A balkáni lítiumba bukott bele a Rio Tinto vezérigazgatója?

Jakob Stausholm, a világ második legnagyobb bányavállalata, a Rio Tinto vezérigazgatója, 2025 végén távozik posztjáról. A hivatalos indoklás „természetes váltásról” szól, de a háttérben súlyos ellentétek húzódnak meg a cég felső vezetésében – különösen a lítiumiparban betöltött szerep és az ezzel kapcsolatos balkáni projektek kapcsán.

Jakob Stausholm dán származású, Dániában született és nevelkedett, pályafutása során több nemzetközi vállalatnál töltött be vezető pozíciókat, mielőtt 2021-ben a Rio Tinto vezérigazgatója lett.

A döntés meglepetésként érte a piacot, mivel korábban nem jelezték a változást.

Stausholm a LinkedIn-en közzétett bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy „megtiszteltetés volt vezetni a Rio Tintót”, és büszke az elért eredményekre. Hangsúlyozta, hogy az új vezető kiválasztási folyamatának lezárásáig továbbra is ellátja vezérigazgatói feladatait.

A Jadar-völgy: ígéret és konfliktus

A szerbiai Jadar-projektet a Rio Tinto lítiumstratégiájának zászlóshajójaként emlegették.

A vállalat azt remélte, hogy a nyugat-szerbiai lelőhelyek kiaknázásával Európa egyik legjelentősebb lítiumforrásához juthat hozzá, amely évente több mint egymillió elektromos autó akkumulátorához elegendő nyersanyagot biztosíthat.

Kapcsolódó cikk

Az egyik szerb főhaladó abszolút hazaárulónak nevezett mindenkit, aki a lítium kitermelése ellen van

A projekt a zöld átmenet és a nyersanyagfüggetlenség jegyében indult – ám hamar botrányba fulladt.

A helyi közösségek, környezetvédők és civil szervezetek tömeges tiltakozásba kezdtek.

Sokan a földjük, vizeik, egészségük veszélyeztetését fedezték fel a tervben, míg mások a döntéshozatal átláthatatlanságát és a nemzeti szuverenitás megsértését rótták fel a szerb kormánynak és az ausztrál–brit multinacionális bányavállalatnak egyaránt.

A BALK többször beszámolt arról, hogy a tiltakozások nemcsak utcai demonstrációkat hoztak, de komoly politikai válságot is előidéztek Szerbiában.

Stausholm stratégiája: konszolidáció vagy tévedés?

Jakob Stausholm, 2018-ban csatlakozott a Rio Tintóhoz pénzügyi igazgatóként, majd 2021 januárjában vette át a cég irányítását Jean-Sébastien Jacques botrányos távozása után, amit a Juukan Gorge-i ősi aboriginál (őslakos) szentélyek lerombolása okozott.

Stausholm ambiciózus célt tűzött maga elé: helyreállítani a vállalat reputációját, modernizálni a vállalati kultúrát, és új, jövőorientált irányba vinni a termelést. Ennek szerves része volt a lítium, mint stratégiai nyersanyag kiemelése.

A Stausholm által jóváhagyott 6,7 milliárd dolláros Arcadium Lithium-felvásárlás, valamint a chilei Codelcóval létrehozott lítiumprojekt mind azt jelezték, hogy a Rio Tinto masszívan pozicionálja magát ebben a volatilis, de kritikus iparágban.

Kapcsolódó cikk

Mi lesz a nagyobb a lítium kitermelés során, a kár vagy a haszon?

A Jadar-projekt volt az ipari őrületre épülő stratégia európai pillére – ám a szerbiai ellenállás, a geopolitikai súrlódások, és a lítium világpiaci árának zuhanása mind aláásták az ambíciók realitását.

2024-ben Stausholm személyesen látogatott el a térségbe, hat ígéretet tett a helyieknek – független környezetvédelmi ellenőrzésről, munkahelyteremtésről, hulladékkezelésről.

Mindezt nyilatkozatok és helyszíni bejárások kísérték. Mégis, a bizalom nem állt helyre. A projekt a mai napig nem kapott végleges zöld jelzést, a közvélemény megosztott, a politikai támogatás ingatag, főleg azt követően, hogy Németországban megbukott Olaf Scholz, aki körüludvarolta a szerb elnököt, Vučić pedig őt.

Olaf Scholz dicsérte a Jadar-projekt „jelentős potenciálját Szerbia számára”, valójában azonban ez elsősorban Németország számára lenne kedvező, mivel a lítium az elektromos autók akkumulátorainak gyártásához nélkülözhetetlen anyag, Németország pedig autóipari nagyhatalom.

Az igazgatótanács türelme elfogyott

A Financial Times (FT) információi szerint Stausholm és a Rio Tinto igazgatótanácsa között mélyülő feszültségek alakultak ki a lítiumstratégia fenntarthatósága körül.

Kapcsolódó cikk

LÍTIUMOS INDULATOK: A szerb házelnök elküldte a pics@ba az egyik ellenzéki képviselőt

Miközben Stausholm hite rendíthetetlen volt a lítium jövőjében, több vezető szerint a vállalat túlzott mértékben tette ki magát e kockázatos piacnak, különösen úgy, hogy a BHP, a Glencore és más versenytársak sokkal óvatosabban jártak el.

A lítium árfolyama 2023 óta szabadesésben van, ami dollármilliárdokkal csökkentette a Rio Tinto lítiumportfóliójának értékét.

A hivatalos közlemény ugyan tisztelettel és dicsérettel búcsúzik Stausholmtól – kiemelve, hogy sikeresen visszaszerezte a befektetői bizalmat, és korszerűsítette a portfóliót –, ám a valóság inkább egy „udvarias elbocsátás” narratíváját erősíti.

Az FT úgy tudja, hogy a Rio Tinto igazgatótanácsa kérte Stausholm távozását, ami lényegében a kirúgás kulturált formája.

Mi jön most?

A Rio Tinto új vezérigazgatót keres, akitől – ahogyan több forrás is megerősítette – nagyobb operatív bányászati tapasztalatot várnak el.

Médiabeszámolók szerint a lehetséges jelöltek között ott van Simon Trott, az iron ore divízió, vagyis az ércvas kitermelésével, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó üzletág vezetője, valamint Bold Baatar, aki korábban a rézágazatot irányította.

Ami a Balkánt illeti, a kérdés azonban nyitott: vajon a következő vezetés folytatja-e az ottani, különösen pedig a Szerbia irányába történő nyitást, vagy az új stratégia már nem számol a régióval mint potenciális lítiumforrással?

A válasz a jövő lítiumgazdaságát, de akár a térség geopolitikai helyzetét is jelentősen befolyásolhatja.