Connect with us

Szerbia

A szerb elnök fejében megfordult, hogy pénteken kidobja a nyugati közvetítőket

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

A szerb elnök a nyugati tervről beszél
A szerb elnök a nyugati tervről beszél (Forrás: Pink Televízió)
sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi
Olvasási idő: 12 perc

A pénteki sokk után a egészen kiegyensúlyozottan ült ki hétfőn a televíziókamerák, és ezáltal az ország népe elé. Ezúttal már konkrétumokat is megtudtunk arról, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha Szerbia nem fogadja el azt a tíz pontos listát, amelyet ugyan francia-német tervként szokás emlegetni, de az amerikai közreműködés miatt nyugodtan lehet nyugati tervnek nevezni. Aleksandar Vučić szerb szempontból sok kedvezőtlen fejleményről számolt be, de végül egy jó hírrel is tudott szolgálni, és azzal vigasztalta meg a népét, hogy újabb “aranymezőt” találtak Szerbiában, rövid időn belül immár a másodikat. Aranyásásba most nem kezdünk, inkább maradunk a “kevésbé aranyos” politikánál.

A nyugati terv, az utolsó pont és a preambulum

A péntektől hétfőig eltelt időszakban a szerbiai lapok és hírportálok nyilvánosságra hozták a tízpontos francia-német, illetve nyugati tervet, amely valójában csak kilenc pontos, mert a tizedik pont technikai jellegű, amely azt tartalmazza, hogy a felek az Európai Unió elnökletével közös bizottságot hoznak létre, hogy figyelemmel kísérjék az alább ismertetésre kerülő javaslat végrehajtását.

Némileg fontosabb a tizedik pont és egyúttal a nyugati terv zárómondata, amely szerint mindkét fél megerősíti az elkötelezettségét az összes korábbi megállapodás végrehajtására, amivel teljesülhet a szerbek erre vonatkozó sokszor elismételt követelése, de hol vagyunk még attól!

Mielőtt belemennénk a további részletekbe, állapítsuk meg, hogy a nyugati terv konkrétan nem mondja ki, és ezáltal nem is részletezi a Szerb Községek Közösségének létrehozására vonatkozó kötelezettséget Koszovó részéről, erre csak némi utalást tesz, de semmiféle teendőt vagy határidőt nem állapít meg Koszovó számára.

A szerb elnök televíziós nyilatkozata, szembetűnő, hogy a háttérben ott áll az uniós zászló is (Forrás: Instagram)

NEM MELLÉKES KÜLSŐSÉG: A szerb elnök televíziós nyilatkozata, szembetűnő, hogy a háttérben ott áll az uniós zászló is (Forrás: Instagram)

Másrészt viszont nem mondja ki szó szerint, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovó függetlenségét, viszont az első kilenc pont úgy kezeli Koszovót, mintha az elismerés megtörténne, illetve már megtörtént volna. Vagyis nem hozták kellemetlen helyzetbe a szerb elnököt azzal, hogy alá kelljen írnia Koszovó függetlenségének elismerését, viszont “de facto” Koszovó függetlenségével találja magát szemben a szerb államfő, a szerb kormány és a szerb közvélemény a javaslat minden pontjában.

A dokumentum néhány mondatos preambuluma a béke megőrzésére vonatkozó kötelesség felemlegetésén túl azt tartalmazza, hogy a béke megőrzésének három alapvető feltétele van: a határok sérthetetlensége, a nemzeti kisebbségek védelme, valamint a területi integritás és a szuverenitás tiszteletben tartása.

A nyugati javaslat elfogadásával a szerbek tehát beleegyeznek, vagyis beleegyeznének abba, hogy Szerbia és Koszovó között határok lesznek, és nem adminisztratív vonalak, mint ahogy ezt szerb részről eddig szerették emlegetni.

A nemzeti kisebbségek védelmére történő utalás ugyanakkor azt jelenti, hogy Szerbiában az albánokat, Koszovóban pedig a szerbeket tekintik nemzeti kisebbségnek, ezt a békát a Koszovó északi területein élő szerbeknek kell lenyelniük, mert ők sohasem tekintették magukat nemzeti kisebbségnek, hanem Szerbiához való kötődésük alapján a többségi nemzet részének, miután a szerbiai alkotmány szerint Koszovó Szerbia része.

A harmadik, leginkább kruciális változást a területi integritás és szuverenitás tiszteletben tartására történő utalás hozza, miután Koszovónak lesznek határai, ezzel lesz területi integritása is, amelyet tiszteletben kell tartani, így viszont sérül az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata, amely kimondja Szerbia területi integritását a sérthetetlenségét. Efelett tehát lazán átléptek a javaslat készítői, vagy szebben fogalmazva “túlhaladottnak tekintették” az említett BT-határozatot.

A preambulum ezt követően “nagylelkűen megállapítja”, hogy a történelmi tények alapján eljárva, és a felek alapvető kérdésekben kifejtett eltérő nézeteinek előzetes megítélése nélkül, mint például a státusz kérdése, azzal a szándékkal állapodnak meg az érintettek az elfogadásra kerülő nyugati javaslatban, hogy megteremtsék a szükséges feltételeket az aláíró felek együttműködéséhez az érintett népek érdekében.

A maradék kilenc pont

Ezek után nem részletezzük, hanem csak ismertetjük a maradék kilenc pontot, mert az előbbi fejezetben elmondtuk a lényeget, ami ezt követően következik, az csak a “lényeg cifrázása”, valójában nem is egy jogi dokumentumba, hanem egy “non paperbe” ültetve.

l. pont

A felek kölcsönösen normális, jószomszédi kapcsolatokat alakítanak ki az egyenlő jogok alapján.

Mindkét fél kölcsönösen elismeri a vonatkozó dokumentumokat és nemzeti szimbólumokat, beleértve az útleveleket, okleveleket, rendszámtáblákat és vámbélyegzőket.

2. pont

Mindkét felet az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghatározott célok és elvek vezérlik, különös tekintettel az államok szuverén jogaira, függetlenségük, autonómiájuk és területi integritásuk tiszteletben tartására, az önrendelkezési jogra, valamint az emberi jogok védelmére és a diszkrimináció kerülésére.

3. pont

Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfelelően a felek egymás között minden vitát kizárólag békés úton rendeznek, és tartózkodnak a fenyegetődzéstől vagy az erőszak alkalmazásától.

4. pont

A felek abból indulnak ki, hogy egyikük sem képviselheti a másikat a nemzetközi szférában, illetve nem járhat el a nevében.

Szerbia nem fogja ellenezni Koszovó tagságát egyetlen nemzetközi szervezetben sem. (!)

5. pont

Mindkét fél támogatni fogja egymás törekvését, hogy az Európai Unió tagja legyen.

6. pont

Habár ez az alapmegállapodás fontos lépést jelent a normalizálás felé, mindkét fél új lendülettel folytatja az EU által vezetett párbeszéd folyamatát, amely jogilag kötelező erejű, átfogó megállapodáshoz vezet a kapcsolatok normalizálására. (!)

A felek megállapodnak abban, hogy a jövőben elmélyítik az együttműködést a gazdaság, a tudomány és a technológia, a közlekedés és az összekapcsolódás területén, az igazságügyi és rendészeti kapcsolatokban, a posta és távközlés, az egészségügy, a kultúra, a vallás, a sport, a környezetvédelem terén, illetve az eltűnt személyek esetében, és más területeken is konkrét megállapodások megkötésével.

7. pont

Mindkét fél szorgalmazza a konkrét megállapodások megvalósítását, az Európa Tanács vonatkozó eszközeivel összhangban és a meglévő európai tapasztalatok felhasználásával a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának és a Koszovóban történő szolgáltatásnyújtás lehetőségének biztosítása érdekében (!) meghatározott területeken, ideértve a szerbiai pénzügyi támogatás lehetőségét, valamint a szerb közösség és a koszovói kormány közötti közvetlen kommunikációs csatornákat.

A felek hivatalossá teszik a koszovói Szerb Ortodox Egyház státuszát, és a meglévő európai modelleknek megfelelően biztosítják a szerb vallási és kulturális örökség magas szintű védelmét.

8. pont

A felek állandó missziót létesítenek, amely az érintett kormányok székhelyén helyezkednek el.

A missziók telepítésével kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel külön foglalkozunk.

9. pont

Mindkét fél tudomásul vette az EU és más adományozók azon kötelezettségvállalását, hogy speciális pénzügyi támogatási csomagot hozzanak létre a felek közös projektjeihez a gazdaságfejlesztéssel, az összeköttetéssel, a zöld átállással kapcsolatban, illetve más kulcsfontosságú területeken.

A tizedik pontot már a bevezetőben kitárgyaltuk. A missziók telepítésével kapcsolatos utalás ebben a formában szerepel a terv nyolcadik pontjában, az nem a mi megjegyzésünk, a felkiáltójeleket viszont mi tettük ki.

BALK-megjegyzés

Ezeket a pontokat áttekintve aligha lehet kétséges, hogy a nyugati terv úgy beszél Koszovóról, mint valódi államról, amely 2008-ban ugyan önhatalmúlag kiáltotta ki függetlenségét, amit a Hágai Nemzetközi Bíróság 2010-ben hozott, igencsak ellentmondás ítéletével utólagosan szentesített.

A szerbek – maga a szerb elnök is – eléggé lesajnálóan nyilatkozgatnak az említett bírósági döntésről, ami persze nem csoda, de ez nem változtat azon, hogy a szerbek lábon lőtték magukat, amikor a nemzetközi bírósági állásfoglalást kérték.

Az sem kétséges, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság említett döntésében találta meg Vlagyimir Putyin orosz elnök az ürügyet az ukrajnai területek függetlenségének kikiáltásához, amelyet aztán a tavalyi népszavazási bohózattal annexióvá minősített át. A Krím-félsziget bekebelezése szimpla annexió volt.

visky andras kitelepites 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=ViskyAndr%C3%A1s%3AKitelep%C3%ADt%C3%A9s&t=pi

De térjünk vissza a szerb elnökhöz, akinek a tíz pontos nyugati terv, vagy éppen “non paper” nyilvánosságra kerülését követően már nem volt szüksége arra, hogy ismertesse annak pontjait, aki akarta, az már elolvashatta, Vučić így inkább csak magyarázatokat fűzött hozzá a szerb elnöki palotában tartott “sajtótájékoztatóján”.

Szerb elnöki megjegyzések

Aleksandar Vučić azzal kezdte mondandóját, hogy a fenti tervben nehéz olyasmit találni, ami a szerbeket lelkesedéssel töltené el.

A szerb elnök szerint a Szerbiát érintő jelenlegi helyzetet az a nyugtalanság idézte elő, hogy Európa “de facto” háborúban van, bármit is mondanak, és ezért politikai értelemben a Nyugat/Európa nem tolerál semmiféle “kilengést”. Ezért az Európai Unió azt szeretné, hogy a saját udvarában, és mivel a Nyugat-Balkán, tehát Szerbia területe is az ő udvara, az legyen, amit ő akar. (Mellékesen szólva maga a Nyugat-Balkán szókapcsolat is brüsszeli találmány, korábban ez a fogalom nem létezett.)

A legnagyobb problémát Szerbia számára – hiszik, vagy nem – az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása jelentette. Először is azért mert nem vezettünk be szankciókat Oroszország ellen, és így ott vagyunk mindenkinek a radarján

– jelentette ki a szerb államfő, aki szerint a “Kurti-rezsim” azért provokált incidenseket, hogy Szerbiát egy konfliktusba rángassa bele, hogy aztán felelősnek kiálthassa ki.

Kurti azért akar összecsapásokat, mert azt szeretné, hogy a NATO és Szerbia között konfliktus alakuljon ki, és ezzel elkerülje a Szerb Községek Közösségének megalakítására vonatkozó kötelezettségét

– magyarázta el a szerb elnök, hogy miként tekint a koszovói helyzetre, miután ott egyre gyakoribba válnak a szerbek elleni támadások, hétfőn is volt egy ilyen eset.

A nyugati tervvel kapcsolatban a szerb elnök azt mondta, hogy annak elkészítésébe nem vonták be Szerbiát, ki sem kérték a véleményét, a nyugati közvetítők a kész tervvel érkeztek Belgrádba, hogy ott csak elővezessék, miután az Európai Unió összes tagállama a decemberi 13-i külügyi tanácsülésen elfogadta, még azok is amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét, amivel a szerb elnök szerint a terv új keretek közé szorította a tárgyalásokat.

Nyugati fenyegetések

A fenti tervben jól láthatóan nem szerepelnek azok a következmények, amelyekkel a dokumentum elutasítása jár Szerbia esetében, erre szóban hívták fel a szerb elnök figyelmét.

A második mondatuk az volt, hogy Szerbiának el kell fogadnia ezt a tervet, viszont ha nem fogadja el, akkor először is Szerbia az európai integráció folyamatának leállításával fog szembesülni, második következményként előbb leállítják a Szerbiába irányuló befektetéseket, majd kivonják az összes ottani beruházást, harmadszor pedig minden, Szerbiával kapcsolatos politikai és gazdasági intézkedést megszakítanak

– mondta a szerb elnök, aki szerint ezt háromszor is elismételték neki.

Többször is az volt az érzésem, hogy otthagyom vagy kidobom őket, de nekem az a dolgom, hogy gondoskodjam az országról

– tette hozzá a szerb elnök, akit ily módon nem ragadhatnak el az indulatok, mert gondolnia kell a következményekre, amelyek között első helyen azt említette, hogy néhány héten belül megszüntetnék Szerbiával szemben a vízummentességet.

Szerinte neki tárgyalnia kell az európaiakkal és az albánokkal, hogy minél több területen kompromisszumos megállapodást köthessenek, bár – és ezt már csak mi jegyezzük meg – ez most nem kompromisszumra, hanem inkább ultimátumra hasonlít, és a jelek szerint Koszovó – ugyanúgy, mint 2008-ban – most is bármit tehet, mert ott van mögötte Sam bácsi, legfeljebb Biden is kap egy szobrot Pristinában.

De menjünk tovább!

Mi nem tudjuk megakadályozni, hogy Koszovó tagsághoz jusson egyes nemzetközi szervezetekben, mint például az Európa Tanács, és nem tudjuk megakadályozni, hogy belépjen a NATO-ba, amit a találkozón megemlítettek nekem, erre kicsit keményebb formában azt mondtam, hogy mi ezt nem tapsoljuk meg, de megakadályozni nem tudjuk

– közölte hétfő esti (január 23-i) üzenetében a szerb elnök, aki itt Noam Chomsky amerikai nyelvészt és filozófust idézte, miszerint “ma már nem létezik semmiféle racionális megközelítés a problémák megoldásához”, majd hozzátette, hogy hiába próbált bármit is mondani, az “értelem ideje lejárt”.

Nekik van egy agendájuk, az pedig Oroszország legyőzése, és ami ennek az agendának az útjába kerül, azt eltakarítják

– jelentette ki a szerb államfő, aki egyórás televíziós üzenetében sokszor elismételte, hogy Szerbia békét akar és kompromisszumokra törekszik, ezért mindenkivel tárgyalnia kell, bár nem hiszi, hogy a “Kurti-rezseimmel” lehetséges, de hozzátette, hogy erre nincs befolyásuk, mert nem a szerbek választják meg a koszovói vezetést.

Meg kell értenünk, hogy mi az ő álláspontjuk, még ha nem értünk is egyet valamivel, meg kell értenünk, hogy mi milyen erőt képviselünk mi, és hogy milyen erőt képviselnek ők

– mondta a szerb elnök aki közölte, hogy Szerbia esetében nem ő fog dönteni, hanem az illetékes állami szervek és esetleg az állampolgárok, ami magyarra fordítva népszavazást jelent – de amíg ez nem történik meg, addig megpróbálnak harcolni – bár az megjegyzendő, hogy nem egyformák az erőviszonyok.

Az erőviszonyok és realitásérzék

Vučić hétfői “televíziós szózatának” végén visszatért arra, hogy milyen következményekkel járhat a nyugati terv elutasítása, és miért nem söpörhetik le az asztalról a felkínált “non paper” szerű javaslatot, és ebben az esetben ritkán tapasztalt realitásérzékről tett tanúbizonyságot.

Kézzel festett farmerek

A nyugati tőkekivonással kapcsolatban arra figyelmeztette a kétkedőket, hogy annak nagyobb a valószínűsége, mint azt bárki gondolná, függetlenül attól, hogy a nyugati befektetők “profitot termelnek” Szerbiában.

Oroszországban nem valósítottak meg profitot? Aztán tizenöt napon belül mindenki otthagyta őket, mindenki, a nyugati cégek 99%-a otthagyta az Orosz Föderációt, mindössze tizenöt nap alatt

– jegyezte meg a szerb elnök, aki ezt követően feltette a “költői kérdést”, hogy vajon a németek hány embernek adnak munkát Szerbiában. Elnöki szavai szerint nyolcvanezernek, ami a következő év végéig százezerre emelkedhet, az éves kereskedelmi fogalom pedig most az elnöki adatok szerint 8,2 milliárd euró. Hozzátette, hogy az amerikaiak, a franciák és az olaszok összesen szintén ennyi embert alkalmaznak közvetve vagy közvetlenül.

Ebből fizetjük a béreket, a nyugdíjakat, a nyugdíjbiztosítási alapban pedig nincs pénz, ha nincsenek munkások, arról meg ne is beszéljek, hogy mit jelentene Szerbia számára az izoláció

– jelentette ki Vučić, aki úgy fogalmazott, hogy “görcsök között hozta meg a döntést” a pénteken elhangzottak kimondására, miután közölték vele, hogy “azt ki kell mondania”, amire ezáltal – ha hinni lehet a szerb elnöknek – tekinthetünk akár revolverezésként is a nyugati közvetítők részéről.

Szerbiának tárgyalnia kell, részt kell vennie a párbeszédben, Szerbiának folytatnia kell az európai utat, nem azért mert imádom a képmutatásukat az emberi jogok tiszteletben tartása terén, hanem azért, mert enélkül gazdasági és politikai értelemben is elvesznénk, én pedig ebben az esetben nem vállalnám, hogy elnöki pozícióból vezessem az országot

– mondta a szerb elnök, aki a szerb tervekről szólva úgy fogalmazott, hogy a továbbiakban még többet, és még erőteljesebben kell dolgozni például az igazságügyi és a tájékoztatási rendszer reformján. (Szó, ami szó, mindkettőre ráférne némi stoppolás, mint a foszladozó ruhák esetében.)

Szerbia népének pedig azt üzenem, hogy higgyen az ország vezetésében, mert semmit sem írtunk alá, semmit sem parafáltunk, csak szembesítettek bennünket a tényekkel, de nekünk is fairnek kell maradnunk, és törekednünk kell a kompromisszumos megoldások felkutatására, amennyire az lehetséges

– jelentette ki Vučić, aki úgy fogalmazott, hogy ha a “végső követelésekkel” szembesülnek, akkor arról a parlament és a nép fog dönteni, ami újabb utalás volt egy lehetséges népszavazásra, ez egyrészt jogos elvárás lehet a szerb társadalom részéről, de ugyanakkor szolgálhatja az időnyerést is.

A szerb elnök jelezte, hogy a következő napokban összehívja a parlamenti pártok képviselőit, és tájékoztatja őket arról, hogy miként folyt le a nyugati képviselőkkel tartott pénteki találkozó, amihez hozzátette, hogy nagyobb szerepet kíván biztosítani a parlamentnek, amit ebben az esetben fontosnak tart, de szeretné kikérni a szerb ortodox egyház és minden szerbiai vallási közösség véleményét, kérdés azonban, hogy erre lesz-e idő, vagyis a nyugati világ ad-e elegendő időt rá, tekintettel a jelenlegi geopolitikai helyzetre, és az időhúzásos szerb technikákra.

A szerb elnök televíziós beszéde előtt a kormány tagjaival egyeztetett a nyugati tervről (Forrás: Instagram)

A szerb elnök televíziós beszéde előtt a kormány tagjaival egyeztetett (Forrás: Instagram)

Vučić több alkalommal is társadalmi párbeszédet sürgetett, azonban még a jelenlegi nehéz körülmények közepette is nagyon visszatetsző módon becsmérelte az ellenzéket, ha nem is a tőle szokásos tirádák, hanem csak kiszólások által, ami arra utal, hogy a tolerancia terén még lenne mit elsajátítania.

Ha már a szerb elnök realitásérzékét emlegettük, akkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a “vučići időszámítás” a Szerbia elleni NATO-légicsapásokkal kezdődik, és mindaz nem létezik számára, ami előtte történt a szerb nacionalizmus és “szerb felsőbbrendűség” különböző megnyilvánulásai alkalmával már a volt Jugoszlávia idején, ami azonban leginkább Slobodan Milošević megjelenésével került a felszínre. Egy ilyen örökséggel – amelyben számára Milošević még mindig nem negatív figura – nagyon nehéz bármit is kezdeni – főleg ha az elhatárolódásra a mai napig nincs meg az igazi szándék, és nincs meg az intézményes fellépés sem, merthogy a kilencvenes évek gyilkosai ugyanúgy szabadon mászkálnak Szerbiában, mint ahogy egy generációval korábban tették a partinzánok és még a ki tudja milyen szerb fegyveres csoportok tagjai.

Minden filozófálgatásnak az a vége, hogy a mostani helyzet, amelybe Szerbia került, egy sok összetevős következmény, amelyben szerepet játszik az itt említett nehéz örökségen kívül az ukrajnai háború, az európai válságkezelések sorozatos csődje, de leginkább az az amerikai törekvés, hogy mindent legyűrjenek vagy eltakarítsanak, ami az útjukban áll a nyugati katonai, politikai és gazdasági célok megvalósítása előtt, amire számos példát tudnánk felhozni.

Véget értek tehát a “boldog vagy éppen boldogtalan békeévek”, Európa mindinkább sodródik egy olyan háborúba, amelyben ugyanolyan játékszer, mint Ukrajna, vagy mint a kvázi Nyugat-Balkánnak nevezett valami. Zárjuk ezt a hosszúra nyúlt ismertetőt azzal, hogy sértheti ugyan a szerbek igazságérzetét az a módszer, ahogy most rákényszerítik őket egy számukra elfogadhatatlan terv végrehajtására, ám az is bizonyos, hogy külső nyomás nélkül a “kompromisszumos megállapodás” megkötéséig soha nem jutnának el az érintett felek sem a történelmi előzmények, sem a különböző politikai olvasatok miatt, marad tehát az erő, amely kikényszeríthet valamilyen igazságos vagy igazságosnak vélt, netalán igazságtalan döntéseket, legyen ez a módszer bármilyen gusztustalan.

tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3

Horvátország

Kiverte a biztosítékot a horvát elnök újabb nyilatkozata, Moszkva ismét örülhet

Közzététel:

a megjelenés dátuma

A horvát elnök petrinyai nyilatkozata kiverte a biztosítékot (Forrás: Nova TV, Screenshot)
A horvát elnök petrinyai nyilatkozata kiverte a biztosítékot (Forrás: Nova TV, Screenshot)
?c=4784&m=1603755&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 5 perc

Zoran Milanović megint olyat mondott, ami a “politikai Nyugaton” kiverte a biztosítékot, és amit csak Moszkvában szeretnek hallani, Ukrajnában viszont egyáltalán nem. A horvát elnök legutóbbi, igencsak “zokibondos” kijelentése, miszerint “Koszovót a Nyugat elrabolta Szerbiától”, a “Krím félsziget pedig soha többé nem lesz Ukrajna része”, Milanović nyilatkozatainak újabb díszítő eleme, amely csak azokat dühíti, akik abból indulnak ki, hogy az élet, vagy a háború egy sakkjátszma, amelyben csak fehér és fekete figurák vannak. Ugyanakkor a nyughatatlan üzenetei már régen nem Koszovónak és Szerbiának, vagy Ukrajnának és Oroszországnak szólnak, hanem a horvát közvéleménynek, ezen nyilatkozatok által teszi ugyanis magát észrevehetővé, miután az elnöki felhatalmazások nem túl nagy mozgásteret biztosítanak számára.

Zoki Bond ismét akcióban

Az általunk gyakran Zoki Bondként emlegetett horvát elnök ismét akcióba lépett, vagy ahogy a cikk címében fogalmaztunk, megint kiverte a biztosítékot.

Milanović a korábban földrengés, a kilencvenes években pedig háború sújtotta Petrinyában (horvátul Petrinja) szónokolt a litvániai NATO-misszióba induló 3. horvát kontingens búcsúztatóján, és tette közkincsé, sőt a szájhagyomány által terjedő “horvát & világörökség részévé” a két inkriminált mondatot, illetve gondolatfoszlányt.

Ki annektálta Koszovót? A nemzetközi közösség és mi. Elvették Szerbiától (.) Ez nem is annexió, ez rablás, egy területrész elszakítása Szerbiától
A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot

A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot (Forrás: Nova TV)

– fogalmazott a horvát elnök, és hozzáette, hogy valójában nem a koszovói kérdéséről beszél, hanem arról a koncepcióról, amely szerint egyesek azt hiszik, joguk van mindenhez, ha az megfelel nekik, de ha más teszi, akkor az “bűncselekmény”.

Aligha lehet félreérteni a célzást, az bizonyára a “politikai Nyugat” vezető országának, a Egyesült Államoknak szólt, amelynek a koszovói megbízottjai éppen a napokban vetették papírra, illetve a számítógépek képernyőjére, hogy Koszovó “legközelebbi barátjának és szövetségesekének” tekintik magukat.

Koszovót elszakították Szerbiától, elismertük Koszovót, elismertük. Kiállok Koszovó mögött, kiállok. De amikor ez egyszer megtörtént annak az országnak az akarata ellenére, amelyhez Koszovó tartozott, az pedig Szerbia és Jugoszlávia, amely számunkra nem volt baráti ország, és az igazat szólva nem is érdekeltek bennünket, csak idő kérdése volt azonban, hogy Oroszország, vagy valamelyik harmadik állam nem teszi meg ugyanezt, és most ez történik

– jelentette ki a horvát elnök, aki úgy fogalmazott, hogy a horvátok nem gyűlölték annyira a szerbeket, mint amennyire “ezek ott fönt gyűlölik az oroszokat”.

Zoki Bond jövőlátásáról is tanúbizonyságot tett, mivel megjósolta, hogy “a Krím soha többé nem lesz Ukrajna” része, és Horvátországnak a humanitárius segélyek küldésén, valamint az orosz agresszió elítélésén túl nem kellene részt vennie ebben a konfliktusban.

Köztem és az oroszok között óriási árok/szakadék van, de látom, hogy mi történik, hogy a gyűlölet, és az őrült emóciók Európát és a Nyugatot olyan problémák elé állítják, amelyekkel képtelenek leszünk megküzdeni. Az oroszok szempontjából ez erkölcstelen, de amennyire erkölcstelen, ez esetükben annyira létfontosságú érdek is

– magyarázta a horvát elnök, hogy mekkora különbségek vannak közte és az oroszok között – és hogy szerinte mi az oroszok érdeke.

Akik a történelem jó oldalára “estek”

Horvátországban azzal reklámozzák az Argeta tyúkpástétomot, hogy a kenyér jó oldala (dobra strana kruha). Andrej Plenković horvát miniszterelnök mostanában azt kezdte hirdetni magáról, hogy ő pedig “a történelem jó oldala”, amiből következik, hogy akik nem úgy gondolják, mint ő, azokat szépen felcímkézik.

Ebben az olvasatban az élet, a politika és a háború valóban olyan mint egy sakkjátszma, amelyen a fehér oldalon álló huszárok Argeta tyúkpástétommal kent kenyeret esznek, a rossz oldalon állók pedig az ukrajnai sárban dagonyáznak.

Nem az a fontos, hogy én mit gondolok, hanem az, hogy mit gondolnak azok, akik bizalmat szavaztak neki (Milanovićnak). Amennyire én tudom, Koszovó független ország, amelyet Horvátország elismert mintegy 15 évvel ezelőtt, azt hiszem, hogy ez a HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) kormányzásának idején történt

– mondta Plenki (Plenx), aki ezáltal némileg fényezte a horvát kormánypártot, majd megjegyezte, hogy az elnöki álláspont nem esik egybe a horvát külpolitika törekvéseivel, de egyúttal azt is megmutatta, hogy melyik oldalon osztják a pástétomos kenyeret.

A politikai körvélemény normális reakciója annak az álláspontoknak a lehető legkemény elítélése lenne, amelyek közvetlen kárt okoznak a horvát külpolitika pozícióinak. Nem lehetsz egyszerre itt is, meg ott is: hanem szolidaritást vállalsz az áldozattal, és elítéled a agresszort

– jelentette ki a horvát miniszterelnök, kijelölve a jó oldal helyét a sakktáblán.

A Horvát Demokratikus Közösség is reagált Zoki Bond nyilatkozatára, és megjegyezte, hogy “amikor Putyin védelméről van szó, akkor Milanovićnak nem okoz gondot, hogy szégyent hozzon magára, és vitába szálljon a szövetségeseivel”.

A HDZ közleménye szerint ebben a “kicsik” továbbra is szó nélkül követik őt. A “kicsik” szó minden bizonnyal a “káriesz kicsinyeire” történő utalás.

A “káriesz egyik kicsinye” is elítélte a horvát elnököt

A horvát miniszterelnök két héttel ezelőtt még úgy nyilatkozott, hogy a Most (Híd) képviselőjét, Nikola Grmoját és a hozzá hasonlókat, mondjuk Peđa Grbin szociáldemokrata vezetőt, akit a HDZ közleménye néven is nevez, a kormányban csak a “káriesz kicsinyeiként” emlegetik.

Plenković akkor Grbint is és Grmoját is szinte egy kalap alá vette Milanović államfővel, akivel együtt ők sem állnak a történelem jó oldalán.

A jelek szerint azonban Grmoja az uzsonnaszünetig javítani akart a bizonyítványán, ezért ő is elítélte a horvát elnököt.

Gyújtó hangú nyilatkozataival bizonyos módon beleavatkozik ebbe a konfliktusba, amelyben az Orosz Föderáció a kijelentéseit saját propagandacéljaira használja fel. Indítsa (reset) újra magát!
Nikola Grmoja is elítélte, hogy a horvát elnök kiverte a biztosítékot

Nikola Grmoja, a káriesz egyik kicsinye (Forrás: Nova TV, screenshot)

– üzente a “történelem jó oldala felé kacsingatva” Zoki Bondnak a most éppen ellenzéki Grmoja.

Miután a horvát elnök részéről nem ez volt az első alkalom, hogy a nyilatkozata kiverete a biztosítékot, ezért a horvát Szociáldemokrata Párt álláspontja már korábbról ismert.

Peđa Grbin, a legnagyobb horvát ellenzéki párt vezetője, aki szintén a “káriesz társaság tagja”, tíz nappal ezelőtt (január 22-án) úgy írta le Milanović Ukrajna iránti politikáját, hogy az államfő szerint Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a megtámadott fél.

Ehhez hozzátette, hogy a szociáldemokraták vezetőjeként semmi okát sem látják annak, hogy miért ne támogatnák Milanovićot a horvát elnöki poszt újbóli megszerzésében.

A legújabb közvéleménykutatásokból arra lehet következtetni, hogy Milanović taktikája bevált, a nevét sokszor emlegetik a történelem rossz és jó oldalán, és ami még ennél is fontosabb, gyakran kezdődnek vele a horvát televíziók híradói.

A zágrábi Nova Televízió egy héttel ezelőtt tette közzé a “cro-barométer” néven ismert közvéleménykutatását, amely szerint – nyilván a gyakori szereplésnek is köszönhetően -, a horvát elnök igencsak jó pozíciókból mehetne neki a következő elnökválasztásnak, ha azokat most tartanák, a pozitív kedveltségi listát ugyanis vezeti, a legkevésbé szimpatikus öt politikus közé pedig be sem került.

Kit szeretnek a horvátok és kit nem?

Alább látható a zágrábi Nova TV által készített “cro-barométer”, a felső sorban az öt leginkább kedvelt politikus látható, ezen Zoki Bond az első helyet foglalja el.

Az alsó sorban látható az öt legkevésbé kedvelt horvátországi politikus, megjegyzendő, hogy ezen a listán az első helyet Milorad Pupovac, a horvátországi szerbek vezetője foglalja el, messze leszakadva tőle a “horvát mezőny”, amelyben Milanović nem szerepel, sem dobogós, sem listás nem lett.

Kiverte a biztosítékot, a horvát elnök és a többiek

i.trackmytarget
Az olvasás folytatása

Szerbia

Szerbia a 100. hely alá esett a korrupciós listán a Transparency Internationalnál

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Nemcsak Amerikáról szól a Transparency International legújabb jelentése
Nemcsak Amerikáról szól a Transparency International legújabb jelentése (Forrás: Transparency International)
Kézzel festett farmerek
Olvasási idő: 4 perc

A Transparency International legújabb indexe alapján Szerbia az elérhető 100 pontból mindössze 36-ot kapott, és ezzel visszaesett a századik hely alá a korrupció ellenes listán. Korábban a szerb kormány legalább a deklarációk szintjén küzdött a korrupció ellen, ma már ez sem jellemző, miután az országnak “fontosabb” prioritásai vannak. Szerbiánál még a “rivális” Koszovónak is jobb eredményekkel dicsekedhet. A Transparency International 180 országot rangsorol a közszektorban tapasztalható korrupció alapján, Magyarország ezen a téren a 77. helyre csúszott vissza, egészen a nyugat-balkáni országok szintjére.

A megállíthatatlan korrupció

A Transparency International megállapítása szerint a 2022-es korrupciós index (CPI) azt mutatja, hogy a legtöbb ország nem képes megállítani a korrupciót.

A globális átlag több mint egy évtizede változatlan, mindössze 43 pont, az elérhető 100-ból.

A Transparency International szerint a három legjobban és a három legrosszabbul teljesítő nyugati és uniós ország

A Transparency International szerint a három legjobban és a három legrosszabbul teljesítő nyugati és uniós ország (Forrás: Transparency International)

Az országok több mint kétharmada 50 alatti pontszámot szerzett 2022-ben, miközben 26 ország az eddigi legalacsonyabb pontszámot produkálta korábbi teljesítményéhez képest.

A kimutatás szerint minden eddigi erőfeszítés ellenére – ha egyáltalán volt ilyen – 155 ország nem ért el jelentős előrelépést a korrupció elleni küzdelemben 2012 óta, vagy éppenséggel visszaesett ezen a téren.

A jelentás felhívja a figyelmet arra, hogy a korrupció aláássa az emberek védelmére irányuló törekvéseket, rontja a közbizalmat, ami egyre nehezebben kezelhető biztonsági fenyegetéseket vált ki.

A Transparency International megállapítja, hogy az utóbbi 15 évben egyre több a háború, vagyis visszaszorulóban van a béke a világban, aminek egyik fő oka éppen a korrupció, amit csak fokoz a békétlenség terjedése.

Magyarország nyugat-balkáni szinten teljesített

A BALK szempontjából különösen érdekes, hogy miként fest a Nyugat-, és a balkáni térséghez képest viszonyítva milyen értékelést kapott Magyarország.

A Nyugat-Balkán legnagyobb országa Szerbia, amely az előző évhez képest két pontot veszített, és a maga 36 pontjával a 101. helyen vert sátrat az Albániát, Ecuadort, Kazahsztánt, Panamát, Perut, Sri Lankát, Thaiföldet és Törökországot magában foglaló táborban.

Két ponttal kevesebbet szerzett Bosznia-Hercegovina, amely ötödmagával a 110. helyre pozícionálta magát, megjegyzendő viszont, hogy Koszovó a maga 41 pontjával a 84. helyen áll, így megelőzte Szerbiát, nem is beszélve Bosznia-Hercegovináról.

Magyarország csak egy ponttal szerzett többet, ezzel további hat országgal holtversenyben a 77. helyre futott be, vagyis a Transparency International szerint Burkina Faso, Kuwait, a Salamon-szigetek, Timor-Leste, a feltörekvő Vietnám, valamint Trinidad és Tobago szintjén van.

Az itt felsorolt országoknál jobban teljesített Montenegró is, amely 45 pontot szerzett, ami a 65. hely megszerzésére volt elegendő, Észak-Macedónia ugyanakkor a 40 ponttal zárta a 2022-es éve, ezzel a 85. helyre küzdötte fel magát.

Az eredmények arra utalnak, hogy Magyarország a középmezőnyben van, ami viszont egyáltalán nem hízelgő, hogy 2010-hez képest több, mint húsz helyet csúszott vissza, és ezzel a leggyöngébb uniós országként a nyugat-balkáni országok szintjén van.

Az említett 2010-es esztendőben Magyarország az uniós országok közül megelőzte Csehországot, Szlovákiát, Lettországot, Olaszországot, a 2013-ban taggá váló Horvátországot, Romániát, Bulgáriát és Görögországot. Ezek az országok ma mind Magyarország előtt találhatók.

Teljesen irreleváns, hogy ki szereti, és ki nem szereti a Transparency Internationalt, ezek olyan számok, amelyek alapján a térség életét erősen befolyásoló politikai és gazdasági döntések születnek.

Szerbia most másra koncentrál

Szerbia sem dicsekedhet, miután az utóbbi 11 évben, vagyis a Szerb Haladó Párt kormányra kerülése óta, most teljesített a legrosszabbul, és ezzel a százas vonal alá csúszott.

A Transparency International szerbiai irodája szerint ez a visszaesés várható volt az évtizedes stagnálás után a korrupcióellenes törvények és szabályok nyílt megsértését követően.

Nemanja Nenadić, a Transparentnost Srbija (TS) programigazgatója belgrádi sajtótájékoztatóján megállapította, hogy Szerbia akkor is stagnált ennek a mutatónak a tekintetében, amikor a korrupció elleni küzdelmet az ország egyik legfontosabb prioritásának nyilvánították.

Ma viszont mondhatjuk, hogy a korrupció elleni küzdelem még deklaratív szinten sem élvez prioritást. Szerbiának négy éve stratégiája sincs a korrupció ellen, és a kormány új programjába sem került bele

– jelentette ki Nenadić, aki szerint a mostani eredmények arra engednek következtetni, hogy Szerbia az elkövetkező időszakban még nehezebben találhat kifogásokat az igazságszolgáltatás reformjának halogatására és az ügyészség függetlenségének megteremtésének elodázására.

Nenadić a közpénzek kezelésével kapcsolatban is jogelleneségekre hívta fel a figyelmet, megállapította ugyanis, hogy Szerbiában a “legértékesebb”, államilag finanszírozott beruházásokat közvetlen szerződésekkel, nem pedig közbeszerzésekkel ítélik oda, és ez a gyakorlat “kétségtelenül hiteltelené teszi” a korrupcióellenes szabályok alkalmazására vonatkozó nyilatkozatokat.

A baráti sajtó számára ez a hír nem létezik

Itt jegyzendő meg, hogy a szerbiai baráti sajtó számára ez a hír nem létezik, legalábbis a cikk keletkezésig egyetlen egyetlen beszámolót sem találtunk ezzel kapcsolatban, még negatív összefüggésben sem, ami természetesen nem zárja ki, hogy esetleg eldugva valahol megjelent néhány tudósítás, vagy eset később lesajnálásra kerül a Transparency International.

Ugyanakkor viszont a szerbiai ellenzéki térfélén focizó sajtó egyre gyakran hasonlítja Magyarországot Szerbiához, vagy éppen fordítva, így nem meglepő, hogy a Danas napilap hírpostálján azzal a címmel jelent meg a Transparency International jelentését taglaló cikk, hogy “Magyarországot az EU legkorruptabb országának tartják”.

A Danas ehhez a boszniai Vijesti.ba hírportált hívta segítségül, amely viszont azt jegyezte meg, hogy Horvátország öt pontot javított a maga mutatóján, miközben Bosznia-Hercegovinánál az európai kontinensen a korrupció tekintetében már csak a 116. Ukrajna és a 137. Oroszország rosszabb.

A teljes lista

Az alábbiakban közöljük a Transparency International 2002-es évre vonatkozó teljes listáját, hogy “némileg” alátámasszuk a cikkben megfogalmazott állításokat.

A Transparency International listájának első fele
A Transparency International listájának második fele

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Koszovó

Az amerikaiak nem akarják, hogy a koszovói szerbek a boszniai példát másolják le

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Derek Chollet, amerikai külpolitikai tanácsadó a szerb sajtónak nyilatkozik a koszovói szerbekről
Derek Chollet, amerikai külpolitikai tanácsadó a szerb sajtónak nyilatkozik a koszovói helyzetről, miközben Christopher Hill, az Egyesült Államok szerbiai nagykövete a telefonjával van elfoglalva (Forrás: Twitter, Derek Chollett)
?c=5941&m=425294&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 8 perc

A belgrádi kormány támogatását élvező koszovói szerbek és a szerbiai vezetés legfőbb követelése a Szerb Községek Közösségének (Zajednica sprskih opština, ZSO) létrehozása Koszovóban, amelyet a mostanában sokat emlegetett, 2013-ben aláírt Brüsszeli szerződés alapján kellene “összeeszkábálni”. A jelenlegi koszovói (albán) vezetés a kezdeti teljes elutasítástól a különböző kibúvók kereséséig mindent megtesz azért, hogy ezt a “szerb szervezetet” ne kelljen létrehozni, mert attól tart, hogy az leginkább a boszniai Szerb Köztársaságra hasonlítana. A Koszovó és Szerbia közötti tárgyalások két amerikai megfigyelője/karmestere most arra tett kísérletet, hogy a koszovói szerbeket nyugtassa meg, de szerbül megjelent, közösen jegyzett cikkükben mégsem nekik, hanem inkább a pristinai kormánynak üzentek, annak megnyugtatására törekedtek.

Legyen, de ne olyan, mint Boszniában!

Az amerikaiak úgy gondolják, hogy a nemzetközi szerződésben vállaltakat be kell tartani, ezért támogatják a “szerb többségű közösségek társulását”, a részletekben megbúvó ördögöt azonban messze el kellene űzni ahhoz, hogy valami is legyen a korábban Koszovó által is elfogadott egyezmény(ek) valóra váltásából, mert a Szerb Községek Közösségén mindenki mást ért, és jó sokáig el lehet még szórakozni azzal, hogy milyen elvek vezessenek a megalakulásához.

Az amerikaiak például nem szeretnék, hogy a koszovói szerbek társulása olyan legyen, mint a boszniai szerbek által létrehozott boszniai Szerb Köztársaság, amivel, nem mellékesen szólva, csak a pristinai mantrát ismétlik el.

Washington ezzel a koszovói (albán) vezetést kívánja megnyugtatni, ugyanakkor azt is elárulta, hogy a “nagy levesen túl”, vagyis az Atlanti-óceán túlsó partján sem gyúlnak örömtüzek a boszniai Szerb Köztársaság működése, netalán léte kapcsán. Pedig amerikai bábáskodás közepette született meg, ami által Washington is elfogadta annak a népírtásnak az eredményét, amely alapján a boszniai állam létrejött.

5 + 1 találkozó a titokzatos tervről

5 + 1 találkozó a koszovói szerbekkel kapcsolatban kidolgozott nyugati tervről (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A koszovói Szerb Községek Közösségének létesítéséről Derek Chollet amerikai külügyminisztériumi tanácsadó és Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja autorizált szöveget közölt a KosSev hírportálon, amely az (észak-)koszovói szerbek politikai tájékozódását segíti.

A portál működését egy civil szervezeten keresztül a pristinai amerikai és brit nagykövetség támogatja, de a finanszírozásban részt vesz a külföldi amerikai befolyás növelésére 1983-ban létrehozott National Endowment for Democracy (NED), a Nyílt Társadalom koszovói “lerakata”, a Dán Menekültügyi Tanács (DRC), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ koszovói missziója, valamint a szintén amerikai finanszírozású belgrádi Balkan Trust for Democracy.

Ebből kifolyólag teljesen érthető, hogy a derék Derek és a még derékabb Gabriel miért éppen ezt a csatornát választotta a koszovói szerbekhez, és természetesen általuk a Szerbiához intézett üzenet közzétételére.

Itt az idő, most vagy soha!

Chollet és Escobar írása már a címében azt az üzenetet tartalmazza, hogy eljött az idő a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szervezetének a megalakítására. Ebből arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak támogatják, hogy a koszovói szerbek “valamilyen” fedőszervezetet hozzanak létre, de nem éppen olyat, amilyet ők szeretnének.

A szöveg azzal indít, hogy “az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió ismét hangsúlyozta a Nyugat-Balkán integrációját a transzatlanti családba”. Ennek nyomán 2022 februárjában Biden elnök és Scholz kancellár – az utóbbi netalán az EU képviseletében? – megerősítette készségét és eltökéltségét “a Nyugat-Balkán integrációs folyamtának befejezésére… annak érdekében, hogy végre létrejöjjön az egységes, szabad és békés Európa”.

Ezt a mondatot is lehetne éppenséggel vesézni, de ennek a “szabadságát” meghagyjuk azoknak, akik erre nagyobb indíttatást éreznek, egyébként sem a Chollet-Escobar szöveg kritikai kiadását tervezzük.

A Nyugat-Balkánon a legfontosabb céljaink között szerepel, hogy segítséget nyújtsunk a Szerbia és Koszovó közötti egészséges, békés és fenntartható kapcsolat feltételeinek megteremtéséhez

– jelölte ki az amerikai célokat a két közvetítő, utalva arra, hogy nemrég Franciaország, Németország, Olaszország és az EU képviselőivel közösen annak érdekében jártak Belgrádban és Pristinában, hogy mindkét felet az EU-javaslatának (francia-német terv) és a két ország kapcsolatainak normalizálására, az európai integráció terén történő határozott előre lépésre, valamint a válság és a konfrontáció ciklusának megszüntetésére bátorítsák.

Meg kell jegyezni, hogy ez a bátorítás olyannyira jól sikerült, hogy a szerb elnök két napig “mosott halott” ábrázattal járkált le-föl, Albin Kurti koszovói miniszterelnök pedig azóta is azt a békát böfögi fel, amit akkor próbáltak lenyomni a torkán. Ennek ellenére a két amerikai képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a “történelmi pillanatot” mindkét félnek ki kellene használnia.

Az egyik legfontosabb feladat továbbra is a szerb többségű települések társulásáról/közösségéről (A/ZSO) szóló megállapodás végrehajtása. Sok vita folyt erről, és itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat, hogy ez mit jelent, és mit nem

– írta a két amerikai politikus, amiből máris jól látszik, hogy ennek a közösségek a létrehozásával az amerikaiak azt akarják, amit a koszovói albánok nem akarnak, és nem úgy akarják, ahogy azt a szerbek akarják. Lesz itt még mit lapátolni, hogy eltakarítsák az útról a szerb társulás, asszociáció & akármi létrehozása előtt tornyosuló akadályokat!

A pozíciók tisztázása

A két amerikai közvetítő közös cikkének későbbi részében a mihez tartás végett “helyre is teszi” a koszovói albánokat, megállapítva, hogy az Egyesült Államok, mint a Koszovót a “világon leginkább támogató ország”, elkötelezte magát amellett, hogy segítséget nyújt Koszovó népének annak biztosítása érdekében, hogy alkotmányos és jogi struktúráját senki sem áshassa alá.

Az amerikaiak a fenti mondattal maguk jelölték ki saját szerepüket és pozíciójukat a koszovói rendezésben és általában, miközben az volt a céljuk, hogy megnyugtassák a szerbeket, vagyis inkább a megfogalmazásuk szerint az egy nemzetiségű közösség létrehozása ellen ágáló koszovói (albán) vezetést, hogy nem lesz szükség a koszovói alkotmány módosítására a szerb fedőszervezet megteremtéséhez.

Az EU támogatásával folytatott párbeszéden belül Koszovó elutasíthatja a jogi struktúráját veszélyeztető lehetőségeket, de nem tagadhatja meg kötelezettségeinek teljesítését

– állapították meg az amerikaiak az EU különleges képviselőjére (nyilván Miroslav Lajčákra) utalva, aki szerint tizennégy hasonló megállapodás létezik az Európai Unión belül – ezek egyike sem sérti a hatékony kormányzás európai rendszerét.

A szerbek szerint ugyanakkor nincs szükség arra, hogy újfent tisztázzák a koszovói Szerb Községek Közösségének hatásköreit, mivel 2015-ben ezt már egyszer megtették, és ahhoz képest minden beavatkozás, érthető nyelvre lefordítva, csak “kozmetikázás lenne”.

Itt utalnánk vissza arra, hogy Aleksandar (akkor még szerb miniszterelnök) és Isa Mustafa (akkor éppen koszovói kormányfő) 2015. augusztus 27-én Federica Mogherini volt uniós és biztonságpolitikai főképviselő közvetítésével 22 pontos megállapodást kötött a Szerb Községek Közösségének létrehozásáról, ennek a pontos szövege a mai napig érvényben van, és elérhető az interneten.

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban (Forrás: Twitter)

A szerb elnök továbbra is ragaszkodik ennek a megállapodásnak a végrehajtásához, amelynek negyedik pontja határozza meg azt a tizenkét célt, amelyet a szerb “önkormányzati” testületnek szolgálnia kell, ezek között első helyen említik a helyi demokrácia erősítését, amin nyilván mindenki azt ért, amit akar.

Sarkalatos pontoknak számíthat, hogy Szerb Községek Közösségének saját közgyűlése, és a közgyűlés által választott elnöke lenne – ami mindenképpen eltérés a boszniai Szerb Köztársaságban alkalmazott közvetlen elnökválasztás képest -, és sokkal jobban szavatolja a hatalom centralizálását.

A 2015-ös szerb-koszovói albán megállapodás alapján a szövetség/közösség képviseli a koszovói szerb közösség érdekeit a központi hatóságokkal fenntartott kapcsolatokban, amelyekkel a kölcsönös együttműködés és információcsere alapján működik együtt, és joga lesz arra, hogy képviselőket nevezzen ki a központi szervek illetékes hatóságaiba, valamint arra is, hogy hozzáférjen a központi hatóságoktól származó információkhoz a koszovói törvényekkel összhangban.

A 2015-ös megállapodás ez említetteken kívül is nagyfokú autonómiát biztosítana a koszovói szerbeknek, és nagymértékben kivonná őket a központi kormányzat fennhatósága alól.

Amit viszont belgrádi vezetés és a koszovói szerbek sem szeretnek teli szájjal kommunikálni, az nem más, mint hogy a Szerb Községek Közösségének létrehozásával a koszovói szerb közösség alávetné magát a koszovói törvényeknek, ami által elfogadná Koszovó alkotmányos és törvényes rendjét, vagyis áttételesen ugyan, de a szerbek elismernék Koszovó államiságát.

A szerbeket mostanában leginkább az a bejelentés dühítette fel, miszerint a Friedrich Ebert Alapítvány és az Európai Békeintézet (European Institute of Peace, EIP) máris kidolgozta és közzétette a koszovói szerbek fedőszervezetének a statútumát, amire nagyon élésesen reagáltak Belgrádban.

Vučić elnök mellett Ivica Dačić, szerb külügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy a Szerb Községek Közösségét a már aláírt megállapodások alapján kell létrehozni, és nem lehete egy civilszervezet ezt egy történetesen német alapítványra bízni, amely a megalapításra vár szervezetet már az indulásnál egy NGO szintjére degradálná, bár azt a “mini-Vučić” szerepében tetszelgő Miloš Vučević szerb védelmi miniszter is beismerte, hogy a Szerb Községek Közösségét nem a szerbiai, hanem a koszovói törvények alapján kell létrehozni.

Ebből egyenesen következik, amire már fent utaltunk, hogy szerb részről bizonyos mértékben el kellene ismerni a koszovói államiságot ahhoz ahhoz, hogy létrejöhessen a koszovói Szerb Községek Közössége.

Az amerikai elképzelés

Az amerikaiak nem nyilatkoztak arról, hogy támogatják a német Stiftung és az EIP elképzeléseit, a két tengerentúli “közvetítő” cikkében úgy fogalmazott, hogy “általánosságban” egy olyan struktúrát képzelnek el a többségi szerb lakossággal rendelkező települések számára, amely koordinálja az oktatással, az egészségüggyel, a város- és vidéktervezéssel, valamint a helyi gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket.

A most közzétett amerikai állásfoglalás szerint ez lenne a módja annak, hogy javuljanak az emberek mindennapi életfeltételei, létrejöjjön a szerbek és a központi kormányzat közötti bizalom, biztosításra kerüljön a jobb összeköttetés az északi szerb területek és az ország többi része között, és megteremtődjön az a mechanizmus, amely lehetővé teszi a szerbek részvételét Koszovó mindennapi életében.

?c=28513&m=1380644&a=438898&r=&t=html
Ugyanilyen fontos, hogy az A/ZSO-ról szóló megállapodás végrehajtása egy eddig nem teljesített, jogilag kötelező erejű nemzetközi kötelezettség, amely Koszovó, Szerbia és az EU fellépését igényli, az Egyesült Államok pedig továbbra is elkötelezett az EU támogatásával folytatott párbeszéd mellett

– szögezték le az Amerikát képviselők a nyugati, főleg amerikai finanszírozású koszovói szerb portálon, ahol azonban megjegyezték azt is, hogy a Szerb Községek Közössége nem áshatja alá Koszovó alkotmányát, és nem veszélyezteti Koszovó szuverenitását, függetlenségét vagy demokratikus intézményeit.

Kifejezetten ellenzünk minden olyan entitás létrehozását, amely a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságra hasonlítana

– szögezték le az amerikai “megfigyelők & képviselők”, amivel nem csak a koszovói szerbeknek, hanem boszniai nemzettársaiknak és a belgrádi vezetésnek is megüzenték, hogy mit gondolnak a Szerb Köztársaságról, és leszögezték, hogy a koszovói kormány végrehajtó és törvényhozó hatalma mellett nem lesz új “kormányzati szint”, vagyis hogy a koszovói Szerb Községek Közössége nem tölthet be olyan szerepet, mint a boszniai szerbek esetében a Szerb Köztársaság.

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurtival

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel (Forrás: Twitter, Albin Kurti)

Az amerikai elképzelések szerint az új “közösség” nyitva áll, illetve nyitva fog állni minden etnikai csoport előtt, amivel elhárulna a koszovói alkotmánybíróság fő aggálya, amely sürgette az etnikai egyoldalúság/egyszínűség “kiküszöbölését”. Ez nem egyértelműen amerikai elképzelés, hanem Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök vesszőparipája, de azért megállapítható, hogy a pristinai & amerikai álláspont itt tökéletesen egybeesik, bár azt nehéz lenne kideríteni, hogy melyik volt előbb.

Mindezek alapján az amerikai & koszovói albán álláspont szerint a koszovói Szerb Községek Közössége csak nevében lenne szerb, ami azonban aligha állja majd ki a realitás próbáját, inkább olyan “fából vaskarika”, amelyet aligha fogad el a koszovói szerb közösség és az “egész galaxisban élő szerb világ”, úgy cakompakk.

Koszovó legközelebbi barátjaként és szövetségeseként úgy gondoljuk, hogy Koszovó, amely a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szövetségének/közösségének létrehozásán dolgozik, ezáltal egy kritikus fontosságú elemet teljesít, amire Koszovónak szüksége van ahhoz, hogy szuverén, többnemzetiségű és független országként teljes jogokkal rendelkező, az euro-atlanti struktúrákba integrált országot építsen

– fűzte még hozzá a két amerikai közvetítő/megfigyelő, netalán karmester, a Kossev portálon megjelent cikkében, amelyben fogadalmat tett arra, hogy készek támogatni Koszovót ennek a kötelezettségnek a teljesítésében, és ebben a törekvésében “mindvégig mellette lesz”. Amiből a cikk vége felé már kezdett olyan kép kialakulni, hogy a koszovói (albán) vezetés jobban akarja a koszovói Szerb Községek létrehozását, mint maguk a szerbek.

A derék Derek és a derék Gabriel legvégül megállapítja, hogy Koszovóra és Szerbiára “fényes jövő vár” egy olyan Európában, amely valóban „egységes, szabad és békés”, így hát a koszovói albán és szerb fiataloknak ezentúl nem kell elhagyniuk a szülőföldjüket, és “nem kell külföldön keresniük a lehetőségeket”, mint ahogy azt mostanában teszik.

Chollet és Escobar azzal zárta a cikket, hogy “ez az a pillanat, amelyet együtt kell megragadni”.

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: