Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A szerb rendőrség és az ottani titkosszolgálat szerint megalapozott a gyanúja annak, hogy a Kolubara bányamedencében dolgozók egy része szervezett szabotázst folytat, ami az egész ország energiarendszerét „negatívan érinti”. A belgrádi Novosti napilap/hírportál értesülései szerint a Biztonsági Információs Ügynökség (BIA) és a rendőrség által begyűjtött információk arra utalnak, hogy nem véletlenek a gyakori tüzek, balesetek, károk, termelési fennakadások a szerbiai villamosenergia-rendszer szívében, a cél pedig az ország gazdasági és politikai destabilizálása. Történik mindaz azután, hogy az utóbbi időben öt-hat leállás történt a legfontosabb szerbiai bányában és az obrenovaci Nikola Tesla erőműben.

Keresik a főkolompost

A kormányközeli belgrádi lap jól értesült forrásokra azt írja, hogy a hatóságok különösen egy korábbi szakszervezeti vezetőre, Milan Đorđević Đokinra gyanakszanak, aki már nincs a szerbiai villanyszolgáltatónál (Elektroprivreda Srbije, EPS), de volt munkatársaira még mindig nagy befolyást gyakorol. Ezért az ő szerepét mindenképpen kivizsgálják.

Az ártatlanság vélelméről ebben az esetben nem érdemes beszélni, az ehhez hasonló gyanúsítgatások olyannyira mindennapos jelenségnek számítanak arrafelé, hogy külön kifejezés is van rá Szerbiában: ez a „crtanje meta”, amit magyarra úgy lehetne fordítani, hogy a megnevezett személyre céltáblát aggatnak (szó szerint fordítva rajzolnak), hogy a baráti sajtó tudja, kire kell lőni.

Fennáll tehát a gyanúja, hogy Đorđevićnek köze van, vagyis nem csak köze lehet a szabotázsakciókhoz, amelyeket az általa irányított emberek hajtanak végre, akik korábban a beosztottjai voltak.

– Az említett akciókat az EPS egyetlen közép- vagy magasabb beosztásban lévő vezetője sem tudta volna végrehajtani, ezt csak az alacsonyabb beosztásúak tehették, közülük is azok, aki közvetlenül a termelésben dolgoznak

– állítja a Novosti informátora.

A következő mondatban a lap tesz egy félfordulatot, és megjegyzi, hogy a Kolubara bányavidéken történt események/tűzesetek mögött egyes kormánytényezők állnak, akik a hatalmi harc során ilyen piszkos, mondjuk szénporos eszközöket használnak a hatalom megszerzése érdekében a szerbiai energiarendszeren belül.

Mielőtt továbblépnénk, nézzük milyen logikai bukfencek vannak az itt felvázotlakban, vagy próbáljuk meg kibogozni, hogy most mi a franc is van.

Miután a rendőrök, ne adj Isten a titkosszolgák arra gyanakszanak, hogy itt gyújtogatások történtek – erre korábban több sajtótermék is utalt – akkor logikusnak tűnik, hogy gyújtogatni csak az képes, aki közel van a szénhez. Erre viszont utasítást nem adhat egy közép- vagy akár magasabb beosztásban lévő vezető, hanem csak az, ha a szénhez nincs is közel, de „közel van a tűzhöz”, hogy stílusosak maradjunk.

A Novosti tehát nem elégszik meg azzal, hogy a szakszervezeti vezető nyakába akassza a céltáblát, mert egy kicsit feljebb szeretne lőnni.

Maga a miniszter gyújtogat?

A belgrádi kormányközeli lap – ne keltsen zavart ez a megfogalmazás, már feljebb is használtuk – azt írja, hogy a történtekkel kapcsolatban jelzésértékű lehet az a nyilvános konfliktus, amely a napokban „lobbant fel” Zorana Mihajlović bányászati ​​és energiaügyi miniszter, valamint a szerb villanygazdaság (EPS) vezető emberei között.

– Nem titok, hogy Mihajlović teljes mértékben át akarja venni az irányítást az EPS felett, tekintve, hogy a jelenlegi igazgató, Milorad Grčić nem az ő kádere, és nem működik vele együtt. Ha figyelembe vesszük, hogy a miniszter jó kapcsolatokat ápol az egykori szakszervezeti vezetővel, Đorđevićtyel, akkor ez az ügy különös megvilágításba helyeződik. Vagyis a gyakori leállások & tűzesetek szorosabbra húzták a hurkot Milorad Grčić nyaka körül, és mindez nem sokkal azt követően történik, hogy a szóban forgó szakszervezeti vezetőt elbocsátották, mellette menesztettek persze, négy igazgatót is, akiket ugyan objektív, de a lényeget ezúttal nem érintő felelősség terhel

– állította Novosti informátora, aki ismételten megjegyezte, hogy valaki a munkások közül lehet érintett a gyújtogatásokban, és nem személyesen a miniszterasszony „rakott tüzet”, ez annál is inkább valószínű, mert az energetikai tárca átvétele óta, vagyis már közel két éve, Mihajlović oda sem szagolt a bányáknak, de ha esetleg most nagy hirtelenjében elmenne szétnézni arrafelé, biztosan megnéznék, hogy van-e gyufa a zsebében.

– A gyanú szerint a szabotázsokat a fejtésben közvetlenül résztvevők követték el. Az említett szabotázstevékenységet folytató csoport merészségét szem előtt tartva minden jel arra utal, hogy valaki védelmet ígért a szervezőknek és a végrehajtóknak

– írja a belgrádi hírportál, amely megjegyzi, hogy a bányavidéken történt események óhatatlanul politikai vetületet kapnak, ami persze, nem jelenti azt, hogy mindennek esetleg büntetőjogi következményei lesznek: a választások előtt szórakoztatni kell a népet, hadd ámuljon és bámuljon!

Tudsz követni? Mert a java még hátra van, de érdemes lassan olvasni, mert zúgni fog a fejed!

A politikai vetület

A téma valóban komoly politikai vetületeket kapott, bár a Novosti megpróbálja az ügyet az ellenzéki sajtóra kenni, amely azt a képet szeretné kelteni a nép körében, hogy a kormányzat képtelen kézben tartani az energiaügyek irányítását, miután „szembetűnő a kordináció” a Belgrád melleti Nikola Tesla hőerőműben és a Kolubara bányában történt leállások között, ettől az olvasattól azonban tekintsünk el, ez „olcsó játék hülye gyerekeknek”, mivelhogy egészen másról van szó.

Milorad Grčić , volt EPS-vezér, és Zorana Mihajlović bányászati és energiaügyi miniszter

A Novosti cikkét követően, de nem azért, lemondott Milorad Grčić a szerbiai villanygazdaság ügyvezető igazgatója, akinek távozását Aleksandar Vučić szerb államfő az előző esztendő utolsói napjaiban követelte, mert nem tájékoztatta őt időben a Nikola Tesla hőerőműben keletkezett tűzről, amelyet ugyan gyorsan eloltottak, de a titkosszolgálat korábban jelentett, és ez most nem gyanúsítgatást, esetleg csak egy kisebb bogár elültetése.

A szerb ellenzéki média szerint Grčić azért lépett le, mert az ünnepeket követő első kormányülésen úgyis kirúgták volna. Róla már tudjuk, hogy nem a szóban forgó energiaügyi miniszter asszony kádere, és ha esetleg ebben eddig bárki is kételkedett volna, a távozó EPS-vezér nem hagyott semmiféle kétséget efelől. Utolsó munkanapját ugyanis azzal töltötte, hogy lemondólevelet fogalmazott, amelyet nem Ana Brnabić miniszterelnöknek, hanem egyenesen az államfőnek írt, de ez lehet, hogy csak nagyvárosi legenda, egyébként meg teljesen mindegy, hogy ki volt a címzett, a levél csak egyetlen helyen köthetett ki.

– Most, amikor már nem vagyok az EPS megbízott igazgatója, elmondhatom, ami a szívemet nyomja, nem törődve a politikai hierarchiával. Arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ha Zorana Mihajlović asszony még három hónapig a bányászati ​​és az energiaügyi minisztérium élén marad, és a választások után egy napig is vezeti a minisztériumot, akkor a villamosenergia-rendszerünk halálra és teljes összeomlásra van ítélve

– olvasható a levélben; a legfőbb mondandó dekodolásához nincs szükség jelmagyarázatra.

Ezt megelőzően nekiugrott a miniszter asszonynak Vladimir Đukanović, a Szerb Haladó Párt egyik befolyásos alakja, aki korábban Ana Brnabić szerb kormányfővel a „polgári nacionalizmusokról” értekezett egy tévéműsorban, amelyben mindketten félpercenként hajbókoltak Aleksandar Vučić előtt, de az április 3-i választásokra készülve erről szól a szerbiai tévéműsorok kilencven százaléka.

A belgrádi mindenféle média szerdán még csak gúnyolódott Zorana Mihajlović számlájára, akinek azt ajánlotta, hogy nyisson inkább fodrászszalont, miután többet törődik a frizurájával, mint a ráháruló feladatokkal, csütörtökön azonban a lapok teljes erővel nekiestek, és darabokra szedték.

A kormánypárti média azzal vádolta meg a miniszterasszonyt, hogy információkat adott át a külföldi nagykövetségeknek a szerbiai energetikai rendszerről, vagyis enyhén szólva kémkedéssel, kicsit határozottabban fogalmazva, hazaárulással vádolták meg.

– Ha ez tényleg igaz, akkor ez elsőosztályú skandalum, amit ki kell vizsgálni

– jelentette ki Tomislav Momirović építési miniszter a Pink TV reggeli műsorában, miközben a szerb államfő egyik kedvenc műsorvezetője, akivel Vučić nyilvánosan is tegeződik, a Happy TV-ben már azt feszegette, hogy Zorana Mihajlović melyik ország spionja, miután Vojislav Šešelj szerb csetnikvajda arra tippelt, hogy a miniszterasszony az amerikaiaknak dolgozik.

A stúdióban üldögélő Mihajlović ezen jókorát hahotázott, és azt mondta, hogy ez fenomenális megállapítás.

– Ez azt jelenti, hogy Šešelj akkor engem nagyon szeret, ha az oroszoknak kémkedem?

– tette fel a kérdést a megvádolt politikus, miközben valami szakszervezetisek is találtak rajta fogást azt állítva, hogy a miniszterasszony egyébként azt a korábban Közép- Európában sikeres modellt alkalmazza, hogy lepusztítja a villanygazdaságot, ami utána a nyugati befektetők aprópénzért megveszik az rendszert, vagy annak egyes elemeit.

Pozícióharc

A szerbiai kormányt néhány hónappal a választások előtt tehát nemcsak a belügyminiszter és a miniszterelnök közötti ellentétek feszítik szét, hanem ezer más erő is, ezek közül az egyik, ami most az energiaiparban, illetve a villanygazdaságban lejátszódik, és erre kevés magyarázat az, hogy hamarosan választások lesznek.

A szerb államfő nemrégiben felengedett egy-két lufit azzal kapcsolatban, hogy nem vállalja a pártelnöki tisztséget, így most Szerbiában nem csak a parlamenti helyekért és a miniszteri székekért „mennek ölre” a politikusok, hanem a párton belüli legfontosabb pozíciókért is.

A 2017-es szerbiai elnökválasztások előtt felmerült, hogy a Szerb Haladó Párt Aleksandar Vučić helyet Zorana Mihajlovićot jelöli az államfői tisztségre, a szerbek ugyanis már akkor megérezték az idők szavát, miszerint eljött a női államfők kora. A szerb politikus asszony akkor lecsúszott erről a tisztségről, pártbéli ellenfelei viszont most elérkezettnek látják az időt arra, hogy gyengítsék a pozícióit, ha nem is az elnöki, de mondjuk a pártelnöki harcban.

Miután a szerbiai médiában hagyományosan sok szolgalelkű újságíró van, aki egyik vagy másik politikushoz kötődik, így ma már nem mond sokat, ha egyik vagy másik televízióról, hírportálról vagy más sajtótermékről azt mondjuk, hogy kormánypárti, ha nem tudjuk, hogy a párton belül melyik áramlathoz, vagy név szerint melyik politikushoz kötődik.

A szerbiai politikai kavalkádot, főleg pedig a bányászati és energetikai minisztérium körüli hacacárét látva fel kell idéznünk, hogy ez a tárca korábban hosszú-hosszú évekig az Ivica Dačić által vezetett Szerbiai Szocialista Párt hűbéri jussa volt, de a két évvel ezelőtti választásokat követően a haladók a külügyminisztérium mellett ezt is besöpörték maguknak. A Dačić körüli társaságnak jól jön most, hogy a villanygazdaságban és annak ürügyén „egyre magasabb lángokat vetnek” az ellentétek, lehet, hogy dobnak is egy-két lapát szenet a tűzre, ami szinté csak egy kis bogár a fülbe.

Lehet, hogy ezt is vizsgálja a szerbiai mindenható titkosszolgálat, vagyis a Biztonsági Információs Ügynökség (BIA), amelynek a vezetője a „Szerbelnök” egyik leghűségesebb fegyverhordozója, Bratislav Gašić, akit annak idején egy szexista kifejezés miatt vontak vissza a védelmi miniszteri posztról, de ki emlékszik erre már.

Mindezek után már csak az maradt nyitva, hogy mit mond minderre a főnök, akitől megkérdezték: nem érzi-e kellemetlenül magát amiatt, hogy a párttársai így viselkednek. Vučić a azzal intézte el az ügyet, hogy csak vitatkozzák jól ki magukat, a kormány meg majd dönt, csak azt az axiómát felejtette el hozzátenni, hogy „a kormány én vagyok”.