Szerbia
Az Árnyéktanácsadó: Vučić kis svábja és a vad szerbA Spiegel nem felejt, második csatanap
A Spiegel láthatóan nem tartozik azok közé a lapok közé, amelyek belenyugszanak, ha bíróságra citálják őket. Miután Aleksandar Vučić részleges jogi sikert aratott a hamburgi tartományi bíróságon a Szarajevó Szafari ügyében, a német hetilap most egy egészen más frontot nyitott. Ezúttal nem a kilencvenes évek homályos történeteit, hanem a jelenlegi német–szerb kapcsolatokat boncolgatja, méghozzá olyan minisztériumi dokumentumok alapján, amelyekből az derül ki: Berlin éveken át saját emberét ültette a szerb elnöki palotába. A történetben van minden, amitől a Balkán még mindig a kontinens legizgalmasabb politikai laboratóriuma: lítium, autóipar, geopolitika, német államérdek és egy olyan tanácsadó, aki hivatalosan Németországnak dolgozott, gyakorlatilag viszont Vučić jobb keze lett
Aleksandar Vučić bírósági keresete után a Spiegelnek nem kellett sok idő ahhoz, hogy újra megtalálja a szerb elnököt. A hamburgi bíróság ugyan ideiglenesen megtiltotta a német hetilapnak, hogy bizonyos állításokat közöljön Vučić és a Szarajevó Szafari kapcsolatáról, de aki azt hitte, hogy ezzel a történet véget ért, az valószínűleg nem látott még igazi szerkesztőséget.
A válasz ugyanis nem váratott sokáig magára: a Spiegel ezúttal nem a boszniai háború árnyait, hanem a jelenlegi német–szerb gazdasági kapcsolatok egyik legkellemetlenebb fejezetét vette elő.
Berlin dilemmája: jogállam vagy akkumulátor
A Der Spiegel és Aleksandar Vučić viszonya az utóbbi hónapokban látványosan megromlott. A szerb elnök korábban a hamburgi tartományi bírósághoz fordult, miután a német hetilap a Szarajevó Szafari ügy kapcsán olyan részleteket közölt, amelyek Vučić háborús múltjával és a szarajevói zsidó temető környékén működő csetnik alakulatokkal hozták összefüggésbe.
A hamburgi bíróság ideiglenes intézkedéssel megtiltotta a Spiegelnek bizonyos megfogalmazások további terjesztését, mert azok azt a benyomást kelthették, hogy Vučić részt vett külföldi „embervadászok” által civilek ellen elkövetett célzott gyilkosságokban Szarajevó ostroma idején.
A szerb elnök környezete ezt győzelemként tálalta. Suzana Vasiljević médiatanácsadó arról beszélt, hogy a bíróság világossá tette: még politikailag exponált személyek esetében is vannak határai a súlyos vádak közlésének.
Csakhogy a Spiegel esetében a bírósági ítélet nem feltétlenül zárta le a történetet, hanem inkább újabb fordulatot adott neki. A német hetilap most a Balkan Investigative Reporting Networkkel, vagyis a BIRN-nel közösen olyan dokumentumokat dolgozott fel, amelyek már nem Vučić háborús múltjáról, hanem Németország jelenlegi szerbiai politikájáról szólnak.
A cím sem különösebben barátságos: „Der Schattenberater” – az Árnyéktanácsadó.
Jörg Heeskens, az Árnyéktanácsadó
A Spiegel és a BIRN szerint a német kormány évek óta finanszíroz egy német szakértőt, aki Aleksandar Vučić közvetlen környezetében dolgozik. Ő Jörg Heeskens, a Fekete-erdő széléről származó, Möttlingenből indult tanácsadó, aki a dokumentumok szerint nem egyszerű gazdasági szakértőként, hanem a szerb elnök közelében működő, Németország által fizetett összekötő emberként tevékenykedik.
A történet 2020. augusztus 25-én kezdődik hivatalosan, amikor Peter Altmaier akkori német gazdasági miniszter és Aleksandar Vučić videókapcsolaton keresztül aláírt egy megállapodást. A koronavírus-járvány miatt a dokumentumokat nem személyesen, hanem képernyő előtt írták alá, a papírokat pedig diplomáciai futár vitte Berlin és Belgrád között.
Jörg Heeskens a szerb elnök mellett dolgozott, de Németország fizette. Hivatalosan Németország „közigazgatási partnerséget” tartott fenn Szerbiával, aminek a célja a balkáni ország iparpolitikai stratégiájának támogatása volt az Európai Unió zöld megállapodásával összhangban
A megállapodás hivatalos nyelven „közigazgatási partnerségről” szólt, amelynek célja Szerbia iparpolitikai stratégiájának támogatása az Európai Unió zöld megállapodásával összhangban.
Ez első hallásra úgy hangzik, mint a klasszikus európai fejlesztési zsargon: klímavédelem, reform, zöld átállás, jó szomszédság, puha hatalom, barátságos kézfogás. A Spiegel szerint azonban a csomagolás alatt kemény gazdasági érdekpolitika húzódott meg.
Németországnak nem elsősorban azért lett hirtelen fontos Szerbia iparstratégiája, mert Berlinben valaki mélyen meghatódott a balkáni zöld átállás gondolatától. A lényeg inkább a német ipar pozícióinak erősítése, a Kínától való függés csökkentése és a szerbiai lítiumhoz való hozzáférés volt.
Az elnöki hivatalban kapott irodát
A Spiegel által ismertetett dokumentumok szerint Jörg Heeskens – mert ő az Árnyéktanácsadó – szerepe meglehetősen különleges volt. A megállapodásban rögzítették, hogy irodát és felszerelést kap a szerb elnöki palotában, a szerb elnöki hivatal pedig rendezvényekhez helyiségeket és szükséges személyzetet biztosít számára.
Ez önmagában is érdekes, mert Szerbia alkotmányos rendje szerint az iparpolitika nem az államfő feladata, de sok minden nem az, amit Aleksandar Vučić magához ragadott. A szerb elnök papíron reprezentatív szereplő, a kormány irányítja az országot. Papíron.
Jörg Heeskens cirill betűs névjegykártyája, amelyből kiderül, hogy az „árnyéktanácsadó” irodája az elnöki palotában volt, vagyis éveken keresztül társbérletben dolgozott a szerb elnökkel (Forrás: Der Spiegel)
A valóságban mindenki tudja, hogy Szerbiában Aleksandar Vučić az állam, a kormány, a párt, a televízió, a nemzeti dráma és a vasárnapi reggeli politikai műsor egy személyben. A német gazdasági minisztérium ezért láthatóan ott kereste a bejáratot, ahol ténylegesen az ajtó nyílik: Vučićnál.
A dokumentumok szerint Heeskens naponta tanácsokat adott a szerb elnöknek, elkísérte őt programokra, és hetente egyeztetett a berlini illetékeseivel. A német minisztérium belső anyagai szerint a szerb elnöki hivatal afféle „one-stop shopként” működött a német cégek számára.
Ez magyarul nagyjából azt jelenti: aki német vállalatként Szerbiában akart ügyet intézni, az kapott egy külön összekötőt a szerbiai hatalomhoz. A berlini gazdasági minisztérium külön sikerként könyvelte el, hogy a Hansgrohe (egy prémium fürdőszobai és konyhai szerelvényeket gyártó német cég) nem kínai, hanem szerbiai beruházás mellett döntött.
Olcsó munkaerő, állami támogatás, német gyárak
A német–szerb partnerség az elején kifejezetten sikeresnek tűnt. A Leoni, a Brose, a Continental és a Boysen új üzemeket nyitott Szerbiában. Az első másfél évben a német vállalatok körülbelül négyezer új munkahelyet hoztak létre.
Szerbia ekkor a külföldi befektetők számára vonzó csomagot kínált: beruházási támogatásokat, vámkedvezményeket, viszonylag olcsó munkaerőt és politikai stabilitásnak nevezett központosított hatalmat.
A Spiegel szerint a szerbiai mediánbér mintegy 780 euró körül mozgott, ami a német ipar számára természetesen egészen más költségszintet jelent, mint amit otthon megszokott.
Vučić pedig minden gyáravatáson ott volt. Mosolygott, szalagot vágott, beszédet mondott, és közben építette azt a képet, amely szerint ő hozza Szerbiába a munkahelyeket, a német technológiát és a jövőt.
Heeskens gyakran ott állt mellette.
A partnerség Berlinnek nem is került sokba. A Spiegel szerint a német gazdasági minisztérium összesen körülbelül 1,3 millió eurót költött rá, Heeskens fizetésével együtt. Ez a 2020 augusztusa és a jelenlegi tervek szerint 2026 decemberéig tartó időszakra lebontva kevesebb mint 210 ezer euró évente.
Ezért cserébe Németország gyakorlatilag közvetlen hozzáférést kapott egy olyan elnökhöz, aki ténylegesen irányítja az országot. A történet központi eleme azonban nem a csaptelepgyártás vagy az autóipari beszállítók megjelenése, hanem a Jadar-völgyben található lítium.
A lítium volt az igazi mézesmadzag
Szerbia nyugati részén található Európa egyik legfontosabb lítiumlelőhelye. A lítium az elektromos autók akkumulátoraihoz szükséges kulcsfontosságú nyersanyag, amelyhez Európa ma nagyrészt Kínán keresztül jut hozzá.
A német autóipar számára ez stratégiai kérdés. Ha Európa komolyan gondolja az elektromos átállást, akkor nem szeretné, ha az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok döntő része Kínától függne.
A szerbiai Jadar-projekt ezért Berlin, Brüsszel és a nagy autóipari szereplők szemében kincsesbánya. A szó szoros értelmében. A gond csak az, hogy a helyi lakosság másként látja a dolgot.
A Jadar-völgyben élők és a környezetvédők attól tartanak, hogy a Rio Tinto által tervezett föld alatti bánya súlyos környezeti károkat okozhat (mindenekelőtt a vízbázisban). A tiltakozások egyre erősebbek lettek.
A szerb kormány először megpróbálta nyugtatni a kedélyeket, majd a 2022-es választások előtt látványosan visszavonta a projekt jogi alapjait. Ana Brnabić akkori miniszterelnök azt állította, hogy „véget vetettek a Rio Tintónak”.
Csakhogy a Spiegel által ismertetett belső dokumentumok szerint a történet mögött egészen más folyamat zajlott. A dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a Jadar-projekt leállítása inkább választási tűzoltás volt, mint valódi stratégiai fordulat.
A leállított bánya, amelyet úrjaterveztek (volna)
Vučić még jóformán le sem tette elnöki esküjét, a háttérben már folytak az egyeztetések arról, hogyan lehetne továbbvinni a lítiumügyet.
Közben Németországban kormányváltás történt. Olaf Scholz lett a kancellár, a Zöldek pedig bekerültek a kormányba. A német külpolitika ekkor szívesen beszélt értékalapúságról, jogállamiságról, klímapolitikáról és emberi jogokról.
- A belgrádi találkozón négy dokumentum aláírására került sor, de a fő dokumentumot, a fenntartható nyersanyagokkal, akkumulátorgyártási láncokkal és elektromos járművekkel kapcsolatos stratégiai partnerségről szóló nyilatkozatot Szerbia nem Németországgal, hanem az Európai Unióval írta alá, szerb részről Dubravka Đedović Handanović bányászati és energiaügyi miniszter, az EB megbízásából pedig Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke volt az aláíró.
- Aztán született egy szándéknyilatkozat az e-mobilitás értékláncának fejlesztéséről az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD).
- Különösen fontos az a dokumentum, amelyet Szerbia a Cassa Depositi e Prestiti olasz fejlesztési bankkal, a Mercedes-Benz német autógyártóval és a Rio Tinto Group vezérigazgatójával Jakob Stausholmmal írt alá. (Mint annak idején beszámoltunk róla Vučić és Stausholm a davosi Világgazdasági Fórumon is találkozott).
- A negyedik szándéknyilatkozat egyrészt az InoBat és EIT InnoEnergy, másrészt pedig a szabadkai ElevenEs között jött létre, ami azt jelzi, hogy a szabadkai akkugyárnak nincs mitől tartani a jövőt illetően. (Rendszeres olvasóink biztosan emlékeznek rá, hogy nemrég jártunk az ElevenEsben).
- Az imént elmondottak jól jelzik, hogy a szerb-mémet találkozót nem két nap alatt hozták össze, vagyis már minden jó előre le volt kártyázva, és csak az volt a kérdés, hogy mikorra időzítsék a „keserű vagy éppen édes pirula” beadását a szerbiai közvéleménynek, – nézőpont kérdése – aminek az alapjait a szerbiai alkotmánybíróság és a legutóbbi szerb kormánydöntés körüli komédia rakta le.
A valóság azonban megint elég gyorsan bekopogott. Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter is meghosszabbította Heeskens megbízását. A minisztérium belső anyagaiban az szerepelt, hogy a lítiumprojektet „klímapolitikailag jól bemutatható keretbe” kell illeszteni.
Ez magyarul nagyjából azt jelenti: a bánya ugyan bánya marad, de próbáljuk meg zöldre festeni.
Angela Merkel még kancellársága vége előtt találkozott Vučićtyal. Ez már önmagában is beszédes volt, hiszen papíron Szerbia miniszterelnöke vezeti a kormányt, de Merkel is pontosan tudta, hogy nem nála van a kulcs.
A lítium ekkor már erősen napirenden volt. Egy sajtótájékoztatón a Mutti azt az emlékezetes mondatot találta mondani, hogy ha az egész világ érdeklődik, akkor Németország is érdeklődik.
Azt viszont sem Merkel, sem Vučić nem hangsúlyozta, hogy Németországnak ekkor már hivatalos partnersége volt Szerbiával ebben az ügyben.
2024 júliusában Scholz váratlanul Belgrádba repült. A látogatást csak előző nap jelentették be. Jelen volt az Európai Bizottság, a Mercedes vezetése, a KfW, a Rio Tinto és több energetikai szereplő is.
A Szerbia Palotának csúfolt betonkolosszusban aláírták azt a szándéknyilatkozatot, amely a Jadar-völgyi lítium környezetbarát kitermeléséről szólt. A szerb kormány mindössze három nappal korábban vonta vissza a projekt leállításáról szóló korábbi döntését.
A Spiegel szerint a csúcstalálkozót hivatalosan a Jadar-projekt újraindításaként akarták kommunikálni. Németország ekkor úgy érezhette, hogy célba ért.
A nép azonban nem olvasta a berlini forgatókönyvet
Vučić hatalmas számokat mondott. A Rio Tinto 2,5 milliárd eurós beruházást ígért, amely a szerb történelem legnagyobb közvetlen külföldi befektetése lehetett volna. A szerb elnök ötezer jól fizetett munkahelyről beszélt, és arról is, hogy a bánya köré épülő értéklánc akár a szerb GDP 16,5 százalékát is adhatja.
Az Európai Unió is lelkes volt. A Jadar-völgyi lítiumból évente akár egymillió elektromos autó akkumulátorához elegendő nyersanyag származhatna, Európa pedig ezzel lítiumszükségletének jelentős részét fedezhetné.
Ám a szerb társadalom nem tapsolt.
A lítiumellenes tiltakozások új erőre kaptak, majd 2024 novemberében bekövetkezett az újvidéki vasútállomás előtetőjének tragédiája, amelyben tizenhatan haltak meg. Ettől kezdve a tiltakozások már nem csak a Jadarról szóltak, hanem a korrupcióról, az állami felelősségről és Vučić rendszeréről.
A németek által remélt zöld ipari áttörés belecsúszott a szerb belpolitikai válságba. A szerb tüntetők szemében Németország és az Európai Unió egyre inkább úgy jelent meg, mint amely saját ipari érdekei miatt összezár Vučićtyal.
A demonstrálók szerint Berlin és Brüsszel azzal, hogy a szerb elnökkel tárgyal, valójában stabilizálja a rendszerét, miközben nem beszél elég hangosan a jogállamiság lebontásáról, a média szabadságának korlátozásáról és a rendőri fellépésekről.
A német kormány természetesen tagadja, hogy Vučić hatalmát erősítené.
Csakhogy a Spiegel által ismertetett dokumentumok kényelmetlen képet rajzolnak: miközben Berlin értékalapú külpolitikáról beszél, egy német kormányzati pénzből finanszírozott tanácsadó dolgozik a szerb elnök közvetlen közelében, akit a német ipar stratégiai érdekeinek érvényesítésében is kulcsszereplőnek tekintenek.
Akkor az erkölcs és az akkumulátorgyártás egymás mellett ül a tárgyalóasztalnál, de az erkölcs láthatóan nem kapott mikrofont.
Heeskens és Vučić személyes viszonya
A Spiegel cikke különösen érdekes részleteket közöl Heeskens és Vučić személyes viszonyáról is.
Vučić 2023-ban egy Continental-gyár megnyitóján arról beszélt, hogy Heeskens reggel SMS-t írt neki, és hogy tíz éve dolgoznak együtt. A szerb elnök ekkor azt mondta, hogy ő Heeskenst „az én svábomnak” nevezi, Heeskens pedig őt „az én vad szerbemnek”.
A megfogalmazás egyszerre bizalmas, kínos és eléggé árulkodó.
Heeskens nemcsak a háttérben dolgozott, hanem nyilvánosan is védte Vučićot. Egy pódiumbeszélgetésen például azt mondta, hogy Szerbiában kétmillió ember nem azért szavaz az elnökre, mert „furcsa tévécsatornákat” néz, hanem mert gazdaságilag jobban él.
A Belgrade Waterfront projektről, amelyet Szerbiában sokan a Vučić-korszak korrupciós szimbólumának tartanak, Heeskens 2019-ben a Die Weltnek azt mondta: bár voltak átláthatatlan részek, végül a szerződéseket nyilvánosságra hozták, és igazából az eredmény számít.
A Spiegel szerint Vučić kis svábjának ma már saját lakása is van a Belgrade Waterfront területén, legalábbis ezt mutatják a kataszteri bejegyzések. Ez természetesen önmagában nem bizonyít törvénytelenséget, de politikai szempontból elég rosszul néz ki.
A Rio Tinto segítséget kért a lakosság meggyőzéséhez
A Spiegel szerint 2025 februárjában a német gazdasági minisztérium már azt rögzítette, hogy a Rio Tinto a hulladék- és környezetmenedzsment terén minőségileg jelentős javításokat hajtott végre a Jadar-projektben.
A nagy probléma azonban továbbra is a lakosság elutasítása maradt. A Rio Tinto német támogatást kért a lakossággal folytatott párbeszédhez. A német fejlesztési minisztérium erre közel ötmillió eurót különített el.
A pénzt többek között kommunikációs és társadalmi párbeszédet segítő intézkedésekre, valamint a szerb kormány és a Rio Tinto közötti szerződéses tárgyalások támogatására szánták.
Ez is elég sajátos helyzet: német közpénzből segítették egy ausztrál–brit bányakonszern és a szerb kormány közötti, erősen vitatott projekt társadalmi elfogadtatását. Ha ezt valaki egy balkáni szatírában írná meg, túlzásnak tűnne, a Spiegel szerint viszont dokumentumok vannak róla.
A bánya építésének 2026 nyarán kellett volna kezdődnie, de a történet nem így alakult. A Rio Tinto 2025 novemberében szüneteltette a projektet, mivel a szükséges szerb engedélyek nem érkeztek meg.
A német kormány egy baloldali parlamenti kérdésre adott válaszában 2026 áprilisában azt közölte, hogy nem tudja, miért és meddig szünetelteti a Rio Tinto a projektet. Hivatalos információt nem kaptak.
A fejlesztési minisztérium 4,9 millió eurós keretét sem használták fel.
Közben a német nagykövet belső jelentések szerint 2025 nyarán már „nehéznek” írta le a szerb kormánnyal való kapcsolatot. Berlin szerinte alaptalan vádakkal szembesült, miszerint támogatja a szerbiai tüntetéseket, és nem kapott választ a bizonyos találkozók megtartására vonatkozó kérésekre sem.
A Spiegel Heeskensnek azonban szerint továbbra sem voltak ilyen gondjai. A német gazdasági minisztérium úgy értékelte, hogy továbbra is sikeresen segíti a német cégek szerbiai termelési helyszíneinek kialakítását és bővítését.
A német–szerb külkereskedelem közben több mint tízmilliárd euróra nőtt, a német cégek pedig összesen több mint nyolcvanezer munkahelyet hoztak létre Szerbiában, lítiumügyben azonban egyelőre még az elnöki palotába bejáratos német tanácsadó is tehetetlennek tűnik.
A szerb elnök közben új partnerek után nézett
Vučić a Fox Newsnak írt vendégcikkében ismét dicsérte Szerbia lítiumkincsét, és azt írta: olyan partnereket keresnek, akik értékelik a hatékonyságot és az eredményeket. Majd Kínába utazott, ahol közel egymilliárd eurónyi új közvetlen befektetésről állapodott meg. Az üzenet elég világos: ha Európa sokat kérdez, akadnak más érdeklődők is.
A Spiegel cikkének legfontosabb állítása nem az, hogy Németország üzletel Szerbiával. Ez önmagában nem újdonság. A valódi kérdés az, hogy Berlin meddig hajlandó elmenni a gazdasági érdekei érdekében egy olyan országban, amelyet egyre inkább autokratikus – a BALK szerint diktatórikus módon irányítanak.
Az viszont továbbra sem kétséges, hogy Szerbia Németország számára fontos gazdasági partner. A német autóiparnak kell a lítium. Az Európai Uniónak kell a kínai függés csökkentése. Vučićnak kell a külföldi befektetés, a gyáravatás, a munkahely és a nemzetközi legitimáció.
A képlet tehát minden szereplő számára logikus. Csak a szerb társadalom nem akarja benne azt a szerepet eljátszani, amelyet Berlinben és Belgrádban kiosztottak neki.
A (lassan) közelgő szerbiai választások ezért Németországot is kellemetlen helyzetbe hozzák. Ha Berlin továbbra is esélyt akar a Jadar-lítiumra, akkor a Spiegel szerint lényegében abban kell reménykednie, hogy Vučić hatalmon marad, a szerb ellenzék ugyanis országos szinten tiltaná be a lítiumbányászatot.
Vučić a hamburgi bíróság előtt részleges sikert ért el a Spiegel ellen. A szerb elnök jogi csapata elérte, hogy a német hetilap bizonyos állításokat ne közölhessen a Szarajevó Szafari ügyével kapcsolatban.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Spiegel levette volna Vučićot a napirendről. Éppen ellenkezőleg.
A mostani Spiegel–BIRN anyag sokkal közvetlenebbül érinti a jelenlegi politikai és gazdasági rendszert, mint a harminc évvel ezelőtti boszniai háború árnyai. Nem azt kérdezi, hogy Vučić mit csinált a kilencvenes években, hanem azt, hogy Németország mit csinál ma Vučićtyal közösen.
Ez pedig Berlinnek is egyre kellemetlenebb kérdés.
Mert a Szarajevó Szafari ügyben a német hetilap egyik vitatott történelmi állítását lehetett támadni. A Jörg Heeskensről és a német–szerb lítiumpolitikáról szóló cikk viszont minisztériumi dokumentumokra, belső jelentésekre, szerződésekre és gazdasági adatokra épül, vagyis nehezebb egyszerűen rosszindulatú dezinformációnak nevezni.
A Spiegel tehát nem visszavonult, hanem témát váltott. A Szarajevó Szafari ügyben történelmi állításokat kellett védenie, az Árnyéktanácsadó esetében viszont minisztériumi szerződésekre, belső jelentésekre és hivatalos dokumentumokra támaszkodik. Ezeket jóval nehezebb egyszerűen rosszindulatú dezinformációnak nevezni. És ha a hamburgi bíróságon megnyert egy csatát Vučić, attól még a háborúnak aligha van vége.
Miért nem bíznak a vajdasági magyarok a változásban?Lesz-e alternatívája a VMSZ-nek a Vajdaságban, és ki lehet az?
Ha valaki azt hitte, hogy a Vajdasági Magyar Újrakezdés budapesti látogatásának legfontosabb tanulsága az lesz, hogy a magyar kormány immár...
Chattanooga Choo Choo: felélesztenék a Belgrád-Trieszt vasútvonalatNem a térképen nehéz összekötni Triesztet és Belgrádot, hanem a valóságban
A Balkánon a politikusok szeretnek nagyokat mondani. Most arról beszélnek, hogy Belgrád és Trieszt között újraindulhatna egy régi vasúti kapcsolat,...
Tarr Horvátországban, a fél horvát kormány fogadtaKórógy egy település Horvátországban, ahol a "régi magyar nyelv" túlélte a századokat
Pénteken egy alig ötszáz lelkes szerémségi magyar faluban gyűlt össze a horvát és a magyar politikai elit egy része. Kórógy...
Tatárszombat, Rimavasárnap & Csorba-tó (képes úti-firka)A magyar Faust nyomában, a Tátra egyetlen éjszaka alatt született
A Tátra nem geológiai folyamatok eredményeként emelkedett ki a földből, hanem azért, mert egy titokzatos üstökös egyetlen éjszaka alatt maga...
Kroki a Duna-parton (uborkával)Belgrád legszelídebb ragadozója egy krokodil, amely nem a Dunából mászott elő
Szerbiában hónapok óta tart a politikai válság: a tüntetésekről szóló számtalan jelentés és az egyre feszültebb közéleti légkör uralja a...
Vincent & Victor (Francis Jonesszal)Mivel tankol a zseni? – Művészet és tudatmódosítás
Egy régi újvidéki stoppos kaland, két amerikai tengerészgyalogos, egy amszterdami fapad és Vincent van Gogh napraforgói kellették magukat ahhoz, hogy...
Bűnvádi feljelentés a külföldre távozott katonai szakértő ellenAz ügyészség kezdeményezi előzetes letartóztatását és körözés kiírását ellene
A szerb hatóságok az Aleksandar Radić katonai elemző ellen indított eljárással próbálják lezárni a több mint egy éve húzódó „hangágyú-ügyet”....
Marta Kos: távozzon az etnikai tisztogatást említő miniszterA „siptár médiától” a „terrorista söpredékig”: hogyan beszélnek Belgrádban a koszovói albánokról?
Marta Kos uniós bővítési biztos szerint elképzelhetetlen, hogy az etnikai tisztogatást emlegető miniszter hivatalban maradjon, Tomáš Zdechovský cseh EP-képviselő pedig...
Hajlandóak a diadalív árnyékában orosz hússaláta nélkülMacron hadserege: Európa stratégiai ébredése és egyéb esti mesék
Emmanuel Macron a francia nemzeti ünnep alkalmából rendezett párizsi díszszemlével Európa stratégiai ébredését próbálta demonstrálni, a Balkánon azonban sokakat inkább...
INA az INA helyett: új horvát állami kőolajvállalatKazahsztántól Zágrábig vezet az út: a háttérben egy párhuzamos állami energiacég épül
Úgy néz ki, hogy Horvátország egy új INA létrehozását fontolgatja, ha már az igazi INÁ-t nem sikerül kiszabadítani a MOL...
Mladićot ünnepelte a szabadkai polgármester, a VMSZ hallgat8732 ok, amiért nem kellene ünnepelni
Harmincegy évvel a srebrenicai népirtás után ismét a szerb nacionalizmus járja be a Balkánt, hol Srebrenicával, hol Koszovóval kapcsolatban. A...
Srebrenica figyelmeztetés a gyűlölet és a nacionalizmus veszélyeireA tömegsíroktól a temetésig: évtizedek múltán is folytatódik az áldozatok azonosítása
Harmincegy évvel a srebrenicai népirtás után ismét több ezer ember gyűlt össze a potočari emlékközpontban, hogy lerója kegyeletét a boszniai...
Csordogál az integráció, újabb két fejezet pipaA legszorgalmasabb balkáni tanuló: Brüsszelben ismét osztották a piros pontokat
Miközben a nyugat-balkáni térség többi tagjelöltje továbbra is a váróteremben toporog, Montenegró újabb két tárgyalási fejezetet zárt le Brüsszelben, és...
Még mindig nem hivatalos a srebrenicai emléknap MontenegróbanHarmincegy évvel a srebrenicai népirtás után újra felmerült a kérdés Montenegróban: legyen-e emléknap az évforduló, avagy sem?
Bár a montenegrói parlament már 2021-ben előírta, hogy július 11-ét a srebrenicai népirtás áldozatainak emléknapjává kell nyilvánítani, az állam ezt...
Egy szerb miniszter etnikailag megtisztította volna KoszovótA szerbek nem azt mondják, hogy mi tudjuk, milyen a kitelepítés, ezért senkivel sem szabad ilyet tenni
Közel harminc évvel a koszovói háború után ismét olyan mondatok hangzanak el a szerb politikában, amelyekről sokan azt remélték, hogy...
Koszovó volt a fő témája a kraljevói diákmegmozdulásnakA tiltakozó egyetemisták Szent Vitus-napi rendezvényének középpontjában Koszovó állt
Belgrádban a hatalom szombaton saját erejét demonstrálta, Kraljevóban viszont az egyetemisták próbálták megmutatni, hogy a tiltakozó mozgalom hónapok után sem...
Exportált NER: Eperjesi kórház, ahol nem a beton keménySzlovák-magyar betonbotrány: Fico és Kaliňák politikai presztízsberuházása, magyar cégek az eperjesi kórházépítésén
Az eperjesi szuperkórházat a szlovák kormány a keleti országrész felzárkóztatásának és az állami cselekvőképesség bizonyítékának szánta. Most azonban a projekt...
A BGA leginkább a profi labdarúgást támogatta SzlovákiábanA magyar támogatáspolitika nem teljesítményt díjazott, hanem saját ökoszisztémát tartott fenn Szlovákiában
A Bethlen Gábor Alapítvány szlovákiai támogatásainak felülvizsgálatakor egy különös "ökoszisztéma" rajzolódhat ki azzal kapcsolatban, hogy ki, mikor, mennyit és milyen...
Megkezdődött Szlovákia gazdasági vesszőfutása?Nem akarják megismételni a magyar hibát, amely szerint a pénzszivattyú és az intézményrombolás kéz a kézben járt
Az Európai Parlament már a jogállamisági pénzcsap elzárását lebegteti, az S&P pedig leminősítette Szlovákiát. Ráadásul az államadósság újra emelkedik, miközben...
Belgrád után Erdély: a Trump-család újabb balkáni kalandba kezd?A szeméthegyen túl kezdődik majd Trump golfpályája?
Donald Trump családja most éppen Erdélyben talált magának új játszóteret: Kolozsvár határában luxushotelt, lakóparkot, golfpályát és bevásárlóközpontot álmodtak arra a...
Megváltóból pária, avagy Nicușor Dan államfő csúfos bukásaDan kontra Dan Szabadegyetem: Hogyan veszítsünk el hétmillió választót rekordidő alatt?
Tavaly még Románia megmentőjeként ünnepelték Nicușor Dant. Az európai irányvonalat zászlajára tűző politikai elit és a hozzá közel álló véleményformálók...
