Mi történik, ha az OFAC nem hosszabbítja meg a határidőt?

Szakértők szerint egy negatív amerikai döntés könnyen megakaszthatja a MOL és a Gazprom közötti tárgyalásokat

Két nappal azelőtt, hogy lejárna a NIS többségi részvénycsomagjának eladásával kapcsolatos helyzet rendezésére szabott határidő, az OFAC még nem nyilatkozott. A márciusi tapasztalatok alapján ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a NIS adásvételi ügye meghiúsult. Akkor ugyanis a MOL éppen a határidő lejárásának napján, március 24-én jelentette be, hogy az OFAC május 22-ig meghosszabbította a határidőt.

Ezért nem lenne meglepő, ha most is ugyanez történne, és pénteken ismét a MOL, mint lehetséges vevő közölné, hogy az amerikai hatóságok jóváhagyták a tárgyalások folytatását, és újabb időpontot adtak az ügylet lezárásához. Mindazonáltal az is lehetséges, hogy ez mégsem történik meg. Vagyis az OFAC elutasító választ ad, és nem hagyja jóvá a Gazprom és a MOL megállapodását, vagy egyszerűen hallgat és nem közöl semmit.

A Forbes Srbija azt vizsgálta, mi történik, ha semmilyen válasz nem érkezik, vagy ha a válasz negatív lesz. Ez azt jelentené-e, hogy minden visszatér a kiindulópontra, vagyis arra az időszakra, amikor a NIS elleni szankciókat bevezették, még azelőtt, hogy a többségi csomag esetleges eladása miatt a határidőket meghosszabbították volna?

Az oroszok nem akarják eladni a NIS-t

Goran Radosavljević, a Metropolitan Egyetemhez tartozó Gazdasági, Pénzügyi és Közigazgatási Kar (FEFA) professzora és energetikai szakértő szerint komolytalan lenne, ha az OFAC május 22-ig semmilyen választ nem adna, különösen azért, mert maga jelölte ki ezt a határidőt. Ugyanakkor hozzátette, hogy ez a forgatókönyv sem lepné meg, vagyis minden lehetséges.

„Úgy gondolom, május 22-én valamilyen válasz érkezik, valószínűleg újabb határidő formájában. Ha negatív válasz jön, szerintem a MOL nem veszi meg a NIS-t, hiszen miért vásárolna meg egy szankciók alatt álló vállalatot? Az OFAC elutasítása szinte biztosan a tárgyalások megszakadásához vezetne. Ami Szerbiát illeti, számunkra június 16. a fontos dátum, mert addig a NIS rendelkezik működési engedéllyel a nyersolaj beszerzésére” – magyarázta Radosavljević.

Kapcsolódó cikk

A szerbek diktálnak, estig lesz végleges álláspont

Szerinte a MOL legnagyobb félelme az, hogy a NIS-et szankciók alatt kell működtetni, míg a Gazprom érdeke kezdettől fogva az volt, hogy kivárja a szankciók végét, és a NIS a kezében maradjon.

A MOL egykori igazgatója, Holoda Attila magyar energetikai szakértő szerint az OFAC válaszának hiánya nem feltétlenül jelentené automatikusan a folyamat végét.

„Úgy gondolom, ha az OFAC május 22-én nem hosszabbítja meg a határidőt, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tárgyalások végleg kudarcot vallottak. Ugyanakkor ez rendkívül komoly negatív jelzés lenne az egész folyamat számára. Egy ilyen döntés jelentősen növelné a jogi, pénzügyi és működési bizonytalanságot a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) körül, és jelentősen megnehezítené a tranzakció technikai lezárását – mondta.

Hozzátette, hogy ilyen stratégiai jelentőségű ügyekben a politikai és szankciós környezet változásai gyakran alternatív tárgyalási formákhoz, átmeneti megoldásokhoz vagy a tárgyalások későbbi újranyitásához vezetnek.

Mi a legrosszabb forgatókönyv?

„A legrosszabb az lenne, ha a NIS, mint többségi orosz tulajdonú vállalat, szankciók alá kerülne – mondta Milko Štimac tőkepiaci szakértő.
Szerinte a Gazpromnak nincs oka sietni az eladással, mert az érte kapott pénz valószínűleg befagyasztott számlára kerülne. Így egyszerre veszítené el a NIS feletti többségi irányítást és a pénzhez sem jutna hozzá.

A MOL-nak sem sürgős az ügylet, mert minél feszültebb a helyzet, annál valószínűbb, hogy a tranzakció többi résztvevője engedékenyebbé válik. Véleménye szerint a tárgyalások nem omlottak össze, csak olyan tempóban zajlanak, ami Szerbiának nem kedvez, mert az országot leginkább az aggasztja, hogy a NIS szankciók alá kerülhet.

Bár múlt pénteken Dubravka Đedović Handanović energiaügyi miniszter közölte, hogy Szerbia megküldte a MOL-nak a megállapodási javaslatát, és hétfőre vár választ, a cikk megjelenéséig válasz nem érkezett – vagy éppenséggel érkezett, de azt a miniszter nem hozta nyilvánosságra. Az is lehetséges, hogy Szerbia nem elégedett a Budapestről érkezett válasszal.

Kapcsolódó cikk

Finomító vagy semmi! – a szerb elnök ultimátuma a MOL-hoz

Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha a Gazprom és a MOL megállapodnak az eladásról, de Szerbia nem jut számára elfogadható egyezségre a MOL-lal, a szakértők így válaszoltak:

„Szerbiának elővásárlási joga van, és ezt bármikor gyakorolhatja. Eddig azért nem tette meg, mert nyilvánvalóan nincs politikai hajlandóság arra, hogy szembemenjen az oroszokkal. De bármikor ajánlatot tehet legalább akkora összegre, mint amennyit a MOL kínál a Gazpromnak a többségi csomagért” – mondta Radosavljević.

Szerinte nem a pancsovai finomító jövőbeni működése a fő vitapont a Szerbia és a MOL közötti tárgyalásokon. Feltételezése szerint a MOL elfogadhatónak tartaná, hogy kötelezettséget vállaljon a finomító működtetésére a következő öt vagy tíz évben teljes kapacitással.

„Nem várható el, hogy a MOL örökre garantálja ugyanazt a termelési szintet Pancsován, de néhány évre biztosan. Ugyanez vonatkozik a piac ellátására is: hogy a nagykereskedelmi forgalom mintegy 80 százalékát továbbra is a hazai finomítóban előállított származékok adják, és a kiskereskedelmi piac felét is ezek fedjék le.

Radosavljević szerint a MOL számára inkább a NIS további regionális beruházásai problémásak, amelyeket valószínűleg nem támogatna. Emellett nézeteltérések lehetnek a nyereség felosztása és hasonló kérdések körül is.

Szerbia mozgástere kisebbségi tulajdonosként

„Ha a MOL megveszi a NIS-t, a szerb állam kisebbségi tulajdonosként nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel »állami erőpozícióból« rákényszeríthetné a MOL-t bizonyos döntésekre” – figyelmeztetett Štimac, aki szerint bármennyire fontos is egy vállalat egy ország gazdasága számára, az államnak nem szabadna így beavatkoznia a vállalat irányításába.

A szerb állam ilyen helyzetben vállalatirányítási eszközökkel élhet mint részvényes, vagyis a cég szervein keresztül gyakorolhat befolyást. Ha pedig az új többségi tulajdonos üzletpolitikája profitot és osztalékot biztosít, akkor miért tiltakozna bármely részvényes, még az állam is? Az állam és a részvényes szerepét nem szabad összekeverni.

Kapcsolódó cikk

Belgrád vétójogot akar a MOL-ban, utána jön az atom

Az állam más gazdaságpolitikai eszközökkel ösztönözhetné a NIS többségi tulajdonosát arra, hogy a pancsovai finomítót minél nagyobb kapacitással használja.

„A finomító jelenleg a NIS része. Aki megveszi a NIS többségi részvénycsomagját, a finomítót is megveszi. Újra felmerül a kérdés, mennyire motivált a MOL egy másféle modell elfogadására. A finomító akkor a MOL üzletpolitikájának megfelelően működne.

Ha azonban más megállapodás születik, és a MOL beleegyezik a finomító leválasztásába – bizonyos, ma még nehezen elképzelhető feltételek mellett –, akkor a finomító a NIS-től független gazdasági szereplőként működhetne. Ebben az esetben miért ne szerezhetne be nyersanyagot más piaci beszállítóktól, ha az kedvezőbb lenne számára? – zárta Štimac.