Békavári emlékek (Kanizsa +)

Békát ugyan nem szolgálnak fel, de íróból, halból és történetekből nincs hiány a Tisza partján

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Annak a mesének, amelyben a csúf béka külső hatásra, például valamely szép leány csókjától daliás herceggé, valóságos, fehér lovát megülő királyfivá vagy valami hasonlóvá változik, több verziója van. Célszerű lenne, ha egyenest vőlegénnyé alakulna át, ami eléggé praktikus megoldásnak tűnik. – Amúgy ez az állatbarát, furcsa metamorfózisra épülő sztori nem mindig torkollik zoofíliába, mert van, hogy a leendő menyasszony tkp. csak az ő kis csipkés párnácskájának a csücskére helyezi a békulát, aztán az is elég a boldoguláshoz.

(A lagzis zenészek lassan majd nyúlhatnak is a hangszerük után.)

Durvább megoldásnak tűnik, amikor leküzdhetetlen dühében a szűzleány falhoz csapja azt az ebadta büdös varangyot, azonban a boldog beteljesüléshez betegesen vonzódó mesével akkor sem lehet kitolni. Ugyanis akkor is az lesz, aminek lennie kell: happy endnek. Mert az a béka akkor sem döglik meg, sőt… Rövidest jöhet a valódi PUSSZ & CMOKK. (Amit Isten összead, ember szét nem választ…)

Kapcsolódó cikk

Békavári kilátás a strandra (Forrás: Internet)

Így valahogy van ez még a Grimm testvéreknél is. Kevésbé a mi szintúgy híres, Istentől messze rugaszkodott (szabadkai) Csáth Gézánknál, akinél váratlanul felbukkan – ama nevezetessé vált rémlátomásos éjszakán – valami penetránsan bűzlő, lepipálhatatlanul ronda, szőrös békaszerűség. Egy torz, ördögi lény, amelyik egyenest a halált hozza ránk. Feltűnik a köztudottan súlyos idegbeteg főhős házában, hogy ott végül – vidám lakodalom, hétágra szól vigadalom helyett (nincs is ott kivel egybekelnie) – ő maga, e rusnya béka, kegyetlen darabolós gyilkosság áldozatává váljon. Irigylésre aligha méltó sorsa végleg beteljesüljön.

Nem hogy fehér ló hátára meg vőlegényi székbe, de még gólya csőrébe vagy fazékba se kerüljön. De nem ám! Így aztán?

– Így aztán még véletlenül sem bukkanhatunk békacombra Palicson. (?) Mindenesetre a palicsitól nem oly messze eső kanizsai Strand Békavár vendéglőjének hosszú étlapján semmiképp sem. Mert igazából az egy menő, totál békamentes halászcsárda, mindenféle finom hallal. Olyan, ahol egyébként a régi testvériség-egység szellemében vegyes a kínálat. Az étlapon egyszerre találkozhatunk a nagy szakértelemmel elkészített halak és más finomságok mellett: csevappal, pljeszkavicával meg hasonlókkal. (Kutykurutty nincs a terítéken.)

Békavári kilátás a strandra (Forrás: Internet)

Saját több helyütt olvasható békátlan története szerint ezt a Békavár halászcsárdát – valódi nevén Strand Békavár éttermet – valahol a hatvanas években alapították, gyökerei azonban egészen a múlt század közepéig nyúlnak vissza. Sajnos odáig nem tudunk visszamenni, mintegy visszavetődni az időben – nem egy vastag történelmi regény ez –, azonban el tudjuk dióhéjban mondani, hogy a hely jelenleg is zajló sikersztorija valójában 2015-ben kezdődött. Amikor is ez a kissé lestrapált intézmény a híres Mučibabić, magyarra fordítva: Nagyigyötrő család kezébe került. (Hercegócoknál nem ritkák az ilyen fura családnevek!)

Közülük is bizonyos Momčilo Mučibabićéba. Annak a fáradhatatlan, nagymotor étteremvezetőnek a kezébe, akiről úgy hírlik, ha kell, maga is felszolgál vagy asztalt takarít. Szükség szerint, szó nélkül, mosolyogva akár, mert jól ismeri a vendéglátás minden csínját-bínját. (Hogy kissé vulg. rímes versben fejezzük ki magunkat: Nem úgy néz hát rád / Mint ki menten leokád /…/.)

A fentiek mindenképp előnyére válnak e létesítménynek, amely – nem pusztán és csupán a maga csábító reklámszövege szerint: – FELETTÉBB VONZÓ ÉS BARÁTSÁGOS. (Természetesen azzal együtt, hogy rendkívül szerencsés ama Tisza-parti elhelyezkedése.)

Nos, kintről be!

Békavárunk küszöbét átlépve nyomban rusztikusan otthonos hangulat fogad. A fehérre meszelt falakat szőlőgyökerek és régi használt tárgyak díszítik, a lámpák pedig szekérkerekekből készültek – még a túl gyakori „keréktöréses” ízlésficamon innen. A szőlőgyökerek társaságában pedig, ha hozzáértőn rendelsz, igenis: asztalodra jó bor kerülhet.

Békavár belső (Fotó Int. Net, az sem ismerne rá, aki készítette)

Mindennek ismeretében tehát nem csoda, hogy a Békavár, mely rád is vár, a már régi időktől fogva létező Kanizsai Írótábor vendégeinek ugyancsak népszerű törzshelye. De az írótábortól függetlenül is, persze, szoktak a falai között, teteje alatt tollforgatók, kellő mértékben „zakkant” alkotóemberek egymással diskurálni. – Mulatni, múlandni, darvadozni, ahogy azt már az élet hozza.

(Apropó: bizonyos Tika kollégát nem láttuk ott újabban dobolni, de majd igyekszünk megérdeklődni, tkp. hogy is van. Romlik-e a ritmus- és arányérzék? Vagy megvan az a túléléshez szükséges steady rhythm. Az egyébként egyre távolabbról szóló: ALL v. OLD TIME JAZZ).

Strandkönyvtár, az ügyes fényképész maga is látszik az ablakban (Fotó BAB)

Végezetül: nem csak írók, de könyvek is léteznek a Békavár vonzkörében. Ott, abban a kis szabad megközelítésű, ingyen használható strandkönyvtárban például. Ahol ha Csáth-művet nem is láttunk, de az Árvacsáth c. remekmű szerzőjének, a Kanizsai Írótábor egyik mindenkori legrangosabb vendégének, a kanizsai születésű Tolnai Ottónak valamelyik könyvét igen. Méghozzá mintha valaki vicces kedvében tette volna oda az Ómama egy rotterdami gengszterfilmben c. zEtna-kiadványt.

& Ott vannak azok a lépcsők, amelyek a partról visznek fölfele (vagy ugyanott lefele), rajtuk több híres kanizsai ember nevével. Tolnai két lépcsőfokkal került „táncos lábú, nem beszélő” Nagy Jóska fölibe. (Ha lentről szemlélődünk, persze.)

Kanizsai lépcsők az Örökkévalóságba (Fotó BAB)