbb, hogy Fico újra együtt fog kormányozni korábbi párttársával, Peter Pellegrinivel és korábbi szövetségesével, Andrej Dankoval. Azzal a „kis” különbséggel, hogy nem lesz ott a Híd, hogy féken tartsa őket, így ez most Pellegriniékre várhat. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb kérdése mindenképpen az lesz, hogy Szlovákia a továbbiakban szállít-e fegyvert Ukrajnának. A másik rövidtávú külpolitikai kérdés a migránshelyzet kapcsán a magyar–szlovák határ lezárása, amely főleg az ingázó szlovákiai magyarok hétköznapjait érintheti.
Politikai térkép választások után
Az első exitpollok szerint a jobbközép pártoknak jó esélyük volt parlamenti többséget szerezni, de a lassan csordogáló eredmények folyamatosan lelohasztották a Progresszív Szlovákia kedvét.
Mindezek ellenére a jobbközép oldal elég jól optimalizálta a szavazatait, hiszen csak a volt kormányfő, Eduard Heger nevével fémjelzett Demokraták és a nőügyeiről híres/hírhedt, és végül az ezekbe belebukó volt kormánytag, Boris Kollár pártja maradtak ki a parlamentből.
A jobbközép populizmus azonban továbbra is jelen marad a szlovák politikában az Igor Matovič vezette Oľano és a Richard Sulík vezette SaS-nek az előadásában.
A normális pártok után vágyódó, ám a liberális túlzásoktól ódzkodó választók számára a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) jelentett mentsvárat, amely az elmúlt két választáson alig maradt a küszöb alatt, most viszont magabiztosan sétált be a parlamentbe.
Az oroszbarát oldalon elvesztegetett voksoknak tekinthetők a fasiszta Republikára és a FIDESZ propagandáját visszhangozó, egységpártnak tervezett Szövetségre leadott szavazatok, ezek a pártok pár tized százalékkal ugyan, de elmaradtak a parlamenti küszöbtől.
A Smer mégsem búslakodik, hiszen a Republika részben nehézséget is okozott volna számára a koalíciós tárgyalások során, helyettük az újjáalakult régi szövetségesükkel, a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) tárgyalhat az együttműködésről, amely a 2020-as választási kudarc után visszatért a parlamentbe.
A Republikával nem tűnnek el az oroszbarát szélsőségek a képviselői sorokból, egy részük korábban már a Smernél, más részük az SNS-nél landolt.
A Pellegrini vezette Hlas királycsinálóként tetszeleghet, de valószínűleg megtanulta a leckét, mert amikor hírbe hozták a Progresszív Szlovákiával, egyből csökkenni kezdtek a preferenciái, és elveszítette vezető helyét a népszerűségi versenyben.
A diplomatikusabb kiadású, de alapvetően a Smerrel egy tőről fakadó, nemzeti érzelmekkel és rendpártisággal átszőtt szociáldemokrácia papíron akár a jobbközép pártokkal is összebútorozhatna, de a párt képviselőinek nyilatkozatai alapján ez egyre kevésbé valószínű.
A Hlas még bepróbálkozott azzal, hogy az SNS-t a KDH-ra cseréli, de nem csak a Smer és az SNS szoros szövetségét kellene megbontania, hanem a KDH-t is rá kellene beszélnie a Smerrel való együttműködésre, ami nem túlzottan valószínű.
Játszd újra, Fico!
Az új kormány tehát újrajátszhatja a 2016-2020 közötti kormány felállását a Híd nélkül. Akkoriban Bugárék voltak azok, akik visszafogták Ficoékat, és így Szlovákia megmaradt euroatlanti irányultságú államnak, mi több, az EU magjához való csatlakozást tűzte ki célul a most Brüsszelt ostorozó Fico.
Ezért most Pellegriniékre várhat a Smer kampányában tapasztalt harsányság mérséklése. A 150 fős parlamentben a három párt viszonylag szűk többséggel, 79 mandátummal rendelkezne.
A gyenge pont a több nemzeti szubjektum által újjáélesztett SNS lehet, amelyet nem lesz könnyű egyben tartani a kompromisszumokkal járó döntések során.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy Szlovákia szállít-e a továbbiakban fegyvert Ukrajnának. Ebben a Smer és az SNS határozott véleményével szemben a Hlas látványosan maszatolt, de hamarosan kiderül, hogy csak a választások előtti óvatosság vezérelte, vagy valóban vannak elvi megfontolások is a kevésbé harcias álláspont mögött.
A másik rövidtávú külpolitikai kérdés a migránshelyzet kapcsán a magyar–szlovák határ lezárása, amely főleg az ingázó szlovákiai magyarok hétköznapjait érintheti.
Az egységpártnak tervezett Szövetség a hidasok távozásával ideológiailag megbillent, de be tudta gyűjteni azokat a Híd-szavazókat, akik számára hívószó a magyar érdekképviselet.
2020-hoz képest 112 000-ről 130 000-re növelték a szavazatszámot, ami azt jelenti, hogy a 2020-as 60 000 Híd-szavazat harmadát tudták csak megszerezni. A korábbi hidasok fele most szlovák pártra szavazott és csak a maradék választotta a Hidat és a Magyar Fórumot.
Az, hogy a Szövetség a Híd-szavazók szétrebbenése és a magyar kormány hathatós támogatásának ellenére sem jutott be a parlamentbe, azt is jelenti, hogy a Szövetségnek nincs több tartaléka.
A társadalom FIDESZ, illetve a Smer (és részben Matovič) által erőltetett megosztottsága csak a többségi közösségben vezet eredményre, egy 8%-os kisebbségnél legfeljebb a most elért 4,4%-ra lehet elég.
A Szövetség vezetői elszalasztották a nemzeti ideológiákon felülemelkedő egységpárt kialakítását, amikor az MKP-sok mindenáron be akarták kebelezni a másik két pártot, ezért nem maradt más hátra a magyar politikai szereplők számára, hogy szlovák partnereket keressen.
Ezt a Szövetség politikusai is elismerték a mostani választási eredmények értékelése során.
Merre tovább MKP?
Nagy kérdés, merre vezethet a korábbi MKP-sok útja. Egyrészt adná magát Igor Matovič pártja, hiszen a platform vezetője, Berényi József tanácsadója volt kormányfősége idején, a párt új üdvöskéje, Gyimesi György pedig a képviselője.
Külön pikantériája a választási eredményeknek, hogy képviselő lett az a Tankó Vilmos, aki a listák leadásakor elígérkezett mind az Oľanohoz, mind a Szövetséghez, de végül Matovičot választotta. Az ügy kapcsán okirathamisítás gyanúja is felmerült, hiszen Tankó tagadta, hogy aláírt volna a Szövetséghez.
EGY AZ IRÁNY: Egymásra találtak, így már négyen vannak
Kapcsolódó cikk
3+1: Nem csak Orbán, hanem Vučić és Dodik is az elsők között gratulált Ficónak
Az MKP-sok számára a másik lehetséges irány az általuk korábban sokszor szidott Smer, ami feltehetőleg nem lenne ellenére a FIDESZ-nek sem. Bár a Szövetség határozatban foglalta, hogy kizárja a Smerrel való együttműködést (ami akkor inkább fricska akart lenni a korábban a Smerrel együtt kormányzó Hídnak), de Gyimesi a kampányban már a határozat elavultságáról beszélt, holott korábbi pártja éppen a Smerrel való szembehelyezkedésből nőtte ki magát.
Szétforgácsolódtak a korábbi hidas szavazók, akiknek a nagy része euroatlanti irányultságú. A párt korábbi tagjai, szimpatizánsai tűntek fel több szlovák párt listáján is, így képviselő lett a Hlas színeiben Erik Vlček, kajakos olimpikon, a PS színieben pedig Martin Dubéci, a SaS listáján pedig Ravasz Ábel, a párt korábbi alelnöke szerepelt.
Nehéz feladat lesz őket újra egy zászló alá terelni a megmaradt hidasokkal, pedig a nyugatbarát szlovákiai választók számára egy ilyen kezdeményezés a kisebbségi ügyekben szervezetten fellépő alternatívát jelenthetne.
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is