Szerbia
AZ IMÁDAT BÉRE: A volt belügyminisztert nevezték ki a szerb titkosszolgálat új igazgatójává

A szerb kormány mai ülésén Aleksandar Vulin volt belügyminisztert nevezték ki a szerbiai polgári titkosszolgálat, a BIA igazgatójává. A kinevezés nem hat a meglepetés erejével, a szerbiai sajtó már korábban ezt a forgatókönyvet valószínűsítette.
A BIA igazgatójának széke azt követően üresedett meg, hogy a korábbi igazgató, Bratislav Gašić kapta meg a belügyminiszteri pozíciót. Ezáltal Aleksandar Vučić két közeli munkatársa helyet cserélt, amivel még inkább erősödött az orosz és nacionalista vonal a szerb titkosszolgálatban.
Aleksandar Vulin a „szerb világ” kéretlen vagy éppen felkért prokátora szoros kapcsolatokat tart fenn Nyikolaj Patrusevvel, az orosz biztonsági tanács titkárával, aki Vlagyimir Putyin belső köréhez tartozik, és régi KGB-s bajtársként az orosz elnök egyik legközelebbi tanácsadója.
Kapcsolódó cikkek
NAUMOV- ÜGY: Senkinek sem kell a szerbek által lekapcsolt ukrán titkosszolgálati vezető
GYANÚ: Orosz ellenzékit hallgattak le Belgrádban, akit később Moszkvában csuktak le
Patrusev és Vulin két évvel ezelőtt tartott moszkvai találkozója alkalmával állítólag a legszigorúbb titoktartás mellett munkacsoportot hozott létre a (Washington által inspirált) „színes forradalmak” letörésére, beleértve ebbe a tömegtüntetések megakadályozását és az ellenzéki aktivisták vegzálását/megfigyelését.
Orosz ellenzékiek szerint a szerb hatóságok tavaly májusban Belgrádban lehallgatták Vlagyimir Kara- Murza ellenzéki aktivistát, és ennek alapján tartóztatták le odahaza. Kara- Murza tavaly májusban egy belgrádi szemináriumon vett részt, amelyet az orosz ellenzék szervezett. A letartóztatással összefügésben az orosz ellenzék Aleksandar Vulint emlegette, aki állítólag „leadta a drótot”.
Az újvidéki származású, most ötven éves Aleksandar Vulin az utóbbi két évben belügyminiszterként tevékenykedett, a kragujevácci jogi egyetemen végzett, majd az újságírásba is bekukkantott, több újságnál megfordult, a belgrádi Radio Indeks politikai kommentátora, és a magát a „szabad Szerbia hangajként” meghatározó Pečat (Pecsét) hetilap főszerkesztője volt, amelyet a Slobodan Milošević volt szerb/jugoszláv diktátor köréhez tartozó Milorad Vučelić alapított.
Aleksandar Vulin politikai pályafutását a Kommunista Szövetség – Mozgalom Jugoszláviáért (Savez komunista – Pokret za Jugoslaviju, SK- PJ) kezdte, ahol főtitkári posztig jutott.
Alapítója a Slobodan Milošević feleségének nevével fémjelzett Jugoszláv Baloldal (JUL) nevű pártnak, ahol a szóvivő, valamint a JUL igazgatóságának elnökhelyettese volt. 1998-ban lemondott minden tisztségéről, amikor a Kis- Jugoszlávia kormányba bekerült a nacionalista-soviniszta Szerb Radikális Párt, amelynek egyik vezetőjeként Aleksandar Vučić tájékoztatási miniszter lett.
A fáma szerint a Vučićot most istenítő Vulin akkor azt mondta, hogy „elegünk van a harci dobokból. A Nyugattal való párbeszéd felé kell fordulnunk”. Ezt ma már nyilván szégyelli.
2000-ben Vulin megalapította a Demokratikus Baloldal Pártját, amely 2002 júniusában az előbb említett Milorad Vučelić Demokratikus Szocialista Pártjával együtt csatlakozott a Szerbiai Szocialista Párthoz, amelyet ma Ivica Dačić vezet.
Az új BIA-főnök 2008-ban alapította meg a Szocialisták Mozgalmát, és azóta is ennek a pártnak az élén áll. 2010 novemberében a Szocialisták Mozgalma koalíciót kötött a Szerb Haladó Párttal, amelyet akkor még a hatalomból azóta kiszorult/kiszorított Tomislav Nikolić, volt szerb elnök vezetett.
2012-ben nevezték ki a Koszovóval foglalkozó kormányhivatal igazgatójává, majd 2013-ban Koszovóért felelős tárca nélküli miniszterként bekerült a kormányba, ahonnan kirobbantani sem lehetett, miután naponta legalább ötször hozsannázott Aleksandar Vučićnak. A 2016 áprilisában megtartott választások után munkaügyi miniszteri lett, 2017 júniusában pedig, amikor Aleksandar Vučić helyett Ana Brnabić lett a kormányfő, ő került a honvédelmi miniszteri székbe.
Miután látási problémákra hivatkozva nem teljesített sorkatonai szolgálatot, 2019 márciusában tizenöt napos katonai kiképzésre jelentkezett.
– Mindannyiunknak, akik nem voltunk katonák, most lehetőségünk nyílik arra, hogy ezt megtegyük. Ha én eltudok menni, és szentelek erre 15 napot az életemből, akkor mások miért nem tudnának, ez alól nincs mentség
– mondta hazafias hevületében Vulin, aki azóta szívesen grasszál különféle egyenruhákban, illetve egyenruhának tűnő öltözékekben.
Kapcsolódó cikk
SZERB BELÜGYMINISZTER: Nem az Európai Unióban van Szerbia helye
A KRIK oknyomozó hírportál 2017 szeptemberében felfedte, hogy Vulin nem tudja bizonyítani annak a 205 ezer eurónak az eredetét, amellyel belgrádi lakást vásárolt. A KRIK-kel elődjének, Bratislav Gašićnak is meggyűlt a baja más okból kifolyólag.
Az Aleksandar Vulint röviden bemutató fenti történetből sok minden kiolvasható, de mindebből talán az a legfontosabb, hogy ezzel a kinevezéssel Szerbia újabb lépést tett a kilencvenes évek felé, amelyek ott sehogy sem akarnak véget érni, arra pedig gondolni sem érdemes, hogy Szerbiának az Európai Unióban van-e a helye, Vulin szerint ugyanis egyértelműen nem.

Szerbia
A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.
Soha nem találkozó párhuzamok
A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.
A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.
Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.
Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.
A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.
Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.
Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.
Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.
Pristinában rossz a vétel
A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vannak vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.
A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.
A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.
A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.
Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.
A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.
Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.
Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.
A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.
Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.
Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.
-
Koszovó6 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
Szerb Köztársaság4 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól
-
English2 nap telt el azóta
Dodik travels to Moscow, yet receives money from the European Union
-
Szlovákia6 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt