Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A migránsok európai inváziója, a világjárvány és az ukrajnai háború a szélsőjobbnak kedvez, amely a Facebookról és a Twitterről történt kitiltását követően a Telegramon vetette meg a lábát. Szakértők szerint a szerbiai szélsőjobb egy részét felszippantotta a Szerb Haladó Párt, nem tisztázott azonban, hogy hány szélsőjobboldali csúszott ki az ellenőrzés alól.

Turbulens idők

A belgrádi Vreme hetilap és hírportál elemzése szerint a szerb szélsőjobb átalakuláson ment keresztül az elmúlt tizenöt évben, a nagy utcai tiltakozásokat követően a közösségi médiába költözött át, a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború hatására azonban megkezdődött az „újraébredés kora” és az új tagok bevonzása.

Dubravka Stojanović, a belgrádi Filozófiai Kar történészprofesszora, a jobboldali szervezetek kutatója, az említett hetilapnak/portálnak nyilatkozva úgy vélte, hogy minden a szélsőjobb malmára hajtja a vizet, ami az elmúlt években történt.

Stojanović hozzátette, hogy a szerb szélsőjobb „minden erejét az emberek egzisztenciális félelmeiből meríti”, ami lehetővé teszi számukra, hogy „erős érzelmekkel operálva éljenek vissza ezekkel a félelmekkel”.

Ezért nem meglepő, hogy a koronavírus-járványt mintha ezek a szervezetek rendelték volna meg, a vírus eredetével kapcsolatos összeesküvés-elméleteik terjesztésével elárasztották az internetet, de az „igazi erupció” az oltások beszerzésének idején és a Covid-engedélyek bevezetésekor tört ki.

A 2021 augusztusi és szeptemberi vakcinaellenes tiltakozásokhoz a szélsőjobboldali csoportok tagjai is csatlakoztak, bár nem feltétlenül ők vezették vagy szervezték azokat – viszont utcai platformként használták a tüntetéseket saját elégedetlenségük kifejezésére használták fel.

Zoran Buljugić, az egyik ismert szélsőjobbos – aki gyakran házigazdája azoknak a rendezvényeknek, amelyeken német neonáci partnerekkel tűnik fel, és egyben a „Szerbiáért élek” mozgalom szakértői tanácsának elnöke is. A mozgalmat a „szerb Gődénynek” számító Jovana Stojković vezeti, Buljugić és Stojković is a Saša Radulović vezette „Szuverenisták” (Suverenisti) listáján szerepelt az áprilisi választásokon, de nem érték el a parlamenti küszöböt, ami – mint majd alább kiderül – egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szerb szélsőjobb megjuhászodott.

Algoritmusok kora

A szélsőjobboldali nézetek terjesztésének új közösségi platformja egyértelműen a Telegram, miután a Facebook és a Twitter algoritmusai rosszindulatú tartalomnak minősítik a bejegyzéseiket és blokkolják a hozzáférésüket a hálózathoz, amit ők „cenzúrának” minősítenek. Ugyanakkor a Telegramon nincsenek korlátozások.

Ezeknek a szervezeteknek a honlapjait időnként törlik az internetről, mert veszélyes tartalomnak számítanak, mint például a Szerb Nemzeti Front honlapjával korábban már előfordult, bár azért ez nem számít általános jelenségnek.

A Szerb akció (Srbska akcija) nevet viselő profilnak a Telegramon mintegy 1200 követője van, ami nem sok, de nem is kevés, viszont működő honlappal rendelkeznek, amelyen a legutóbbi cikkek egyike a szerb hatalom visszaállításáról szól Koszovó északi részén, de írtak a „bűzös EuroPride”-ról és Srebrenica szerb részről 27 évvel ezelőtt történt „felszabadításáról” is.

Korábban ők is a járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméletekről cikkeztek, és felmelegítették Belgrád „megtisztítását” az LMBT-közösséghez tartozó emberektől, de foglalkoznak az ukrajnai háborúval kapcsolatos témákkal, valamint életrajzok jelennek meg homályos múltú történelmi személyiségekről.

A honlap a „Hőstett és harc!” alcímet viseli, felkiáltójellel, és ennek szellemében cikkek és fotók jelennek meg a Donbászban harcoló és a Szerb Akcióval együttműködő orosz szélsőséges nacionalista önkéntes egységről, a „Birodalmi Légióról” (Imperijska legija), amely „vallásháborúnak” tekinti mindazt, ami Ukrajnában történik. A Vreme értékelése szerint radikális nézetei miatt ezt az egységet még a hivatalos Kreml sem kedveli, erre azonban a belgrádi hetilap nem hoz fel bizonyítékokat.

A szintén a Telegramon működő Zentrope csatornának körülbelül 1300 követője van, ugyanakkor a Carostavniknak csak alig ötszáz, nekik viszont van honlapjuk a Blogspoton, amelyen a német megszállókkal együttműködő Dimitrije Ljotić szerb fasiszta politikust, a profasiszta Zbor alapítóját „tanítóként” tisztelik.

A szélsőségesek csatornáit kedvelők és követők nem feltétlenül tagjai ezeknek a szervezeteknek, viszont az problémás lehet, hogy nagyon sokan vannak, akik legalább részben szimpatizálnak a szélsőséges elképzelésekkel, ők viszont „láthatatlanok és megszámolhatatlanok”.

A Vreme szerint ez arra utal, hogy a szerb társadalom erőteljesen nacionalista része relativizálja a különböző ideológiákat, és „szerbnek”, nem pedig fasisztának tekint a szélsőséges eszméket.

A haladókhoz csatlakoztak

Azok a szélsőjobboldali szervezetek és vezetők jó része, amelyek illetve akik a nyugati orientáltságú erők vezetése alatt álló Szerbiában működtek a kétezres évek első évtizedében, akkori formájukban ma már nem léteznek. Ez vonatkozik például az Obrazra vagy az 1389 mozgalomra, valamint azok összes későbbi derivátumára.

Jovan Bajford szociálpszichológus szerint ennek az az oka, hogy sok eszme és elképzelés, mint például „Oroszország imádata, Koszovó problémájának előtérbe helyezése vagy éppen a 90-es évek háborúinak szemlélete – nagyrészt megegyezik azzal, amit a Szerbiában kormányzó Szerb Haladó Párt képvisel.

Bajford úgy véli, hogy ha ezek az eszmék esetleg peremre szorulnának, és „progresszív erők” jelennének meg – amin a szociálpszichológus természetesen másféle „progresszívokat” ért, mint a kormányzó haladók, akkor új szélsőjobboldali mozgalmak jelennének meg.

Hasonlóan vélekedik a fent már említett Dubravka Stojanović is, aki szerint a Szerb Haladó Párt „felszippantotta és ellenőrzés alatt tartja” a szélsőjobbot, ami jól jelzi a köztük lévő „mély kapcsolatot”.

A Szerb Akció, a Zentropa és a Carostavnik hivatalosan nem támogatja a jelenlegi szerbiai kormányzatot, mondjuk rezsimet, de mint beszédjeikből és cikkeikből kiderül: barátibb pillantásokat vetnek rájuk, mint az elődjeikre.

A tervek szerint szeptemberben rendezik meg Belgrádban az Europride-ot, és hogy ezek a szervezetek erre miként reagálnak, az majd kiderül, ám mindenesetre máris látható a növekvő ellenszenv a felvonulással szemben.

Egyáltalán nem zárható ki, hogy a jobboldali parlamenti ellenzék egyes részei hangosan tiltakoznak majd az esemény ellen, ami mozgósíthatja és arra késztetheti a parlamenten és a Szerb Haladó Párton belüli és kívüli szélsőjobboldali erőket, hogy az utcán hallassák a hangjukat.

Tovább gerjesztheti a feszültséget, hogy növekszik a szerb ortodox egyház berkeiben uralkodó ellenszenv az LMBT-tagja iránt, aminek a napokban már nyilvános jelei is voltak.

Egyelőre a Pride még megtartható, bár tekintve a szerb elnök legutóbbi televíziós interjújára, már ez sem biztos, Aleksandar Vučić ugyanis nem zárta ki, hogy a felvonulásra biztonsági okokból nem kerül sor.