Fico fejlesztené az öntözést, de Magyarországtól nem venné el a vizet

Szlovák öntözés arab pénzből: a Csallóköz alatt rejtőzik Szlovákia egyik legnagyobb kincse

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Fico szerint védeni kell Szlovákia vízkészleteit, de az országnak nem érdeke csökkenteni a Magyarország felé jutó vízmennyiséget. A szlovák miniszterelnök arab pénzekből megvalósuló öntözési PPP projektben gondolkodik, miközben Európa egyik legnagyobb ivóvízkészlete a magyarok lakta Csallóköz alatt található.

Robert Fico szlovák kormányfő a nyár során Facebookon közzétett videókkal tartja a kapcsolatot az ország lakosaival. Augusztus 8-án többek között kitért a szélsőséges szárazságra és hőségre, amelynek eredményeképpen Magyarországon felmerült a Paksi Atomerőmű leállítása is.

A szlovák miniszterelnök kiállt környezetvédelmi minisztere, a szélsőjobboldali Tomáš Taraba mellett, akinek állításait Orbán Anita is megismételte találkozójuk után, illetve Fico különösen fontosnak nevezte az öntözőrendszerek fejlesztését, amelyek esetében a kormány külföldi befektetők bevonásával is számol.

Aszály = muszáj észrevenni

Fico kijelentette, hogy nem akar vitát nyitni a klímaváltozásról, elég ránézni a hőmérőkre, a folyókra és a felszín alatti vízszintekre ahhoz, hogy látható legyen: „valami rendkívüli történik”.

A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) augusztus 8-i értékelése szerint 2026 júliusa az ország nagy részén csapadékhiányos volt, Dél-Szlovákia pedig erősen vagy rendkívüli mértékben száraz. Az Ipoly, a Bódva és a Bodrog vízgyűjtő területét extrém száraznak minősítették, a felszín alatti vizek állapota országosan átlag alatti volt.

Kapcsolódó cikk

VÉTÓDRÁMA? Szlovákia Kelet és Nyugat között lavírozik

A megváltó eső augusztus első harmadában sem érkezett meg. A Dunamenti-alföld nagy részén egyáltalán nem esett, miközben a párolgás a sokéves átlag 120–178%-át tette ki, több területen a 90 napos csapadékhiány meghaladta a 125–150 millimétert.

A Duna adatai még beszédesebbek. A pozsonyi mérőállomáson 1900 óta folyamatos vízhozam-adatsor áll rendelkezésre. Az 1961 és 2000 közötti júliusi sokéves átlagos vízhozamnak mindössze 35,6%-a volt a 2026 júliusi átlag, és ez lett a teljes, 125 éves sorozat legalacsonyabb júliusi havi átlaga.

Nyolc júliusi napon mért extrém hidrológiai aszály azért is rendkívüli, mert ilyen vízhiány a Dunán rendszerint télen jelentkezik. Érdekesség, hogy az abszolút, évszaktól független történelmi minimum nem dőlt meg, a csúcsot továbbra is egy 1909-ből származó adat tartja.

Meg kell tartani a vizet

A szlovák kormányfő arra a következtetésre jutott, hogy Szlovákiának több vizet kell megtartania az ország területén, és nem elég az alkotmányos vízkiviteli tilalom. Szlovákia 2014 óta az alkotmányában tiltja a területén található víztestekből kivett víz járművel vagy csővezetéken keresztül az országhatáron túlra szállítását, ami alól kivételt képez a személyes fogyasztásra szánt víz, a Szlovákiában fogyasztói csomagolásba palackozott ivóvíz, a Szlovákiában palackozott természetes ásványvíz, valamint a humanitárius és vészhelyzeti segítségnyújtás.

Fico a vízmegtartás kapcsán lényegében ugyanarról beszélt, amit a Szlovákia által már 2022-ben elfogadott, 2030-ig szóló és 2050-ig előretekintő hivatalos vízpolitikai koncepció is kimondott.

A dokumentum szerint a vízkivételeket a terület tényleges vízkészletéhez és a klímaváltozás várható hatásaihoz kell igazítani, takarékos technológiára, csapadékvíz-visszatartásra, tisztított szennyvíz újrahasználatára és a felszín alatti víz ivóvízcélú elsőbbségére van szükség. A stratégia azt is kimondja, hogy aszály idején a jövőben „jelzőlámpás” korlátozásra, egyes vízhasználók ideiglenes leállítására lehet szükség.

A valódi vízmegtartás érdekében a szlovák vízstratégia is az általános elfogadott szakmai sztenderdek szerint a folyó- és ártér-rehabilitációt, a lefolyás lassítását, a felszín alatti készletek utánpótlásának növelését és a tározók használható kapacitásának újraértékelését javasolja.

A dokumentum a vízfolyást magát is „vízhasználónak” tekinti, tehát ökológiailag szükséges vízhozamot kell számára biztosítani. Ez azt jelenti, hogy egy folyó vizétt nem lehet az utolsó köbméterig kiszivattyúzni csak azért, hogy az adott évben a mezőgazdaság, az ipar, a hajózás és a vízerőművek igényeit kielégítsék.

Szlovák–magyar vízkészletek

A videónyilatkozatban Fico elmondta, hogy Szlovákiának nem érdeke csökkenteni a Magyarország felé jutó vízmennyiséget, és ezzel tovább rontani a déli szomszéd helyzetét.

Ugyanakkor Szlovákia számára is fontos, hogy a Duna vízgazdálkodása lehetővé tegye a hajózást. Fico ezzel összefüggésben támogatásáról biztosította Tomáš Taraba környezetvédelmi minisztert.

Augusztus 6-án Orbán Anita magyar külügyminiszter Juraj Blanár szlovák külügyminiszterrel, majd Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszterrel egyeztetett, ami során a magyar fél azt kérte, hogy a szlovák vízügyi szervek lehetőség szerint tartsák minél egyenletesebben és minél nagyobb szinten a Magyarország felé érkező dunai vízhozamot. Egyúttal cáfolta azt a magyar közéletben terjedő elképzelést, hogy Ausztria vagy Szlovákia egyszerűen „visszatartja” a Duna vizét.

A magyar külügy vezetője megismételte Taraba azon állításait, miszerint Szlovákia „a hágai ítélet” alapján biztosítja Magyarországnak a teljes másodpercenkénti 400 köbmétert, illetve ha előbb esik Szlovákiában eső, az abból származó többlet egy részét elsőbbséggel Magyarország kapja. Ezek azonban némi finomításra szorulnak, mivel éppen abból az érvrendszerből származnak, amelyet Orbán cáfolni kívánt.

A hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete évi átlagban 400 m³/s vízhozamot határozott meg az Öreg-Dunába, ami azonban nem „kártérítési összeg“ és csupán az egyik ág vízhozamát szabályozza. Szaptól délre ugyanannyi víz érkezik Magyarországra, mint amennyi a Bősi Vízierőmű fölött Szlovákiába tehát érdemi befolyása nincs a Duna vízállására.

A második állítás kapcsán meg kell jegyezni, hogy Szlovákia területének túlnyomó része a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik, ezért a szlovákiai csapadék jelentős része megfelelő lefolyás esetén eleve a Duna–Tisza rendszer felé tart.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a víztározók és vízerőművek képesek időben átrendezni a lefolyást. Rövidebb időszakra vizet tarthatnak vissza, majd később leereszthetik, így órákra vagy napokra érzékelhetően módosíthatják a vízhozamgörbét. A szlovák állam ezért is tervezi a tározók használható kapacitásának, feltöltődésének, hordalékviszonyainak és az aszály idején biztosítható vízszolgáltatásnak az újraértékelését.

Taraba még augusztus 5-én azt mondta, Szlovákia érdemben nem tudja tovább növelni az átadást, mert ha túl gyorsan leeresztené a rendelkezésére álló vizet, két napon belül saját maga is kifogyna a szabályozható készletből, és ezzel Magyarország problémája sem oldódna meg. Azt is közölte, hogy Bősön az extrém kisvíz idején egy turbina működik részben azért, hogy a szükséges vízhozamot fenntartsák.

Öntözés arab pénzből

Fico videójában arról is beszélt, hogy kiterjedt öntözés nélkül Szlovákia nem tudja teljesíteni élelmiszer-biztonsági céljait. A hálózat modernizációja több milliárd euróba is fájhat, ezért a kormány külföldi befektetőkben, köztük egyesült arab emírségekbeli szereplőkben gondolkodik PPP konstrukcióban, vagyis köz- és magánszféra együttműködésével.

Fico külön hangsúlyozta, hogy ez szerinte nem privatizáció és hiába érvel az ellenzék azzal, hogy „külföldieknek adják a szlovák vizet” – bár erről csupán egyetlen képviselő, a Matovič-féle Szlovákia mozgalom frakciójában ülő Veronika Remišová beszélt.

Az öntözési és vízelvezetési infrastruktúrát kezelő Hydromeliorácie állami vállalat 2023-as jelentésében 318 ezer hektár kiépített öntözési terület és 461 szivattyúállomás szerepelt, de ebből mindössze mintegy 55 ezer hektárnyi rendszert adtak bérbe és 15,7 millió köbméter öntözővizet használtak fel.

A vállalat maga írta le, hogy az öntözött területek viszonylag kicsik, a szolgáltatás és az energia tényleges költsége pedig egyes gazdálkodók számára már nem teszi gazdaságossá az öntözést, gondot okoz az elöregedés, a vandalizmus és az infrastruktúra területének beépítése is. Egy korszerű csepegtető vagy precíziós öntözés nagyságrendekkel hatékonyabb lehet, mint egy szivárgó, energiafaló régi rendszer, és száraz években stabilizálhatja a termést.

Az öntözés megoldása azonban nem csodaszer, a problémát nem lehet leszűkíteni erre a részletkérdésre. Ugyanilyen fontos kérdés a talaj víztároló képessége, a folyók ártere, a felszín alatti vízutánpótlás, a hálózati veszteség, az újrahasználat, az ökológiai minimum és annak politikailag sokkal hálátlanabb eldöntése, hogy aszályban ki nem kaphat vizet.

Európa egyik legnagyobb ivóvízkészlete

Szlovákia vízgazdálkodásának különlegessége, hogy a felszín alatti készletek jóval fontosabbak a nagy folyóknál. A közüzemi ivóvízellátás forrásának nagyjából négyötödét felszín alatti víz adja, így a Duna kavicsteraszaihoz kötődő, a főleg magyarok lakta Csallóköz Európa egyik kiemelkedő felszín alatti ivóvízkészlete.

Közép-Európa legnagyobb vízkészlete rejlik Csallóközben. Ezt különösen a túlzott műtrágya- és rovarirtószer-használat, valamint a vegyi lerakatokból és szeméttelepekről származó szivárgás veszélyezteti. Mivel a talajvíz áramlása lassú, megtisztulása hosszú éveket vesz igénybe, egy-egy szennyezés évtizedekre tönkre teheti a vízkészletet (Forrás: Dunaszerdahelyi)

A szlovák vízpolitika ezért kimondottan előírja, hogy a jó minőségű felszín alatti vizet elsősorban ivóvízellátásra tartsák fenn.

A 2026-os közép-európai aszály arra figyelmeztet, hogy lassan nem az lesz a kérdés, kié a víz, hanem hogy ugyanarra a kevés vízre hány, egyenként legitim igény jut egyszerre. Szlovákia saját vízstratégiájában már szerepelnek az alaptételek, most a Duna, az Ipoly, a Bodrog és a talajvíz kezdte el felhívni a figyelmet kevésbé diplomatikus formában.

English Summary

Slovak Prime Minister Robert Fico says Slovakia must do more to protect and retain its increasingly valuable water resources as Central Europe struggles with severe drought, but insists that Bratislava has no interest in reducing the amount of Danube water reaching neighbouring Hungary. The issue has become particularly sensitive during the exceptionally dry summer of 2026, when rainfall, river flows and groundwater levels have fallen sharply across large parts of Slovakia and Hungary.

July 2026 brought extraordinary hydrological conditions. Southern Slovakia was severely or extremely dry, while the average July flow of the Danube at Bratislava fell to just 35.6 percent of the long-term average for 1961–2000. It was the lowest July average in a continuous series of measurements dating back to 1900. Fico said there was little point in debating climate change when temperatures, rivers and groundwater levels already showed that “something extraordinary is happening.”

His conclusion is that Slovakia must retain more water within its territory. The country has constitutionally restricted the export of water since 2014, but Fico argues that legal protection alone is no longer sufficient. Slovakia’s long-term water strategy already calls for greater rainwater retention, restoration of rivers and floodplains, groundwater recharge, reuse of treated wastewater and a reassessment of reservoir capacity. During severe droughts, temporary restrictions on some categories of water consumption may eventually become necessary.

At the same time, Fico stressed that Slovakia should not solve its own water problems at Hungary’s expense. Hungarian Foreign Minister Anita Orbán recently discussed the exceptionally low Danube levels with Slovak officials, asking Bratislava to maintain the most stable and highest possible flow towards Hungary. Slovak Environment Minister Tomáš Taraba argues, however, that Slovakia has only limited room for manoeuvre: reservoirs and hydropower facilities can redistribute water over hours or days, but they cannot create additional water during a prolonged regional drought. Releasing available reserves too quickly could leave Slovakia itself without sufficient regulated supplies.

Fico is also pushing for a major modernization of Slovakia’s ageing irrigation infrastructure, potentially through public-private partnerships involving investors from the United Arab Emirates. The investment could amount to several billion euros. He rejects claims that such cooperation would mean privatizing Slovak water, arguing instead that modern irrigation is essential if the country wants to strengthen food security. Slovakia has hundreds of thousands of hectares equipped with irrigation infrastructure, but only a fraction is currently being effectively used, partly because of ageing systems, high energy costs and decades of insufficient investment.

Irrigation, however, is only one element of the problem. Water policy must also address soil retention capacity, groundwater recharge, leaking infrastructure, ecological minimum flows and the politically difficult question of which users should receive priority when there is simply not enough water for everyone.

This debate is particularly important because Slovakia possesses exceptionally valuable groundwater reserves. Around four-fifths of the country’s public drinking water comes from underground sources. Žitný ostrov – Csallóköz in Hungarian, a predominantly Hungarian-populated region between branches of the Danube – sits above one of Europe’s most important groundwater and drinking-water reserves. Slovak water policy therefore explicitly gives high-quality groundwater priority for human consumption.

The drought of 2026 is consequently turning water into an increasingly important strategic issue in Slovak-Hungarian relations. The central question may soon be less about who “owns” the water than about how the same shrinking resource can simultaneously satisfy households, agriculture, industry, navigation, hydropower production and natural ecosystems. Slovakia already has many of the necessary principles written into its long-term water strategy; this summer, the Danube, the Ipoly, the Bodrog and falling groundwater levels are demonstrating how urgently those principles may have to be put into practice.

English Tags

Robert Fico, Slovakia, Hungary, Danube River, Water Management, Drought, Central European Drought, Water Security, Žitný ostrov, Csallóköz, Groundwater, Drinking Water, Irrigation, Climate Change, Slovak-Hungarian Relations