A cikk meghallgatása

A “szerb-magyar gázszerelem” azért bontakozhatott ki ily mértékben, mert Szerbia nem bővítette a törzsudvarnoki gáztározót, pedig már a létesítmény több mint tíz évvel ezelőtti átadásakor világos volt, hogy nem elégíti ki az ország szükségleteit. A belgrádi Költségvetési Tanács (Fiskalni Savet) megállapításai szerint a szerbek hanyagságból húzták-halasztották a munkálatok megkezdését, merthogy az elmúlt egy évtizedben a gáz világpiaci ára viszonylag alacsony volt.

Matematikai műveletek

Siniša Mali szerb pénzügyminiszter a napokban azt mondta, hogy Szerbia két magyar cégtől vásárol gázt, amelyet Magyarországon tárolnak a szerb szükségletek kielégítésére, és hogy Szerbia már ki is fizette a 250 millió eurós előleget.

A belgrádi Politika beszámolója szerint Mali arról is beszélt, hogy a Magyarország és Szerbia közötti megállapodás alapján a Szerbia által igényelt 500 millió köbméter gáz október 1-ig “betározásra” kerül Magyarországon, amiből októberben napi hárommillió köbméternyi gáz áll majd hazája rendelkezésére.

A szerbek novemberben, decemberben, januárban és februárban napi hatmillió köbméter gáz kapnak, márciusban pedig ismét csak hárommillió köbmétert, miután már lecsengőben lesz a fűtési szezon.

Nem kell matematikai zseninek lenni ahhoz – elég egy két szorzást és összeadást elvégezni, hogy kiderüljön: ez jóval több, mint a Politika és a mások által is emlegetett 500 millió köbméter.

A tekintélyes belgrádi napilap/hírportál megjegyzi, hogy a 250 millió eurós költség azonban nem merült volna fel, ha időben, illetve egyáltalán megtörtént volna a törzsudvarnoki (Banatski Dvor) földalatti gáztároló bővítése.

Kicsi a kapacitás

A fent említett szerb Költségvetési Tanács a világválság tükrében végzett elemzésében azt állítja, hogy a gáztároló kapacitásának bővítéséről már a létesítmény 2011-es üzembe helyezésének pillanatában szó volt.

Az említett tanács egy “független állami szerv”, amely elemzi a fiskális politikai intézkedéseket, és ösztönzi a fiskális politikáról szóló vitákat. A “független állami szerv” ugyan fából vaskarika, de ettől most tekintsünk el.

A tanács szerint a szerbiai illetékesek már 2011-ben felismerték, hogy a gázellátás teljes biztonságának eléréséhez nagyobb tárolóra van szükség, de a felismerés ellenére Szerbia a mai napig ugyanazon gáztárolási kapacitásokkal rendelkezik, mint 11 évvel ezelőtt.

Az elemzés eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy jelenleg a legnagyobb infrastrukturális problémát az jelenti, hogy a törzsudvarnoki tároló nem képes az igények kielégítésére, sem a kapacitás, sem a napi kinyerhető gáz tekintetében.

Ennek okán Szerbia nem tud elegendő gázt tartalékolni a téli szezonra, ráadásul a tároló műszaki paraméterei sem teszik lehetővé, hogy a napi fogyasztás kielégítéséhez szükséges mennyiséget “kipréseljék” belőle.

Itt kell megemlíteni – amivel a belgrádi Politika nem foglalkozik – hogy 2012 óta Szerbiát lényegében a szocialista-haladó koalíció irányítja, hol ennek, hol annak a pártnak a vezetésével, ezért a kormányzat ebben a kérdésben nem igen tud senkire sem mutogatni, mivel hogy önmagára biztosan nem akar.

Az ne tévesszen meg senkit, hogy Ana Brnabić “függetlenként” vette át a kormány vezetését, azóta azonban már “mélyen betagosodott” a Szerb Haladó Pártba, és nagyobb pápa a pápánál.

A felelősség kérdése a minisztereket illetően is megoszlik a két párt között, a szerbiai energiaügyi, fejlesztési és környezetvédelmi minisztériumot ugyanis az utóbbi évtizedben hat évig a szocialista Aleksandar Antić, négy évig pedig a haladó Zorana Mihajlović vezette.

Az ígéretek földje

A sok-sok “politikai maszlag” közepette a szerbiai “one-man-show” mestere, Aleksandar Vučić március vége felé elejtett egy olyan kijelentést, hogy a “hideg tavaszi időjárás” nem kedvezett Szerbiának, amely naponta 13 millió köbméter gázt fogyasztott, vagyis a tervezett mennyiség dupláját.

A szerb elnök akkor azt is beismerte, hogy ennek következtében teljesen kiürült a törzsudvarnoki tároló, és az ország számára szükséges gáz biztosítása érdekében “küzdelmes napokat” éltek meg.

Visszakanyarodva a Politika cikkéhez, megtudhatjuk, hogy a “független állami” Költségvetési Tanács információi szerint jelenleg az a terv, hogy a törzsudvarnoki gáztároló bővítésének első szakasza az évvégéig lezárul, és ennek köszönhetően a gáztároló kapacitása 450 millió köbméterről 750 millió köbméterre növekedik, amelyből naponta akár 10 millió köbméternyi gáz is visszanyerhető lenne.

Ennek a “megnyugtató fejleménynek” azonban van egy kis szépséghibája, amiből abból ered, hogy “Szerbia az ígéretek földje”, ígéretből ugyanis annyi van, hogy nem csak Dunát, hanem Szávát is lehetne rekeszteni vele, méghozzá egyszerre.

A rossz hír az, hogy a Srbijagas vezérigazgatója, a szocialista fészekből származó Dušan Bajatović, – aki rossznyelvek szerint a leggazdagabb szerb politikus – 2018. november 11-én jelentette be először, hogy a törzsudvarnoki tározó kapacitását 450 millió köbméterről 750 millió köbméterre növelik, a napi kinyerhető mennyiség pedig eléri 10 millió köbmétert.

Tehát a Költségvetési Tanács által “legújabb” tervként aposztrofált elképzelés legalább négy éves, és ha a Politika kicsit körültekintőbben jár el, akkor erre az adatra maga is rábukkanhatott volna, Bajatović ugyanis ezt éppen nekik nyilatkozta.

A Srbijagas vezérigazgatója akkor ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a bővítést követően Szerbia 75 napra elegendő gázzal rendelkezne.

Ne tévesszük azonban szem elől, hogy mindez négy évvel ezelőtt hangzott el, és Bajatović már akkor napi 10 millió köbméteres fogyasztással számolt, ami idén, egy “hűvös márciusi napon” 13 millió köbméter volt.

Felmerül a kérdés, hogy a Szerbia számára Magyarországon tárolásra kerülő 500 millió, vagy netalán 900 millió köbméter gáz – ha a Politika havi ütemezését vesszük alapul (4 x 180 + 2 x 90), mire lesz elegendő, ha a szerbiai fogyasztás egy bekezdéssel feljebb említett mértékét vesszük figyelembe.

Különös egybeesés

A gáz körüli jelenlegi mizéria nyilván mindenkit számolásra ösztönzött, és valószínűleg mások is arra az eredményre jutottak, mint mi (királyi többesben).

Az európai “gázkommunizmus” meghirdetésével párhuzamosan Oroszország belgrádi nagykövete Alekszandr Bocan- Harcsenkó megnyugtatta a szerbeket, hogy nem kell félniük a “második jégkorszaktól”, mert a téli időszakban akár plusz gázt is kaphatnak Oroszországtól.

A nagyköveti nyilatkozat azt jelzi, hogy Szerbia részéről elhangzott az igény arra, hogy további gázt szerezzen be Oroszországtól, és valószínűleg ez nem először merült fel, hiszen Szergej Lavrov elmaradt belgrádi látogatásának is ez lett/lehetett volna az egyik témája.

Figyelemre méltó az is, hogy a belgrádi orosz nagykövet nyilatkozatát követő napon utazott Moszkvába Szijjártó Péter magyar külügyminiszter, aki “saját bevallása szerint” azért látogatott Moszkvába, hogy biztosítsa “Magyarország biztonságos energiaellátását a következő hónapokban”, ami további 700 millió köbméter gáz igénylését jelenti, szavai szerint “erre volt mandátuma”.

A szerb elnök már sokszor megdicsérte a magyar külgazdasági és külügyminisztert, hogy a nemzetközi színtéren a magyar érdekeken kívül, felül és mellett Szerbia érdekeit is képviseli, amiért egy évvel ezelőtt az egyik legmagasabb szerb állami kitüntetést adományozta neki.

Miután Nikola Selaković szerb külügyminisztert jóformán sehova sem szokás kiküldeni – talán még a piacra sem – így az is elképzelhető, hogy ezúttal – jobb híján – Szijjártó képviselte Moszkvában is a szerb érdekeket. Történt ez azt követően, hogy – mint már említettük – meghiúsult Lavrov belgrádi útja, és hogy Aleksandar Vučić szerb elnöknek valami miatt zsenánt Moszkvába menni, legutóbb is telefonon egyeztetett a gáz áráról Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.