Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A kormányzó Szerb Haladó Párt vezetői között időnként fellángoló vádaskodások lassan azokhoz a televíziós szappanoperákhoz kezdenek hasonlítani, amelyeket az elmúlt évtizedekben volt alkalmunk végignézni Szerbiában. Az árulásról, a korrupcióról, a bűnözésről vagy a külföldi titkosszolgálatokkal történő együttműködésről szóló kölcsönös vádaskodás a közélet részévé vált, miután ezek a pártülésekről átkerültek a médiába. A legutóbbi epizód főszereplője Dijana Hrkalović, a szerb belügyminisztérium volt államtitkára, akit befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt állítottak bíróság elé.

Belivuk és a haladók

Veljko Belivuk több mint egy évvel ezelőtt történt letartóztatása óta botrány botrányt ér Szerbiában, ahol Belivuk, akit Velja Nevolja (Bajkeverő Velja) néven is emlegetnek, a gyanú szerint egy drogbanda vezetőjeként több tucat társával együtt zsarolta és lemészárolta ellenfeleit, egyikből állítólag csevapot is sütött.

Belivuk a rendőrségnek adott vallomásában elmondta, hogy az általa vezetett bűnözői csoport évek óta az államfő, a kormánypárt, valamint a rendőrségi és a biztonsági szervek szolgálatában állt, és ennek során a Szerb Haladó Pártnak nyújtott szolgálatokat, amelyeket a párt vezetői politikai-, párt- és anyagi érdekek elérésére használtak fel.

A most folyó Hrkalović-per talán az eddigi legsúlyosabb ügy, amelyben a Szerb Haladó Párt magas rangú tisztségviselői egymást vádolják.

Önmagában már az eléggé problematikus, hogy Dijana Hrkalović, aki a 2017 és 2019 közötti időszakban a magas és felelősségteljes államtitkári pozíciót töltötte be a belügyminisztériumban, idén februárban – a korábbi ügyvédek meghatalmazásának visszavonása után – Vladimir Đukanović ügyvédet, újságírót, a Szerb Haladó Párt elnökségi tagját fogadta fel védőjének.

Belső pártellenség

Hrkalović április 27-i meghallgatásán azt mondta, hogy nem ismerte Belivukot, miközben sokan azt állítják, hogy Hrkalović, vagyis az „alvilág múzsája”, baráti kapcsolatban volt Aleksandar Stankovićtyal, azaz Salet Mutavival (Kuka Sale), Belivuk elődjével, akit 2016-ban öltek meg, és hogy nem bűnös a neki tulajdonított bűncselekmények egyikében sem, mivel mindent az akkori belügyminiszter, a jelenleg honvédelmi tárcát vezető Nebojša Stefanović utasítására tett, aki szintén tagja a Szerb Haladó Párt elnökségének.

Hrkalović által tehát a Szerb Haladó Párt elnökségének két tagja került egymással szembe, akik már régi vetélytársak, vagyis inkább ellenségek.

Vladimir Đukanović és Nebojša Stefanović (Forrás: Blic)

A párt jobbszárnyán elhelyezkedő Đukanović azzal vádolta meg az évek óta miniszterkedő Stefanovićot – akinek nemrég elhunyt édesapja korábban több gyanús fegyverügyletbe keveredett -, hogy megszervezte a bizonyítékok eltitkolását a Belivuk által elkövetett gyilkosságok ügyében, a volt belügyi államtitkár pedig politikai boszorkányüldözés áldozata lett, amivel nemcsak őt, hanem az egész államvezetést akarja kompromittálni.

Az ügyet még az is cifrázza, hogy éppen Đukanović volt az, aki korábban kampányt folytatott Stefanović ellen a Szerb Haladó Párton belül, aminek következtében vetélytársa/ellensége lemondott a belgrádi pártigazgatóság éléről.

Akkor is, ahogy most is, Đukanović azzal vádolta meg a minisztert, hogy részt vett Aleksandar Vučić szerb elnök állítólagos lehallgatásában, és követelte Stefanović eltávolítását nemcsak a belgrádi pártvezetésből, hanem a pártból is.

A kormánypárti média üdvöskéjének tekinthető Đukanovićot sokan Vučić szócsövének tartják, aki azokban a helyzetekben viszi a prímet, amikor a szerb elnök valamilyen okból kifolyólag nem akar megszólalni egy adott témában.

Vučić és Stefanović néha felszínre törő, de egyébként lappangó konfliktusa már több mint két éve tart, ami abból is látszik, hogy Vučić bulvárlapjai szinte szétszedik Stefanovićot, akit súlyos bűnökkel (és amerikai kapcsoltokkal) vádolnak meg, amit a másik oldal, vagyis Stefanović sztoikus nyugalommal tűr, de mást nem is tehet, mert nem engednek újságírót a közelébe sem.

Állami szervezés?

Arra nincsenek bizonyítékok, hogy ez a konfliktus kizárólag a párton belüli hatalmi játszmák következménye, vagy Stefanović bizonyos kapcsolatai okozzák, belügyminiszterként ugyanis állítólag kapcsolatot tartott fenn az amerikai hírszerző- és rendőri szolgálatokkal, elsősorban a Kábítószer Elleni Ügynökséggel (DEA).

Mára már egyre világosabban rajzolódik ki a konfliktus Vučić és leghűségesebb társai, valamint a hatalmi struktúrák azon tagjai között, akiket a külföldi (valójában az amerikai) politika híveinek tartanak, függetlenül a Szerb Haladó Párthoz való kötődésüktől, Stefanovićon kívül ez vonatkozik Zorana Mihajlović energiaügyi miniszterre is.

Egyes elemzők abból a szemszögből tekintenek a kialakult helyzetre, hogy az állami vezetés szervezte meg és segítette elő a kábítószerkereskedelmet, amelyet a montenegrói bűnözői klánok bonyolítottak le – beleértve ebbe azt a belgrádi csoportot is, amelyet Belivuk vezet – akik a rendőrség legfelsőbb vezetésének védelmét élvezték, ami ebben az olvasatban azt jelentené, hogy Stefanović és Hrkalović oltalmazta őket.

A hatalomért, a befolyásért és a pénzért folytatott egymás közötti küzdelem azonban frakciókra osztotta a rezsimet, amelyek most különböző botrányokat varrnak egymás nyakába. Ha ez igaz, akkor kétségtelen, hogy Vučić egyelőre ellentámadásba lendült, és nála van a labda. Ezt erősíthetik meg azok a folyosói pletykák, amelyek szerint a legfelsőbb állami vezetés együttműködést ajánl fel Belivuknak és társainak, ha hajlandók tanúskodni a napokban újfent letartóztatott Darko Šarić ellen.

Ami a Szerb Haladó Pártot illeti, az már olyan szervezetté alakult át, mint amilyen egykor a Jugoszláv Kommunista Szövetség volt, vagyis ma már érdekcsoportok, klánok és hatalmi központok konföderációja, amelyet csak a „Legfelsőbb Vezető” tart össze. Valaha Tito, most Vučić.

A kérdés már csak az, hogy a vezető meddig tartja fenn a jelenlegi állapotot, pontosabban mikor vonja le azt a következtetést, hogy a párt már inkább akadály, mint előny. Vučić egyelőre azonban szilárdan tartja kezében a kormányrudat, és a Szerb Haladó Párt vezetéséről csak akkor mond le, amikor 2027-ben lejár második elnöki ciklusa, és esetleg visszavonulását tervezi a politikától.

Mostani mandátuma során azonban nehéz kihívásokkal kell szembenéznie, a kudarcokért való felelősséget ugyanis a Vezérről át kell hárítania a „Pártra” és a párt soraiban lévő rosszfiúkra.