Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Nagy- Britannia a BREXIT lezárulta óta növelte külpolitikai aktivitását a Nyugat- Balkánon. A Bosznia- Hercegovinában 2021 nyara óta húzódó politikai patthelyzetben az USA és Nagy- Britannia külügyi szakemberei komoly munkát fejtenek ki a befagyott konfliktus feloldása érdekében. A britek magas szintű látogatások sorával igyekeztek nyomatékosítani a többi szereplő irányába, hogy ők is részt akarnak vállalni a Bosznia körüli újabb nagyhatalmi versenyfutásban.

Regionális gyökerek

Nagy- Britannia a „balkáni politikai boszorkánykonyhában” kevésbé jártas olvasó számára nem úgy ismert, mint a térség mély történelmi szereppel bíró aktora, de a brit külpolitikai érdekérvényesítés valójában az ottomán hatalom XIX. század eleji meggyengülésétől jelen van a térségben. A szigetlakókhoz köthető politikai lépések történelmi távlatú értelmezéséhez indokolt kiszélesíteni a Balkánra vetített fókuszt, mivel a britek globális hatalomként nagyobb összefüggési rendszer mentén kénytelenek alakítani a balkáni szerepvállalásukat.

Ennek a felfogásnak az eredménye, hogy a Balkán-félsziget államaival kapcsolatos brit külpolitika szervesen kapcsolódik a XIX. század óta a Földközi-tenger keleti medencéjében folytatott brit fellépéshez. Gazdasági és földrajzi tényezők következtében a brit külpolitikának vélhetően sosem volt deklarált célja, hogy elsődleges hatalmi tényező legyen a nyugat-balkáni régióban, azonban a többi nagyhatalommal szembeni konfrontáció miatt indokolttá vált a permanens jelenlét megteremtése a nyugvópontra jutni nem tudó övezetben.

Nagy- Britannia a gyarmatosítás fő sodorvonalától eltérve igyekezett kiterjeszteni érdekszféráját az 1820-ra komoly belső gondokkal küzdő Oszmán Birodalom rovására. A britek elsőként az 1830-ban lezárult görög szabadságharcot támogatták, amelynek eredményeként létrejött a független Görögország. Az oszmán uralom alól elsőként felszabadult balkáni állam ügyének felkarolásában jelentős szerepet vállaltak a britek.

Az oszmán birodalom helyzetét gyengítő görög függetlenség „önzetlen” támogatása akkor csúcsosodott ki, amikor 1832. évi Londoni Konferencián a britek a francia és orosz delegációval megállapodást kötöttek arra vonatkozóan, hogy a görög királyi címet Wittelsbach Ottó nyeri el. A háromhatalmi egyetértés szépséghibája mindössze annyiban nyilvánult meg, hogy erről csak a görög népet nem kérdezték meg.

Ezt követően az Osztrák- Magyar Monarchia és Nagy- Britannia egyidejűleg gyakorolt a török portára külpolitikai nyomást területek átengedése végett, aminek eredményeként az 1878. évi Berlini Kongresszuson a Monarchia a Boszniai Vilajetet és a Sandžakot, míg Nagy- Britannia Ciprust vonta katonai ellenőrzése alá. A balkáni szerepével kapcsolatos brit doktrína kapcsán, meg kell jegyezzük, hogy mind a görög függetlenség támogatása, mind Ciprus megszerzése az Ottomán Birodalom gyengítését szolgálta, ami lehetővé tette a britek I. világháború utáni hegemóniáját a Közel- Keleten.

A Második Világháború éveiben Tito csapatainak támogatása a Tengelyhatalmak erői egy részének lekötését szolgálta. Összefoglalva a brit beavatkozások sora nem tekinthető másnak, mint valamely balkáni államnak nyújtott véd-hatalmi funkció gyakorlása, ami a saját hatalmi érdekek érvényesítésével párosul.

A régi szerep aktualizálása

A történelmi kitérő után a jelenkori helyzet kapcsán meg kell említsük, hogy Nagy- Britannia már 25 évvel ezelőtt bábáskodott Bosznia- Hercegovina megszületésénél, hiszen a daytoni békeszerződést aláíró államok egyike. A brit befolyás csúcspontja a független Bosznia- Hercegovina életében a 2002 és 2006 közötti időszak volt, amikor az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselőjének tisztségét a brit Paddy Ashdown töltötte be.

Az utóbbi években a BREXIT-be belefáradt Nagy- Britannia nem mutatott látványos külpolitikai lépéseket a Nyugat- Balkánon, különösen nem Boszniában, ami kimondatlanul is inkább az USA (egyik) védnököltjének szerepét töltötte be a régióban.

A BREXIT lezárulásával azonban a balkáni irányú brit külpolitika jellege megváltozott. Ennek hátterében részben az áll, hogy az EU-ból való kilépéssel Nagy- Britannia megkezdte a külpolitikáját jellemző hangsúlyok finomra hangolását. Az aktívabb brit nemzetközi szerepvállalás másik generátora, hogy az orosz és kínai térhódítás a hagyományos brit érdekszférát is elérte, például Közép- Afrikában – így ezekkel az államokkal szemben Nagy- Britannia kinyitotta a XIX-XX. században alkalmazott „véd-hatalmi esernyőt” a vele szövetséges államok támogatására.

Boszniai helyzethez kapcsolódóan, első lépésként Johnson két kormányzati nagyágyút, az emberi jogok iránti elkötelezettségéről ismert Lord Tariq Ahmad of Wimbledont, a brit külügyminisztérium államtitkárát, valamint Annabel Goldie védelmi minisztert küldte több napos boszniai útra 2021 decemberében. Mindkét kormányzati szereplő számos találkozón vett részt. Ezeken hangsúlyozták Nagy- Britannia szilárd és világos állásfoglalását Bosznia- Hercegovina területi integritásának megőrzése mellett.

A brit fél a magas szintű látogatásokkal egyidejűleg december 2-án a londoni Parlamentben is napirendre tűzte Bosznia- Hercegovina biztonsági helyzetének kérdését. Az alsóházi vita során Milorad Dodik közelmúltbeli politikai lépéseivel szemben éles kritikát fogalmaztak meg az angol képviselők, és felhívták a Johnson kabinet figyelmét a konfliktus régiós szintűvé duzzadásának lehetőségére.

Ugyanezen a napon Boris Johnson brit miniszterelnök a boszniai helyzet eszkalációjának lehetőségét komolyan véve sir Stuart Peachet, a királyi légierő nyugállományú tábornokát nevezete ki az újonnan létrehozott nyugat-balkáni különmegbízotti pozícióba. A kinevezést Johnson azzal indokolta, hogy olyan magas a feszültség, ami miatt „a régió az elmúlt két évtized legnagyobb fenyegetésével néz szembe.”

Peach rutinos katonadiplomatának számít, mivel a brit hadseregben betöltött pozíciókon túl 2018. júniusától 2021. júniusi nyugállományba vonulásáig a NATO Katonai Bizottságának vezetője volt. Peach a Balkánon sem „repül teljesen vakon”, mert a koszovói krízis alatt a királyi légierő Olaszországban állomásozó csapattestének parancsnoka volt, majd a KFOR kötelék légi egységeit vezette 2001-ig.

Balkáni zoológia

A Johnson kabinet abból a premisszából indult ki a helyzet elemzésekor, hogy a Nyugat- Balkán centrumában elhelyezkedő Bosznia kulcsfontosságú az egész térség biztonságának megőrzése szempontjából, mivel egy nemzetiségi alapú konfliktus ebből az országból az egész régióra kiterjedhet. Peach, mint nyugállományú katonai vezető különmegbízotti pozícióba való kinevezésével egyértelművé tette a brit kormány, hogy a törekvései fókuszában a régió stabilitásának és békéjének megőrzése áll.

A brit külpolitikai vezetés impozáns és nagyívű elképzelése, hogy a BREXIT után az USA és az EU mellett harmadik egyenrangú félként lépnének fel a demokratikus, szabadpiaci kapitalista berendezkedés megóvása érdekében olyan országokkal szemben, mint Oroszország vagy Kína.

A szigetországi oroszlán komoly diplomáciai erőtartalékokkal bír, mivel az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagja, a G7 tagja és atomhatalom. Ezek mellett egy komoly államszövetség, a sokak által alulértékelt British Commonwealth gazdasági és ideológiai mozgatórugója is egyben, amelyet a britek a több évszázados kulturális és gazdasági kapcsolatok miatt maguk mögött tudhatnak.

Mindezek ellenére a mai Bosznia- Hercegovina a korábbi kétszáz évben látottaknál komplexebb dzsungel képét mutatja, ahol a hatalmi táplálékláncban a boszniai farkason kívül (kurjak) jelen vannak olyan komoly nagyvadak, mint az orosz medve és a szerb sas. A mesebeli kínai sárkányt nem is akarjuk említeni, amellyel a brit oroszlán nehézkesen veheti fel a versenyt az amerikai bölény nélkül.