Egész Nyugat-Szerbia megmozdult, relatívan sokan mennek ki tüntetni

Szerbiában egyre több tiltakozó nagygyűlést tartanak a lítiumbányászat ellen, ma például Szabács (Šabac), Arandjelovac, Kraljevo és Ljig van soron, holnap pedig Kosjerić és Mladenovac. A tüntetéssorozat június 28-án kezdődött Loznicában, majd Valjevóban is tartottak egy jelentősebb megmozdulást a Rio Tinto angol-ausztrál bányavállalat és a lítium szerbiai kiaknázása ellen. Valjevo mellett Bogatićban, Krupanjban, Koceljevában, Ariljében, Grockában és Negotinban is voltak tüntetések.

Kevesen vannak, mégis sokan

Lassan azt lehet mondani, hogy egész Macsó megmozdult, ez az elnevezés Mačva magyar megfelelője, amit Nyugat-Szerbia legészakibb csücskére kell érteni, vagyis közvetlenül a Vajdaság alatti területekre.

Macsó (szerbül Mačva) erősen mezőgazdasági terület, hatalmas vízhozammal, amit a tüntetéseken szinte minden felszólaló kidomborít. Ennek megfelelően egy sűrűn lakott térségről van szó, amelyet az ellenzék és a zöld mozgalmak szerint a lítium kiaknázása veszélyeztet úgy is, mint mezőgazdasági területet, és úgy is mint vízgyűjtő medencét, miután itt ömlik a Drina a Szávába.

Kapcsolódó cikk

A lítium a szerbiai arany, amely 6 milliárd eurós beruházást biztosít az országnak

A fent említett települések lakossága általában öt-hatezerre tehető, ezért nem várható el, hogy egy-egy tüntetésen több tízezren vonuljanak az utcákra, a számok akkor válnak beszédessé, amikor a relatív értékekre tekintünk, vagyis a helyi lakosság arányához viszonyítva felszorozzuk őket egy Belgrád szintű településhez.

A nagygyűlések archiválásával foglalkozó szerbiai portál, az Arhiva javnih skupova, AJS, amelyet a tiltakozó megmozdulások rajongói csoportja (Fan klub protesta) Facebook-csoport hozott létre, kiszámolta, hogy hányan lettek volna a macsói tüntetéseken, ha azokat belgrádi környezetben tartják meg.

Ezek szerint a június 28-i indító loznicai nagygyűlés 3200-3500 résztvevője körülbelül kétszázezres belgrádi tüntetésnek felel meg, a tegnapi bogatići megmozdulás mintegy ezer résztvevője pedig fővárosi környezetben 188 ezer embert jelentene.

A lelkes archiválók ugyanakkor nagyon korrekt módon megjegyezték, hogy mind az abszolút, mind a relatív nagyságrendet tekintve, az első loznicai tüntetés volt a legtömegesebb, de nem szabad elfelejteni, hogy arra a tüntetésre sokan máshonnan érkeztek, a szerbiai ellenzéki média például napokon keresztül kísérte az Újvidékről és Belgrádból gyalogosan Loznicába induló aktivisták útját.

A relatív számok összehasonlításakor ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy a 2000. október 5-én tartott belgrádi tüntetésen – amely elsodorta Slobodan Milošević (addigra már meggyöngült) rezsimjét – mintegy százhúszezren vettek részt, de azt is meg kell jegyezni, hogy átszámítva a résztvevők számát, a mostani megmozdulásokon többen voltak, mint a tavalyi legmasszívabb belgrádi erőszak ellenes megmozdulásokon.

Az itt elmondottakból ugyanakkor nem következik, hogy relatív számokkal eredményt lehetne elérni, az erő demonstrálásához reális számokra van szükség, vagyis sok-sok ötezer ember még relatívan sem ugyanannyi mint egyszer százhúszezer, viszont Belgrád nincs túl messze, hogy a későbbiek folyamán akár ez is előforduljon.

A legnagyobb őshonos tüntetés

A fent elmondottakból az is következik, hogy a vasárnap tartott bogatići tüntetés volt a legnagyobb „őshonos megmozdulás”, amelyen sem ellenzéki képviselők, sem a belgrádi zöldmozgalmak vezetői nem vettek részt, a legismertebb felszólaló Zlatko Kokanović, a „Nem adjuk a Jadart” (Ne damo Jadar) mozgalom egyik közismert tagja volt.

A vasárnapi tüntetés résztvevői (Forrás: Screenshot, N1)

Előtte hárman kaptak szót, egy hidrológus és két földműves. Dragan Isailović hidrológus a térség három nagy kincséről, a víztartalékról, a termoenergiáról és a mezőgazdasági területekről beszélt, és megállapította, hogy az ottani, világviszonylatban is ritka méretű vízlelőhelyet könnyen veszélybe sodorhatja egy vegyi üzem vagy a Drina bármilyen más jellegű szennyeződése nem csak Macsóban, hanem a folyó másik oldalán lévő Bosznia-Hercegovinában is, Macsó ugyanis egyazon tájegységet alkot a folyó túlpartján lévő Semberijával.

A hidrológus arra is emlékeztetett, hogy egy múlt század második felében végzett tanulmány szerint a térség napi szinten 172 millió köbméter vízzel rendelkezik, ami 86 millió ember ellátására elegendő azon felül, amit helyi szinten jelenleg felhasználnak. Számításai szerint, ha a még rendelkezésre álló ivóvizet értékesítenék, akkor ebből az országnak éves szinten 12,6 milliárd eurós bevétele származna.

Kapcsolódó cikk

A nyersanyagéhségben szenvedő Németország a korábban kiutált Vučićtyal szövetkezik

Azt is kiszámolta, hogy a földből feltörő hőenergiával legalább 500 hektáros területen üvegházakat lehetne fűteni, az ott megtermelt zöldségfélékből (a példában paradicsomból) mintegy 600 millió eurós bevételre lehetne szert tenni, az állattenyésztésből pedig további 100 millió euró jönne be éves szinten.

Isailović itt jegyezte meg, hogy Szerbia GDP-je éves szinten 60 milliárd euró, Macsó ehhez 13 milliárd euróval tudna hozzájárulni, ami a szerb GDP húsz százaléka. Isailović ezek után azt a következtetést vonta le, hogy az ottani adottságokat figyelembe véve Európa leggazdagabb területéről van szó.

A két földművest most ugorjuk át, és térjünk át Zlatko Kokanovićra, akitől már a szerbiai kormányzat is tart, egyébként nem szólította volna be a szerbiai polgári titkosszolgálat (Bezbednosna Informativna Agencija, BIA) egy közös reggelire, bár az nem derült ki, hogy olcsó párizsit adtak-e neki.

Kokanović mindenesetre megjegyezte a vasárnap esti nagygyűlésen – amelyről még a szerbiai ellenzéki sajtó sem igen számolt be – hogy Szerbia ébredezik, a városok és a községek egymás után elkezdtek mozgolódni, mert Szerbiában megjelent a gonosz (Rio Tinto), ennek a gonosznak az első munkatársa pedig a szerb kormány.