B A Balkanac
Nem megy a vonat, nem, most sem…(K. Írótábor ’26)
Van egy vajdasági kisváros, ahová vonat nem jár, busszal sem egyszerű eljutni, az irodalom azonban makacsul megtalálja az utat. A 74. Kanizsai Írótábor három napra ismét felrázta Magyarkanizsát: Sziveri Jánostól Saint-Exupéryig, Rudolf Hesstől Bukowskiig, könyvektől és kerekasztaloktól az Álompolgárok koncertjéig jutott a program. Hol szelíden, hol kevésbé szelíden, de bebizonyosodott, hogy az irodalomnak még van utánpótlása – és szerencsére nem mindenki akar csendben maradni
Nem megy a vonat, busz sem jár, mégis meg tud érkezni a Kanizsai Írótáborba, aki és ami: már. Például az irodalom, szélesebben a kultúra: Magyarkanizsára. A csend évente intellektuális szempontból érzékelhetően felsrófolódó, nagyot pezsdülő kis vajdasági városába. Tudnivaló, hogy történik ez – jelentős részében változó szereplőgárdájú írótábori formájában – minden nyárvége felé egyszer. Mindenható Úristennek és e szent ügyben buzgón tevékenykedő földi halandóknak hála. Történik a dolog, úgy látszik, kifogyhatatlan erővel és frissülni képes résztvevőkkel, ami alapfeltétele a kívánt lendületnek. – Ezzel együtt a mindennemű és mindenkori újjászületésnek.
Vivát, Kanizsa! (Háromszor is.)
Ahol ez a meg-megújuló dolog rendre ünnepélyes koszorúzással kezdődik – ráadásul duplával –, hogy aztán menten visszaterelődjék az életre a szó. Létezésre és alkotásra. Még élő és mozgó alkotókra, ahogy holtakra is, persze. Csakis olyanokra, akik valamilyen formában életre kelthetőek, legalább arra a pár napra. Feléleszthetők, amilyen például SZIVERI JÁNOS. (De csak szelíden, szelíden… ugye, nem kiabálunk, kérem!!!)
Mármost az idei tábor irodalmi tanácskozásának fókuszpontjában – műsorvezetőkként Oláh Tamással (a szervezőbizottság első nap megnyitó beszédet mondó elnökével) és Antalovics Péterrel – épp említett poétánk, Sziveri versdráma létrehozásában is egykor remeklő figurája állt. Illetve a Szelídítés c. mű, meg annak a mindmáig erősen munkáló „kishercegi” asszociációs köre, méghozzá egy Sziveritől származó, amúgy Saint-Exupéry világához, az egykor lezuhant pilóta-poéta szellemiségéhez köthető idézet kapcsán, amely így hangzik: „ez az én bolygóm / ezt én rontottam el a magam számára / olyanra rontottam amilyen nekem megfelel”.

Oláh Tamás szervezőbizottsági elnök megnyitója
Sajnos, nem mindenki tudott a részvevők közül kívánt találékonysággal viszonyulni a dologhoz. Voltak bőven alig és aligha kapcsolódó felolvasások, ám mivel a szabad képzettársítás, az egymás szövegéhez való szabad fűződés lehetősége adva volt, így hát ment is ez a szabadrepülés. – Ugyanakkor akadt olyan, aki konkrétan egy Sziveri Jánossal folytatott hosszabb beszélgetésből idézett, illetve olyan is, aki szóban forgó fellépését a párthatalom elátkozta, majd a szerkesztőségből kiebrudalt Új Symposionisták harmadik nemzedékének, egyben a költő tragikus bukásának nyolcvanas évekbeli momentumához kötötte. Azonban, miként hangsúlyoztuk: nem igazából ez volt jellemző az egészre.
– Sziveri és Saint-Exupéry, a két „Repülő Emberke” inkább felejtve. Azonban így színesebb, valamivel sokrétűbb lett talán az egész. Végül szelídebbé szelídült – tényleg – eme SZELÍDÍTÉS.
Hogy egész pontosak legyünk: szóban forgó 2026-os 74. Kanizsai Írótábor szeptember harmadika és ötödike között zajlott, szokása szerint több színtéren. Említett irodalmi tanácskozásra a József Attila Könyvtárban került sor. Ugyanott rendezték meg a dr. Papp György egyetemi tanár emlékének, azzal együtt az irodalmi szociográfiának szentelt kerekasztalt, hogy azt követően az Art Caféban – elhunyt nagyjaink közül – Gerold Lászlóra és Bányai Jánosra, ritka személyiségükre és maradandó művükre emlékezzenek a részvevők. (Rossz dolgokra itt és most nem térünk ki…)

Generációk találkozója a Kanizsai Írótáborban. A kép készítője az ifjúság háta mögé lopakodott (Fotó: BAB)
Ugyancsak az Art Caféban élvezhettük végig azt a generációs, szintúgy kerekasztal-beszélgetést, ezúttal Berényi Emőke moderálásával, amelyen Verebes Ernő, Beszédes István, Sándor Zoltán, Berényi Sarolta és Pejin Lea mondta el a magáét. Mondta el, hogy mit hozott magával, mit hoztunk magunkkal, meg úgy egyáltalán… Ezt követően ugyanazon a helyszínen történt az Életjel, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Magyar Szó és Hét Nap, a Forum (Bicskei Gabriella: Barátnőim, Hágár/!/) és a zEtna új kiadványainak bemutatása. Utóbbi révén Szögi Csaba legújabb, Kilégzés c. prózakötete került a figyelem átmeneti központjába.
Érdekesség kedvéért megjegyzendő, hogy Szögi – saját bevallása szerint – egyik leghangosabb promótere az istentől elrugaszkodott öreg alkesz Charles Bukowski műveinek. Azok közül is az a Balázs Attila fordította Egy vén kujon jegyzeteinek, aki („bizonyos B. A.”) majd az események végén, úgymond az utolsó pillanatban: átveszi az írótábor finom, értékes folyadékkal teli Vándorkulacsát. (Azt, amelyiket egyébként nem kell se vissza, se továbbadni…)

„Bizonyos B. A.” átveszi az írótábor finom, értékes folyadékkal teli Vándorkulacsát (Fotó: Dormán László, Facebook, Szabadkai Magyar Rádió)
Sziverire kissé megdőlten visszakanyarodva: a pénteki eseménysor végén a Sziveri-verseket feldolgozó ÁLOMPOLGÁROK zenekar rukkolt elő egy fergeteges koncerttel a jókora udvar vége felé eső Regionális Kreatív Műhelyben.
Mindenképp említésre méltó, hogy az Álompolgárok fellépése előtt, péntek délelőtt a MÉCSVIRÁG együttes vendégszerepelt a helybeli Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában. Miként az is, hogy szombaton ÚJ HANGOK címmel író-olvasó találkozóra került sor a kanizsai postakertben, amelynek keretében a KMV fiatal szerzői mutatkoztak be a lelkes közönségnek, mintegy megerősítve az írásunk elején elhangzottakat a létező utánpótlásról.
Item. Kétségtelenül színes rendezvény a Kanizsai Írótábor. Az idén is volt benne színház, s volt például képzőművészeti kiállítással egybekötött könyvbemutató. A színházat itt egy monodráma jelentette, a RUDOLF HESS TÍZPARANCSOLATA Sadiković Mario előadásában. Eredeti szövegét Alina Nelega ismert kortárs román drámaírónő írta, aki szívesen foglalkozik a fanatizmus kérdésével. Tömegpszichózissal, meg annak a megjelenési formáival; különféle kifordult agyú monstrumok, diktátorok és diktatúrák lélektanával – így például a fasizmuséval.
Fent említett művében a spandaui börtönben sínylődő Rudolf Hess náci bűnöző lelki torzulásait mutatja be, modern regényekben tapasztalható módon lépve át az idő merev korlátait. Teszi ezt sajátos utazásként Rudolf Hess „malkovich-i” koponyájában. (Vélhetően ezért is van koffer annak az egy szál főhősnek a kezében.)
Végezetül arról, hogy ugyancsak az írótáborhoz kötődően nyílt meg, méghozzá mindjárt az első nap – KERETBE ZÁRT ÜZENETEK / STAVROS címmel a helybeli Dobó Tihamér Képtárban – Siflis András kiállítása. Megnyitotta Faragó Kornélia, hogy megnyitóját követően beszélgetésre kerüljön sor a Siflis művészúrról és műveiről szóló friss, kétnyelvű (magyar–angol) Forum-album kapcsán. Siflist leszámítva: a magasröptű, filozófiai töltetű társalgásban Kocziszky Éva és Losoncz Alpár vitték a prímet.

Kiadó és Kiadott a Dobó Tihamér Képtárban. Kiadó és Kiadott, ugye? Antalovics Péter Forum-igazgató és a festő, aki Kanizsán kiállított, meg akiről és akivel folyt a beszélgetés a róla készült könyv okán is: SIFLIS ANDRÁS (Fotó: BAB)
A nagyméretű vaskos könyv – szerkesztették többen – előszavát fent említett két név közül az előző írta, s írtak bele még itt némi rövidítésre szorulóan többen. A Véleménymozaikok cím alatt például Szombathy Bálint, Mirko Gottesman (Ld. Sziveri János: Amikor negyvenhétszer megöltem Gottesmann Imrét!), Géczi János, Sava Stepanov stb. A kiadványban megjelent interjút Kopeczky Róna készítette. A kiadásért felel, így kerek: írásunk elején is említett Antalovics Péter. (És egy kis favicc a végére: kérem szépen, ezek után ne kérdezze meg senki, hogy a kiadványt ki illusztrálta…)