AZ UNIÓS NEM UTÁN: Bosznia-Hercegovina komoly támogatásra számíthat a NATO-tól a közeljövőben

Az Európai Unió bővítési politikájának boszniai elakadásával szemben a NATO egyre komolyabban támogatja Bosznia- Hercegovina tagságát. Amíg az ukrajnai háború megnyitott a kaput a svéd és finn csatlakozás előtt, a nyugat-balkáni régió puskaporos hordójának számító Boszniában kérdésessé vált az EUFOR Altea nemzetközi katonai misszió jövője. A helyzet megoldása érdekében Boris Johnson Nagy- Britannia miniszterelnöke jelezte, hogy készek újra katonai szakértőket küldeni Bosznia- Hercegovinába.

Ígéret van bőven

Bosznia- Hercegovina a “partnerség a békéért” formáció tagjaként szoros együttműködést folytat a NATO-val már az ezredforduló óta. A boszniai fegyveres erő fejlesztése évek óta a várva várt csatlakozás jegyében telik, annak ellenére, hogy az összlakosság körében kevesebb, mint 60% támogatja a katonai tömbhöz való csatlakozást, miközben a boszniai szerbek döntő többsége kifejezetten elutasítja azt.

A madridi csúcstalálkozón a NATO-tagállamok a nyugat-balkáni régió, azon belül Bosznia- Hercegovina stabilitásának megőrzése érdekében arról határoztak, hogy a komoly belpolitikai feszültségekkel küzdő állam a korábbi időszaknál nagyobb arányú támogatást kap.

Bosznia- Hercegovina NATO-orientációjának agilis támogatása miatt tavaly nyáron kis híján bizalmatlansági indítvánnyal elmozdított Sifet Podžić (bosnyák nemzetiségű) védelmi miniszter a tagállamok vezetőivel folytatott egyeztetése kapcsán elmondta, hogy a megbeszélésen tényként kezelték annak a lehetőségét, hogy az orosz fél a NATO Ukrajnának nyújtott támogatása miatt megvétózza az ENSZ Biztonsági Tanácsában 2022. novemberében az EUFOR Althea misszió mandátumának meghosszabbítását. Így megakadályozza Bosznia- Hercegovinában a nemzetközi katonai misszió működését.

Podžić szerint ennek a helyzetnek a megoldása érdekében a NATO tagállamok több lehetséges válaszlépés megtételére készülnek fel. Ezeket a boszniai védelmi miniszter nem részletezte, mindössze annyit közölt, hogy ezek a lépések “adekvát” jellegűek, vagyis alkalmasnak mutatkoznak a béke és stabilitás biztosítására Bosznia- Hercegovinában.

Podžić sejtelmesen annyit fűzött hozzá, hogy a Daytoni Egyezményt aláíró államok a dokumentum A/1. pontjában vállalták, hogy “biztosítják a békét és stabilitást Bosznia- Hercegovinában.” Így elképzelhető, hogy Bosznia esetében folytatódik az elmúlt huszonöt évben megszokott “daytoni jogértelmezési varázslás”, így az egyezmény ezen pontjára hivatkozva az azt aláíró államok ENSZ BT felhatalmazás nélkül küldhetnek katonai missziót Bosznia- Hercegovinába. Persze, várjuk meg mit lép a Kreml novemberben az ENSZ BT ülésen, és mik lesznek ehhez kötődően azok az “adekvát lépések”.

Nagy- Britannia visszatér

A madridi NATO csúcson a boszniai helyzethez kapcsolódóan Boris Johnson nyilvánult meg a leghatározottabban a NATO jelentős katonai erővel bíró tagállamainak vezetői közül.

Nagy- Britannia az Ottomán uralom visszaszorítása óta komolya felelősséget vállal a balkáni államok útjának egyengetése terén. Az elmúlt kétszáz évben így válhatott a nyugat-balkáni régió a török, brit és orosz érdekek ütközőzónájává. A 2021-ben folyamatosan mélyülő boszniai belpolitikai válság rendezése érdekében a brit fél egymást követő magas szintű látogatásokkal, Bosznia helyzetével foglalkozó parlamenti szakbizottság felállításával és sir Stuart Peach tábornok személyében nyugat-balkáni különmegbízott kinevezésével igyekezett békíteni a nemzetiségi alapon egymásnak feszülő politikai oldalakat. A tárgyalásos eszközök kimerülésével, vélhetően az USA-val való egyeztetést követően a britek Milorad Dodik és más boszniai szerb politikusok elleni szankciókat léptettek életbe.

Ezt követte február végén az orosz-ukrán háború kitörése, ami alkalmat teremtett a boszniai szerb politikai elit számára, hogy minden lehetséges fórumon kifejezze az orosz vezetés iránti lojalitását. Ezt még azon az áron is megtették, hogy a kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) a szerb miniszterek vétója miatt nem fogadott el Oroszország elleni szankciókat.

Az ukrajnai katonai események eszkalációjától tartva az EUFOR misszióban résztvevő államok közül Ausztria és Románia növelte a Boszniában állomásozó katonái létszámát. A brit és a német fél jelezte azóta, hogy részt venne újra a misszió munkájában. A madridi csúcs egyik legfontosabb fejleménye Boszniai- Hercegovina szempontjából, hogy az orosz agresszió nyugat-balkáni kiterjesztésétől tartva Boris Johnson brit miniszterelnök közölte, kormánya kész újra katonákat küldeni Boszniába. A brit katonai részvétel az EUFOR-ban Nagy- Britannia EU-ból való kilépésével szűnt meg.

Johnson a jövőben Bosznia- Hercegovinába küldendő személyeket katonai szakértőként említette, akiknek fő feladata az orosz befolyás mérséklése lenne. Johnson ennek kapcsán kijelentette, “nem engedhetjük meg, hogy a Nyugat- Balkán Putyin játékterévé váljon.”

A szakértői tevékenység kapcsán Johnson elmondta, hogy az orosz dezinformáció elleni fellépés, és a boszniai fegyveres erő reformja lesz az oda küldeni tervezett brit katonák feladata. Ehhez jön még egy 750.000 font összegű támogatás, ami a boszniai hadsereg informatikai biztonsági megerősítését szolgálja. Ebből az összegből a Szarajevói Egyetem keretében létrehoznak egy informatikai biztonsági központot.

Utazás a NATO körül

Alig pár órával Boris Johnson bejelentése után megkezdődött a brit jelenlétet pártoló és ellenző oldalak között a szokásosnak mondható üzengetés a boszniai médiában. Milorad Dodik, az államelnökség szerb tagja élesen ellenezte a brit szakértők érkezését. Dodik a korábbi időszakban egyre feszültebb viszonyba került a boszniai politikai életben komoly hatással bíró brit diplomáciával, aminek a tetőfokán az USA-val karöltve Nagy- Britannia is szankciókat vezetett be a Drina bal partján élő szerbek legfőbb vezetőjével szemben.

A brit tervek támogatójaként a bosnyák elnökségi tag, Šefik Džaferović ugrott neki Dodiknak, amikor kifejtette, hogy az államelnökség elnöklő tagjaként üdvözli és támogatja a brit elképzeléseket. Majd megjegyezte, hogy a NATO-tagállamok boszniai katonai jelenléte a Daytoni Egyezmény rendelkezésein alapszik, amire Dodik egyéb esetekben komoly eltökéltséggel szokott hivatkozni a boszniai szerb érdekek mentén.

A brit tervek megvalósíthatóságával kapcsolatos kételyek elűzése érdekében Džaferović közölte, hogy a békeszerződés rendelkezései alapján a garantáló államok jogosultak az általuk Boszniába vezényelt erők képességeit a biztonsági helyzethez mérten változtatni, vagyis indokolt esetben növelni. Ehhez az egyezmény nem követeli meg sem a boszniai kormány, sem a boszniai Szerb Köztársaság beleegyezését.

Dodik fenyegetőzött

Milorad Dodik a boszniai szerb köztelevízió, az RTRS egyik adásában arra vonatkozó állítást tett a Putyinnal folytatott szentpétervári találkozó után, hogy a boszniai Szerb Köztársaság legfontosabb támasza Oroszország, és az ukrajnai helyzetben egyértelműen meg fog mutatkozni az orosz fél ereje a nyugati katonai tömörüléssel szemben.

Így a korábbi években megszokottakkal ellentétben Dodik kilátásba helyezte a boszniai Szerb Köztársaság kiválását, és független államként való működését.

Nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a Bosznia- Hercegovina integritása felett kényesen őrködő Nagy- Britannia vezetői körében Dodiknak ez a kijelenése vezetett el ahhoz a döntéshez, hogy újra meg kell teremteni a brit katonai jelentlétet a Nyugat- Balkán centrumában, nem szabad azonban elfelejteni, hogy Igor Kalbuhov Oroszország boszniai nagykövete nem volt rest élő adásban orosz beavatkozással riogatni a sokat látott boszniai televíziónézőket.