Szlovákia nem tudja kiváltani Paksot

Fico felajánlása gesztus vagy valódi segítség: miért nem lehet egyszerűen „áramot küldeni” Magyarországra?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szlovák sajtó és a közvélemény figyelmét nemigen kötötte le a szlovák kormányfő augusztus 1-jén tett bejelentése, sem magyarellenes, sem a „Slovakia first“ jellegű kirohanások nem kísérték.

Ez egyúttal egyrészt azt jelenti, hogy a magyarokkal szemben aktuálisan továbbra sincsenek különösebb averziók a társadalomban, illetve hogy 4 jelen helyzetben olyan stabilnak tűnik, hogy a lakosság nyugodtan figyelheti a nagylelkű gesztusokat.

A kis nagy atomország

Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt állítja, hogy egyszer Robert Fico fog segítséget ajánlani Magyarországnak egy paksi válsághelyzetben, valószínűleg kevesen vették volna komolyan.

Nem azért, mert a két ország politikai kapcsolatai rosszak lettek volna, sőt, hanem azért, mert energetikai szempontból Magyarország számított a stabilabb szereplőnek. Ez a kép azonban néhány év alatt gyökeresen megváltozott.

Szlovákia ugyanis szépen csendben végrehajtotta az elmúlt évtized egyik legjelentősebb energetikai átalakulását Közép-Európában. A Mohi Atomerőmű 2023-ban üzembe helyezett harmadik atomreaktorával az ország importőrből tartós villamosenergia-exportőrré változott, ami alapjaiban módosította Szlovákia regionális súlyát is.

Megkezdődött az üzemanyag-betöltés a mohi atomerőmű negyedik reaktorába. Ennek a blokknak az üzembe helyezésével az atomenergia várhatóan Szlovákia villamosenergia-fogyasztásának 77,5%-át fedezi, ezzel Szlovákia a világ vezető atomenergia-felhasználó országai közé kerül (Forrás: X platform, Slovenské elektrárne)

Az országban jelenleg így már öt működő atomreaktor termel villamosenergiát. Két blokk működik Jászlóapátszentmihályon (Jaslovské Bohunice), három pedig Mohiban (Mochovce), de utóbbiban már a negyedik blokk üzembe helyezése is kilátásban van idén ősszel. Ha ez is teljes kapacitással fog működni, Szlovákia nukleáris termelés teljesítménye megközelíti a 2,7 gigawattot, ami lakosságarányosan az egyik legmagasabb érték egész Európában. Persze ennek ára is van.

Európában kevés ország támaszkodik olyan mértékben atomenergiára mint Szlovákia. A 2025-ös adatok szerint az ország villamos energiájának több mint 66%-a nukleáris forrásból származik.

Ennek a mixnek mindenképp pozitív hozadéka, hogy Szlovákia szén-dioxid-kibocsátása viszonylag alacsony, a villamosenergia-termelése kiszámíthatóbb, mint azoké az országoké, amelyek elsősorban szél- vagy napenergiára építenek, ugyanakkor a diverzifikáció hiánya nagyobb kockázatot is jelent, hiszen az energiatellátást jobban veszélyezteti minden nukleáris karbantartás, váratlan leállás vagy üzemanyag-ellátási zavar.

Szlovákia tehát nem sebezhetetlenebb lett, hanem másképpen sebezhető.

A legnagyobb hiányosság a szélerőművek területén tapasztalható. Szlovákia ma szinte egyáltalán nem használja ki a szélenergiát, de jelenleg minden korábbinál több projekt áll előkészítés alatt. Ha ezeknek akár csak a fele megvalósul, az ország néhány éven belül európai sereghajtóból a középmezőny közelébe léphet ezen a területen.

A gazdasági tárca sürgetné a megépítésüket, a környezetvédelmi tárca szélsőjobboldali vezetője azonban sokkal óvatosabb mint külföldi kollégái, ráadásul helyi és országos tiltakozások is nehezítik a szélerőművek megvalósulását.

Miért nem jutott Paks sorsára a két szlovák atomerőmű?

A különbség elsősorban a hűtési technológiából adódik. Paks esetében a blokkok a Dunából veszik ki a hűtővizet, majd a felmelegedett vizet visszavezetik a folyóba. Ez az úgynevezett nyílt (once-through) hűtési rendszer.

Ilyenkor a folyó vízszintje és hőmérséklete közvetlenül befolyásolja az erőmű működését. Ha kevés a víz vagy túl meleg a Duna, csökkenteni kell a teljesítményt, szélsőséges esetben pedig le kell állítani a blokkokat. Ezt a leckét a magyar társadalom mostanában valószínűleg megtanulta.

A mohi négyes más szögből, Szlovákia jócskán elhúzott Magyarország előtt, a negyedik mohi blokkal pedig még tetemessebbé teszi az előnyt

A két szlovák atomerőmű ezzel szemben zárt hűtőkörös rendszert használ hűtőtornyokkal. Ez azt jelenti, hogy a hűtővíz nagy része folyamatosan ugyanabban a körben kering. A hőt nem közvetlenül egy folyó vezeti el, hanem a természetes huzatú hűtőtornyok, így külső vízre elsősorban csak az elpárolgott mennyiség pótlásához van szükség.

Ennek következtében az alacsony folyóvízszint sokkal kisebb problémát jelent, mint egy nyílt hűtésű erőmű esetében. Hosszabb aszály esetén azonban számukra is problémát okozhat a pótlóvíz biztosítása, a magas levegőhőmérséklet, amely rontja a hűtőtornyok hatásfokát, illetve a vízkészletek korlátozása.

Szlovákia nukleáris termelése ráadásul két különböző telephely között oszlik meg, tehát egy esetleges műszaki probléma nem érinti automatikusan a teljes nukleáris termelést.

Szlovákia nem váltja ki Paksot

Fico segítségajánlatát sokan úgy értelmezték, mintha Szlovákia gyakorlatilag korlátlan mennyiségű villamos energiát tudna átadni Magyarországnak, de ez nyilván nincs így.

Szlovákia 2025-ben mintegy 2,4 terawattóra villamos energiát exportált többletként, ami első olvasásra jelentős mennyiségnek tűnhet, de napi bontásban csupán kb. 280 megawattot jelent. Márpedig a teljes Paksi Atomerőmű közel két gigawattos teljesítményéhez képest ez csekély mennyiség, bár kétségtelen, szükség esetén minden segítség jól jöhet.

Emellett tekintettel kell lenni az energiatermelés sajátosságaira is. Az atomerőművek folyamatos alapterhelésen dolgoznak. Nem lehet egyik óráról a másikra 20-30%-kal megemelni a teljesítményüket csak azért, mert a szomszéd országban probléma támadt.

A vízerőművek termelése attól függ, mennyi víz érkezik a folyókba. A szivattyús-tározós erőművek – például a Feketevág (Čierny Váh) – ugyan néhány perc alatt képesek több száz megawattot a hálózatba táplálni, de csak néhány órán keresztül, utána újra fel kell tölteni őket. A gázerőművek pedig ugyan rugalmasak, de működtetésük drága, és elegendő földgázra is szükségük van.

Arról nem is beszélve, hogy az export jelentős része már hónapokkal korábban lekötött kereskedelmi szerződések alapján történik, vagyis a szlovák export sok esetben már régen gazdára talált. Ha egyik napról a másikra átirányítanák ezt a mennyiséget egy másik országba, az nemcsak szerződésszegést jelentene, de az egységes európai villamosenergia-piac szabályait is felrúgná.

Márpedig az európai villamosenergia-rendszer gyakorlatilag egyetlen óriási, szinkronban működő gép. Magyarország, Szlovákia és a többi ország nem külön hálózatokkal rendelkezik, hanem gyakorlatilagugyanannak a rendszernek a részei.

Amikor egy nagy erőmű kiesik, azt a rendszerirányítók, kereskedők, erőművek és automatizált piacok százainak összehangolt működése kompenzálja. Ezért volt stratégiai jelentőségű, amikor 2021-ben elkészült a harmadik 400 kilovoltos magyar–szlovák távvezeték.

A három nagyfeszültségű összeköttetés (azaz Nagygyőröd (Veľký Ďur)–Gönyű, Bős (Gabčíkovo)–Gönyű és Rimaszombat (Rimavská Sobota)–Sajóivánka gyakorlatilag új szintre emelte a két ország közötti átviteli képességet. A szlovák rendszerirányító, a SEPS számításai szerint ezzel exportirányban mintegy 85%-kal nőtt a rendelkezésre álló átviteli kapacitás.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy válsághelyzetben automatikusan ennyi energia érkezhet Magyarországra. A villamos energia ugyanis mindig arra folyik, amerre a fizika és a piac egyszerre engedi.

Ha egyszerre Románia, Ausztria és Magyarország is importra szorul, akkor ugyanazért a határkeresztező kapacitásért versenyeznek. Ráadásul éppen a hőhullámok idején csökkenhet a vezetékek terhelhetősége is, vagyis amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, éppen akkor szűkülhet a mozgástér.

Vagyis a három vezeték önmagában nem garancia semmire, de nélkülük Fico segítségajánlata puszta diplomáciai udvariasság lett volna.

Rezsicsökkentés szlovák módra

Fico kijelentése mégis számít, de az nem a megawattokról szólt, sokkal inkább egy politikai üzenet, miszerint Szlovákia ma már nem segítségre szoruló, hanem segítséget nyújtó ország. Magyar–szlovák vészhelyzeti megállapodás hiányában csupán egy ígéret, miszerint ha baj lesz, Szlovákia partner lesz a megoldásban.

Fico ezzel a külföld felé is mutogathatja az izmait, amelyekkel odahaza már elbüszkélkedett. A 2022-es energiaválságot követően bevezetett rezsicsökkentés szlovák változata ugyanis politikailag nagyon hasznos, még ha kicsit drága is.

Az intézkedéscsomag előbb az Ódor Lajos-féle szakértői kormány átmeneti intézkedéseivel került bevezetésre, majd Fico 2023 végén hivatalba lépő negyedik kormánya megtartotta.

Az állam több százmillió eurós támogatási programokat indított, miközben a háztartási villamosenergia árát mesterségesen alacsonyan tartották, a földgáz és a távhő esetében pedig költségvetési kompenzációval akadályozták meg a piaci árak érvényesülését.

A rendszer mögött részben Szlovákia legnagyobb villamosenergia-termelő vállalata, a Szlovák Villamosművek (Slovenské elektrárne) és a kormány közötti megállapodás állt. A kisebbségi állami tulajdonban lévő vállalat meghatározott mennyiségű villamosenergiát adott a szabályozott lakossági piac számára kedvezményes áron. A kabinet becslése szerint ez önmagában több mint negyedmilliárd eurót hagyott a háztartásoknál.

Kapcsolódó cikk

Trump és Fico atomalkuja: mibe kerülhet ez Szlovákiának?

Magyarországgal ellentétben azonban Szlovákiában átmeneti válságkezelési eszközként tekintettek rá. Már a kezdetektől látszott, hogy hosszú távon fenntarthatatlan, mert óriási terhet rak az állami költségvetésre, miközben ugyanazt a támogatást kapja az energiaszegény nyugdíjas és a medencét fűtő villatulajdonos is.

Fico kormánya 2025-ben irányt váltott és célzott energiatámogatási rendszert (adresná energopomoc) vezetett be, amely során az állam adatbázisok összekapcsolásával próbálta meghatározni, kik szorulnak rá valóban.

Több millió fogyasztási helyet, személyes adatot, különböző állami nyilvántartást és szolgáltatói adatbázist kapcsoltak össze, ami nemcsak technikai kihívást jelentett, de adatvédelmi kérdéseket is felvetett. Ráadásul a kormány saját becslése szerint még így is a háztartások mintegy 90%-a részesül valamilyen támogatásban, még ha nem is ugyanakkora mértékben, ám a célzottsága így is megkérdőjelezhető.